Szemfényvesztés

Nagy utat tett meg a Fidesz az egészség üzleti természetének harcos tagadásától a beszédes hallgatásig. Orbán Viktor még három esztendeje is azt magyarázta, azért volt szükség az úgynevezett szociális népszavazásra, mert az akkori kormány "fizetőssé akarta tenni az egészségügyi ellátást". Ma, közel tíz esztendővel az utolsó érdemi egészségügyi reformkísérlet megtorpedózása után egyre többen beszélnek arról, hogy a Fidesz csak a választásokra vár, s ha győz, utána nyomban szélesre tárja a kaput a piaci szolgáltatók előtt. Lehetne ez rosszindulatú találgatás is, de a kormány tettei nem cáfolják: csak a központosításban eltökélt, hét év alatt sem lépett semmi olyat, ami orvosolhatná az egészségügy nyilvánvaló válságát. Igaz, itt is megjelent az épületekbe öntött EU-pénz, de ezen túl csak hangos szóval menedzselt néhány milliárdos gyorstapaszokat ragasztgatott a súlyosan kivérzett betegre a kormány. S a sűrű sorosozástól már szava sem jut arra, hogy mit akar kezdeni az ágazattal. Közben olyan tempóban gyengül a társadalombiztosításból finanszírozott szolgáltatás, hogy aki időben akar diagnózishoz és terápiához jutni, mind gyakrabban kényszerül magánszolgáltatót igénybe venni, ha családjának telik rá.

S van is szépen fejlődő és egyre hangosabb magánbefektetői kör, amely nem bánja, ha ilyen tempóban rohasztják le az "állami konkurenciát". Ott már reklámozniuk sem kell, ahol a halálfélelem szervezi a piacot. Sőt ez a szektor egyre gyakrabban jelentkezik be egy kis állami kedvezményért vagy járulékmegosztásért, jelezve, hogy egyre nagyobb szerepet visz a polgárok egészségügyi ellátásában. Ehhez persze fontos azt is demonstrálniuk, hogy a magánszolgáltatások igénybevétele nem egy szűk réteg kiváltsága. Ez a kormánynak is kedves előadás: a nemzeti együttműködés rendszere előbb utóbb mindenkit eljuttat a Schwarzwald Klinikára... Ehhez a minap egy konferencián még olyan adat is elhangzott, hogy míg két éve 53 százalék volt, idén már 65 százalék felett lesz a magánszolgáltatóhoz fordulók aránya, azaz a többség számára máris megfizethető a piaci egészségügy. Na, ez az igazi szemfényvesztés!

A hivatkozott kutatás egy részletesebb publikációja szerint eleve csak Budapest és vonzáskörzete lakóit kérdezték, s ott is csak a 25 és 60 közötti korosztályt, akiknek 84 százaléka volt járulékfizetőnek tekinthető. Az országos átlag kevesebb, mint ennek a fele. Közöttük a magánszolgáltatást (akár csak egy fogtömés erejéig) igénybe vevők 43 százaléka a kiemelkedően vagyonos réteghez tartozott.

Egy hasonló kutatás még világosabban mutatja, hogy messze még a Kánaán! A bankszámlával rendelkező válaszolók 54 százaléka megfizethetetlenül drágának tartja a magánegészségügyi szolgáltatásokat. Sőt, 55 százalékuk akkor sem venné ezeket igénybe, ha olcsóbbak lennének. Annak ellenére, hogy a válaszolók 48 százaléka szerint nem megfelelő az állami egészségügyi ellátás, mindössze 20 százalékuk vett igénybe a megelőző három évben valamilyen magánszolgáltatást.

Kell tovább magyarázni, hogy a magyar nem vágyik a magánegészségügybe, legfeljebb olykor csak oda menekül? S kell még találgatnunk, hogy a Fidesz miért hallgat a terveiről?

