Moziklip

A világért sem hasonlítgatnánk a Fidesz vasárnapi tisztújító szeánszát az átkos egypárt kongresszusaihoz. A világ megfordult azóta. Megtanultuk, diktálja bár egy birodalom, a történelemnek nincs logikája, amit elég csak követnünk, és elénk tárul a fényes jövő. Mégis: mintha egy régi filmhíradót néztünk volna színesben az országot uraló hatalmi zengerájról. Az egyszemélyi hatalomba vetett hit ugyanaz, amit már sokan megéltek. Belülről, aztán hányingertől űzve kívülről, értetlenül szemlélve: miről beszélnek, mit látnak a fészek meleg biztonságából azok, akik el- és feladták a józanságukat? Ők, akik már nem ugyanabban a valóságban élnek, mint azok, akik nem tesznek még szinte semmit, de már szótlanul végignéznék a hatalom bukását.

Nem lepődünk már meg a közelmúlt elhazudásán. Azon, ahogyan a kormányfő egy másik, harminc évvel ezelőtti Fideszt szellemi elődjének tekint. Mert a büszke Orbán Viktor szerint az ős-Fidesz óta ők tulajdonképpen semmiben nem változtak az akkori énjükhöz képest, csak egy nemzedéki pártból sikerült európai néppártot csinálniuk. A „tulajdonképpen” itt maga a politikai tudathasadás jelzője, a népet meg ne keressük. Maradt helyette a slepp. A vezér beszéde után egymást lesve felállt az 1358 küldött tenyerét csattogtatva annak a politikusnak, aki visszatapsolva igazolta: ő, csakis ő felismerte a nemzetet biztos jövőbe vezető utat.

A megélhetési lelkesedés a kormányfő hite mellett töretlen. Aki pedig abban reménykedett, hogy létezhet még realitásérzék a kormánypárton belül, az megtapasztalhatta, hogy a hatalom utálatának effajta lusta hite sem hozza el a megváltást. Idézzük. Nostradamusként Schmitt Pál: „Ahogy az olimpiai ötletgazdát ismerem, már fontolgatja a 32-es olimpiát. Igaz, akkor már 70 éves lesz, de még akkor is ő lesz döntéshozó helyzetben.” A politikai filozófus Kövér László: „Európában már szinte csak Magyarország védi a normalitást. A liberális demokrácia totalitárius politikai berendezkedés.” Az önmagát kereső Semjén Zsolt: „A politikai belátáson és filozófiai megalapozottságon túl kell még valami: az emberi minőség.” A csasztuskázó Lázár János: "Jobb ma egy bábellenzék, mint holnap egy bábkormány.” A vicces bolsevik Kubatov Gábor: "Az MSZP helyzetét nézve még az is előfordulhat, hogy a múltat sikerül végképp eltörölni”. De ez csak a talpnyalók nyelve. Rogán Antal komolyan Goebbelsre hajaz: „2016 októberében jelent meg utoljára a kommunista párt propagandalapja, a Népszabadság. Ez vár a Soros-birodalom hadosztályaira”.

Néztük ezt a 2017-es moziklipet és egy 1987-es dalt dudorásztunk csak úgy, össze-vissza: „Negyven a jegy, s talán hatvan az élet/ De illúziók nélkül semmit sem ér…/ Lassan lett sötét, s úgy látszik, megmarad végig,/ És előttünk a törpe is az égig ér.../ közben pereg már a film,/ Amit egyszer látsz csupán,/ Most nézd! A jegyünk túl gyorsan lejár.../ Lefut a szalag, és kész."

Nem kell ahhoz még csak ellenzékinek sem lenni, hogy szánalmasnak lássuk ezt a lepergő nemzedéknyi moziklipet, hogy aztán a sötétben hallgassuk az filmorsók csattogását azon gondolkodva, mi a fene történt is velünk.

