Innen nézve - A hosszú élet titka

Van annak már vagy harminc esztendeje, amikor az egyik grúziai kis faluban öreg embereket faggattam a hosszú élet titkáról. Akkoriban ott hallottam az erről szóló viccet is. Idős embert kérdezget az újságíró, az egyik "öreg" azt mondja: ő minden nap háromszor iszik pálinkát, és lám, 78 évesen is egészséges. A másik még öregebb, azt mondja, ő bizony a szalonnában hisz, nem telik el nap nála anélkül, és 89 évesen makkegészséges. A harmadik nagyon öregnek látszó ember szemlesütve mondja: ő bizony naponta háromszor ölelkezik fiatal asszonyokkal. Hogy hány éves? Hát harminchárom.

Innen nézve tényleg az élet nagy titka, hogyan lehetünk hosszú életűek. Az orvosok az egészséges táplálkozásra, a rendszeres mozgásra biztatnak. Sokan ebben olyannyira bíznak, hogy mielőtt bármit megvennének az élelmiszerboltban, gondosan elolvassák a csomagoláson az összetevőket. Listákat böngésznek, melyik E-számú adalék egészséges, melyik kerülendő. Nyugat-Európában már vannak, akik azt is nézik, a Nutellában lévő mogyoró vagy a kávéjuk honnan származik, használtak-e arrafelé gyerekmunkát a szüreteléshez.

Nem mondom, hogy ennek nincs jelentősége, de van még valami, ami meghatározza egy-egy népesség átlagos életkorát: és ez a társadalmi béke. Annak idején abban a hegyi faluban, ahol magam is "kutattam a titkot", az emberek nagyon messze éltek a világ zajától. Senki, sehová nem sietett, a közösség csendben és békében élte hosszú életét. A napokban olvastam egy hírt: az Athéntól kilencórányi hajóútra lévő Ikaria szigetén még nyolcvan évesen is fiatalnak számítanak az emberek. Az üzleteknek nincs nyitva tartási idejük, a tulajdonosok kedvük szerint nyitnak ki és zárnak be. Egyes boltok a becsületre épülnek: a vevő hazaviszi, ami kell neki, és otthagyja a pulton az érte járó pénzt. Az ottaniak a lehető legszorosabb kapcsolatot ápolják családtagjaikkal és szomszédaikkal, az idősek kulcsszerepet töltenek be a közösségben. Gyakran a nagyszülők nevelik fel unokáikat, vagy adott esetben vállalkozást vezetnek. A titkuk? Soha nem akarnak többet, mint amijük van, nem irigykednek, és nem beszélnek meg időpontot a találkozókra, nehogy ezzel is stresszeljék egymást.

Nem tudom, mi lenne az ikariai emberekkel, ha egy csuda folytán a szigetüket a Duna-Tisza közére sodorná valami földmozgás. Nálunk minden a hosszú élet ellen szól: egészségtelenül táplálkozunk, keveset mozgunk, a politika iriggyé tesz, mindenki többet akar, mint amennyije a szomszédnak van, és ütjük-vágjuk egymást. Ellenséget keresünk magunk és más népek között. Az eredmény: a magyarok korai halálozása az uniós átlagnál 70 százalékkal magasabb, a legkevésbé érintett franciákénak több mint háromszorosa.

Amikor legutóbb ilyesmiről beszélgettünk orvos barátommal, elárulta, hogy ő is tud egyfajta "titkot". Aki hosszú életre vágyik, ne járjon moziba, ne igyon alkoholt, kerülje a stadionokat és a szexet, ne olvasson újságot, ne nézzen tévét. Azt nem tudja garantálni, hogy aki eszerint éli az életét, végül matuzsálemi korú lesz, de hogy nagyon fogja unni, abban egészen biztos lehet.

