Nem szórják kisvasútra a pénzt

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Dombóvár.

– Bugyuta kérdés – mondta egy középkorú tanár Dombóvár főutcáján, amikor arról faggattam, szenved-e hátrányt városa amiatt, hogy a települést az ellenzék irányítja.

– Mondhatta volna szebben! – ironizáltam a pedagógussal.

– Igen – bólintott rá. – Mondhattam volna azt is, hogy költői kérdés, mert benne van a válasz.

A 19 ezer lelkes Dombóváron több tucatnyi embernek tettem fel a fenti kérdést, s a válaszok fele hasonló volt, mint a pedagógusé. A megszólítottak közül ketten voltak elégedettek a város fejlődésével, egyikük a 75 esztendős Kindl Jánosné:

– Nézzen körbe, láthatja, mennyit fejlődtünk – mondta az asszony. – Szépek az utcák, a házak, én tudom, hogy milyen volt Dombóvár régen.

A másik elégedett, egy 63 éves férfi, aki keze érszűkülete miatt rokkant nyugdíjas.

– Minden rendben, amióta a Fidesz irányítja az országot – ismételgette.

– Sokak szerint Dombóvár azért nem fejlődik, mert ellenzéki a vezetése – vetettem közbe.

A férfi rázta a fejét, hogy nem úgy van, a Fidesz erre a városra is figyel. Később elmondta, hogy négy gyermeke van, a legkisebb tanul, van köztük kórházi ápoló és pénztáros, a legnagyobb négy éve Németországban ápoló, vele van két gyermeke is, és a férje, aki hegesztő.

– Már nem is jönnek vissza – morogta.

– Ők is elégedettek az itteni viszonyokkal? – provokáltam.

– Igen, csak ugye itt kevés a jó munkahely.

Azt, hogy a Tolna megyei városban kevés a munka és alacsonyak a fizetések, s ezért menekül innen az ambiciózus fiatal és középkorú, többen is megjegyezték.

– Targoncásként 125 ezer a nettóm, a feleségem is annyit keres egy üzemben – avatott be saját sorsába az 55 éves Kása Antal, majd így folytatta: – Két gyermekünk elment Dombóvárról. Az a baj, hogy ide nem jönnek befektetők. Hogy miért van ez így, nem tudom.

Két, bankban dolgozó, negyvenes hölgy viszont biztos volt abban, hogy a város sokkal kevesebb lehetőséghez jut, amióta ellenzéki a vezetése.

– Ezt érzik a dombóváriak, ezért az elmúlt években még többen indultak el nyugatra – állította egyikük. – Főleg onnan látjuk ezt, hogy hányan utalnak haza pénzt külföldről. Nemcsak a fiatalok mennek, az ötvenesek, a hatvanasok is. Ők időseket ápolnak.

Hogy Dombóvárról mennyien mentek ki külföldre az elmúlt években, azt – hivatalos adat híján – a város polgármestere, Szabó Loránd se tudja. Azt viszont tapasztalta, hogy nem könnyű ellenzéki vezetőként helyzetbe hozni egy várost. Szabó 2002 óta négyszer nyert a polgármester-választáson. Első két alkalommal szocialistaként, aztán 2010-ben független színekben, MSZP támogatással. Akkor a testületben a Fidesz elsöprő fölényben volt, s ádáz harc kezdődött közte és a képviselők között. A Fidesz frakció fegyelmi eljárásokat indított a polgármester ellen, ám nem tudták megbuktatni. Sőt, a négy diplomával felvértezett városvezető megerősödött. A választókat bosszantotta, hogy a kormánypártiak érezhetően ki akarták csinálni őt. A helyi Fidesz megítélését az is rontotta, hogy a városi kórház 15 éve regnáló, konzervatív mentalitású igazgatóját indok nélkül le akarták váltani egy a párthoz erősebben, a városhoz pedig nem kötődő orvosra, s a gimnáziumot 12 éve vezető direktor pályázatát is leszavazták, ugyancsak indokot nem hozva. Sokat ártott a Fidesznek, hogy az 1848-es kormány tagjairól 1927-ben készült hét szobrot az országgyűlés el akarta vinni Dombóvárról Budapestre. A Rákosi-rendszerben pusztulásra ítélt szoborcsoportot Dombóvár mentette meg és fogadta be 1952-ben, s a helybéliek aláírást gyűjtve és demonstrálva kiálltak a műalkotás városban tartásáért. A csatát megnyerték, a szobroknak csak a másolatait állíthatták fel a Parlament előtt. A fideszes városatyákat erodálta a sikertelenség, ketten csak „nagy néha” jártak be a testületi ülésekre, ezért Szabó kitette a széküket – hiányzásuk statisztikájával – a városháza elé. Erre a két képviselő lemondott.

