1956 - A disszidáltak fele fővárosi volt

Hivatalosan az ország lakosságának 1,5 százaléka távozott illegálisan külföldre 1956 ősze és 1957 májusa között, ám a valódi arány a KSH szerint ennél valamivel magasabb. Az így előállt népesség-veszteség ugyanakkor 70 százalékkal haladta meg a természetes szaporulatot.

Ugyan már 1990-ben nyilvánosságra hozta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azt a titkosított KSH-jelentést, amely 1957. július 13-ára készült el, és az 1956. október 23. és 1957. április 30. között illegálisan külföldre távozott személyek legfőbb adatait tartalmazza, ám a dokumentum nem vált ismertté a szélesebb nyilvánosság számára. "Az illegálisan külföldre távozott személyek főbb adatai" címet viselő jelentés mellett ma már szabadon hozzáférhető az 1956-os események áldozatairól készített KSH-összeállítás is, amely "Az október 23-ai és az azt követő eseményekkel kapcsolatos sérülések és halálozások" címet viseli, s 1957. május 15-ére dátumozták. Mindkét kiadvány titkosítva volt a rendszerváltásig, az 1990-ben hivatalba lépő KSH-elnök, Vukovich Györgynek köszönhető a minősítés feloldása.

Az 1956-57-ben illegálisan külföldre távozottak tényleges számát a KSH-jelentés az osztrák és a jugoszláv belügyminisztériumi adatok alapján közli. Eszerint 1957. április 6-ig 174 704 magyar állampolgár érkezett Ausztriába, Jugoszláviába pedig 1957. május 26-ig 19 181 fő, ami összesen 193 885 külföldre távozottat jelent. Több ezerre tehető azok száma, akik csak rövid ideig tartózkodtak Ausztriában, és távozásukkor sem az osztrák, sem a magyar hatóságoknál nem jelentkeztek, vagyis nem szerepelnek a statisztikákban.

Nemcsak a két szomszéd ország belügyi szerveinek adatait használta fel a KSH; egy 1957-es BM-rendelet előírta, hogy 1957. február 20-ig ki kell jelenteni azokat a 15 éves és idősebb személyeket, akik 1956. október 23-a után illegálisan külföldre távoztak. Az úgynevezett kijelentőlapokhoz statisztikai szelvényeket csatoltak, amelyek adatait a KSH dolgozta fel részletesen.

1957. május 10-ig 130 535 kijelentőlaphoz csatolt statisztikai szelvény érkezett a hivatalhoz (a kijelentések nem fejeződtek be az előírt időpontig - a szerk.), ezeken további 21 196, szülővel együtt távozott 15 éven aluli kiskorút is kijelentettek, vagyis összesen 151 731 személy adataival dolgozott a KSH. Már az 1957-es KSH-jelentés úgy fogalmaz, hogy a közölt adatok "csupán tájékoztató értékűek", több okból is. Egyrészt a kijelentőlapokon szereplő 151 ezer fő az osztrák és jugoszláv belügy 193 ezres valóságos "disszidálási számánál" csaknem 20 százalékkal kevesebb. Másrészt a 151 ezres adat nem tartalmaz a KSH által más forrásból megismert számokat; mintegy 10 ezer 15 éven aluli fiatalkorú szülő nélkül távozott külföldre, 1957. május 15-ig 11 447 személy pedig időközben hazatért. Nem szerepel a részletes statisztikákban az a mintegy 3-4 ezer ember sem, akik büntetőintézetből szöktek meg és távoztak külföldre.

A 151 ezres szám sem csekély, hiszen az ország akkori lakosságának 1,5 százalékát jelentette. Az így előállt népesség-veszteség 70 százalékkal haladta meg a természetes szaporulatot, vagyis az ország lakosságszáma ténylegesen is csökkent a külföldre távozottakkal, akiknek a hiánya hosszú távon is kimutatható. Hablicsek László és Illés Sándor Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai című tanulmánya épp ezt, "a Magyarországot érintő nemzetközi vándorlási veszteség hosszú távú népességi és népesedési hatásait" elemzi.

