Árpád-ház - Ötmilliárd forint az ünnepségekre

A 2038-ig tartó, ötmilliárdos projekttel a kormány tudományos munkát, a székesfehérvári koronázási templom felújítását és kutatóintézet alapítását is ígéri.

Több mint ötmilliárd forintot, ebből az első szakaszban másfél milliárdot szán a kormány a középkori Magyarország dicsőséges időszakára való emlékezésre. Az Árpád-ház emlékének ápolásától azt várják, hogy „hozzájárul lelki és szellemi megújulásunkhoz és a nemzet egységének megerősítéséhez.” A 2038 végéig ívelő Árpád-ház Program többek között tudományos kutatásokra és régészeti feltárásokra ad lehetőséget abban a reményben, hogy 2023-ra új történelmi ismeretek birtokába juthatunk, amelyek integrálódnak a közoktatásba is. A program jelentős része Székesfehérvár városrehabilitációja. Az irányítás Vargha Tamás Honvédelmi Minisztériumi államtitkár, miniszteri biztos feladata. Őt mint Székesfehérvár országgyűlési képviselőjét kérte fel Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere. Lapunk szeptemberben kereste meg interjúkérelemmel a miniszteri biztost, aki akkor írásban kérte a kérdéseket, amelyekre novemberben válaszolt.

A program célja, hogy „hazánk az Árpád-ház európai rangjához méltó módon emlékezhessen meg az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójáról (2022), valamint államalapító királyunk, Szent István halálának 1000. évfordulójáról (2038. augusztus 15.) elegendő időt hagyva a szükséges előkészületeknek.” - írta Vargha Tamás. A 2022-ig tartó első ütem része az „Ország bölcsője” alprogram, amelynek célja „a székesfehérvári királyi koronázó és temetkezési templom romjait őrző Nemzeti Emlékhely megújításán túl egy olyan kibővített, nagyszabású fejlesztés véghezvitele, mely a középkori keresztény magyar állam megszületésének székesfehérvári szakrális, történelmi helyszíneit és emblematikus emlékeit egységbe foglalja: további helyszínek bekapcsolásával és egy ezeket összekötő történelmi sétaút kialakításával.„

Az első, 2017-2018. évi szakasz kiemelkedő eleme a székesfehérvári királyi bazilika régészeti emlékeit őrző, bemutató ideiglenes látogatóközpont és kőtár megvalósítása. Ez az épület ad majd otthont az Árpád-ház kutatóintézetnek. Elkészül a Sétaút első, az ideiglenes látogatóközpontot a Nemzeti Emlékhellyel összekötő szakasza is. Ezek előkészítésére tavaly 200 millió, idén a kivitelezésre 883 millió forintot biztosított a kormány, a jövő évi befejezésig pedig több mint másfél milliárd forinttal számolnak.

Testületek

2014-ben alakult meg a megvalósítást koordináló Irányító Testület. Ennek tagjai voltak: Balog Zoltán, Lázár János, miniszterelnökséget vezető államtitkár; Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter; Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke; Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke és Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere. Munkájukat az Operatív Testület segítette, amely 11 taggal, és Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Központ igazgatója vezetésével dolgozott, és tagja volt Zsoldos Attila történész is.

Zsoldos Attila, történészt, középkorkutatót a program kialakításában résztvevő Operatív Testület tagját az Árpád-ház világtörténelmi jelentőségéről, a dinasztia sikereinek okairól és az új tudományos eredmények esélyeiről kérdezte lapunk.

- Van jelentősége az Árpád-háznak világtörténelmi szempontból?

- Hosszan sorolhatnánk azokat a steppei népeket, amelyek a magyarokhoz hasonlóan jöttek Európába, és ma már nem léteznek, a magyarság viszont létre tudott hozni egy olyan struktúrát, a magyar államot, amely több mint ezer éve létezik folyamatosan. A steppén szocializálódott, a IX–X. század fordulóján a Kárpát-medencébe érkezett népesség száz év alatt tökéletesen alkalmazkodott az új – földrajzi, politikai, kulturális – körülményekhez. Ráadásul ez az alkalmazkodás nem rájuk kényszerített minták szolgai átvétele volt. Ez olyan jelenség, amelyet azért is érdemes tanulmányozni, mert később, a XIX–XX. században már nem volt ilyen sikeres a magyarság alkalmazkodása a kor kihívásaihoz.