Szerző
2017.11.14 07:09

Mentalitás

Megint sokat tanultunk a futball világbajnokságon. Fájdalom, egyelőre nem a labdarúgás terén, ezért a magyar csapatok maradnak, ahol eddig voltak (a futottak még kategóriában). Viszont a politikusok! Nem véletlenül jegyezte meg a Fidesz-KDNP frakciószövetség szóvivője, hogy a foci mindig sokkal többről szól, mint hogy miképpen küzd két csapat a pályán. A megszólalásaival gyakran feltűnést keltő Hollik Istvánt eme Facebook-bejegyzése miatt éles támadások is érték. Pedig ő csak megpróbált - ahogy már annyiszor - méltó lenni főnöke szavaihoz, netán bővíteni is őket.
Orbán Viktor ugyanis már a múlt heti NATO-csúcs után is szükségesnek tartotta, hogy szót ejtsen a vb-ről, különösen a horvátok remek szerepléséről. Döntőbe jutásukat egyenesen ama régió dicsőségének nevezte, ahová mi, magyarok is tartozunk. Azt is mondta, "azért ez mégiscsak a mi kutyánk kölyke" (mármint a futballkultúrájuk, amit mi meg sem közelítünk). Csoda-e, ha ezek után Hollik képviselő vonalban akart maradni? A döntő előtt azt írta tehát, hogy "egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország!”.
Lényegében szót sem érdemelne ez a történelmi és politikai tudatlanság és szűklátókörűség, ha nem a Magyarországon uralkodó körök szinte hivatalos álláspontját képviselné. És nem az a szomorú, hogy a horvátok kikaptak, ami - a jelek szerint - a mi kudarcunk is. Hanem hogy ez a gondolkodás a miniszterelnöknek is sajátja. Hiszen szerinte a horvátoknak el kell hinniük magukról: bár kevesebben vannak, de semmivel sem kisebb nemzet az övék. Győztes mentalitással, nagy nemzetként kell küzdeni - üzente Orbán kedvenc lapjában, a Nemzeti Sportban. És ez már valóban nem a fociról, viszont a magyarokról szól.
Csak hogy tudják, mire számíthatnak a jelenlegi hatalomtól.
2018.07.17 10:22
Frissítve: 2018.07.17 10:23

Leégtek

Az ellenzék számára siralmas eredménnyel jártak az utóbbi hetek időközi választásai: Józsefváros, Miskolc, Veszprém csúfos bukás, jellemzően kétharmad-egyharmad arányú vereség, helyben szinte megismétlődnek az áprilisi eredmények. Lám, még Rokker Zsoltti is elcsúszott a jégen, pedig nem panaszkodhat lanyha sajtóérdeklődésére. Humoristaként nevét, arcát is többen ismerik Miskolcon, mint győztes fideszes ellenfeléét, akiről még a saját körzetében sem tudták sokan megmondani, kicsoda.
Mégis. Lett, ami lett.
Politikai elemzők és ellenzéki politikusok azt mondják, nem kell messzemenő következtetést levonni az eredményekből, ez csak egy időközi, jövő ősszel jönnek az igazi önkormányzati választások, most már arra koncentrál mindenki, nem vesztegeti az erőit, nem dob be apait, anyait, inkább kivár. A részvételi arány pedig jellemzően olyan alacsony, hogy ezt akár azzal is magyarázhatnánk: a fegyelmezett fideszes szavazótábor kötelességtudóan elment most is, a többiek meg vagy nyaraltak, vagy meccset néztek, s legfeljebb az egzotikum kedvéért ugrottak be néhányan szavazni, ha egyáltalán.
Itt, most, július közepén nem igazán látszik, mi változna, változhatna meg a bő egy év múlva esedékes „rendes” helyhatósági választásokig. Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, netán politikai programra, sőt még csak el se kell mennie a választói közé, elég, ha a voksolás előtti napokban kiplakátolják vele a környéket jó narancssárgával: a néhány tíz méter alatt, míg az oszlopoktól beérnek a fülkébe, a szavazásra jogosultak tán nem felejtik el a nevét. Az erő szavaz, nem az eszme.
Jól is jön a nyár, már a miniszterelnök is „kációzik”. Az ellenzéki politikusoknak sem kell „kijönniük” a fényre, nem is nagyon akaródzik nekik, az is titkolózik, aki már eldöntötte, hogy ilyen körülmények között is megméreti magát jövőre. A leégés most látványos, talán az őszi napfény kíméletesebb lesz velük.
Miskolc az üzeni: a fideszes jelöltnek nincs szüksége arcra, egyéniségre, programra. Az erő szavaz, nem az eszme
2018.07.17 09:10
Frissítve: 2018.07.17 09:10