Szerző
Danó Anna
2017.10.20 08:10

Az ingyengyógyszer árát is visszatérítik

Publikálás dátuma
2018.07.19 20:01

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Aligha így tervezték, de azok is pénzt kapnak a patikákban a visszavitt szennyezett vérnyomáscsökkentőkért, akik ingyen jutottak a készítményhez.
Különös helyzetet teremtett, hogy a hatóságok meghirdették: visszaválthatók a valsartan tartalmú magasvérnyomás-csökkentő gyógyszerek, és a patikák – nyugta, bizonylat nélkül is – visszafizetik a térítési díjat. Így ugyanis akár a közgyógyellátásra kapott gyógyszertámogatás is készpénzre váltható. Vagyis pénzt kaphat az a beteg is, aki ingyen jutott a készítményhez.
Ez azért is meglepő, mert már működik a jelentős befektetésekkel létrehozott úgynevezett egészségügyi szolgáltatási tér, amiből könnyedén kikereshető lenne, hogy ki, mikor, milyen gyógyszert, mekkora térítéssel váltott ki. Így pedig egyszerűen megoldható lenne az, hogy csak a visszatérítésben érdekelteket értesítsék, illetve jóváírják a hibás készítmények után adott támogatást a közgyógyellátottaknak. A gyógyszerhatóságnál és az Állami Egészségügyi Ellátó központnál is érdeklődtünk arról, hogy élnek-e ezzel a lehetősséggel, ám lapzártánkig nem kaptunk választ. Lapunk úgy tudja: a készítmények visszaváltásával nem csak a közgyógyellátottak esetében nagyvonalúak a hatóságok. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nem tart ugyanis igényt arra az összegre, amit a visszavitt készítmények után egyszer már támogatásként kifizettek. Egyelőre a gyártók csak a patikai el nem adott készletek nagykereskedelmi árát és a betegeknek visszaadott térítési díjat állják.
Nem csak az elszámolás elnagyolt a valsartan-ügyben. Az is csak szeptember közepére derülhet ki, hogy pontosan milyen egészségkockázatnak voltak kitéve a betegek, akik a kínai gyártásból származó valsartan hatóanyagú vérnyomáscsökkentőt szedték. Ez utóbbi is csak a dán gyógyszerhatóság honlapjáról derül ki. A vizsgálat – amelyről az uniós gyógyszerhatóság (EMA) is beszámol – egyebek mellett arra keresi a választ: Pontosan mit okozhat a gyógyszerekben talált szennyezés? Mekkora kockázatnak voltak kitéve a betegek, és mióta lehetett a rákkeltő anyag a kínai gyárból származó hatóanyagban? Az EMA szerint még mindig túl korai lenne tájékoztatást adni arról a hosszú távú kockázatról, amelyet a nitrózamin okozhat a betegeknek.
A károk és a kockázatok felmérésébe fontos feladatot szánnak a nemzeti gyógyszerhatóságoknak is, azok segítségével derítenék ki, hogy a még piacon lévő valsartan tartalmú egyéb készítményekben van-e szennyeződés. A betegeknek azonban továbbra is azt javasolják, hogy az, aki az érintett, rákkeltő anyaggal szennyezett gyógyszert szedte, egyelőre ne hagyja abba a terápiát, de egy hónapon belül konzultáljon az orvosával a készítményváltásról.

