Az utcai művészet ereje a zűrös negyedben - Fotógaléria

Publikálás dátuma
2017.11.20 18:44
Fotók: Juancho Torres / Anadoulu/AFP
Fotó: /
KATTINSTON A KÉPRE A TÖBBIÉRT!

Medellin 2017 november  - Két fiatalember táncol az utcán, festik a falakat, installációkat készítenek abban a kolumbiai városban, ahol manapság lenyűgöző látványossággal és sokszínűséggel mutatkozik meg a street art, az utcai művészet, noha nemrégiben ez a város volt Kolumbia egyik legveszélyesebb környéke. A Communa 13 véres csatatér volt a bandák, narkósok, nepperek valamint a katonai és a kormányzati szervek között.

Szerző
2017.11.20 18:44

A nép helyett már az erdőket irtják Kolumbiában

Publikálás dátuma
2018.07.19 20:33
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock/
Tömeges erdőirtáshoz vezetett a közel ötvenéves polgárháborút lezáró kolumbiai békemegállapodás – állítják helyi és brit kutatók.
Az erdők látják kárát a kolumbiai polgárháború lezárásának: a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) közel fél évszázadon át hatalmas kiterjedésű esőerdőzónát tartott ellenőrzése alatt az úgynevezett Andok-Amazonas híd területén, ahova csak kevesen mertek belépni a FARC gerillái miatt, így a növényzetet sem bolygatták.
2016-ban azonban a kormány békemegállapodást kötött a lázadókkal, lezárva több mint 220 ezer ember halálával járó harcokat. A gerillák leszerelése után a térségben hatalmi vákuum keletkezett, amelyet kihasználtak a nagy ültetvények tulajdonosai - írja az MTI.  A földbirtokosok aggasztó mértékű erdőirtásba kezdtek, hogy mezőgazdasági területeket nyerjenek illegális kokacserje termesztéshez. A kokatermelőket az sem érdekli különösebben, hogy a kérdéses területen három nemzeti park terül el, amelyek több ezer ritka, egzotikus fajnak adnak otthont, köztük olyanoknak, amelyek már 22 millió éve élnek a térségben-
Hivatalos kolumbiai források szerint 2017-ben több mint 219 ezer hektárnyi erőt - óránként 35 futballpályányi területet - irtottak ki a térségben.
Természetvédők nemzetközi csoportja és kolumbiai, brit tudósok felszólították a kolumbiai kormányt, nyilvánítsa védetté a területet leállítandó az erdőirtást és a fejlesztéseket. A kutatók  a Conservation Letters című tudományos folyóiratban mutatták be miként hat a nagymértékű erőirtás a térségre.  
„A fák rendszeres irtása megszakít egy fontos összeköttetést az Andok és az Amazonas között, amely létfontosságú szerepet játszik az állatok és növények fejlődésében. Ha korán fellépünk ellene, megőrizhetjük a térséget és fenntarthatjuk ezen két pótolhatatlan ökoszisztéma közötti kapcsolatokat” - idézte Chris Jiggins professzort, a Cambridge-i Egyetem kutatóját, a tanulmány egyik szerzőjét a Phys.Org tudományos ismeretterjesztő hírportál.
A szakemberek szerint a térségbeli erőirtás az emberek számára is problémát jelent - az esőerdők talaján nem könnyű mezőgazdasági tevékenységet folytatni. „Ez nem termékeny mezőgazdasági talaj, nem lesz könnyű azoknak az embereknek, akik ezeken a hegyoldalakon akarnak megélni” - mondta Jiggins professzor,
2018.07.19 20:33

