Csipkerózsika ébresztése

Gondok között vergődik a világ, és benne mindenekelőtt Európa. A szélsőjobboldali veszély nem múlt el, s akadnak ugyan kísérletek a radikálisok visszaszorítására, ám nem olyan egyszerű közös stratégiát kidolgozni velük szemben. Németországban például ki tudja, mikor alakulhat meg a kormány, idén biztosan nem. S ilyenkor újra és újra felmerül a veszély, hogy a bizonytalanságot a szélsőségesek, Berlinben az „alternatívok” aknázzák majd ki. Ausztriában ráadásul kormányra is kerül a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt.

A nehézségek közepette kissé mintha háttérbe is szorultak volna Emmanuel Macron francia elnöknek az EU reformjára vonatkozó elképzelései. S nemcsak azért, mert az átfogó javaslatokhoz az Unió alapszerződésének módosítására van szükség, vagyis minden országnak áldását kellene adnia rá. Erre pedig az esély hozzávetőleg a nullával egyenlő.

Macron víziója a közös európai védelmi erő létrehozását is magában foglalta. Több helyről is veszély leselkedik ugyanis Európára: Keleten az Ukrajnát sújtó orosz nyomás, Nyugaton az amerikai kiszámíthatatlanság, Délen a szüntelen terrorveszély jelent nyugtalanságot, s akkor még nem beszéltünk a kínai óriás legfrissebb hatalmi szédületéről, amelyről Közép-Európában szép álmokat szőnek.

Közös európai hadsereg egyelőre biztosan nem lesz, de múlt héten már azt is történelmi áttörésként értékelték, hogy Brüsszelben, az Európai Unió védelmi- és külügyminiszterei ünnepélyesen aláírták a közös védelmi politika új szervezeti keretének számító állandó, strukturált védelmi együttműködés alapító levelét. A mindenki számára nyitott szövetségben egyelőre 22 ország vesz részt.

Az igazi csata azonban csak most kezdődik. Az európai védelmi álmok megvalósításához pénz kell, de nemcsak ehhez: jövő év májusáig meg kellene állapodni az EU következő hétéves, 2027 végéig szóló költségvetéséről. Macron ezzel kapcsolatos felvetései különösen nagy riadalmat keltenek az EU rebelliseinél, Magyarországban és Lengyelországban, hiszen a francia elnök úgy véli, a kohéziós támogatásokat a jogállamisághoz kellene kötni. Varsó és Budapest viszont hallani sem akar erről, ami azt jelzi: e két ország magasról tesz a demokrácia játékszabályaira.

Macron szerint Európának ideje volna napirendre tűzni az elkóborolt Varsó megzabolázásának kísérletét, természetesen reálpolitikai keretek között. Lengyelország nem kontinentális nagyhatalom ugyan, de csaknem 40 milliós lakossága mégis a tekintélyesebbek közé sorolja, ezért az Orsay rakpartnak, a párizsi külügyminisztériumnak illenék kesztyűsebb kézzel bánnia vele, mint mondjuk a Szijjártó színvonalú diplomatafélékkel.

Igen ám, csakhogy Macron felvetései mit sem érnek Berlin támogatása nélkül. S amíg nincs új német kormány, Berlin sem áll be a kétsebességes Európát szorgalmazó francia elnök mögé. A német válság megoldásához türelem kell, ám az Európát - a jövőjét érintő égető kérdések felhalmozódása miatt – nagyon is szorítja az idő.

