Kiss Ambrus: Még a végén ki is léphetünk az Unióból

Publikálás dátuma
2017.12.02 08:40

Fotó: /

Kelet vagy Nyugat? – szól a politikai kommunikáció leegyszerűsítő kérdése. Ezen az úton – például az alacsony bérek miatti bűnbakkereséssel manipulált választók zúgolódását kihasználva – akár el is juthatunk eddig a választásig, noha most egyetlen párt sem gondolkodik az EU-ból való kilépésen. Gondolatkísérlet a magyar kilépésről, a Huxitról.

A tények gyakran nem számítanak

Időről időre felvetődik az ellenzéki pártok részéről, hogy Orbán Viktor „mestertervének” célja, hogy kiléptesse az országot az Európai Unióból. Erre még apropót is adott az, hogy a brit népszavazás óta sorra jelennek meg a különböző EU-s tagállamokról szóló tudósítások, hogy éppen ki vetette fel a kilépés gondolatát, vagy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint mennyien lépnének ki, és mennyien maradnánk az EU-ban.

Természetesen óvnám magunkat attól, hogy a Brexit és egy esetleges Huxit között párhuzamokat keressünk. Ennek legfőbb oka, hogy a két ország társadalma között nagyon nagy eltérések vannak. Mások a viták, a vitakultúra, a pártok beágyazottsága, a társadalmi feszültségek okai. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy miként találhatjuk évek múlva az EU-n kívül magunkat, anélkül, hogy most ezt bárki is akarná. A folyamatok sohasem a népszavazás kiírásakor kezdődnek, hanem jóval korábban.

A brit népszavazás, az osztrák belpolitikai helyzet, a francia elnökválasztási kampány, legfőképpen pedig az amerikai elnökválasztás mind megmutatták, hogy a tények gyakran egyáltalán nem számítanak a politikai versenyben. Már csak azért sem, mivel azt, hogy mi számít ténynek, gyakran azok ítélik meg, akik amúgy is szereplői a vitának. Nincsen univerzális igazságosztó, aki bejön a szobába, és kihirdeti objektív szempontok alapján, hogy aznap ki és mit hazudott a választók szemébe.

A média szereti magára aggatni ezt a szerepet, és azt mondja, hogy az ő feladata ráirányítani a figyelmet a nyilvánvaló hazugságokra, és bemutatni a tényeket. Csakhogy olyan, hogy „a média”, nincsen. Ez is rendkívül sokszereplős, több identitású, világlátása eltérő. Sőt, az internet elhozta nekünk a médiánál sokkal több szereplőből álló véleményvezérek korszakát, akik néha nagyobb hatással vannak az őket követőkre, mint egy közepes olvasottságú politikai lap. A hatalmas információzuhatagban az emberek olyan információkkal találkoznak, amelyek akár tudatosan, akár tudattalanul manipulálnak. Ha az EU-Brexit-lehetséges magyar kilépés háromszögben akarunk eligazodni, rögzíteni kell: „az abszolút tények elegendőek egy szavazás megnyeréséhez” – hamis állítás.

Az emberek nem az alapján ítélnek, hogy pénzügyileg mi a jobb egy országnak, ha tagja egy nagy gazdasági egységnek, vagy ha külön-utas politikát játszik. Ha Magyarországon lenne egy népszavazási kampány, biztos vagyok benne, hogy mindegyik oldal sok számot tartalmazó tanulmányt lobogtatna, amelyekben azt vezetnék le, hogy miért jobb, ha valaki tag, vagy nem tag. De ezt láttuk az Egyesült Királyságban is…

Hogyan lehet kívül találni magunkat az EU-n?

Az Európai Unió változásban van. Eddig azt gondoltuk róla, hogy egy zártkörű klub, ahol erős a kontroll a befelé igyekvőkkel szemben. Most azt látjuk, hogy az ajtónál még mindig vannak páran (pl. Szerbia, vagy egyre távolabb a kaputól, de ott nézelődik Törökország), miközben Nagy-Britannival az egyik legnagyobb „partiarc” távozik. Szóval mostantól tudjuk, hogy vannak, akik szerint kívül tágasabb, és ők saját politikai logikájuk alapján ezt igyekeznek is bebizonyítani.

Ugyan a britek egy kicsit úgy vannak vele, lehetséges, hogy bent mégis jobb volt a társaság, mint a következő buliban (hiszen valahova szeretnének ők is tartozni), de azt úgy sem engedhetik meg maguknak, hogy ne akarják jól érezni magukat máshol is. Szóval már van arra példa, hogy az EU-n kívül is van élet.