A kínai gyártó is lépett

Június végén hívott vissza a patikákból 27 fajta valsartan-tartalmú vérnyomáscsökkentőt a hazai gyógyszerhatóság, mert alapanyaguk a gyártás során úgynevezett nitrózamin-al szennyeződött. Ez egyes ipari folyamatokban melléktermékként képződő szerves vegyület, erősen mérgező, rákkeltő anyag, olyannyira, hogy a laboratóriumi patkánykísérleteknél használhatják daganatképzésre. A szennyezés akár 2012 óta is benne lehetett a kínai gyártó által készített hatóanyagban, a cég ugyanis akkor változtatott az előállítási folyamaton. Ezt ugyan szabályosan bejelentette a hatóságoknak, csakhogy a most bajt okozó nitrózamin nem szerepelt a minőségvizsgálattal kötelezően szűrendő anyagok között. A Zhejiang Huahai Pharmaceuticals-nál történt alapanyag-szennyeződésre csak a véletlen – a cég felvásárlását megelőző átvilágítás alkalmával – derült fény. Most a kínai gyártó maga is arra figyelmeztetett, hogy a szennyeződés problémája a feltételezettnél szélesebb körű lehet, különösen, ha az általa használt gyártási technológiát más gyógyszeripari vállalatok is alkalmazzák. Tavaly 49 millió dollár értékben adtak el valsartan hatóanyagot, főleg Észak-Amerikában, Európában, Oroszországban, Indiában és Dél-Amerikában. A cég maga is gyárt kétféle, valsartan hatóanyagot tartalmazó generikus gyógyszert.