- A középkorban mennyire volt Európa számon tartott szereplője Magyarország?

- Magyarország csak a XX. századból nézve kis ország. Szent István halála után az állam a létéért küzdött, mert a német birodalom vezetőiben felmerült, hogy lehetne a birodalomnak ugyanolyan csatolt tartománya, mint Csehország. Ez az ország azonban Szent László uralkodásának végén már magához csatolta az Adria-parti Horvátországot. Ettől kezdve 1918-ig a mindenkori magyar király horvát király is volt. Azaz az életéért küzdő kis ország egy hódítani képes, mai kifejezéssel élve regionális középhatalommá vált. Amikor II. Henrik angol király körbejárta Walest, a kíséretében lévő káplánja leírta az utazás történetét. A kor megjelölésénél megnevezi, hogy ki volt akkor az angol király, a francia király, a német-római császár, a pápa és ki volt a magyar király, azaz III. Béla. Akkor a magyar uralkodó referenciapontnak számított.

- Minek volt köszönhető a dinasztia sikere?

- A tehetség mellett szerencsére is szükség volt. A magyar állam alapjait megvető Szent Istvánnak adatott több mint két évtized, amíg a szomszédos nagyhatalom, a Német-Római birodalom trónján a sógora ült, és kettejük között harmonikus volt a viszony. Ez az egy emberöltőnyi idő nyugalmat biztosított a rendkívül tehetséges Istvánnak ahhoz, hogy az államszervező munkáját elvégezze. És még ma is működnek olyan intézmények, amelyeket ő hozott létre, így a megyeszervezet. Ez olyan stabilitás, amit talán nem becsülünk eléggé.

- Hozzátartozott a sikerhez a befogadás politikája?

- Ez tagadhatatlan jelensége a magyar Árpád-kornak, az egész késő középkornak és az újkornak is. Voltak földrajzi okai: a Kárpát-medence nagy kultúrák találkozásánál fekszik. Ebben a korban a latin nyugat, az ortodox kelet és a pogány steppe találkozott itt egymással. Eleve nem üres Kárpát-medencébe érkeztünk, a magyarság maga sem volt etnikailag homogén. És már a X. századtól kezdve a világ minden égtájáról költöztek Magyarországra. Egy részük gyorsan elmagyarosodott, mint a kunok. Ha ma egy magát kunnak tartó embernek azt mondja, hogy nem magyar, joggal vérig sértődik, ugyanakkor megmaradt kunnak is, tehát kettős az identitása, és ez így van jól. A középkor különössége, hogy a kor embere semmi problémát nem látott abban, hogy egy Magyarországon élő besenyő besenyőül beszél, besenyő szokásokat követ. És nem közismert, de manapság fontos tény, hogy az Árpád-kori Magyarországon igen jelentős muszlim közösségek éltek. A tatárjárás után eltűntek, de létezésüket jelzi például Lajosmizse, amelynek névadója egy kikeresztelkedett muszlim, Mizse, IV. László utolsó nádora volt.

- A kormány által felvázolt program új tudományos eredményeket ígér. Milyen esélyei vannak ennek?

- A régészeti leletek mellett kerülhetnek elő eddig ismeretlen oklevelek, vagy eddig ismert szövegek jobb változatai. Van értelme az eddigi írott források feldolgozásának is, mert a történettudomány fejlődik, új kérdéseket tudunk ugyanannak a forrásnak feltenni és ezekre új válaszokat kaphatunk. Ráadásul a magyar történettudomány gyengén van ellátva kézikönyvekkel, ebben is várható előrelépés. A honfoglalás kori és kora Árpád-kori temetők leletkataszterének néhány kötete már csak arra vár, hogy a finanszírozást melléjük tegyék, és mehetnek a nyomdába. Segítségükkel sokkal nagyobb rálátásunk lesz arra, hogy ezer éve kik éltek itt, milyen hagyatékot hagytak, hol laktak. Emellett nagyon gyenge a magyar történetírás külföldi reprezentációja. A program lehetővé teszi, hogy részben már létező és az idők próbáját kiállt, részben kifejezetten a program számára írt magyar könyveket adjanak ki angolul.

Névjegy

Történész, középkorkutató. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az Árpád- és Anjou-kori Magyarország politika- és társadalomtörténete. 2001-től az MTA Történettudományi Intézet osztályvezetője.