Tudom, valójában a britek nem tapasztalták még meg, hogy milyen az EU-n kívül, hiszen egyelőre a kilépési tárgyalások folynak. De ne legyen kétségünk, sok választó van már itthon és nyilván a szigetországban is, aki arra az egyenes kérdésre, hogy vajon akkor Nagy-Britannia már nem az EU-tagja-e, igennel válaszolna.

Választói szempontból tehát London már nem feltétlenül egy EU-tagország fővárosa, és lám-lám mégis jár ott a metró, az emberek fizetést kapnak a munkájukért, az elit meg szokás szerint morog, hogy a tőzsdei részvényeik estek.

Azaz már tudjuk, hogy van az EU-n kívül is élet, és a klubból még a menő arcok is le tudnak lépni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a magyarok is kifelé igyekeznének a klubból. Abban sem hiszek, hogy a magyar politikai vezetés ki szeretné léptetni az EU tagországai közül Magyarországot. Ennek ellenére nem látom esélytelennek a dolgot. Ennek legfőbb oka a végtelenül leegyszerűsített politikai vitakultúra. A magyar kormány és a magyar ellenzék a másikkal szemben fogalmazza meg saját magát. Ebből következik, hogy ha egymást belekényszerítik a felek az EU-párti/EU-ellenes bináris logikába, akkor ebből nagyon nehéz lesz kitörni. A forgatókönyv pedig innen kiszámíthatatlanná válik. Hiszen hiába mondja most azt a választók nagy többsége, hogy az EU-hoz akar tartozni, valójában erről nincsen éles vita a közbeszédben.

Ha a játék kedvéért belemegyünk a "Mi lenne ha,...?" kérdésbe, akkor érdemes elképzelni, hogy az ellenzék, a média egy része beleszorítja a Fideszt abba a szerepbe, hogy nem EU-párti, és valójában ki akar lépni. A belpolitikai logika alapján ne higgyük, hogy az lenne Orbán Viktor válasza erre, hogy elkezdi magyarázni az EU melletti elkötelezettségét. Valójában átvenné a ráerőltetett szerepet, és azt csinálná, amit most is, csak sokkal harciasabban. Reformokat akarna az EU-ban, követeléseket fogalmazna meg, mondván, ez a mostani képződmény nem szolgálja a magyarság érdekeit. Az igazi kemény lökést az adná, ha létrejönne egy politikai képződmény, amelyik folyamatosan azt ismételné, hogy ki kell lépni, és brit mintára új feltételekkel, szabadon, mindenkitől függetlenül kellene megállapodást kötni az EU-val. Innentől kezdve, a centrális erőtér logikáját követve ott találná magát a Fidesz, hogy kicsit EU-reformernek, kicsit kilépéspártinak kell lennie.

És innen már ismert a történet, a brit analógia egy az egyben átemelhető. A brit népszavazás tanulsága, hogy az események egy idő után kontrollálhatatlanná válnak. Hiába próbált úgy feltűnni a brit miniszterelnök, hogy érdemi reformokat ért el az EU-ban, és ezért már ő is maradáspárti, ez nem volt elég.

Realitás vagy politikai mese?

Mindez nem azt jelenti, hogy rövid távon reálisan azzal kell számolni, hogy a magyar kormány kilépteti az országot az EU-ból. Sokkal inkább azt, hogy a brit forgatókönyv végigjátszható nálunk is. Valójában most senki sem tervez ezzel az eshetőséggel, de lehet, hogy tudat alatt sok szereplő megteszi az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a folyamat egy idő után a tehetetlenségi nyomaték elvén megállíthatatlan legyen.

Felelőtlenség lenne ezért a politikai elitet hibáztatni, vagy az embereket bűnbakká tenni, hogy értsék meg: az EU-n kívül nincs élet. Egyrészt az elitet a demokrácia szabályai alapján mi választjuk, másrészt az embereket sem lehet meneszteni, csak mert nem úgy gondolkodnak, ahogy az értelmiség egy része elvárja tőlük.

A megoldás kulcsa ott van, hogy aki úgy érzi, Magyarországnak az EU-ban van a helye, próbálja meg megjeleníteni ezt a közösséget a mindennapi életünkben. De ne azzal érveljen, hogy "de hát nélkülük itt gazdasági csőd lenne”. Ezzel még inkább el lehet idegeníteni az embereket, és úgy beállítani őket, mint akik más államok kitartottjai. Ha végiggondoljuk, egy olyan közösségben, ami csak az alamizsnáról szól, valójában senki nem érzi jól magát. Ne legyünk álszentek, egyikünk sem érzi magát jól egy olyan családi ebéden, ahol a tehetős nagybácsi azt magyarázza, mennyit adott már nekünk, és még mennyit fog, de mi milyen hálátlanok vagyunk vele.

