Macron kérdőjelei

Fél esztendő egy állam élén, ráadásul Európa egyik legnagyobb köztársaságának a vezetőjeként általában nem idő, nem szokás méricskélni. Ha Emmanuel Macronnal, Párizs urával kivételt tesznek, annak megvan az oka. Különleges helyzetben van, biztató eredményekkel kezdte. Fiatal kora ellenére (harminckilenc éves) sikerekkel indult, a népszerűsége mondhatni nyomban szárnyalni kezdett, már csak azért is, mert rendszert váltott. A korábbi egyszínű jobb- vagy baloldali kormányzatokkal szemben ő a centrumot hirdette meg, amit sokan üdvözöltek. Mások jellegtelennek, amolyan se hús, se hal típusnak tartották. Ennek lett a következménye, hogy az első hónapok után a népszerűsége észlelhetően morzsolódni kezdett.

Amivel általában mindenki elégedett, az a diplomácia viszonylagos folyamatossága. Visszatér a de Gulle-i idők európai vezető szerepe: ahogyan akkoriban Párizs és Bonn, illetve a tábornok és Adeauer szövetsége adott arculatot az induló Uniónak, most Merkel és Macron, a két M betű igyekszik ismét irányt szabni. Fokozatosan fölszámolnák a „szakadást”, az integráció kettősségét. (Ebben a formátumban Orbán és Kaczynski Brüsszeltől prüszkölő igyekezete, amely inkább a két Európát föltételező irányba fordulhat, nem sok jót ígér.)

Más jelenség észlelhető Macron belpolitikájában. „Centrizmusa” a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek enyhítését föltételezte, a gyakorlat azonban jobbára restaurációs szándékokra utal. Nem javít az elmaradott rétegek állapotain, viszont kétségtelenül favorizálja a korábban is előnyöket élvező osztályokat, mind az igazságtalanok megadóztatásban, mind a versenyszférában. A feszültségek nem enyhülnek, inkább hevesebbek lesznek, amit súlyosbít is az államfő gyakori változásokat alkalmazó módszere. A minap a nagyvárosi perifériák égbekiáltó ellentéteinek tompítását hirdette meg, a szakértők azonban a megvalósításban ugyancsak jobbára a makacs konzervativizmus megerősödését vélik fölfedezni. Újabb csalódások, amelyek további konfliktusokat vetítenek előre.

Ehhez képest az elnök népszerűségének viszonylagos visszaesése nem is annyira drámai. Ez a látszólagos ellentmondás azzal magyarázható, hogy a közvélekedés szerint Macron változatlanul a tehetséges politikusok táborát gyarapítja, keserű kiábrándulást említeni nagyon is korai. Ötéves államfői ciklusából még 54 hónap áll a rendelkezésére, ami az elégségesnél jóval több lehet. Az új választás 2022-ben esedékes, amelyet a bukott előd, Hollande már most kíméletlen párharcnak ígér, de ebben az elszántságban a valóságosnál több a látványelem. De az kétségtelen, hogy a megalapozott demokráciákban sok meglepetés elképzelhető - néha még váratlan fordulatok is, mint például Németországban Merkel kormányalakítási nehézségei.

De azért többnyire indokolt bízni a meghatározó vezetőkben.

Szerző
2017.11.18 07:01

Gólzáporos döntő: Franciaország a világbajnok

Publikálás dátuma
2018.07.15 18:55

Fotó: AFP/ FRANCK FIFE
Franciaország határozott játékkal, 4-2-re nyerte a labdarúgó-világbajnokság döntőjét a keményen küzdő Horvátország ellen.
Győztes csapaton ne változtass – tartja a mondás. Didier Deschamps francia kapitány és Zlatko Dalic horvát tréner is ugyanazt a kezdőt küldte pályára, mint tette az elődöntőben.
Az első negyedóra nem tartogatott sok izgalmat, a horvátok többet birtokolták a labdát, ám érdemi lehetőség egyik csapat kapuja előtt sem adódott. A 18. percben aztán Brozovic állította meg Antoine Griezmannt, a franciák 33 méterre az ellenfél kapujától végezhettek el szabadrúgást. A labda mögé a sértett állt, középre tekert, majd Mario Mandzukic pechére saját kapujába bólintott. (1-0) Világbajnoki döntőben egyébként még egyetlen játékos sem szerzett öngólt.
Nem örülhettek sokáig a franciák, a 29. percben egy szabadrúgást követő kavarodásban Perisichez került a labda, aki kicselezte a tétova Kantét, és a lassú Pavard elől tizenöt méterről a hosszú alsóba lőtt. (1-1)
A 35. percben egy francia szöglet után Perisic kézzel ért a labdához, a játékvezető a videobíró segítségével visszanézte a képsorokat, majd büntetőt ítélt a franciáknak. A labda mögé Griezmann állt, aki értékesítette is a lehetőséget. (2-1)
A térfélcsere után megélénkült a játék, mindkét kapu előtt adódtak lehetőségek, majd az 54. percben négy ember is a pályára futott, megszakítva a játékot. Mint utóbb kiderült, az oroszországi rendszer ismert kritikusai, a Pussy Riot tagjai voltak. A biztonságiak eltávolították őket a gyepről.
Az 59. percben Griezmann passzolta vissza a labdát Pogbának, akinek első lövése még elhalt egy védőben, de a labda visszapattant hozzá, másodjára pedig a hosszú alsóba tekert. (3-1)
A 66. percben pedig oda lett a horvátok minden reménye, Kylian Mbappé 24 méterről a jobb alsóba tekert, így a francia tini a legendás Pelé után a második legfiatalabb gólszerző a vb-döntők tekintetében. (4-1)
A horvátok azonban háromgólos hátrányuk ellenére sem törtek meg teljesen, Mandzukic rontott rá Lloris kapusra, aki nem tudta lecselezni a támadót, Mandzukic lábáról a hálóba pattant a labda. (4-2) A hajrában ugyan a horvátok még mentek előre, újabb gól már nem született.
A franciák 1998 után másodszor lettek világbajnokok, míg a horvátok így is a legjobb eredményüket érték el, korábban sosem játszottak döntőt.

