Települések útszélen hagyva - A kisboltok is feladják?

Publikálás dátuma
2017.10.30 21:20
NEM ITT, NEM ENNYIÉRT - Egy várdai asszonynak is a lánya vásárol Kaposváron, mert helyben minden drágább, és választék sincs -
Fotó: /
A posta már évtizede elköltözött a legtöbb kistelepülésről, aztán a fodrász, az iparcikk, a pék, majd a presszók és a kocsmák zártak be, manapság pedig a helyi kisboltok kerültek veszélybe.

Ördögi kör ez: a kistelepülési boltok forgalma egyre kisebb, így képtelenek kitermelni a folyamatosan növekvő bérköltséget, emiatt sokkal drágábban árulnak, mint a városokban a multik. Így viszont apad a vevőkör, hiszen aki teheti, inkább autóba ül, hogy egy közeli városból töltse fel a hűtőt és a kamrát. Sok faluban már fel is adta a vállalkozó, s bezárta a vegyesboltot, ezáltal éppen a leginkább rászorulóknak szaporodtak meg a gondjaik, hiszen az idősek közül sokaknak már az is gondot okozott, hogy a boltig elballagjanak, nemhogy utazni a kenyérért, tejért.

– Á, ide csak akkor jövök, ha nagyon muszáj – mondja Ferenc a somogysárdi bolt előtt. – Na jó, a kenyeret itt vesszük, és ha elfogy főzés közben a só vagy az olaj, akkor is eljövök, de ez tényleg csak szükségmegoldás. Amúgy Kaposvárra járunk a diszkontokba vagy a hipermarketbe, s amiből lehet, két hétre, de adott estben egy hónapra is bespájzolunk.

A faluban szinte mindenki hasonlóképpen gondolkodik: a somogyi megyeszékhely oda-vissza negyven kilométer, vagyis 1000-1200 forintnyi üzemanyagból megjárható.

– Csak azzal a tripláját megspórolom, ha veszek egy hónapra három karton tartós tejet – magyarázza Ferenc.

A várdaiak ebből a szempontból még szerencsésebbek, egy kaposvári túra 25 kilométerből is kijön, vagyis még kisebb az útiköltség.

– Sokan a városban dolgoznak, így naponta ott is vásárolnak – jegyezte meg Varga András polgármester. – A legtöbb családban van autó, így nem gond nekik a bejárás.

– A lányom Kaposváron van állásban, mindent meghoz, amit kérek – állította Felde Balázsné, aki étolajért lépett be a várdai boltba. – Itt minden drágább, s igazán választék sincsen. Nem tehet róla az eladóhölgy, ő annyiért adja, amennyit a főnökei mondanak neki.

A helyi kisbolt a Coop-lánc tagja, az árakat központilag határozzák meg, csak arra figyelnek, ha akad másik üzlet is egy településen, hozzáigazítsák a tarifákat. Várdán éppen létezik konkurencia, igaz, az újtelepi bolt csak egy kis része egy vállalkozásnak, mely idősek otthonát és éttermet is működtet.

– Kenyérből úgy húsz kiló megy el naponta – meséli Kati, a szövetkezeti bolt eladója. – Tejből negyven liter, de hetente.

Már az első tétel sem túl erős, de utóbbira tényleg felkapjuk a fejünket, hiszen mégiscsak egy félezres faluról beszélünk, ahol ráadásul gyerek is akad, s ahol mázsa feletti kenyeret, hektónyi tejet kellett rendelni naponta.

– Nincs igazán forgalom – tárta szét a kezét az eladó. – Látja, elég szegényes is a választék.

Tényleg csak a legalapvetőbb cikkek sorakoznak a polcokon: néhány üdítő, sör, bor, konzervek, némi háztartási vegyi áru.

– Az idősek időnként vesznek mosogatószert, mosóport, a fiatalok csak zsemléért, kifliért, esetleg valami italért jönnek be – folytatta Kati.