Az EU ugyanis több mint fejlesztési forrás, és több, mint hogy kimehetünk Ausztriába, meg Németországba dolgozni. Ezeket is jelenti, de sokkal inkább egy közösséghez tartozás lehetőségét. Egy olyan esélyt, amely a külső biztonságot, a gazdasági biztonságot hozza el. Amibe beletartozik, hogy külföldön tanulhassunk, de az is, hogy az árukhoz könnyen hozzáférhessünk. Ez persze szabályokkal jár, de ahogy egy falusi közösségben is mindenki egyetért azzal, hogy a valahova tartozás érdekében el kell fogadni a közösség szabályait, ez ugyanígy belátható mindenki számára az EU-val kapcsolatban is. És ebbe az is beletartozik, hogy ha valami nem tetszik, akkor az ellen szót lehet emelni.

Magyarország tehát kiléphet az EU-ból. Erre meg is van az esély, még akkor is, ha a mostani szereplők ezt nem akarják. Elegendő a brit belpolitikai vitákra gondolni, és a vélt vagy valós társadalmi igények rossz "kiszolgálására". Ezt a hibát mi is elkövethetjük…

2017.12.02 08:40

Kísért a rezsicsökkentés - a tarifák meg elszálltak

Publikálás dátuma
2018.07.20 11:00

Fotó: / Kállai Márton
Az Európai Bizottság az öt évvel ezelőtti rezsivágás kapcsán bíróság elé idézi hazánkat, ám a jelek szerint ez ma már se a Fideszt, se az akkor kárvallott multikat nem hozza lázba.
Az energiaárak kapcsán is pert indít a magyar kormány ellen az Európai Bizottság – derül ki a tegnapi brüsszeli közleményből. Az eljárás a 2013-as rezsicsökkentésre tekint vissza. Az akkori energiatőzsdei csúcsok idején az állam csak úgy tudta csökkenteni a hazai lakossági díjakat, hogy a módosítás „előkészítését” végző energiahivatal a közműcégek egyes költségeinek elismerését szabálysértően megtagadta. Ilyen kötelezvénynek számított az ágazatra kivetett különadók – így például a vezetékek méterére szabott közműadó -, a tranzakciós illeték, vagy épp a csövekből elszivárgó gáz árának a tarifába „építése”. Ennek elmaradása miatt a külföldi tulajdonú közművek zöme perelt, amit 2013 közepére értelemszerűen meg is nyertek. Orbán Viktor ehhez kapcsolódó, egyik leghisztérikusabb parlamenti felszólalásában a szokásos energiamultizás mellett kemény szavakkal illette a „családok ellen”, illetve a „rezsicsökkentés eltörlése érdekében” döntő magyar bíróságot is, amit a Kúria visszautasított.

