Most hallgatnak

Amikor a parlamentben elhangzik az idegengyűlölő, rózsafüzérező, sátánozó beszéd, amikor sok szaktekintély bizonyítja – még a kormányközeli kutatók is – a szegénység növekedését, és a kormány a népvándorlás kapcsán csak a felnagyított veszélyekről beszél, kevés szó esik arról, hogy a háború, a halál elől menekülőket a keresztény etika alapján segíteni kellene. A püspöki kar is hallgat, nem áll az elesettek mellé. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1996-ban – Horn Gyula kormányzása idején – megjelent körlevele az igazságosabb és testvériesebb világ megteremtéséért szállt síkra. Akkor az egyházi vezetők hangsúlyozták az elköteleződést a szegények mellett és idézték XIII. Leó pápa 1891-ben megfogalmazott gondolatát, amely szerint „az egyének jogainak védelmében elsősorban az alsóbb osztályokra és a szegény sorsúakra kell tekintettel lenni. Nemcsak a szociális kérdés miatt, hanem a gazdaság jövője érdekében is meg kell akadályozni a társadalom végleges kettészakadását”. Most hallgatnak, amikor a magyar lakosság 63 százaléka annyi tartalékkal sem rendelkezik, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát. II. János Pál pápa 1993-ban kijelentette, hogy „amikor az emberek gyengék, szegények és védtelenek, kötelességem felemelni a hangomat védelmükben”. 2017-ben, jó lenne, ha minden egyházi vezető megszívlelné ezt a gondolatot!