Civil beszéd - Mitől fél a Fidesz?

Esküszöm, nem értem. Miért van transzban a Fidesz, mitől tart ennyire, miért turbózza túl magát a választásokra? Lát valamit a közvélemény-kutatásokban, amit mi nem? Pedig ezek mintha azt mutatnák, hogy nyugodtan hátradőlhet. Csak arra kell ügyelnie, hogy ne rontson. Ne sokat mozogjon, és mutassa a szerethetőbb arcát. Ehelyett úgy viselkedik, mint az életéért küzdő, sarokba szorított vad. Rúg, karmol, harap, vicsorog.

A parlamentben a miniszterelnök hisztérikus rohamot kap a halkszavú Hadházy kérdésére, amelyben csak egy amúgyis leállított bundagyanús pályázatról érdeklődik. Orbán eddig keményebb ütéseket is magabiztos cinizmussal hárított. Azonnali pánikreakciókat mutatnak nemhogy bármilyen népszavazásra, de már az aláírásgyűjtésre is, a legócskább trükkökkel állítják le.

A CEU-ról nem mernek se ilyen, se olyan döntést hozni (imádkoznak, hogy elmenjen magától), hiszen ha aláírják a megállapodást, a saját felheccelt híveik háborognak, ha megtagadják, akkor a többiek. Előszednek mindent a régi fegyvertárból, ami épp a kezükbe akad: sorosozást, kvótaügyet, Deutsch Tamást, aki komor képpel és súlyos szavakkal (végül is csak nem röhögheti el magát) tálal újabb Gyurcsány-vádat. Mi van még a raktáron? Ja, persze, ismét látunk majd szocialistát vezetőszáron öt percenként a híradóban. Olyan jót ugyan most nem bírtak kitalálni (fáradnak a fiúk), mint a nokiás doboz azóta kipukkadt legendája, de legalább sikerül a bíróság helyett parlamenti határozatban bűnösnek nyilvánítani. Ez nyitja csak meg igazán az igazságszolgáltatás unortodox távlatait!

Megint van gaz amerikai ügyvivő is, aki miatt Szijjártó eljátszhatja a nagyhalált, csak most nem Goodfriendnek hívják, hanem Kostelanciknak, ami tiszta kiszúrás, mert sokkal nehezebb megjegyezni. A vádjai persze neki is légből kapottak, csupa „tücsök és bogár”, mint Lázár mondja. Szemben Goodfriend állításaival, korrupció pedig nincs, szemben Kostelancikkal, van viszont teljes médiaszabadság. Ami abból is látszik, hogy nálunk még egyetlen újságírót sem robbantottak fel a kocsijában, bár igény volna rá.

A Fidesz már beleszédült a túlpörgésbe. A KDNP rózsafüzérrel segít be, és sokkoló blődségekkel igyekszik harcképtelenné tenni a közvélemény kritikusabb részét, azt, amelyiket még nem terítettek le Németh Szilárd verbális bunkócsapásai.

Pedig a nagykönyvek szerint ilyenkor éppen hogy nyugton kellene lenniük. A választáson való alacsony részvétel az érdekük, amikor a többség apatikusan otthon marad, csak a híveiket mozgósítják a nemzeti konzultációban felfrissített Kubatov-listák alapján.

De a kormánypárt nem ezt teszi. Lármázik síppal-dobbal-nádi hegedűvel, az öklét rázza, nem hagyja csillapodni a közhangulatot. Nagyobb szükségét érzi tábora militarizálásának, mint a többiek altatásának. Már nem eléggé biztos a szavazói hadra foghatóságában. Záveczék adatai szerint négy éve a Fidesz-szimpatizánsok kétharmada ígérte biztosra, hogy az urnákhoz járul. Ma csak 52 százalék. Így aztán a főnökség nem tudja, melyik ujját harapja. Amivel a híveit hecceli, azzal egyszersmind az ellentábort is feltüzeli. Még úgy is járhat, hogy minden egyes újra aktivizált Fidesz-választóval két felbosszantott ellenzékit mozgósít. A „mindenki hozzon magával még embert” fordítva is elsülhet.

De akkor miért viselkedik ilyen felajzottan? Miért tolja túl folyton, mindenben azt a bizonyos biciklit? Lehet persze, hogy a Fidesznek egyszerűen ilyen az alaptermészete. A politikának csak ebben a fajtájában van gyakorlata: a háborúzásban, a konfliktuskeltésben. Konszolidációban tehetségtelen, balhézásban tehetséges. Igen ám, de még a 2014-es kampányban sem volt ennyire hisztérikus. Azóta pedig csak még jobban bebiztosította magát médiaszerzéssel, plakáttörvénnyel.

De akkor mitől paráznak? Romantikusabb lelkek feltételezik: Orbán attól retteg, hogy Simicska végül előáll a Nagy Leleplezéssel. Jó, ezt sem lehet teljesen kizárni, de túlzottan örülni sem kellene ilyesminek. Simicskának nem a NER, hanem személyesen Orbán az ellensége, rajta akar bosszút állni, vagy legalábbis alkupozícióba kerülni. Ehhez elég egy kicsit megszorított Fidesz, amelyet – Orbán hátrébb húzása fejében - majd külső támogatóként kisegít valamelyik Simicska-pénzre szoruló párt. És az országban marad minden ugyanúgy, legfeljebb Mészáros mellett vagy helyett még Simicskának is részesednie kell a rablott jószágból.

Az is lehet, hogy a félelem oka valamilyen nemzetközi történés. Orbánt nem zavarja, ha az Unió peremére szorulunk (legalább nem szólnak bele a dolgaiba), de az talán igen, ha a néppárti frakcióból kiutálva tekintélyét veszti és védőháló nélkül marad. Az ország többsége még mindig Európa-párti, és könnyen aggódni kezdene: mi lesz ennek a vége. Lehet, hogy Putyintól tart, aki barátnak nem kevésbé veszélyes, mint ellenségnek.

És igen, akármennyire nem hisszük sok bajunk között: ők szemlátomást jobban félnek attól, hogy az ellenzék váratlanul erőre kap, mint amennyire mi szoktunk bízni ebben. Legyen nekik igazuk! Ennyi szívességet igazán megtehetünk.