Az elmúlás ünnepe Mexikóban

Mexikó ilyentájt zajjal és zörgő csontvázakkal ijeszti el a halált. Európai szemnek meghökkentően és néhol visszatetszően. Sírok állnak a központi tereken, halotti oltárok a főútvonalak mellett - éjszakánként pedig gyertyafényes dalolástól hangosak a temetők.

Október vége felé már a hivatalok előtt is arra figyelmeztetnek a dekorációk, hogy az ügyintézés helyett most a sütés-főzés, faragás ideje jött el. A felkészülésé az ünnepre.

Mexikóban úgy emlékeznek a halottakra, hogy bevonják őket a család és a közösség életébe - sok nevetéssel, vidám felvonulással, élénk színű dekorációkkal és az elhunyt kedvenc ételeivel. A cukorból kiöntött színes halálfej azokra a szegény időkre emlékeztet, amikor a mexikói parasztnak szinte semmije nem volt a megtermelt cukron kívül. De nagyon fogy ilyenkor a marcipánból készült koporsó és a cukros halotti kenyér is.

A La Catrina, a halál jelképe ilyenkor millió formában kel életre - mindig szigorúan női alakban. A városok központi helyeit halotti oltárok foglalják el: az elhunyt, aki ilyenkor a hiedelem szerint előjön és szed magának a kedvenc ételeiből és édességeiből, a megszokott napi alkoholadagját is megtalálja a képével és virágokkal ékesített többemeletes oltáron.

Aki pedig nem akar a főtéren ünnepelni, az elmegy a temetőbe: egész családok érkeznek a sírokhoz ételekkel, italokkal és zeneszerszámokkal megrakodva, hogy a gyertyafénynél átmulassák az éjszakát elhunyt szeretteikkel.

La Catrina

La Catrina egy mexikói bábu, népi figura, díszes női népviseletbe öltöztetett csontváz formájában; eredetileg José Guadalupe Posada alkotása. A mexikói népi hagyományok alapján La Catrina vagy a „halál” különböző formákban mutatkozhat. Valamikor vidám, kidolgozott külsőbe öltöztetve, szórakozni vágyik és flörtöl a halandókkal. Máskor csontváz formájában jelenik meg készen állva arra, hogy elvigye az embert, amikor legkevésbé számítana rá. E „magasztos és örökkévaló társat” paradox módon az élet örömeivel is asszociálják a halál fenyegető közelsége előtt. La Catrina így sajátos mosolyával arra biztatja az embereket, hogy ragadják meg az alkalmat, és a zenén, a táncon keresztül találják meg az élet értelmét. Kettős léte azt sugallja, hogy az élet itt van, most van és örökké tart, ahogyan a zene és a művészetek.