Charles Gati: Menekültek és keresztények

Udvarias levelet kaptam az elmúlt héten egy figyelmes olvasótól. Azt kérdi, hogy megváltozott-e az amerikaiak véleménye a migránsokról. Eleinte, írja a levélíró, a déli kerítést a vasfüggönnyel azonosították, az amerikai televízió naponta közvetített rémes sztorikat és rémes képeket a kegyetlen magyarokról. Ám azóta az európai közvélemény már másképp vélekedik, és Amerika is elutasítja a bevándorlási kérelmeket.

Köszönöm a jó kérdést, különösen azt, hogy a levélíró mellőzte a durva vagy éppenséggel vulgáris kifejezéseket.

Válaszomat azzal kezdem, hogy félrevezető lenne “az amerikaiakról” nyilatkoznom. Több Amerika van. Azt tudom, hogy a Trump-kormány egyre kevesebb menekültet enged be az országba: negyven éve volt utoljára ilyen alacsony a befogadottak száma. Mint egykori menekült, én itt, Amerikában továbbra is menekült-párti vagyok. Nálam az számít, hogy a tavalyi hat amerikai Nobel-díjas mind külföldön született, és olyan nagyvállalatokat, mint a Kraft, eBay, Tesla, Google, Kohl’s, Chobani, Yahoo és Intel mind bevándorlók alapították.

Az is igaz viszont, hogy az amerikai lakosság jó része magáévá tette azt a megalapozatlan és félrevezető állítást, hogy a menekültek jó állásokat vennének el a bennszülöttektől. Pedig pont az ellenkezője igaz: előbb-utóbb jó állásokat teremtenének az újhazában.

Visszatérve a kedves olvasó kérdésére, az amerikai kormány szerintem elvesztette a morális alapot arra, hogy kritizálja a magyar kormány menekültügyi álláspontját. Az Európai Unió megteheti, Kanada is, Svédország is, Németország is – és én is. Ami engem illet, én azokat tisztelem, akik ennivalót, vizet, pokrócot, vagy a gyerekeknek kisbabát vittek ki az országútra. Ám azt is látom, hogy a kormány propagandája a közvélemény többségét sikerrel befolyásolta. Tény, hogy a miniszterelnök megértette a többség hangulatát. Azt is sejtem, hogy – hasonló helyzetben - a ma ellenzékben lévő erők kerítést ugyan nem építettek volna, de sok letelepedési engedélyt sem adtak volna ki.

Azt is elismerem, hogy ebben a politikai légkörben egy kis ország nem fogadhat be, mondjuk, tízezer menekültet. Ám azt nem értem, hogy miért kell a zárt kapura oly büszkének lenni. 17 millió szerencsétlen menekült él most elképesztő körülmények között, főleg a Közel-Keleten. Hol van legalább az együttérzés, hol van a rokonszenv? Szabad-e ezt a tragédiát olcsó politikai szólamokkal elintézni, például úgy, hogy Amerikára mutogatunk: lám, lám, még ott is, ahol a lakosság 13 százaléka bevándorló, most alig szorítanának helyet a barna vagy fekete bőrű menekülteknek? El lehet-e ezt azzal intézni, hogy akik valaha Moszkvától, azok most Brüsszeltől védik meg az európai civilizációt? Az ilyesfajta olcsó szólamok mögött persze egy egyszerű előítélet áll: ezek a “színes” menekültek ide ne jöjjenek, menjenek máshová.

És ezt azok mondják, akik vasárnaponként talán jó katolikusok vagy protestánsok, de máskülönben csapnivaló keresztények.

2017.12.06 07:03

Ezreket toloncolnának ki Németországból, de nem találják őket

Publikálás dátuma
2018.07.15 09:13

Fotó: DPA/ STEFAN PUCHNER
Csak minden második elutasított menedékkérőt találnak meg a német rendőrök, amikor végre akarják hajtani a kitoloncolásról szóló döntést – írja a Welt am Sonntag a szövetségi rendőrség belső értékelésére hivatkozva. Az adatok szerint eddig 23 ezer kiutasító határozatból csak 11 100-at tudtak végrehajtani, mert a többi személy egyszerűen eltűnt.  A helyzet romlik, hiszen a legutóbbi hullámban 12 800 kiutasító határozatból 11 500-at nem tudtak végrehajtani, mert nem találták az elutasított menedékkérőt. A fennmaradó 1300 esetből 150-ben azért maradt el a deportálás, mert a repülőgép pilótája megtagadta az utas átvételét (ehhez joga van, biztonsági okokra hivatkozva, de feltehető, hogy inkább emberbaráti megfontolások vezérlik őket), több mint 500 esetben pedig a kiutasított személy ellenállása miatt hiúsult meg a deportálás. A sikertelen hazaküldések száma idén már duplája a 2017-esnek, pedig a hazatoloncoló határozatok száma csak 17 százalékkal nőtt. A legtöbb embert Albániába, Szerbiába és Koszovóba kellene hazaküldeni, de Irakba és Afganisztnba is jelentős számú embert kellene deportálni. Ernst G. Walter, a DPOLG rendőrszakszervezet szerint a helyi és tartományi hatóságok nem tesznek kellő erőfeszítéseket a határozatok végrehajtására, ezért a jelenleginél sokkal szigorúbban kellene alkalmazni a kitoloncolási őrizetet, vagyis a deportálásig elzárva tartani az elutasított menedékkérőket.   
2018.07.15 09:13
Frissítve: 2018.07.15 09:24

