Charlie Parker, a továbbélő legenda

Bár a megzabolázhatatlan tehetségű szaxofonos-zeneszerző, Charlie Parker (1920–1955) halála óta már több mint hat évtized telt el, jazzkörökben olyan szeretet és kultusz övezi, ami csak a John Lennon vagy Elvis Presley iránti rajonsághoz mérhető. A két stíluskorszakot (bebop, cool) is meghatározó muzsikus becenevéről (Bird) mindenki azonnal Parkerre asszociál. New York utcáin olykor még mostanában is felbukkan a Bird Lives (Madár él) feliratú graffiti. 1949 óta működik a Birdland nevű jazzklub, ami ugyancsak kulthellyé vált – főleg amióta George Shearing megírta a Lullaby of Birdland című örökzöldet, Joe Zawinul pedig a Birdland című jazz-rock klasszikust. A Columbia Egyetem rádiója, a WKCR minden hétköznap reggel a Birdflight (A madár röpte) című jazzműsort sugározza, s akkor még nem beszéltünk Clint Eastwood életrajzi filmjéről (Bird, 1988); Alvin Ailey-nak az egész világot bejárt koreográfiájáról (For Bird With Love) vagy a Tribute to Bird nevet viselő altszaxofonról, amit 2005-ben dobott piacra egy nagy párizsi hangszergyár.

Ebbe a sorba kiválóan illeszkedik a Larry Klein producer által kitalált, The Passion of Charlie Parker című lemez. A koncepció lényege, hogy Parker tucatnyi, tisztán hangszeres kompozíciójához napjaink egyik legkeresettebb amerikai dalszerzője, David Baerwald szöveget írt, s az így létrejövő „dalokat” a jazz-éneklés sztárjai (többek között Madeleine Peyroux, Melody Gardot, Kurt Elling és Gregory Porter) szólaltatják meg. Az énekesek nem arra törekedtek, hogy megidézzék Parker korát és mentalitását. Mindannyian saját egyéniségüket adják, így a végeredmény eklektikus. Szerencsére a sokat szólózó szaxofonos, Donny McCaslin sem akar Parker-stílusban játszani. Közelebb áll Bird korához a brazil Luciana Souza és a francia Camille Bertault előadása: ők hagyományos bebopot énekelnek, interpretációjukba olykor scat (gyors, szaggatott halandzsa-szöveg) is beékelődik. A zenekar gerincét a legutolsó David Bowie-album, a Blackstar muzsikusai alkotják, kiegészülve a Larry Grenadier (bőgő) és Eric Harland (dob) alkotta, remek ritmus-szekcióval. A jazzben ritkán tapasztalható marketingkampánnyal támogatott album összességében jól szolgálja a Bird-legenda továbbélését.

Infó:

The Passion of Charlie Parker

Impulse/Verve – Universal, 2017.