Persze érthető: a zacskós tej litere 270 forint, a sima kenyér kilója 280, s a márkásabb párizsiból is egy százassal többe kerül tíz deka, mint a kaposvári hipermarketben. Ráadásul jellemzően csak dél körülig lehet vásárolni helyben: korábban ugyan délután is kinyitott az egység, de annyira nincs forgalom, hogy nem éri meg két műszakban működtetni.

– De legalább van boltunk – sóhajtott Varga András. – Mert ha ez is bezárna…

A kistelepüléseken lakók életminősége már így is sokkal rosszabb, mint a városiaké, hiszen helyben szinte semmit sem tudnak elintézni, mindenért utazni kell, egy recept kiváltása is tortúra. Persze az önkormányzatok ahol tudnak, segítenek, a falugondnoki buszok rendszeresen bejárnak a legközelebbi városba, s megannyi feladatot elintéznek.

 A falusi kisboltoknak triplán meg kell küzdeni a konkurenciával: a mozgóboltok rendszeresen járják a településeket

– Kedden a kórházba viszem az érintetteket, csütörtökön, amikor az orvos befejezi a heti egy rendelését, megyek a gyógyszerekért – mondta Tóth György, a várdai falugondnok. – Ha marad hely a buszban, szívesen elviszem, aki vásárolni akar, s ha kérik a helyiek, akkor a nagyobb tételeket elhozom magam is. Ám arra is figyelni kell, hogy valamennyi forgalma megmaradjon a boltoknak, ezért alapvető élelmiszereket nem hozok.

Aki tehát nagybevásárlást akar, magának kell gondoskodnia róla. A kistelepüléseken élők többsége fizetéskor egy hónapra előre bevásárol, Várdáról jellemzően családi szinten, ám a megyeszékhelytől messzebb fekvő településeken gyakran előfordul, hogy többen összeállnak egy-egy nagybevásárlásra.

– Akinek van kocsija, a benzinpénz egy részéért elvisz másokat, ha hárman összeállnak, nem kell tízezreket elkölteni, hogy megérje útnak indulni – állította a somogyfajszi Horváth József. – Akadnak, akik kisbusszal mennek öten-hatan, de olyanról is tudok, akik utánfutót csatolnak a kocsihoz.

Akik viszont kimaradnak ezekből a járatokból, helyben kell megoldaniuk a vásárlást. Ám a falusi kisboltoknak még értük is meg kell küzdeni a konkurenciával: a mozgóboltok ugyanis rendszeresen járják a településeket – igaz, sok önkormányzat meglehetősen borsos napi úthasználati díjjal próbálja meg távol tartani őket, hogy helyzetbe hozza a falubeli kereskedőt –, nem ritkán hétvégenként is, amikor a helyi ki sem nyit, így a kisbuszos árak hiába magasabbak még a falusi bolténál is, sokan átpártoltak a zeneszóval érkező üzletekhez, napi szinten tízezreket kihúzva ezzel a hagyományos kereskedések zsebéből. Az idős helyiek viszont örülnek, hiszen a faluközpontig sem kell elbotorkálniuk, a kapuban meg tudják venni azt a keveset, amire szükségük van. Illetve, amire futja a nyugdíjukból…

– Nekem most olyan minden, mint ötven-hatvan éve – jegyezte meg Czene Jánosné. – Régen azért nem jártam boltba, mert mindent megtermeltem otthon, most pedig azért, mert drága. Amit kell, meghozatok a gyerekeimmel Kaposból, csak kenyeret veszek hetente kétszer. Na, ez az egy változott: anno azt is magam sütöttem…

Egyedül nem megy a kicsiknek

A kisboltok, főleg a vidéki kistelepüléseken, zsákfalvakban működő üzletek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. A szolgáltatással foglalkozó mikro- és kisvállalkozásokat célzottan további járulékcsökkentéssel is kellene támogatni – vélte Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára.

- Váratlan volt a kisboltoknál kialakult csapdahelyzet?