De nem volt megállás: a Fidesz politikai kampányt épített a „támadásra”, aminek csúcspontjaként több millióan aláírásukkal álltak ki a „rezsicsökkentés politikájának megvédése” mellett. Különösebben nem zavartatták magukat azáltal, hogy szakértők szerint a törvényes állapotot rezsiemelés nélkül is helyre lehetett volna állítani. A kormányfő haragjából fogant akkori törvénymódosítások szerint viszont a közműhivatal vesztett per esetén se köteles a szolgáltatók jussát megtéríteni, az addig szabályoktól eltérően díjmódosítási javaslatát indokolnia se kell, az perrel nem támadható. 
Németh Szilárd lefokozott "rezsitábornok" emlékezetes támadásokat indított az energiacégek ellen
Bár Brüsszel és az energiabefektetők tagadják az egymás közti háttéregyeztetéseket, sőt a bizottság szerint nem is a rezsicsökkentést vizsgálják, a három éve indított kötelezettségszegési eljárás jelentős részben a multik tarifavágással kapcsolatos, amúgy jogos panaszait rótta fel a magyar kormánynak. Ezt ugyanakkor további pontokkal egészítették ki. Szintén a hazai rezsicsökkentést szolgálta, hogy a lakosságnak szánt energiára a magyar kormány a többinél alacsonyabb szállítási tarifát engedélyezett, ami sérti az egyenrangú hozzáférés elvét. Emellett Orbánék baráti gázkereskedőiknek mindennemű verseny nélkül biztosították egyes kedvező gázvezetékek használatát. (Ennek nyomán kerülhetett különböző áttételekkel több tízmilliárd közpénz a MET nevű, kormányfő-közeli gázkereskedőhöz.) Emellett az Európai Bizottság tényleges függetlenséget és tarifamegállapítási jogot követelt a közműhatóság számára. Erre a magyar kormány, ha nem is pávatánccal, de verbunkossal válaszolt. A követeléseknek hol érdemben, hol látszólag, hol ideiglenesen, hol suba alatt, hol részben, leginkább azonban egyáltalán nem tett eleget, alapvetően az időhúzásra játszva. Az olcsó gázbeszállítást lehetővő tevő osztrák vezeték használati jogát például azonnal elvették a baráti vállalkozóktól. A kormánynak alárendelt energiahivatal helyett megalapították a „csak az országgyűlésnek jelentő” Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt (MEKH). Ennek vezetőjét, a kormányfő drukkertársát, Dorkota Lajost viszont egyenesen a Fidesz-frakcióból igazolták le. 
25 százalékkal csökkentették körülbelül a lakossági energiadíjakat
A MEKH valóban maga állapíthatja meg a tarifa egy kisebb részét, ám a nagyobbik hányadra továbbra is a szakminiszter – a politika – mondja rá az áment. A hatóság szakmai érvekkel élesen szembehelyezkedő rezsidöntései azóta is szinte kizárólag a parlament kormánypárti oldalának elvárásait tükrözik. Az alkalmazott harceszközökbe belefért, hogy a Fidesz politikai kampányaiban Brüsszelt is felvette a „rezsicsökkentés-ellenes” bűnösök listájára – sőt az EU számos más rezsiügyi kérésének is nyíltan ellenáll -, közben pedig az igazságügyi miniszter egy kiszivárgott levelében látszólag minden kívánság teljesítését ígérte be. Habár utóbbi értelmezés ellen a Fidesz kikelt, mégis behódolásként hatott, hogy 2017 elején csendben visszaállították a MEKH ármódosítás-indoklási kötelezettségét és annak perelhetőségét. Ám néhány hónapra rá ezt egyszerűen újra eltörölték. Eközben halkan javítottak a hálózatok költségtérítésén. Az adók beépítésére és a szállítási tarifák egységesítésére viszont a jelek szerint semmi szín alatt nem hajlandóak. Az eltelt idő ugyanakkor valóban nagyon sokat változtatott a helyzeten. Miközben a világpiaci tarifák azóta tartósan a töredékükre estek, az Orbán-kormány ezt – egy 12 ezer forintos, a választások napjára időzített egyszeri árkedvezményt leszámítva - egyáltalán nem érvényesítette a lakossági tarifákban, ami jelentős profitemelkedést eredményezett az energiaszektorban. A csökkentés elmaradását többek között épp az EU-eljárással indokolták, amely százmilliárdosra becsült költségeire úgymond tartalékolniuk kell. Ráadásul eközben az egész iparág egyre inkább állami kézbe került. Ebből ugyanakkor a megmaradó multik – a német E.ON és RWE – is hasznot húz, hisz az állami energiacégek belső tarifáit már csak a multikéval együtt növelhetik. Így köreikből a per kapcsán azt a véleményt hallhattuk, hogy mivel a 2013-2014-es mélypontot kisebb-nagyobb áldozatok árán túlélték, azóta dühük a kétharmados politikai többséggel kötött baráti háttérmegállapodások nyomán elpárolgott, így a támadások helyébe immáron egymás lehetőség szerinti támogatása lépett. Ráadásul a kabinet bármiféle érdemi válasszal bőven ráér a per több év múlva várható jogerős lezárultáig. Ha pedig akkor is Orbán Viktor dönt az ország politikájáról, biztosak lehetünk abban, hogy annak tényleges teljesítéséből is kifarol. Csütörtökön ennek megfelelően se a Fidesz, se a multik nem reagáltak a per hírére.

Felszólítás-sorozat

Az Európai Bizottság a júliusi kötelezettségszegési eljárásokat összegző csomagjában öt terület miatt küldött felszólító levelet Magyarországnak, és ezzel kötelezettségszegési eljárást indított egyebek mellett a légi járművek üzemben tartására vonatkozó, a tengeri közlekedéshez és közúti fuvarozáshoz kapcsolódó szabályok, valamint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőkről szóló uniós irányelv nem megfelelő végrehajtása miatt. Ez utóbbit azért, mert a magyar jog nem teszi lehetővé az állatorvosi képesítéssel rendelkező nem uniós állampolgárok számára - még ha nálunk szerezték is a diplomájukat -, hogy állatorvosként praktizáljanak Magyarországon.