Kérjük, vigyázzanak, Európa kapui zárulnak!

Publikálás dátuma
2018.07.11 13:00

Fotó: AFP/ PAU BARRENA
A Willkommenskultur már a múlté, és már a kvótarendszerről sem szívesen beszélnek az EU vezetői. Menekültügyben a szigor képviselői lettek a hangadók: Matteo Salvini már egy menedékkérőt sem akar Olaszországban látni, Sebastian Kurz pedig megoldást is javasol: Európán kívüli táborokat.
Csütörtökön az ausztriai Innsbruckban ismét a menekültkérdés lesz napirenden. Elképzelhető, hogy az uniós belügyminiszterek informális találkozója után még radikálisabb döntések születnek, hiszen két igazi keményvonalas európai politikus lesz jelen Matteo Salvini olasz és Horst Seehofer német belügyminiszter személyében. Az olasz tárcavezető tudatosan törekszik arra, hogy konfrontálódjék az EU-val. Ennek elsődlegesen belpolitikai okai vannak, és a stratégia sikeresnek látszik. Már a márciusi választáson is meglepetést keltett, hogy pártja, a Liga 17,4 százalékos eredményt ért el. Ennek köszönhetően vált a jobboldal vezéralakjává – a nála jóval mérsékeltebb Silvio Berlusconi helyett. Mára viszont ennél is jóval népszerűbb lett: már 30 százalék körül mérik a pártját.
A belügyminiszter állandó provokációi egy időre az olasz kabinetet is megrázták, hiszen a koalíciós partner Öt Csillag Mozgalomnál (M5S) is megdöbbenést keltett, hogy Salvini nemcsak a segélyszervezetek, hanem a nemzetközi missziók hajóit is kitiltaná az olasz kikötőkből. Az M5S azonban nem akarja veszélybe sodorni a kormányt, ezért a párt elnöke, Luigi Di Maio, illetve Giuseppe Conte olasz kormányfő is igyekezett jó arcot vágni Salvini kirohanásaihoz. Conte azt állította a La Stampában, hogy a belügyminiszter minden lépését koordinálta a kabinet többi tagjával. Mindinkább úgy tűnik, Salvini vált az olasz kormány erős emberévé, ő határozza meg annak irányvonalát. Ami azonban ennél is nagyobb baj, hogy az európai menekültügyi vitában is meghatározó szerepre törekszik. Közölte, az uniós belügyminiszterek innsbrucki ülésén „megint a rosszfiút kell játszanom”. Ez a szerep azonban nem áll tőle távol, mint mondta, „csak ez hoz eredményt”. Salvini szavaiból is kitűnik, hogy szétesett a hetekig fennálló, a menekültkérdés szigorítása miatt megalakult München-Bécs-Róma tengely. Közölte ugyanis, nem veszik vissza azokat a menekülteket, akiket visszafordíthatnak az olasz-osztrák határról.
Az innsbrucki tanácskozás témája lesz a német kormánynak az a dokumentuma, amely szerint visszafordíthatják Ausztriába a menekültek egy részét. Salvini azonban elsősorban az EU külső határainak védelméről, a bajba jutott menekültek megvédéséről óhajt beszélni. Azt akarja elérni, hogy Itália területére egyetlen menekült se juthasson el. „Minden más országnál többet tettünk. Ennek vége, most mások vannak soron” – mondta. A belügyminiszterek ülésén szó esik arról az osztrák javaslatról (Ausztria tölti be az EU soros elnökségét), amely szerint ha egy menedékkérőt kitoloncolnak az Unióból, akkor szülőhazájába vagy egy az EU-n kívüli harmadik országba küldhetik. A Politico által látott dokumentumban szó esik arról is, hogy migrációs központokat hozzanak létre az EU-n kívül azon menedékkérők számára, akik kérelmét elutasították. Az érvelés szerint ezekben biztosítanák az emberi jogok európai szintjét, az országokat pedig közelebbről meg nem nevezett ösztönzőkkel vennék rá, hogy adjanak helyt ezeknek a központoknak.
2018.07.11 13:00
Frissítve: 2018.07.11 13:32