Mindeközben megerősödött egy Szabó által létrehozott civil szervezet, a Természetesen Dombóvár, s az egyesület a neten keresztül hatékonyan szólította meg a helyieket. Olyannyira, hogy a 2014-es választáson a szervezet mind a nyolc egyéni körzetben legyőzte a kormánypárti aspiránst, s a korábbi polgármester is biztosan nyert. Noha az országszerte legfájóbb vereséget egy civil szervezet mérte a Fideszre, az azért nem kétséges, hogy a közben a DK-hoz álló Szabó Lorándnak döntő szava van az egyesületben. Ráadásul a szervezet emblémája alatt jutott be, s lett alpolgármester az MSZP-tag Kiss Béla, valamint a PM-hez kötődő Tigelmann Péter. És bár a Természetesen Dombóvár képviselői hangsúlyozzák, hogy ők a pártpolitikát kizárva akarják intézni a város ügyeit, a Fidesz számára ez a szervezet egy baloldali bázis, vagyis ellenség.

Részben ezzel magyarázza Szabó Loránd, hogy az önkormányzat uniós pályázatai sorra elbuknak. A területfejlesztési pályázatokra Dombóvár 18 munkát nyújtott be, összesen 3,5 milliárdot megcélozva, s ezek közül kettő nyert 400 milliót. Ami különösen fáj a városvezetésnek, hogy nem kaptak pénzt a csapadékelvezetésre, valamint kerékpárút- és iparterület fejlesztésére. Ha utóbbi sikerül, akkor egy 150 főt foglalkoztató műanyagfeldolgozó máris jönne, s további cégek is mozdulnának. Mindez sokat enyhítene a városban élők elhelyezkedési és bérgondjain, hisz Dombóvár az állástalanságtól leginkább sújtott város Tolnában, a munkanélküliek aránya itt 7-8 százalék, a közmunkások száma tartósan 250, s ha visszatérnének a külföldön dolgozók, akkor a negatív adatok megduplázódnának.

Szabó hangsúlyozza, hogy a megyei közgyűlés kormánypárti frakciója szavazza le rendre a város pályamunkáit. Bosszúból, véli a polgármester, hogy Dombóváron annyira megverték a Fideszt, ami a párt helyi újjászervezését tette szükségessé. A polgármester kikérte, hogy a tendereket értékelő minisztériumi szakértők miként pontozták városa pályamunkáit, s azt látta, hogy általában a maximálishoz közeli pontszámot érdemeltek a dombóváriak. A megyén azonban úgy szavaznak, hogy a küldöttek azt se tudják, miről döntenek, nem elemzik a pályamunkákat és a minisztériumi értékelést. A tolnai vezetéstől a frakció megkapja az ukázt, melyik kódszámú pályázatra kell igent mondani, és a képviselők gépiesen nyomják a gombot.

Fehérvári Tamás, a megyei közgyűlés kormánypárti elnöke csak röviden nyilatkozott az ügyben, szerinte Szabó csak a saját pályázatának értékelését kérheti ki, a többiekét nem, így nem tudja, hogy azok mennyi pontot kaptak a minisztériumtól. Szabó viszont állítja, hogy közvetetten ismeri vetélytársai zsűrizését is, mivel beszél a többi polgármesterrel, és azok elmondják, mit tartalmaz a pályamunkájuk, így tudja, hogy a dombóváriaké szakmailag lényegesen jobb. Ha bíróságra kerül az ügy, akkor úgyis beleláthatunk a többiek pontszámaiba, prognosztizál Szabó Loránd.

Dombóvár addig se adja fel. Továbbra is pályáznak, és tárgyalnak befektetőkkel (a már említett műanyagfeldolgozó vállalkozással, egy baromfifeldolgozóval, és egy irodaépületeket gyártó céggel), igyekeznek másutt helyet találni számukra. Szabó nincs elkeseredve:

Arra az ellenzéki pozíció megtanít, hogy eszünkbe se jusson értelmetlen dolgokra pályázni és költeni. Mi biztosan nem herdáljuk a pénz „felcsúti kisvasút”-ra.

Ötpontos szabállyal állnak bosszút

Van egy megyei rendelet, ami alapján azok a városok, amelyek a Duna és a Sió 20 kilométeres sávjába esnek, eleve kapnak a pályázatukra plusz 5 pontot, s ez nagy lökést az érintetteknek. Egyetlen tolnai város nincs egyik folyó sávjában sem, ez pedig: Dombóvár. Szabó Loránd önkényesnek látja az ötpontos szabályt, amit – szerinte – a Fidesz ellen forduló dombóváriak móresre tanítására találtak ki, ezért feljelentette a megyét hivatali visszaélés gyanújával. Ebben az ügyben a baranyai nyomozóhatóságok indítottak vizsgálatot és az unió illetékes hatósága, az OLAF, mivel Szabó ott is panaszt tett.