2018.07.20 11:00
Frissítve: 2018.07.20 12:21

Brüsszel nem tűr tovább: eljárás indul a „Stop Soros” miatt

Publikálás dátuma
2018.07.18 06:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Kötelezettségszegési eljárást indít csütörtökön Magyarország ellen az Európai Bizottság a menekülteket segítő szervezetek ellen kitalált, úgynevezett „Stop Soros” törvény és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás miatt – értesült a Népszava.
Az EU ellenőrző és végrehajtó testületének értékelése szerint a jogszabálycsomag több EU előírásba ütközik, ezért felszólító levélben kér választ az aggodalmaira a magyar kormánytól. Az Európai Bizottság a jogszabály elfogadását követő napokban lapunk kérdésére közölte: nem minden aggodalom nélkül tekint a magyar parlamentben szavazásra bocsátott törvényre és alkotmánymódosításra. „Nem fordíthatunk hátat azoknak az értékeknek és elveknek, amelyekre Európa épült” – kommentálta akkor a budapesti fejleményeket Christian Wigand bizottsági szóvivő. Hozzátette, hogy Brüsszel a Velencei Bizottság értékelését is figyelembe fogja venni, amikor dönt arról, hogy a törvény megfelel-e az uniós jognak.
A „Stop Sorost” azóta már értékelte az Európa Tanács neves alkotmányjogászokból álló testülete, és több okból is a hatályon kívül helyezését javasolta. A grémium véleménye szerint aránytalan büntetéseket ró ki személyekre és nem-kormányzati szervezetekre, továbbá több ponton sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A Velencei Bizottság rámutatott, hogy egy 2002-es európai uniós irányelv pontosan meghatározza, hogyan lehet büntetőjogi eszközökkel megelőzni, illetve kezelni az engedély nélküli határátlépést, tranzitálást és tartózkodást egy tagállam területén. A magyar szabályozás azonban túlmegy ezeken a kereteken, és igazságtalanul büntet olyan tevékenységeket, amelyek közvetlenül nem tehetők felelőssé az illegális migrációért. A tájékoztató kampányok bűncselekménnyé minősítése például a szólásszabadság jogtalan korlátozásának minősül – állította a Velencei Bizottság. Információink szerint az Európai Bizottság csütörtökön bírósági szakaszba lépteti a magyarországi menekültügyi szabályozás miatt még 2015-ben indított kötelezettségszegési eljárást. A brüsszeli testület a menekültügyi eljárásokat, a visszatérésre vonatkozó szabályokat és a befogadási feltételeket ítéli az uniós joggal összeegyeztethetelennek. Mivel az aggodalmaira mostanáig nem kapott kielégítő választ Budapestről, az eljárás következő szakaszának megfelelően a magyar kormányt  az EU Bírósága elé citálja.

Soros csalódott Orbánban

A New York Times közben portrét közölt a milliárdos vállalkozóról, amelyben Soros György azt mondta: „Egyáltalán nem hibáztatom a magyar népet”. A lapnak Soros úgy fogalmazott, hogy jelenleg nem látogathat Magyarországra, mert az „mérgező lenne”.  Beszélt arról is, hogy Orbán kampánya „nagy csalódás volt” számára. Bár a cikkben többször kifejtette, aggasztja, hogy vesztésre áll a nyílt társadalom terjesztéséért vívott harcban, igyekezett elszántnak mutatkozni, s közölte: látva, hogy kik tartják őt ellenségnek, úgy érzi, valami jót is elért az életében. Mint mondta: számára a pénz a szabadságot és nem a hatalmat jelenti. Sokáig a pénz azt jelentette számára, hogy nem kellett foglalkoznia azzal, amit más emberek gondoltak vagy mondtak róla. Most viszont változik a helyzet. „Egy kicsit jobban foglalkozom az imázsommal, nagyon zavar, hogy mennyi hazugság terjed rólam” – fogalmazott elismerve, hogy rosszul érzi magát amiatt, hogy sok országban ő a fő ellenség: „Nem örülök annak, hogy ennyi ellenségem van, inkább barátom lenne ennyi” – tette hozzá.
2018.07.18 06:00
Frissítve: 2018.07.18 16:59