Ami a részletes adatokat illeti, az illegálisan külföldre távozottak több mint fele (81 ezer fő) budapesti lakos volt, 19 százalékuk (28 500 fő) pedig a többi városból származott. Jelentős számban disszidáltak még a Nyugat-Dunántúl Ausztriához közel eső községeiből. A lakosság számához viszonyítva is a fővárosból távoztak a legtöbben külföldre a forradalom után (100 lakosra 4,2 disszidálás jutott Budapesten), ezt követi a Nyugat-Dunántúl; a legkevesebben pedig az Alföldről és a Tiszántúlról indultak útra.

Az illegálisan külföldre távozottak 4/5-e már 1956-ban elhagyta az országot. A disszidáltak több mint fele novemberben távozott, a legtöbben november 4-én (7 ezer fő) és november 21-én (4 600 fő) mentek el. A KSH által számba vett disszidensek 2/3-a (100 500 személy) férfi, 1/3-a (51 200 személy) pedig nő volt. Száz férfira 2,1, ugyanennyi nőre 1,0 külföldre távozott jutott - a fővárosból az országos arányszámnál valamivel több nő távozott.

A külföldre távozottakat azért is jelentettek komoly érvágást az ország népesedése szempontjából, mert több mint felük (83 ezer fő) a 25 éven aluli, csaknem 1/3-uk (47 500 fő) pedig 25-39 éves korosztályba tartozott. Kevesebb mint 12 százalékuk volt 40-59 éves, a 60 évesek vagy azon felüliek aránya pedig 1 százalék alatt maradt. Ez azt jelenti, hogy míg országosan 100 lakosra 1,5 disszidált jutott, a 15-39 évesekre több mint 3 - utóbbi kategórián belül a 20-24 évesekre 4,3, a 15-19 évesekre pedig 4,1 illegálisan külföldre távozottat számolt a KSH. Mind szám szerint, mind arányát tekintve a katonaköteles kor előtt álló férfiak disszidáltak a legtöbben: a 20 éves férfiak 10,3 (7 500 fő), a 19 évesek 9,3 százaléka (6 700 fő) elhagyta az országot. A fiatalkorú férfiak disszidálási aránya Budapesten volt kiugró: a fővárosból átlagosan a férfiak 5,6 százaléka távozott, de a 15-24 évesek közül 15 százalék.

A disszidáltak több mint 2/3-a (102 500 fő) a KSH szerint kereső foglakozású volt, 1/3-a pedig eltartott. A külföldre távozott keresők csaknem 2/3-a úgynevezett "nem mezőgazdasági fizikai dolgozó", 1/4-e pedig szellemi dolgozó volt, 7 százalékuk tartozott a mezőgazdasági munkások közé. A külföldre távozott fizikai dolgozók több mint fele ipari szakmunkás volt - ezen belül a legnagyobb számban lakatosok, esztergályosok, bányászok és villanyszerelők hagyták el az országot. A disszidens szellemi dolgozók kétharmada (17 ezer fő) volt értelmiségi, egyharmada pedig adminisztratív foglalkozású. Az értelmiségiek közül legtöbben műszakiak voltak - a mérnököknek például 10,6 százaléka (2 300 fő) disszidált, de jelentős volt az országot elhagyó orvosok aránya (4,9 százalék, 730 fő) is. A disszidált eltartottak több mint fele tanuló volt; ezen belül jelentős létszámot képviseltek (3200 fő) az egyetemisták-főiskolások, ami az összes felsőoktatásban tanuló 11,2 százalékát jelentette.

A KSH jelentéséből az is kiderül, hogy az illegálisan külföldre távozottak mellett további 12 ezer személy hagyta el az országot 1957. első öt hónapjában. A belügyi szervek ugyanis ebben az időszakban 6 664 kivándorló útlevelet adtak ki, amivel 12 345 személy kivándorlását engedélyezték az országból. (Összehasonlításul: 1955-ben 1 148, 1956-ban pedig 2 795 kivándorló útlevelet adtak ki.) Az 1957 első felében hivatalosan, útlevéllel kivándoroltak döntő hányada, 66 százaléka (8 117 fő) Izraelbe távozott.