Szerző
2018.07.19 20:01
Frissítve: 2018.07.19 20:01

Az emberség kis körei Gazsó Ferenc halálára

Amikor a gazemberség nagy körei terjednek ki országra-világra a szabadság kis körei mellett, a legnagyobb szükség az emberség kis köreire van. A 86 évesen elhunyt Gazsó Ferenc iskola teremtő szociológusnak ilyen humánus köre volt. Egész életében tudta, hogy a fiatalok oktatásán és nevelésén túl a nevelők nevelése, a közösségek dialógusa emelhet fel nemzetet s népet.
Alulról, a peremről küzdötte fel magát, korán felismert tehetséggel és végtelen szorgalommal. Nélkülözés, éhség, hideg, társadalmi egyenlőtlenségből származó kitaszítottság nemhogy kedvét szegte volna, hanem még fogcsikorgatóbb erőfeszítésekre ösztönözte. A kommunizmusban nemcsak az úri Magyarország elsöprését látta, de az olyan paraszt fiatalok tanulásának és kiemelkedésének lehetőségét is, akik soha azelőtt közép- és főiskolának a padjait meg nem közelíthették, akik értelmiségi sorsról nem is álmodozhattak. És 1956 forradalma, majd a hatvanas évek reformjai arra indították, hogy magát reformkommunistaként, a rendszer elszánt átalakítójaként, emberarcúvá tételén munkálkodóként határozza meg.
Az emberarcú szocializmus Gazsó Ferencnek nem a politikát vagy a gazdaságot, hanem az iskolát, az oktatást és a nevelést jelentette. Ha a Kádár-rendszerben voltak reformközgazdászok, és voltak, akkor elmondhatjuk, hogy szűkebbre szabva, de létezett az oktatási reformerek köre. Ennek egyik alapítója és vezetője volt Gazsó. Amikor sokan gondolták, joggal, hogy a magyar gazdasági reform nem működhet politikai reform nélkül, Gazsó és társai úgy vélték, hogy a gazdasági és a politikai reform mellé oda kell helyezni az oktatás reformját. E nélkül nem lehetséges se a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, a nép tehetséges lányainak és fiainak beemelése a társadalom magasabb státusaiba, se azoknak a tudásoknak és készségeknek az elsajátítása, amelyek nélkül nem vihető végbe az évszázados modernizációs folyamat, felzárkózás a fejlettebb s tanultabb nemzetekhez. Másokkal együtt vallotta, hogy először meg kell ismerni, fel kell tárni a magyar iskolarendszer helyzetét, szerkezeti problémáit, majd a diagnózis után, részletesen ki kell dolgozni az átfogó oktatási reform intézményi és szellemi kereteit.
A nyolcvanas évek közepén, művelődési miniszterhelyettesként lehetőséget kapott arra, hogy elképzeléseit megvalósítsa a közoktatás reformjának keretében. Neki és kollégáinak köszönhető, hogy a politikai rendszerváltozás előtt már végbemehetett a rendszerváltás az oktatásban. Az általuk kidolgozott törvénynek és a körülötte folyó szakmai vitáknak volt köszönhető, hogy reformharcok kezdődtek az iskolákban, hogy e megrögződött, neobarokk, poroszos és egyben anyagilag és szellemileg lepusztult iskolai közösségek magukra találtak. Folyamatossá vált a dialógus nemcsak a pedagógusok közt az iskolákban, hanem az iskolák között is, párbeszéd folyt az oktatáskutatók és a különböző programokkal kísérletezők között. Soha annyi oktatási és nevelési kísérlet nem indult. Ezért is válhatott az 1989-es „megállapodásos forradalomnak” egyik gyújtópontjává a tanárok, a közép- és főiskolák mozgalma.
Gazsó Ferenc az oktatáspolitika ikertestvéreként kezelte az ifjúság szocializációjának, az ifjúságpolitikának a kérdéseit. Így válhatott az ifjúságszociológia műhelyének is alapítójává és vezetőjévé. Mitől válunk olyanná, amilyenekké lettünk? A honnan, milyen környezetből, milyen feltételek közül indulók hová és hogyan érkeznek? Gazsó műhelyének elfogulatlan kiválasztott tagjai, résztvevő megfigyelői lehettek a Bibó Kollégium, majd a Fidesz alakulásának és működésének. De ez az őszinte baloldali, aki őszinte szenvedéllyel vetette bele magát az állampárt megreformálásába, aki valamennyi 89-es tisztességes mozgást pártolt, el se tudta volna képzelni, hogy mi lesz azokból, akik a szeme előtt váltak ifjú politikussá.
Ottlik és Esterházy gyilkos iróniával és nyelvi leleménnyel írták le történeti osztályuk hibáit és erényeit, vállalva a nehéz felelősséget. Bibó és Kosáry, Mészöly és Hankiss tárgyilagos tisztességgel és fájdalmas felelősséggel írtak a középosztály és a belőle sarjadt értelmiség meghasonlásairól. Gazsó, mint annyian mások, akik a faluból vagy a városszélről jöttek, legyen az Békésszentandrás vagy Szajla, Hercegkút vagy Tótkomlós, s váltak első generációs értelmiségivé, megjárta a Rákosi-, a Kádár-, a rendszerváltás-, majd az Orbán-rendszer utcáit és zsákutcáit. Együtt vagyunk a nemzet. Hitt és csalódott. Reménykedett és reményt vesztett. Mindig épített és soha nem rombolt – de látnia kellett, hogy amit épített, újra meg újra lerombolják. Meg kellett tapasztalnia, hogy alcsúti és pápai fiúk miként válnak urakká, harácsolókká, országvesztőkké. Gazsó Ferenc öregen és betegen se adta föl: emberi és szakmai közösséget teremtett maga körül. Fenntartotta a tisztesség, a becsület, az együttérzés, az őszinteség kisvilágát, mikroklímáját egy tisztességtelen, becstelen, kegyetlen és hazug nagyvilágban. Az ész és a szeretet fegyvereivel küzdött a betegség hatfejű és az Orbán-rendszer tizenkétfejű sárkányával. Nem csorbult, nem régi fegyverek ezek, hanem új időké és új hősöké.
Álljon itt, mert megérdemli, Juhász Gyula Eötvösről írt néhány sora: „Mint a hű tanítvány, úgy állunk előtte, / Hiszen ő e nemzet nagy, bölcs nevelője, / Szelíd és jó mester. / Élete tanulság, emléke örökség, / Úgy daloljuk őt, mint új idők új hősét, / Ki új díszt adott e nagy, szent szónak: Ember!”
Gazsó Ferencnek és kollégáinak köszönhető, hogy a politikai rendszerváltozás előtt már végbemehetett a rendszerváltás az oktatásban
2018.07.19 09:57
Frissítve: 2018.07.19 09:57