Világbajnoki döntő

Franciaország–Horvátország 4-2 (2-1)
Gólszerzők: Mandzukic (öngól, 18.), Griezmann (büntetőből, 38.), Pogba (59.), Mbappé (65.), illetve Perisic (28.), Mandzukic (69.)

2018.07.15 18:55
Frissítve: 2018.07.15 20:05

Letámadás

Nem csupán a futballrajongók számára bír hírértékkel Kubatov Gábor a Nemzeti Sportnak adott interjúja. Az FTC elnöke, egyben a Fidesz pártigazgatója a csapata által elbukott bajnokságért a szerinte elfogult játékvezetést hibáztatta. A Magyar Labdarúgó Szövetség nyílt bírálatát követően Kubatov eljut a konklúzióig, miszerint a játékvezetők függetlensége tehet mindenről: „Ma egy mérkőzésen mindenkit lehet bírálni, csak őket nem, mindenki köteles a saját teljesítményéről számot adni, csak ők nem, sőt, ha ezt akarnák, sem tehetnék meg.” A futballklub élére került pártkatona végül többek között azt javasolja, hogy legyenek nyilvánosak a játékvezető-értékelések, ezekben a klubok is részt vehessenek, és ennek legyen hatása a bírói fizetésekre.
Nem véletlen, ha déja vu-érzésünk támad annak hallatán, hogy a Fidesz egy funkcionáriusa az általa vezetett klub töretlen sikerének érdekében immáron mintegy a futball szabályait is átírná. Nem tehetünk róla, ha Kubatov ominózus elképzeléseiről rögtön a kormánypárt által a harmadik hatalmi ág ellen indított támadásra asszociálunk, melynek lényege a bírói függetlenség felszámolása. Hol van már a bölcs önmérsékletről tanúskodó miniszterelnöki intelem („ne mi kapjuk a legtöbbet”), amelyet Orbán Viktor pártjának első kormányzati ciklusa idején tett egy részben neje által birtokolt cég taggyűlésén! Miután negyedszer is mandátumot nyert a választóktól, hazánk régi-új kormányfője az alkotmányozó többség birtokában úgy érzi, elvárhatja, hogy csakis számára kedvező ítéletek szülessenek a bíróságokon. Miután a Kúria olykor rezisztenciát tanúsít a politikai nyomásgyakorlással szemben, szükség van egy a hatalom iránti lojalitásban jeleskedő bírói testületre is, amely például a legkellemetlenebb korrupciógyanús ügyekben lehetőség szerint a kabinet javára dönt majd. A jogállamisághoz ragaszkodó, régi vágású bírák kényszernyugdíjazásának ötlete pedig olyan sikert vívott ki illiberális körökben, hogy Orbán Viktor lengyel elvbarátai a 7. cikkely szerinti eljárás megindulásának rizikóját is vállalták érte Varsó ellen.
A szakmaiság elleni „egész pályás letámadás” azonban nem csupán a futball és az igazságszolgáltatás vonatkozásában érhető tetten. A hatalompolitikának a tudomány, illetve a szépirodalom területén sem lenne semmi keresnivalója. Az akadémikusok listázása, valamint a Közép-európai Egyetem ellehetetlenítésére tett kísérletek arról tanúskodnak, hogy az Orbán-kormány a diszciplínák szuverenitásának is hadat üzent. L. Simon László pedig leplezetlen nyíltsággal jelentette ki nemrégiben, hogy „ilyen mértékű politikai felhatalmazás után igenis kurzust kell építeni.” Az inkompetens politika új keletű agressziója talán e két utóbbi szférában a legriasztóbb. Törvényi eszközökkel biztosítják a Fradi örökös bajnoki címét? Isten neki! De a szellemi élet margóján már ott várakoznak az eddig joggal mellőzött dilettánsok, hogy önnön lojalitásukat a kabinetnek felajánlva elvégezhessék a kiszorítósdit.
A szakmaiság elleni „egész pályás letámadás” szinte mindenhol tetten érhető
2018.07.14 12:53
Frissítve: 2018.07.14 12:54