Poén minden mennyiségben

Megjelent Galla Miklós új könyve, amely szórakoztató és ötletes olvasmány. A szerző minden szóból és kifejezésből viccet csinál, de mindezt nagyon is komolyan teszi.

Nehéz elhinni valakiről, aki állandóan vicceket gyárt, hogy nem ismeri a tréfát. Ezúttal nem Karinthy Frigyesről van szó, hanem egyik utódáról, aki nyilván példaképének tekinti őt. Viszont nem csak a humorban, hanem láthatóan semmiben sem ismer tréfát. Márpedig sok mindenhez ért - és azokat nagyon komolyan is veszi.

Erről lapunkban is többször meggyőződhettek, amikor Galla Miklós - hatalmas és pontos ismeretanyagról tanúskodó - zenei témájú cikkeit olvashatták. Ami persze nem meglepő, hiszen pop-rock szakíró is volt. Maga is zenélt több formációban, 1981-től öt éven át működött a GM49 együttes (nem nehéz kitalálni, mit jelentenek a betűk), amelynek több lemeze is megjelent. Laár Andrással is a nyolcvanas évek eleje óta működnek együtt, a munkakapcsolat barátsággá nemesedett, s több éves szünet után néhány esztendeje ismét virágzik. Minderről - és még sok másról - is olvashatunk Galla most megjelent új könyvében, amelynek - jellegzetes és sokatmondó - címe: Különbusz Kristóf, avagy száz csónak is egy a vége. És ha ez még nem lenne elég, hát pirossal azt is odaírták: a NAGY szóvicckönyv.

A kötetben pedig az van, amit a cím igér. Elmeszülemények minden mennyiségben. Galla mindenből viccet csinál, minden szóról és kifejezésről eszébe jut valami, főleg az, hogyan lehet a feje tetjére állítani. Szórakoztató és ötletes olvasmány, néha agytornára is készteti az olvasót, aki - ha egyszuszra igyekszik átrágni magát ezen a részen - el is fárad. A legérdekesebb fejezetek azonban azok, amelyekben Galla életének emlékezetes epizódjait idézi fel, s olyan embereknek állít emléket, akiknek sokat köszönhet és akiket érezhetően csodál. Megírja például, hogy apukája - mérnökember - mérhetetlenül precíz volt, amit örökölt is tőle. Amikor nyugdíjba ment, a kollégái egy bekeretezett szőrszálat adatk neki ajándékba, azzal a szöveggel, hogy "ezután is legyen mit hasogatni".

S minthogy Galla a Monty Python hazai nagykövete is - lefordította és feliratozta 45 tévéműsorukat -, ebben a könyvben is hosszan ír róluk. Büszkén meséli, hogy szinte valamennyi tagot megismerte, s felidézi, hogyan jött létre a találkozó Eric Idle-lal. Vicces, de ugyanakkor szép és megható történetek sorjáznak ebben a részében. Ráadásként pedig izelítőt kapunk a szerző újabb szenvedélyéből, a festészetből. Néhány éve ugyanis Galla absztrakt képeket (is) alkot, ezek sokszor az op-art atyja, Victor Vasarely munkáira emlékeztetnek. Címeik azonban - természetesen - "gallásak". Az egyik mű például - minthogy sok sárga van benne - A színharmónia boldogsárga.

Galla Miklósnak ez már a negyedik kötete. Az olvasónak lehet olyan érzése is, hogy - a viccek áradása mellett - ez afféle összegzése is eddigi gazdag pályájának. Amely - remélhetően - még sokáig nem zárul le, hiszen korunkban nagy szükség van az ilyen művészekre. Akik úgy szórakoztatnak, hogy közben nagyon is komolyan veszik magukat és a közönséget is.

Nem vezető típus

- Nem könnyű meghatározni könyve műfaját.

- Ez önálló estjeim leírt változata. Az első rész a mostani, szinte kizárólag szóviccekből álló estem (Mondok sok szóvicc-est) szövege, ezután következik négy, az estben nem szereplő, de stilárisan hasonló - nyelvi humorra épülő - jelenet, majd eggyel korábbi önálló estem (Kitárulkozó stand-up) jelenetekkel bővített szövege.

- Egy régi rádiókabaréban Bárdy György addig olvasta Szilágyi György vicceit, amíg végül kiesett a szerepéből, elröhögte magát, majd improvizált és azt mondta: „Hogy tud ennyi marhaságot kitalálni?” És ön?

- Minden szót, kifejezést megvizsgálok olyan szempontból, hogy lehet-e más értelme esetleg egy betű elváltoztatásával. A szóviccek jelentős részét szerzőtársam, Kun Krisztián találja ki, ugyanezzel a módszerrel.

- És előfordul, hogy már ön sem bírja tovább és elneveti magát?

- Elnevetni nem szoktam magam, de ha nagyon kacag a közönség, elmosolyodom. Ha nagyon kitartóan nevetnek, bemondom, hogy "Csak nyugodtan. Ezért vagyunk itt." Ezen újra felnevetnek. Először improvizáció volt, de mivel bejött, megtartottam.

- A poénoknál az olvasó szinte hallja a jellegzetes Galla-hangot. Nem tart-e attól, hogy enélkül nem is lehet kellőképpen élvezni a könyvet?

- Merem remélni, hogy a poénok a hangom nélkül is élvezhetők. Sándor Gyuri is kiadta az estjeit könyv alakban, tehát ezen a téren (is) ő számít a műfaj úttörőjének.

- Évtizedekkel ezelőtt egy győri parkolóban láttam szerencsétlenkedni egy autóst, aki virágágyásokat tett tönkre és kicsit nekiment más autóknak, miközben megpróbált megfordulni és elindulni. Kiderült, az illető Victor Vasarely volt. Minthogy ön is hasonló képeket készít, felmerülhet, hogy áll az autóvezetéssel?

- Nagyon nagy megtiszteltetés számomra a Vasarely párhuzam. Nos, nem vezetek autót. Mivel alapvetően türelmetlen típus vagyok, azt hiszem, mindenki jól jár ezzel. Pár éve egy tévés magazinműsor stábja a poén kedvéért elvitt autót vezetni, persze forgalmon kívüli területre, és úgy, hogy egy oktató ült mellettem. Jó volt, de nem kaptam kedvet hozzá, hogy "rendesen" megtanuljak vezetni.