Trump, a rasszista

Mindegy, hogy valódi-e az elnök által megosztott videó, a lényeg az, hogy a fenyegetés valódi, és az elnök tesz ellene – így védekezett a Fehér Ház szóvivője, amikor kiderült, hogy Donald Trump kamu sztorikat terjesztett a bevándorlók által állítólag Európában elkövetett erőszakos cselekményekről. A videók ráadásul egy brit rasszista csoport alelnöke révén kerültek Trumphoz, és már senkit nem lepne meg, ha kiderülne, hogy e mögött is az orosz titkosszolgálatok állnak. Elvégre éppen ez a módszerük: figyelik, mikor van fent az interneten az elnök, és a szó szoros értelmében az orra elé tolják a hamis híreiket, ő pedig megosztja azokat negyvenhárom és fél millió Twitter-követőjével.

A Fehér Ház logikája egészen elképesztő. „Az elnök már csak ilyen, folyton twitterezik, nem tehet róla, ha néha olyasmit is továbbít, amiről később kiderül, hogy valótlan. Az a lényeg, hogy ő jót akart. Különben is, a média inkább foglalkozzon Hillary Clintonnal..."

A legrosszabb azonban nem ez, hanem a félig-meddig nyíltan rasszista nézetek legitimálása. Trump a napokban a kilencvenes éveiket taposó, világháborús navajo rejtjelező-veteránok tiszteletére rendezett ünnepségen Pocahontast emlegette – ami az indiánok szemében nagy sértés. A napokban visszatért a faji megkülönböztetés ellen tiltakozó fekete amerikai labdarúgók ügyéhez is, újra sürgetve a bajnokságot szervező ligát, hogy lépjen fel a himnusz közben féltérden demonstrálókkal szemben. A kamu videók terjesztése tehát alig néhány nap alatt már a harmadik gyalázatos eset volt, ami a liberális oldalon általános felháborodást váltott ki. Ehhez jött még a hír, miszerint az elnök újabban hamisnak állítja be azt a régi hangfelvételt, amelyen azt állította, hogy sztárként bármit megtehet a nőkkel, nem is kell kérdeznie semmit, csak megcsókolja őket, sőt a lábuk közé is nyúlhat. Másfél éve még elismerte, hogy mondott ilyet, és bocsánatot is kért...

Trump azonban, bár néha tényleg úgy tűnhet, nem sültbolond. Egy speciális szubkultúra terméke, taktikája éppen a sokkhatásra épül. Nem véletlenül van jóban a híres New York-i botrányrádiós Howard Sternnel, aki például olyasmivel szerzett hírnevet, hogy a mélysugárzóra ültetve a távolból próbálta orgazmushoz juttatni egy hölgy hallgatóját. Trump is, már „mezei milliomosként" olyanokat csinált, amitől normális embernek égnek áll a haja. Például saját sajtósának kiadva magát betelefonált az élő rádióadásba, és álnéven dicsérte magát – azt se bánva, hogy lebukott, és a fél város rajta röhögött. A lényeg a hírnév volt.

Most azonban, bármennyire fájdalmas ezt leírni, az Egyesült Államok elnöke. A felelőssége óriási, követőiről nehéz megmondani, hogy elvárják-e tőle a megosztó beszédmódot, vagy fordítva, csak azért veszik át ezt a stílust, mert látják, hogy ezt megint lehet. Az előző két nemzedéknek fél évszázadába telt, hogy bizonyos szavak és mondatok ne számítsanak szalonképesnek. Trump ebből máris sok mindent visszacsinált. A dzsinn kiszabadult a palackból, és senki nem fogja tudni könnyen visszaparancsolni. Trump nem is akarja.