Nosztalgikus megyerendezés Szlovákiában

Két héttel a helyhatósági választások előtt ismét feléledt a több mint 20 éve tartó önkormányzati-politikai vita a közigazgatási rendszer megreformálásáról.

Szlovákiában jelenleg nyolc „magasabb szintű területi egység”, vagyis megye van. Ezt a számot csökkentenék egyes javaslatok háromra, míg a szlovákiai magyar politikusok a megyehatárok történelmi-etnikai alapon történő átrajzolását részesítenék előnyben.

„Még idén szűnjenek meg a megyék, úgy, ahogy vannak” – ez a legradikálisabb megyerendezési elképzelés. Kezdeményezője pedig az a Miroslav Beblavy ellenzéki parlamenti képviselő és volt munkaügyi államtitkár, akinek színházi rendezői és közgazdasági oklevele is van, szabadidejében pedig sci-fi novellákat ír. Bár a megyék egy tollvonással történő megszüntetésének gondolata valóban a tudományos fantasztikum műfaját súrolja, Beblavy elgondolását többen is támogatják. Arra hivatkoznak, hogy a regionális különbségek a megyerendszer reformja óta alig vagy egyáltalán nem csökkentek, és így öt év alatt az állam megspórolna vagy 200 millió eurót, amit most a megyei önkormányzatok működtetésére költ. Beblavy javaslata végül idén eljutott egészen a törvényhozás plénumáig, csak a parlamenti szavazáson vérzett el.

Mióta a rossz emlékű Vladimir Meciar miniszterelnök kormánya az önkormányzati szakértők ellenvéleményét figyelmen kívül hagyva, 1996-ban létrehozta a jelenleg is érvényes közigazgatási beosztást, egyre-másra bukkannak fel a reformot követelő hangok. „A megyéket úgy rajzolták meg, hogy egyikben se érvényesülhessen egyértelműen magyar többség” – magyarázza Bugár Béla, a Híd párt elnöke. Ő is tagja volt annak a kormánykoalíciónak, amely 2001-ben próbálta megváltoztatni a megyerendszert, sikertelenül.

Viktor Niznansky, a Meciar-érát követő kormányzat közigazgatási reformért felelős kormánybiztosa az Új Szó című napilapnak elmondta, a kommunizmus kitartóan igyekezett az emberekben semlegesíteni a regionális hovatartozás érzését. Hivatalosan nem voltak például liptóiak és gömöriek, csak közép-szlovákiaiak. 2001-ben pedig olyan javaslat jutott át a parlamenti szavazáson, amely észak-dél irányban elnyúló megyéket eredményezett, vagyis elég hatékonyan szabdalja fel a magyarok lakta dél-szlovákiai vidéket. Más kérdés, hogy a ma már színszlovák Árva, Liptó és Szepes vármegyék is eltűntek. Pedig az elképzelés más volt. „A tárgyalásokat 15+1 elképzeléssel kezdtük, amelyben tizenöt, javarészt történelmileg is igazolható megyét akartunk” – mondta Niznasky azzal, hogy a plusz egy Pozsony főváros lett volna önálló közigazgatási egységként. A parlament elé végül kompromisszumos megoldásként már egy 12 megyés javaslat került – ám ez is elbukott.

Kommunista nosztalgiának tűnhet Andrej Danko, a nacionalista bélyeget levetkőzni igyekvő Szlovák Nemzeti Párt elnökének elképzelése. A házelnöki tisztséget is betöltő politikus visszatérne a kommunizmus évtizedei alatt működött három megye (az akkori szóhasználat szerint kerület) rendszeréhez, ahol kelet-szlovákiai, közép-szlovákiai és nyugat-szlovákiai régióra osztották az országot.

Besztercebánya lesz a csata színtere

Besztercebánya megye lesz november 4-én az Európában egyre nagyobb teret nyerő szélsőjobboldali, és az ellenük összefogásra kényszerülő demokratikus politikai erők ütközetének helyszíne – írta kedden a Bumm.sk. Besztercebánya élén megyefőnökként négy éve Marián Kotleba, a 150 tagú pozsonyi törvényhozásban 14 fős saját parlamenti frakcióval rendelkező szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk (LSNS) mozgalom első embere áll.

A szélsőségesek népszerűségének növekedését látva Andrej Kiska köztársasági elnök a hónap közepén felszólította a szlovák polgárokat, hogy vegyenek részt a november 4-i választásokon s – az LSNS szélsőségeseire utalva – felhívta a figyelmet a „zöld pólóban terjedő rosszra“. A köztársasági elnök egy Facebook-posztban fasisztának nevezte őket, és kérte az embereket, ne engedjék, hogy elfoglalják az országot.

Robert Fico kormányfő néhány évvel ezelőtt szintén a hármas beosztás mellett kardoskodott, az ő 2013-as elképzelése szerint azonban Pozsony megye is önálló entitás lett volna egy 3+1-es modellben. Az akkori ellenzék élesen bírálta a felvetést, a központosítás igyekezetét látták mögötte. A néhány évvel ezelőtt fellángolt vitában egymást érték a javaslatok: 18, sőt 22 megyéből álló rendszer mellett is kardoskodtak az egyes pártok. A miniszterelnök pártja, a Smer egyébként még mindig ebben az irányban gondolkodik. „Sokkal természetesebb felosztás lenne a 3+1-es, illetve minimum három megyés rendszer. Nem gondolom ugyanakkor, hogy ebben a választási időszakban sor kerül a változásra” – mondta az Új Szónak Martin Glvác, a parlament smeres alelnöke.

Legújabban azonban enyhülni látszik a történelemellenes megyerendezés politikája. A természetes régiókat figyelembe vevő közigazgatási reformról hajlandó tárgyalni a belügyminisztérium, közölte néhány nappal ezelőtt a tárca szóvivője. Lucia Kirinovicová azért hagyott egy kiskaput, mivel hozzátette, az új megyékről társadalmi és politikai konszenzus mellett lehet csak dönteni. Erre pedig jelenleg elég kevés esély mutatkozik.

Nevezéktan

A hivatalos közigazgatási zsargon „önkormányzati kerületeknek“ vagy „magasabb szintű területi egységnek“ nevezi a köznyelvben megyének ismert, korábban pedig vármegyéknek hívott közigazgatási egységeket. Az egyes megyék székhelye Pozsony, Nagyszombat, Nyitra, Trencsén, Besztercebánya, Zsolna, Eperjes illetve Kassa. Élükön a megyei képviselő-testület és a megyeelnök áll, akit az egyszerűség kedvéért „ispánnak“ nevez a népnyelv. A megye elnökét és közgyűlését is közvetlenül a lakosság választja, ötévenként. A megyei önkormányzat több intézmény – köztük múzeumok, középiskolák, színházak – fenntartója, hatáskörébe tartozik a II. és III. osztályú közutak hálózata, a szociális ügyek, az egészségügy, vagy az európai uniós támogatások koordinációja.