- Előre látható volt, hogy 2017-ben ez a bolt kategória nehezebb helyzetbe kerül, mint amilyenben akár egy évvel korábban volt. Eleve hátrányban vannak a láncokkal, a nagyobb üzletekkel szemben, hiszen korlátozottabb, kisebb a vásárlók száma. Egy faluban nagyjából mindig ugyanannyian térnek be a boltba, legföljebb néhány átutazó jelenthet többletforgalmat. Rosszabbak a logisztikai adottságaik is a kicsiknek, mert az egy termékre jutó szállítási költség sokkal magasabb mint a nagyoknál, hiszen kisebb mennyiséget kell a boltba szállítani, nehezebb megszervezni a fuvart.

- Mennyire sújtja a kicsiket a munkaerőhiány?

- Ha nem is drámai mértékben, de azért érzékelhető a láncok és a nagyobb egységek elszívó hatása. Különösen a vidéki kis szolgáltató vállalkozások a bérekkel sem képesek versenyezni a nagyokkal. Már az idei kötelező minimálbéremelés is jelentős többletterhet jelentett a mikro- és kisvállalkozásoknak, és ezt csak tetézi a 2018-as újabb emelés. Ebben a kategóriában dolgoznak a legtöbben a minimálbér körüli összegért, főleg vidéken.

- Milyen következményekkel jár ez a hátrányos helyzet?

- A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint egyre több olyan település van, ahol már egyáltalán nincsen élelmiszerüzlet. Ugyancsak a statisztikákból az is kiderül, hogy évente mintegy 3-4 ezerrel csökken az árusító helyek száma és az áldozatok nagy része kisbolt. Jó néhány kisbolt legnagyobb gondja az, hogy csökken a forgalma.

- Mire számíthatnak a jövőben a kisboltokat, szolgáltató vállalkozásokat üzemeltetők?

- A minimálbér újabb kötelező emelése miatt 2018 nagyon keserves lesz a kicsiknek. Támogatás híján hosszabb távon lesznek olyanok, akik nem tudják majd fönntartani boltjukat, szolgáltatásukat.

- Hogyan lehetne segíteni a kicsik talpon maradását?

- Egy kétezer lelkesnél kisebb településen például az öt embernél kevesebbet foglalkoztató mikro- és kisvállalkozó szolgáltatóknak – élelmiszerbolt, autószerelő, fodrász, vendéglő és így tovább –, célzottan, erre a kategóriára szabottan további járulékcsökkentést adhatna a kormány, hiszen ez az egyik legnagyobb költség, miközben itt jelentős az élőmunkaigény. Azt nem tudom, erre miért nem hajlandó a kormány.

Bihari Tamás

2017.10.30 21:20

Harrach: A lelőtt szarvast így szállítják, az állatnak ez már nem okoz szenvedést

