környezetvédelem;Tünet Együttes;részvételi tudomány;Környezetvédelmi Hónap;

2017-11-20 06:16:00

Új betegség ütötte fel a fejét - A természeti deficit

A francia természettudományi múzeum Vigie-Nature programja keretében amatőröket vonnak be környezetünk biológiai sokféleségének megfigyelésére. Az ebből szerzett tudás elvezet oda, hogy igényünk legyen a környezetvédelem elméletében és gyakorlatában elmélyülni és ezáltal igazi résztvevővé válni.

Műanyag kukába öltözött alak, körülötte a földön „kiállítás” mindennapi szemetünkből. Újabb kukák jönnek, majd kibontakozva fekete ruhás alakokként járják el már-már reménytelen „tisztító” táncukat. Az első kukást, aki csak immel-ámmal tesz-vesz, végül elnyeli a szemétdomb. A Tünet együttes nyomasztó performance-a volt a nyitánya a budapesti Francia Intézetben a 15. Környezetvédelmi Hónapnak.

A rendezvénysorozat, amely a Földművelésügyi Minisztérium együttműködésével jött létre, Romain Julliard biológus, a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum professzorának előadásával kezdődött. A francia kutató a „részvételi tudomány” különleges kísérletéről beszélt. A múzeum Vigie-Nature programja keretében amatőröket vonnak be környezetünk biológiai sokféleségének megfigyelésére. Már 1989-től dolgoznak velük madármegfigyelők, akiknek adatai nyomán pontosan nyomon tudták követni egyes madárfajok északabbra költözését a felmelegedés miatt. Jelenlegi legnagyobb tervük a SPIPOLL-projekt, amelynek civil rovarmegfigyelői révén a virágok beporzásában bekövetkezett változásokat elemzik. Kiszűrhetik például, hogy melyek azok a rovarfajták, amelyek „városfóbiások” lettek és melyek fogadják el jobban az emberi környezetet. A SPIPOLL résztvevői egy nagy közösségi portálra teszik fel fotóikat és osztják meg tapasztalataikat kutatók közreműködésével. „Így találkozik a szakértelem és az elkötelezettség” – mondta a professzor, aki szerint ez az amatőrök számára egyben személyes kihívás is, ezért válik „optimális tapasztalattá.” A Vigie-Nature-be immár iskolák is bekapcsolódtak.

Az előadást követő beszélgetésben először éppen az oktatásról, a környezettudatosságra való nevelés szerepéről kérdeztük Julliard professzort. „Nekem az a tapasztalatom, hogy a megfigyelésekből szerzett tudás – kezdődjön az csupán a kertünkben szálló lepkék felismerésével, vagy egyes madarak etetésével – elvezet oda, hogy igényünk legyen a biosokféleség, a környezetvédelem elméletében és gyakorlatában elmélyülni és ezáltal igazi résztvevővé válni. És mivel itt önkéntes vállalásokról van szó, kizárhatók a különböző hátterű manipulációk. Meggyőződésem, hogy a civilek részvétele a tudományos kutatásban nagyobb nevelő erővel bír, mint egy militáns csoport kampánya vagy egy száraz iskolai tananyag” – mondta Romain Julliard.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy egyre több, korábban vadon élő madár „városiasodik” el, mint például Budapesten a varjak vagy a szarkák. Emberközelségük pedig újabb szennyezés-forrást is jelent. A professzor szerint világszerte igen „dinamikusan” alakul a nagyvárosok biosokfélesége. Párizsba például az elmúlt 5-6 évben betelepült egy vércsefajta, az előző évtizedben egész bagoly-kolóniák voltak, de azok mára eltűntek. Ugyanakkor úgy véli, hogy a körülöttünk lévő élővilág váltakozásának több a haszna, mint a kára, és az új „telepesek” egy idő után úgy fognak hozzánk tartozni, hogy hiányoznának, ha nem lennének.

A biológus egy korábbi interjúban felhívta a figyelmet arra, hogy az urbanizáció a természet szétdarabolásának veszélyével jár. „Egyre több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az embernek hiányzik a természet. Az amerikaiak már egy lelki betegséget is levezettek ebből, a „nature deficit disease”-t (természeti deficit betegség). Tény, hogy ha egy órát sétálunk a természetben, az agyunk, az emlékezetünk sokkal jobban regenerálódik, mintha városban sétálnánk egy órát. Mert a természetben, fák, állatok közelében újra átéljük az ősi érzést, hogy ide tartozunk. És mivel nem lehet a városi emberek többségét falura küldeni, a természetet kell bevinni a városba. Sok helyen próbálkoznak például tetőkertekkel, vagy más növényi környezet kialakításával, de egyelőre nem tudjuk felmérni ennek hosszú távú hatását” – vallja be Romain Julliard. Sajnálatosnak tartja, hogy egyre kevesebben rendelkeznek „természet közeli tapasztalattal”. „Ötven évvel ezelőtt még szinte mindenkinek volt falun élő nagyszülője vagy más rokona. Ma már a városiak felmenői is városiak, és senki nem tudja, hogy mi az a szarvasbogár. Ha elveszítjük a természet iránti igényünket, pokol lesz az életünk.”

A Tünet együttes előadására utalva beszélünk a ránk váró jövőről. „Ami a klímaváltozást illeti, nemcsak az Egyesült Államoknak a párizsi egyezményből való kilépése jelent nagy gondot, hanem az is, hogy számos ország csak részben teljesíti a rá eső kötelezettséget. Ami a Föld szennyezését illeti, úgy gondolom, egyre többen értik meg a problémát, mert arányaiban jóval kevesebb a szemét a természetben, mint fél évszázaddal ezelőtt. Számomra az előadás arról is szólt, hogy állandó túlfogyasztásban élünk. A biosokféleségért sokat tehetnek azok, akik akár lakott területeken is hagyják kibontakozni a természetet. Ahol kihajtanak a vad növények, ott megjelennek a lepkék és a körforgás elindul…” – adja meg a végszót Julliard professzor.

Részvételi tudomány
A nagy bejövőadat-igényű tudományokban jó ideje bevett gyakorlat, hogy a tudomány oszlopcsarnokai „megnyílnak”, és alkotó szövetségesként vonják be azokat, akik képesek idejüket, tudásukat és legfőképpen megfigyelőképességüket tudományosan is értékelhető célok szolgálatába állítani - magyarázza a fogalmat Z. Karvalics László, a történettudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi docens.
A „hobbytudomány” képviselőinek „klasszikus” terepe a csillagászat: az asztronómusok régóta partnerként tekintenek az őket létszámban sokszorosan felülmúló „amatőr” kollégáikra, akiknek sok értékes felismerést, felfedezést, adatot köszönhetnek. Hihetetlennek tűnik, de az Egyesült Államok polgárainak negyede állítólag aktív madármegfigyelő, és folyamatosan szolgáltatják a vándorlási és viselkedési információkat a szakosított szervezetek számára. Az amatőr ornitológusok egyfajta világhálózatot (Global Bird Brain) is alkotnak, számos „amatőr” madármegfigyelési projekt eredménye épült be a madártani kánonba, rangos szakmai folyóiratokban.