A makacs látszat

Azt eddig is tudtuk, hogy 2015-16-ban hazánkban grasszáltak a későbbi párizsi merénylet elkövetői. A belga születésű francia Salah Abdeslam, a terroristacsoport szellemi vezetője először 2015 augusztusában, majd szeptemberben kétszer is Magyarországon járt. Ide érkeztek a nyári menekülthullámmal későbbi társai, a párizsi és a brüsszeli robbantások tényleges elkövetői, akik valószínűleg kijárták az Iszlám Állam kiképzőiskoláját. Közülük Abdeslam tizenhármat bizonyítottan Nyugat-Európába szállított innen gépkocsival. A magyar szervek elég alaposan dokumentálták mindhárom utat, olyan részletekbe menően, hogy hol parkolt vagy ki vásárolt neki feltöltő-kártyás mobilt.

Legyünk jóindulatúak és tegyük fel, hogy a szolgálatok mindezt utólag rekonstruálták, és nem jelenidejű megfigyelés alatt tartották. 2015 nyarának végén ugyanis a Keleti pályaudvarnál biztosan képviseltette magát a világ minden komolyabb titkosszolgálata. De nyilván egymásra figyeltek, nem értek rá holmi migránsokra. Ellenben, ha már ekkor tudtak a magyar szervek Abdeslamról, akkor jó esélyük van a világ legamatőrebb szolgálata címre.

De mit kezdjünk a zoom.hu értesülésével, hogy Abdeslam 2016 januárjában - a párizsi merénylet után, már körözés alatt - ismét ideutazott, s a Győrkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonal embereivel tárgyalt? A magyar szervek, akkor már a nyugati társszervek kérésére, végigkövették az útját. Hogy az Arcvonal - amely eddig orosz kapcsolatairól híresült el - megfigyelése ezután szintet lépett-e, nem tudni. Tény, Győrkös októberben tűzpárbajba keveredett a rendőrökkel a saját házánál, és egy rendőr - azóta is tisztázatlan körülmények között - meghalt.

A párizsi merénylő és a magyar szélsőjobb így összekapcsolódott. Legalábbis látszat szerint, s nyilván ez a szolgálatok és a kormány érdeke. Csak reménykedhetünk, hogy a cél nem még a fentieknél is nagyobb bakik elfedése.