Publikálás dátuma
2018.07.17 09:57

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A KDNP a következő években az ápolási díj emeléséért és a bedőlt hiteleseknek segítő elsétálás intézményének bevezetéséért küzd majd - mondta Harrach Péter. A KDNP frakcióvezetője szerint a sorosozás egy marketingeszköz.
– Semjén Zsolt azt mondta, hogy a KDNP az elmúlt években minden célját elérte és megvalósította. Akkor most mi jön? Abbahagyják a csúcson? – Az eddigi céljainkat elértük, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének új törekvéseink. Nyilván az új kihívásokra új válaszokat kell találni. A KDNP világnézeti pártként is találkozik új kérdésekkel. Elsőszámú alapelvünk az emberi személy méltósága, ez jelen van akár a szociális kérdésekben, akár a migrációs vitában, akár a most napirendre került hajléktalan-ügyben is.  – A keresztény értékrenddel mennyiben egyeztethető össze, hogy a hajléktalanokat beviheti a rendőr az utcáról?  – Ebben az ügyben két fontos szempont van: emberekről szól a történet, az ő helyzetüket kell megoldani, de beszélni kell a közterületek rendjéről, tisztaságáról, az ezeket használó többi emberről is. A hajléktalanoknak is érdeke, hogy a helyzetet rendezzük. Az az állapot, amiben sokszor vannak, nem felel meg az emberi méltóságnak. Amit nagyon hiányolok, az az egészségügyi ellátás kiterjesztése. Különösen mióta megszűnt az OPNI, nagyon sok olyan ember él az utcán, akinek kezelésre lenne szüksége.  – Egy bérlakásprogram nem szolgálná ezt a célt?  – Ez egyik eszköze lehet a hajléktalan-állapotból való kivezetésnek, azok számára, akik kivezethetők még az önálló életbe. A VIII. kerületben vannak erre szép példák. – Úgy tudni, ebben nézeteltérésük van a Fidesszel is, mert ők nem szeretnének egy ilyen programot nagyobb léptékben elindítani.  – Azt mondanám, hogy a pártszövetségen belül – nem is feltétlenül pártok mentén – vannak, akik másképp látják a helyzetet és a megoldást. Én fontosnak tartom bérlakások építését és működtetését, nem csupán szociális célra, de családalapító fiatalok átmeneti otthonaként is.
– Az állandó sorosozás, menekültezés még egy időközi polgármesteri választáson, mint azt Hollik István KDNP-s képviselő tette a már említett VIII. kerület esetében mennyire egyeztethető össze a KDNP értékrendjével?  – Itt is különbséget kell tennünk a bevándorlás ügy és a politikai marketing között. Európára a legnagyobb veszélyt az ellenőrizetlen migráció jelenti. Ez részben spontán, részben felkeltett és támogatott folyamat. A támogatásban, éppen az anyagi lehetőségei miatt, komoly eszközök vannak Soros György kezében és ő él is ezekkel. A „sorosozás” tartalmilag ezt jelenti. Az, hogy ez egy folyamatos marketing eszközként jelenik meg, egy szakmai kérdés, én ehhez a szakmához nem értek. – Ön nem is sorosozott. Ez távol áll az ízlésétől?  – Én is beszélek az önvédelem fontosságáról és arról, hogy ki az a személy, aki ennek legnagyobb ellensége, de ezt a saját stílusomban teszem.  – Nagy István földművelésügyi miniszter adott egy interjút a hvg.hu-nak, azt mondta, mióta közszereplő lett, nem vadászik. Nem gondolja, hogy ezt kellene tennie Semjén Zsoltnak is?  – A miniszter úr egyéni véleményét fogalmazta meg. A vadászat a magánélet része. Ez érvényes a politikusra is. Közéleti szerepe legfeljebb annyiban van, hogy amióta a világ létezik a vadászat társadalmi találkozásokra is lehetőséget ad. Ez pedig természetes közeg a politikus számára. – És azok a fotók, ahogy a lelőtt szarvast fellógatták egy helikopterre? Ez a stílus összeegyeztethető a keresztény értékrenddel?  – Ott az a szokás, hogy a terepviszonyok miatt a lelőtt szarvast így szállítják, ez az állatnak már nem okoz szenvedést. A vadászat etikájának alapvető eleme, hogy ne okozzanak szenvedést az állatoknak. Némi ellentmondást érzek sok állatbarát véleményében, akik hevesen védik az áldozatát brutálisan széttépő ragadozót, miközben a vadgazdálkodást végző embert gyűlölködve támadják. – Készül egy törvénymódosítás, ami a politikusok magánéletének védelme jegyében a sajtót is korlátozná, hogy erről írjon. Erről mit gondol?  – Azt, hogy az otthon és a magánélet védelme mindenkit megillet. Nem hiszem, hogy a sajtót ez bármiben korlátozná. Ha nem a kulcslyukon akar leskelődni az újságíró, hanem a politikusok közérdeket érintő ügyeivel foglalkozni, akkor nem fog sérülni a munkája. Ez ugyanolyan fontos kérdés, mint a tudomány szabadsága és a finanszírozás felelőssége. – Ebben a kérdéseben is elég nagy a vita. – A kutatás folyamatába nem szabad beleszólni, de a témák kiválasztásában a kormánynak igenis van társadalmi felelőssége, mert meg kell, hogy jelölje, mik a gazdaság és társadalom számára fontos területek. Az Orbán-kormány amihez hozzányúl, ott rendezett világot igyekszik teremteni. – Most nem úgy tűnik, hogy ez lenne a szándék. – Pedig így van. Legfeljebb azért tűnhet másnak, mert határozott intézkedéssel szüntet meg egy rendezetlenséget. A különböző lobbicsoportoknak az az érdeke, hogy olyan mértékű autonómiát harcoljanak ki maguknak, ami adott esetben a működésük hatékonyságának kárára mehet. A kormány felelőssége, hogy akár népszerűtlen intézkedésekkel is, de rendezze ezeket a területeket.  – Ha már rendezettség-rendezetlenség. Mit gondol a kormányzati hátországban kitört kultúrharcról? Jeles keresztény értelmiségieket, Prőhle Gergelyt vagy Fabiny Tamást is elég ízléstelen támadások érték a kormánysajtóban. – A kultúrharc kifejezést erősnek tartom, de tény, hogy a kultúra területén, amióta az eszemet tudom, mindig voltak ellentétek. Itt erősen kitűnnek a világnézeti különbségek. Fabiny Tamást említette, de mondhatnám akár Beer Miklós váci püspök nevét is, mindkettőt éri kritika.  – Őt azért, mert a migráció ügyében a hazai katolikus vezetéstől eltérő, „migránssimogatónak” gúnyolt nyilatkozatokat tett.  – Politikai természetű nyilatkozatai számomra is érthetetlenek és elfogadhatatlanok, de több évtizedes barátságunkat ettől nem tagadom meg. Ha már egyházi területre tévedtünk, szólnunk kell Ferenc pápáról is. Katolikus vagyok, a mindenkori pápát tisztelem. Megnyilatkozásai mégis feszültséget keltenek, ami abból adódik, hogy a pápa az egyetemes emberi felelősségéből kiindulva a lelkipásztori szempontokat kizárólagossá teszi a számunkra és sok katolikus számára fontos önvédelem kérdését mellőzve. Ez utóbbiért mi, politikusok vagyunk a felelősek, ő a lelkipásztori szempontokért felelős. Nincs jogom őt bírálni, szavait úgy értelmezem, hogy felhívja a mi figyelmünket is arra, hogy a humánus szempontokról ne feledkezzünk meg. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy a valóban oltalomra szorulókat védelmezni kell, lehetőség szerint saját hazájukban. – Bár, mint tudjuk, már minden céljukat elérték, mégis mikor lenne elégedett a ciklus végén, miknek kellene még megvalósulniuk?  – Négy év számtalan feladatot kínál. Két közeli ügyet említek. Az ápolási díj méltányos és differenciált emelésére szükség van. A másik az adósságcsapdába került családok ügye. A devizahiteleseket mentő kormányzati intézkedések után több lépést tettünk már ezen a téren – például a bírósági végrehajtás területén tapasztalt visszaélések megszüntetésére eredményes törvénymódosítások történtek –, most a családi csődvédelem lehetőségei fognak bővülni és beterjesztünk egy könnyített törlesztésről szóló törvényt azok számára, akik ellehetetlenült helyzetbe kerültek. Ebbe bevesszük többek között az elsétálásnak nevezett intézményt is, ami azoknak a családoknak a helyzetén segít, akik elveszítik az otthonukat, de még így is több millió forintos törlesztési kötelezettségük marad. – A KDNP kormányzati képviseletével mennyire elégedett? Több, az önök számára fontos területen nem KDNP-s politikusok irányítanak.  – A párt, amikor még önállóan indult, 7 százalék körüli eredményt ért el, ez az arány a kormányzatban és a parlamentben ma is megvan.  – Alkotmányba foglalták, hogy a kereszténységet minden állami szervezetnek védenie kell. A Nemzeti Közlekedési Hatóság vagy az Országos Főállatorvos hogyan tudja védeni a kereszténységet?  – Válasszuk külön a keresztény hit gyakorlását és a keresztény kultúrát. Utóbbin az évszázadok során kialakult európai kultúrát értjük, ami meghatározza a mindennapjainkat. Ennek védelme ma különösen aktuális, amikor az ettől elszakadt európaiak és az általuk segített muszlim bevándorlók egészen más értékrendet képviselnek. Ráadásul az iszlám egy hódító világnézet, ami ránk akarja erőltetni magát. Az ez elleni védekezésben, a szélesebb értelemben vett kultúra védelmében mindenkinek részt kell vennie. – A konzervatív családpolitika nem igazán vonzó a mai fiatalok számára, akiktől a több gyermeket, a demográfiai fordulatot várják. Nem akarják ezt áthangolni? – A gyermek egészséges fejlődését leginkább a család biztosítja. Szüksége van apára, anyára és testvérekre. Lehet, hogy ez konzervatív, de igaz. Az államnak ehhez kell segítséget nyújtania. Emellett a realitást is figyelembe kell vennie. Például azt, hogy vannak egyszülős családok. Ezért a családot úgy definiáltuk, hogy az a házasságra vagy leszármazásra alapul. Vagyis egy szülő és egy gyermek is család. – Ha már értékek és realitás: az abortusz szabályain terveznek változtatni ebben a ciklusban?  – Aki ismeri a magyar társadalmat és az azt leképező parlamentet, tudja, hogy nincs lehetőség az abortusz törvény szigorítására. Ez nem jelentheti azt, hogy nem kell megtenni minden tőlünk telhetőt az abortuszok számának csökkentése érdekében. Személyes véleményem, hogy az ember élethez való joga- beleértve az ember magzatot is- előbbre való az úgynevezett önrendelkezési jognál. Egy nő döntése csak akkor szabad, ha megkapja a szükséges információkat a magzatáról és az abortusz következményeiről. Botrányosnak tartom, ha egy szülész első kérdése a kismamához: ugye nem akarja megtartani? Ez sajnos nem egyedi eset.
2018.07.17 09:57