Nincs két egyforma pillanat – fotók a mindennapokból

Publikálás dátuma
2018.07.19 20:02
Fotó: Gerda Taro
Fotó: /
Apró rezzenések, őszinte arcok, mozdulatlanná merevedett táj – a Capa Központ legújabb kiállításain sokrétű és különösen élénk látvány fogadja a látogatót.
Mit árulnak el a képek készítőikről, valamint az azon szereplő emberekről és helyszínekről? A kíváncsi fotós tekintete által, vagy a dokumentálás eltökélt szándékából született pillanat tükröződik vissza a kép nézőire? Mitől szép egy fotó, és mely szempontok mentén válik egy pályázat nyertesévé? Miért ragadnak meg egyes képek a fejünkben örökre, míg mások eltűnnek a másodperc töredéke alatt? – többek közt ezeket a kérdéseket feszegeti a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ újonnan nyílt négy kiállítása. Az egyes fotósok és alkotók tárlatai persze ennél sokkal összetettebb és közvetlenebb üzenetet is közvetítenek. Garry Winogrand Women Are Beautiful (A nők gyönyörűek) címmel kiállított fotóin a 60-as, 70-es évek Amerikája, s benne a Nő elevenedik meg előttünk különféle mindennapi élethelyzetekben. „Az utcai fényképészet úttörőjének” képein a magabiztos, boldog, lázadó és legfőképpen önmagát szabadként meghatározó nőalakok jelennek meg. Azaz dehogyis jelennek, ők csupán élik megszokott vagy épp társadalmi és politikai változásokon átívelő életüket – szórakozóhelyekre járnak, bevásárolnak, nevetgélve trécselnek egy utcai padon –, miközben egy fényképezőgép lencséje nagyon is saját pillanataikat kutatja. „Képzeljék el, hogyha valakiről azt mondják, hogy Modricnak és a horvát csapatnak a fotósa. Vagy Griezmannak és a francia vb-nyertes csapatnak. Az ötvenes években ilyen volt, hogy Hemző Károly Puskás Ferencnek és a Honvédnak volt a fotósa. Egyszóval nagymenő volt” – méltatta Korniss Péter a megnyitón az elismert alkotót, aki idén ünnepelné 90. születésnapját. Korniss úgy látja, Garry Winogrand és Hemző Károly között sok hasonlóság volt: „mindketten keményen táplálkoztak a valóságból, úgy élték meg a világot, mint a számukra születő pillanatoknak a sokaságát, amit nekik meg kellett ragadni. Ez volt a kötelességük, a dolguk, az életük.” Az idén öt éve alapított Hemző-díj nyerteseinek, valamint finalistáinak fotóiból egy a Winogrand amerikai képeinél sokkalta hozzánk közelebb álló, a mindennapokat egész más fényben bemutató tárlat látható. A 2014 és 2018 között készült alkotásokon a néző nem csupán a marginalizált területek nyomorával, és az ott élő családokkal, de a cosplayes szubkultúra alakjaival, az első osztályú vidéki focistákkal, vagy egy artistaképző kötéltáncosaival is találkozhat. A fotók húsba vágóan elevenek, s egy számunkra alig, vagy épp, hogy nagyon is jól ismert közeget világítanak meg éles, szűretlen fényben. A Hemző-díj a Capa Központ nyári kiállításainak sorában másutt is helyet kapott: az intézmény új pop-up terében Pályi Zsófia 2017-es Hemző-díjas Tranzitország című jutalomtárlata látható, amely a napjainkat gyakorta foglalkoztató társadalmi-politikai jelenségről, a migrációról nyújt egy egyéni hangú, a részletekre fókuszáló látképet. Pályi Zsófia képei rávilágítanak: a szigorú szabályozásoknak köszönhetően a menekültek előtt megváltozott útvonalak nagyon sajátos nyomait őrzik mindannak, amit számukra nőként, férfiként, kisgyermekes családok tagjaként a mindennapi élet jelent ezekben az években. Az újonnan nyílt kiállítások képei rendkívül sokrétű látványt nyújtanak, hol a direkt, és erőteljes közelítés, a mélyreható tekintetek és elfojtott mosolyok kereszttüzében találja magát a néző, hol pedig a tárgyak, az emberek hagyta némaság és csend felől szemléli a képeket. A negyedik, Átcsúszás című tárlat mindehhez egy új horizontot ad: az időbeli és térbeli távolság központi elem a light boxokban kiállított képek esetében. 2016-2017 telének szokatlanul hideg időjárása alkalmat adott a Balatonon a jégkorcsolyás átcsúszásra, melyet számos fotós megörökített, és posztolt is közösségi média felületeken. A tárlaton a fotósok ezen, különböző indíttatásból készült képei a kurátori koncepció mentén egyesülnek, s felvetik a – további tárlatok által egyaránt feszegetett – kérdést: mennyiben változott meg a jelen pillanathoz és a képekhez való viszonyunk a digitalizációval párhuzamosan. S mennyire vagyunk hajlandók észrevenni a körülöttünk folyamatosan lüktető világ mindennapi történéseit.  Info:  Garry Winogrand – Women Are Beautiful – Lola Garrido Gyűjtemény, nyitva: szeptember 30-ig Pillantás a mába – Hemző Károly-díj 2014–2018, nyitva: szeptember 30-ig Tranzitország – Pályi Zsófi (Hemző Károly-díj 2017), nyitva: augusztus 19-ig Átcsúszás, nyitva: augusztus 19-ig Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.) 
Miért ragadnak meg egyes képek a fejünkben örökre, míg mások eltűnnek a másodperc töredéke alatt
2018.07.19 20:02
Frissítve: 2018.07.19 20:02