Szerző
2017.11.14 07:05

Mariska néni, a kézbesítő

A közelmúltban szinte naponta járt hozzám. Hozta-vitte az iratokat köztem és a cége között, ahová ideiglenesen besegítettem. Az egyik nap, amikor belépett a szobámba, mindenféle számlák hevertek az asztalon, az éves adóbevallásomat próbáltam rendezni. Megállt mögöttem, aztán látva a kínlódásomat félre tolt. „Hagyja, szerkesztő úr, mindjárt megcsinálom…” Leült a helyemre, és néhány perc múlva már rendben is voltak a papírok. „Tudja, nem is olyan régen még mérlegképes könyvelő voltam, csak nyugdíjba küldtek az Államkincstártól…” Olvasom: ma vannak Nyugaton olyan cégek, amelyek azzal keresnek pénzt, hogy fiatalok vállalkozásaihoz közvetítik ki az idős szakembereket. 
Innen nézve teljesen rendben is van a dolog. Miért kellene a dolgozni akaró, és arra szellemileg még alkalmas nyugdíjasoknak odahaza, macinaciban téblábolniuk, ha valami értelmes munkával is eltölthetnék az idejüket? Számos nyugati országban már felismerték, hogy vétek elpocsékolni az idősek tudását, tapasztalatait, ha azok a munkaerőpiac számára még hasznosíthatóak. 
Ha úgy vesszük, ez most világtendencia, amivel mi homlokegyenest szembe mentünk. 2012-ben született az a kormányrendelet, amely előírta, hogy kötelező felmenteni azokat a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyeket, akik elérték a nyugdíj korhatárt, és minisztériumi irányítás vagy felügyelet alatt álló költségvetési szervnél állnak jogviszonyban. Erre hivatkozva számos bírót, pedagógust, orvost is talonba tehetett a kormány. Az utolsó pillanatban ez alól az önkormányzatokat kivonták, kiderült ugyanis, hogy ennek alapján a járóbeteg-szakellátó intézmények zömét akár be is zárhatnák, 6-7000 orvost, nővért is érintene a rendelkezés. Hogy mégse csináljanak papucsot a szájukból, megengedték, hogy ők egyénileg kérvényezhessék a tovább dolgozás lehetőségét. De választaniuk kellett: vagy a nyugdíj, vagy a munkabér.
Így igazságos. Nem? Nehogy már jobb anyagi helyzetbe kerüljön az az „öreg”, aki nyolcórás munkája után felveszi a régi bérét, aztán a hónap elején a nyugdíját is kiviszi a postás! Vagy-vagy! Ez a szigor elsősorban a tovább dolgozó Kovács tanár úrra, Szabó doktorra, Manci óvó nénire vonatkozott, de felmentették ez alól Pintér belügyminisztert, Harrach frakcióvezetőt, meg a többi érintett képviselőt is, mert az ő esetükben el kell ismernie a társadalomnak áldozatos munkálkodásukat. És nem érvényes azokra sem, akik a versenyszférában vállalják, hogy tovább dolgoznak.
Ezzel sikerült is ketté szakítani az „öregek társadalmát”. Az utóbbiak ideig-óráig jobban élhetnek, de akiknek kérniük kell, azok talán nem is vállalják a túlszolgálatot. Közben visszacsinálnák már a szigorú leépítéseket. Naponta hallani, hogy olyan sok a nyugdíjba menő tanár, amennyit a frissen végzettekkel nem is lehet pótolni. Az óvodai pedagógusok több mint a fele már elmúlt ötven éves, s mint tudjuk, a nőknél 40 évi munka után jár a nyugállomány. Ha ők ezt választják, ki marad a kicsikkel?
Széjjel kéne nézni a minisztériumokban, ott amúgy is leépíteni készülnek.
Sikerült kettészakítani az „öregek társadalmát”
2018.07.19 09:26
Frissítve: 2018.07.19 09:26

Kék korszak

Hülyeség-gátló népszavazás - így indokolta három referendum beadványát Hadházy Ákos, aki a fizetett kormányzati propaganda ellen nyújtott be kérdéseket a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Ha a testület rábólint a korábban LMP-s, jelenleg független képviselő kezdeményezésére, népszavazás dönthet róla, a jövőben is kék plakáterdőbe borulhat-e az ország. Más szóval: folytatódhat-e a primitív agymosás? Mely egyben a kormányközeli reklámcégek és sajtótermékek állami kistafírozása is, hiszen a megannyi Stop Soros!, Tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!, vagy éppen Üzenjük Brüsszelnek! nemcsak a szemet, de az államkasszát is károsítja, méghozzá immáron százmilliárdos tételben. Ami – miután nem vagyunk demagógok, hogy lélegeztető gépekre számoljuk át, inkább maradunk a kormánykompatibilis egységeknél – egy fél Puskás stadion ára.
Ez a forintosítható rész, a nem vagyoni károkkal pedig napi szinten találkozhat bárki. Nem kell hozzá elmélyült újságolvasónak lenni: a sarki boltban, a hentesnél, a piacon is bele lehet szaladni a propaganda áldozataiba, sőt a labdarúgó vb-döntő kapcsán is sikerült lemenni kutyába. Hogy innen aztán mikor és hogyan lehet felállni, a billiárdgolyóra csiszolt agyakat némiképp barázdálni, a migránsoktól rettegő falusi néniket megnyugtatni, lehetetlen megmondani. Törni-zúzni, rombolni, az embereket fanatizálni mindig könnyebb, mint építeni, tanítani, a feldühödött tömeget megállítani. A kormányzati kék korszak esetleges leállítása csak egy apró lépés lenne a normális ország felé vezető úton.
A feltételes mód feltétlen indokolt, és nemcsak a hatalomnak nem tetsző referendum-kezdeményezéseket a kelleténél nagyobb lelkesedéssel eltakarító NVB miatt. Az esetleges népszavazáson ugyanis azok döntenek, akiket korábban bevezettek a plakáterdőbe.
Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné…
2018.07.19 09:19
Frissítve: 2018.07.19 09:20