Valsartan: egyes pótszerekből máris hiány van

Publikálás dátuma
2018.07.17 08:21
Illusztráció: pexels.com
Fotó: /
Az orvosok megkezdték a betegek átállítását azon 27 valsartan tartalmú vérnyomáscsökkentőről, amit a hatóságok július negyedikén szennyezés miatt vontak vissza a forgalomból. Azonos hatóanyaggal 24 szer kapható a patikákban, de van ahol már ezeket sem kapni.
A múlt héten mintegy 20-30 betegének cserélte le a terápiáját Lénárd Rita belgyógyász szakorvos, ám már ekkor előfordult, hogy a gyógyszertárban nem tudták kiadni a fölírt dózisú készítményt, csak annál erősebb volt. Így több betegénél a magasabb hatóanyag tartalmút kellett felírni és a gyógyszert felezni. A kialakult helyzetet bonyolítja – mondja az orvos, hogy a valsartan a magasvérnyomásra adható szerek közül, nem az elsőként választandó szer, ezt a hatóanyagot akkor kell írni, ha az egyéb készítmények mellékhatást (például köhögést) okoztak a betegnek.  A szakmai szervezetek már a múlt héten közzétették azt a listát, melyből a magasvérnyomást kezelő orvosok választhatnak a most kieső valsartan-terápiák pótlására. A Krka gyógyszercégnek kettő, a Tevának is kettő, de azokból többfajta hatáserősségű készítménye van, amit ugyancsak 80 százalékos tb-támogatással válthatnak ki a betegek. (A térítési díjuk 352 forinttól kiszereléstő és fatától függően 2258 forint lehet.) Ezen felül a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő(NEAK) hétfőn több tucat olyan orvosságot jelölt meg, amely ugyan más hatóanyaggal, de megfelel a valsartan hatásmechanizmusának. Ezek árából a betegeknek szintén csak húsz százalékot kell térítési díjként kifizetniük. Kapható a valsartan készítmények „őse” az eredeti készítmény, a Diovan, de ezt támogatás nélkül, teljes áron forgalmazzák a gyógyszertárak. Ennek 28 szemes 80 és 160 milligrammos kiszerelése 3405 forintba, a 320 milligrammos 5830 forintba kerül.  A szennyezett hatóanyaggal forgalomba kerül készítmények leváltása nem egyszerű, mert már nem csak az unió területéről vontak ki nagy mennyiségű valsartanos gyógyszereket, de az amerikai szakhatóság (FDA) is éltebeléptetett visszahívásokat.  A dán gyógyszerügyi hatóság honlapjáról pedig az is kiderül, hogy a szennyezés akár 2012 óta is benne lehetett a kínai gyártó által készített hatóanyagban. A kínai gyártó akkor változtatott az előállítási folyamaton, ezt szabályosan bejelentette a hatóságoknak, amelyek ilyenkor előírják a cégtől vásárló gyártóknak, forgalmazóknak, hogy milyen minőségvizsgálatokat kell elvégezniük, milyen nem kívános anyagokra kell szűrniük. Csakhogy a most bajt okozó, nitrózamin nem szerepelt ezek között. A Zhejiang Huahai Pharmaceuticals-nál történt alapanyag szennyeződésre most is csak véletlen – a cég felvásárlását megelőző átvilágítás alkalmával – derült fény.   A nitrózamin egyes ipari folyamatokban melléktermékként képződő szerves vegyület, erősen mérgező, rákkeltő anyag, olyannyira, hogy a laboratóriumi patkánykísérleteknél használhatják daganatképzésre. Egyes forrásaink szerint a kínai alapanyag szennyeződése csekély, legalábbis 70 évnyi adagolás mellett lehetne bizonyítottan egészségkárosító hatása. Úgy tudjuk: a most termék visszahívásban érintett gyártók közt vannak olyan cégek, amelyek akár két hónap alatt visszatérhetnek termékükkel a piacra, mert időben elindították találtak más forrásból hatóanyagot, s azzal ismét elindíthatják a gyártást. 

Két doboz a virtuális limit

Bár a termék visszahívás mint intézkedés, csak a patikákra vonatkozik, hétfőn az OGYÉI arról tájékoztatta a lakosságot, hogy fejenként maximum 2 doboz bontatlan, lejárati időn belüli készítményt visszavihetnek a patikákba, ahol visszakapják a gyógyszer térítési díját.  Az OGYÉI azzal indokolta a kétdobozos limitet, hogy – szerintük - egyszerre legfeljebb háromhavi adagot lehet felírni, így indokolatlan, hogy két bontatlan doboznál több gyógyszer legyen ott a betegnél. A gyógyszert bármelyik gyógyszertárba vissza lehet vinni, blokk nélkül is. A gyógyszertárakat sem éri kár: a kifizetett összeget megkapják a forgalmazóktól.  A lehetőség csak formailag korlátozza két dobozra a visszaváltást, a gyakorlatban ellenőrizhetetlen, hogy ki, mennyit visz majd be egy-egy patikába. A beteg többször is beállhat a sorba és a gyógyszerész blokk nélkül nem is tudja majd kontrollálni, hogy az illető valójában mennyit és mikor váltott ki. Aggódnak a gyógyszerészek amiatt is, hogy előfordulhat most kevesebbet tudnak visszadni aktuális térítési díjként, mint amennyit a beteg annak idején fizetett. A vérnyomáscsökkentők ára ugyanis akár havonta is változhat.   

Szerző
2018.07.17 08:21
Frissítve: 2018.07.17 08:24