2017.12.02 07:01

Elfogadták a keményvonalas Brexit-tábor indítványait

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:09

Fotó: AFP/ EMMANUEL DUNAND
A Downing Street szerint ez nem változtat a nemrégiben kidolgozott javaslatcsomag lényegén.
Elfogadta a brit kormány hétfőn azokat a módosításokat, amelyeket a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas Brexit-tábora terjesztett elő a brit EU-tagság megszűnése utáni brit kereskedelmi politika vámszabályozási fejezetéről szóló törvényjavaslathoz – írja az MTI. A Downing Street hétfő esti indoklása szerint a módosítások elfogadása nem változtat az EU-val fenntartandó majdani kereskedelmi kapcsolatokról nemrégiben kidolgozott, a minap 104 oldalas fehér könyv formájában részletesen is közzétett javaslatcsomag lényegén. E javaslatok jóval szorosabb jövőbeni kapcsolattartást indítványoznak az EU-val, mint amilyet az alsóházi tory frakció keményvonalas Brexit-csoportja látni szeretett volna. Boris Johnson, ennek az erőteljesen EU-szkeptikus konzervatív pártcsoportnak a frontembere a múlt héten le is mondott külügyminiszteri tisztségéről, és távozott a Brexit-ügyi tárca addigi vezetője, David Davis is. Mindketten a Brexit-folyamat irányával kapcsolatos súlyos fenntartásaikkal indokolták döntésüket. A javaslatcsomag szerint a majdani új kereskedelmi kapcsolatrendszert az Európai Unióval úgy kell megtervezni, hogy biztosítható legyen a „súrlódásmentes” további kétoldalú áruforgalom, és ennek érdekében London közös szabadkereskedelmi térséget indítványoz az EU-nak. London és az EU közös szabálygyűjteményt tartana fenn minden áruféleség kétoldalú forgalmára. Emellett fokozatosan kialakítanának egy olyan vámszabályozási rendszert is, amelyben szükségtelen lenne a vámellenőrzés a kétoldalú kereskedelemben, olyan módon, mintha Nagy-Britannia és az Európai Unió „kombinált vámtérséget” alkotna. A European Research Group (Európai Kutatási Csoport, ERG) nevű, a Konzervatív Párt alsóházi frakcióján belül létrejött erőteljesen EU-szkeptikus kampánycsoport tagjai azonban a Brexit utáni brit kereskedelempolitika vámszabályozási fejezetének törvényjavaslatához több módosítást nyújtottak be. Ezek közül az egyik legsarkalatosabb törvényben rögzítené, hogy Észak-Írország nem válhat az Egyesült Királyság többi részétől különálló vámszabályozási térséggé. Ennek jelentőségét az a mindmáig megválaszolatlan kérdés adja, hogy miként lehet elkerülni a fizikai határellenőrzés visszaállítását az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország és az EU-ban maradó Ír Köztársaság 499 kilométeres, jelenleg teljesen nyitott határán, amely a Brexit után az Európai Unió és az Egyesült Királyság egyetlen szárazföldi vámhatára lesz. Az Európai Bizottság javaslata értelmében az ír sziget egésze „közös szabályozási térséggé” alakulna át, ha nem születik egyéb megoldás, London azonban ezt eddig is többször és határozottan elvetette. A brit értelmezés szerint ugyanis ez kikezdené az Egyesült Királyság területi és belső kereskedelmi integritását, mivel gyakorlatilag Észak-Írország és a többi országrész közé, az Ír-tengerre helyezné át a vámhatárt. A keményvonalas tory Brexit-frakciócsoport hétfőn elfogadott indítványai között szerepel annak törvénybe iktatása is, hogy az EU-val fenntartandó bármilyen jövőbeni vámpartneri kapcsolatrendszer kialakításához a brit parlamentnek külön törvényt kell alkotnia. Az ERG-pártcsoport vezetői az elmúlt időszakokban alig burkolt fenyegetéseket fogalmaztak meg Theresa May miniszterelnök politikai jövőjével kapcsolatban arra az esetre, ha kormány nem hajtja végre a fehér könyvben foglalt indítványcsomaghoz általuk előterjesztett módosításokat.  
2018.07.16 19:09
Frissítve: 2018.07.16 19:52

Ne fogjunk semmit a butaságra

A rutinos ex-politikus, Horn Gábor A butaság hatalma című utolsó írásában, mindenféle helyes dologról beszél, amikor régi-új ellenzéki politikákat sürget. De alapvetően, egzisztenciálisan és stratégiailag téved, amikor “butának” nevezi a társadalmi többséget. “A butaság hatalma ül most tört az országon” – írja, és ez a szó szoros értelmében kártékony. Nem egyszerűen lekezeli a közvéleményt, amikor azt sugallja, hogy nem hallották meg a mi okosságainkat, esetleg nem engedték nekik, hogy meghalljanak bennünket. Hanem – véletlenül vagy szándékosan, de - felmenti az ellenzéket. 
Amivel rosszabbat nem is tehetne neki. Mi jól mondtuk, amit mondtunk, de hát ezeknek, ugye? Nem hallották meg, esetleg igen, de nem értették, amit nekik mondtunk. 
A Horn Gyula kormányzása és a bukás közötti években a szoclib koalíció értékvilága, üzenetei a középosztályhoz szóltak. Annak nyelvét használták, annak értékvilágát jelenítették meg. Azt hitték, így szolgálják igazán a modernizációt, amely egyébként is a nagyvárosokban jelenik elsősorban meg. A többiek meg érjék be azzal, amit belőlünk megértenek. Sokan a szocialista politikusok között, az utolsó években maga Gyurcsány is, hittek az ilyesmiben, vagy legalábbis felmondták ezt a leckét. Ami persze meghatározó mértékben a szabad demokratáktól jött, s aminek elfogadtatásában annak idején Horn Gábor személyesen is, koordinációs államtitkárként is nagy szerepet vállalt. 
Mindegy, történt, ahogy történt, de most nem kellene megint elővenni a “hozzánk képest buták” szöveget. Közhely, hogy a Fidesz bázisa talán több mint egy évtizede a kisvárosok “nem-diplomásai” közül kerül ki. De ez még nem jelenti, hogy ebben a világban csak bunkók élnének. Aki csak egy kicsit utazik a leghétköznapibb menetrendszerű buszokkal az országban (az utolsó egy-két hónapban én ezt megtettem Kecskemét környékén, meg Hódmezővásárhely és Szeged között), ötpercenként megtapasztalhatja, hogy e térségek is modernizálódnak. Megnézheti, milyen trikókat hordanak, milyen fagylaltot nyalnak, milyen sporttáskákkal járnak azok, akik péntek délután hazafele tartanak és az egyes megállóknál kiszállnak. 
Az ő világukat a pesti okosok nem tudták megszólítani, vagy inkább nem akarták. De ez nyelvi probléma volt, és nem azt jelentette, hogy ezek az emberek, térségek meghatározó módon kimaradtak volna a magyar modernitásból. Amiben persze vannak helyi értelmezések és értelmezhetetlenségek, de azoknak a “politikai butasághoz” semmi közük nincs. 
Az ország a gazdasági fejlettségi szintjéhez képest szinte mindenütt jobban globalizált (egyébként a nemzetközi mérések szerint nemcsak Európa, hanem az ipari világ egyik leginkább globalizált térsége). Például az egyik nagyszabású ilyen tárgyú összehasonlításban mintegy nyolcvan országból a 10. Magyarország. A 9. Finnország, a 11. Kanada. (MT Globalisierungsreport 2018. 9. old.) Mindez éppen nem a népi butaságról tanúskodik, hanem inkább csak a kreativitáshiányról a progresszív politikában. 
Vagyis arról, hogy először is nem tudjuk a globalizáció és a modernizáció közötti megélt különbséget felmutatni és értelmezni azok számára, akiknek ez valódi tapasztalat - és nemcsak az alföldi tanyaközpontokban, falvakban, hanem egyébként az ország nagyvárosaiban is. A kormányoldal nagyon sok újat nem mond, de azt legalább begyakorolta, a közönség egy része meg elvan ezzel. A progresszív oldal pedig nem mond olyasmit, ami a körúton vagy a Szent István parkon kívül hasonlítana a megélt tapasztalatokra. És ez nem butaság kérdése. 
Amit mond, azt egyébként a pesti egykori munkás elővárosokban sem értik, de ott még egyelőre a baloldali pártoknak van valamilyen hitelességük, akárkik mondják is fel a sokszor ott is értelmezhetetlen szövegeket. De hát ez a kegyelmi időszak sem tart túl sokáig.
2018.07.16 12:17
Frissítve: 2018.07.16 15:11