Szerző
2017.12.07 07:08

Gyanús dolog miatt ürítették ki a ferihegyi 2/A terminált

Publikálás dátuma
2018.07.16 10:27

Fotó: AFP/ GEORG HOCHMUTH
A Népszava információi szerint egy utasnál talált "rendhagyó poggyász" miatt kiürítették a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2/A terminálját.
A pontos okokról nem tudok nyilatkozni, az azonban igaz, elrendelték a terminál kiürítését – mondta lapunk megkeresésére Hardy Mihály, a Budapest Airport (BA) szóvivője, aki hozzátette, maga a kiürítés nem szokatlan, ugyanis bombariadók miatt többször is elrendelik. Hardy Mihály megjegyezte, ha súlyos esetről van szó, az ügyben a rendőrség ad majd ki tájékoztatást.
Úgy tudjuk, a lengyel légitársaság, a LOT Varsóba induló járatára akart felszállni egy utas, akinél gyanús csomagot találtak, s a biztonságiak emiatt rendelték el a 2/A terminál kiürítését. A BA honlapján a járattal kapcsolatban annyit írtak, hogy késik az indulása.
2018.07.16 10:27
Frissítve: 2018.07.16 10:27

Közösségi közlekedés

Villamos, autóbusz. Néha az az érzésem, hogy mi, magyarok nem tanultunk meg fel-és leszállni. Nem tanultuk meg, hogy amikor a jármű a megállóba ér, és kinyílnak az ajtók, akkor először leszállnak a leszállók, és csak ezt követően szállhatnak fel a felszállók. Illik lesegíteni az idősebbeket vagy a kisgyerekkel utazókat. 
Amikor végre felszálltunk, illik nem megállni az ajtóban, mert más felszállók is követnek bennünket. Illik nem méltóságteljesen felszállni, engedni kell, hogy közösségi érzésünk kiteljesedjék, hiszen - bármilyen zavaró is - mások is utaznak rajtunk kívül. Kerüljük, hogy mellettünk utazók nyakába hapcizzunk, de ha ez elkerülhetetlen, legalább kérjünk bocsánatot. Ne beszéljünk hangosan, kerüljük a telefonálást, ne szégyelljük időben jelezni leszállási készségünket. 
Ugyancsak nem tanultuk meg még a tisztességes sorbanállást, ami a kulturált közösségi magatartás egyik alapvető formációja. Londonban ha két potenciális felszálló várakozik a megállóban, az természetes, hogy sorban állnak, és szeretnek is sorban állni, hiszen ezzel kimutatják magas színvonalú közösségi szellemüket. A régi londoni buszok csak hét álló utast szállíthattak, és ha a megállóból több felszállót már nem vehettek fel, a kalauz elkiáltotta magát: ramp jam full, és aki ezek után felszállt, az csak magyar vagy lengyel lehet.
És hát természetesen az autózás, ami sok embernek feszültségforrás. Úgy véljük, hogy mindenki más rosszul vezet, udvariatlan, erőszakos és türelmetlen. De vajon bennünk nincs hiba? Alapvető követelmény, hogy ha férfi vezet, akkor női utasának kívülről kinyitja az ajtót és csak azután száll be a kormány mögé. Ha hibázunk, és ezzel kellemetlenséget okozunk másoknak, egy bocsánatkérő mozdulat vagy mosoly könnyen kioltja a feszültséget. Kiélezett helyzetekben fontos a szemkontaktus, hiszen ezzel megismerhetjük autóstársunk szándékait, ám a bizalmaskodást, átkiabálást kerülni kell. A klasszikus elmélet szerint a teherautó leszorítja a személyautót, a személyautó a kerékpárost, a kerékpáros lenyomja a gyalogost. Ráadásul az udvariatlan vagy illetlen viselkedés után egyszerűen továbbhajtunk, és már el is felejtjük, hogy valakinek elrontottuk a napját.
A járdán ugyan nincsenek közlekedési szabályok, ám jómodor és előzékenység itt is létezik. Keskeny járdán nem szerencsés hosszabb társalgást folytatni, aminthogy az is természetes, hogy előnyt adunk mozgáskorlátozottaknak, idős, nehezen járó gyalogosoknak vagy babakocsit toló szülőnek. Udvariatlanságnak számít egy kávéház teraszán társasággal ülő ismerősünkhöz kéretlenül csatlakozni. Ha gyerekeket látunk egyedül kóborolni, udvariasan, de bizonyos távolságtartással érdeklődjünk arról, segíthetünk-e hazatalálnia. Hasonló határozottságot és tapintatot kíván az az eset, amikor valaki a közelünkben rosszul lesz.
Bakuban láttam, hogy az autók dugó esetén gátlástalanul közlekednek a járdán, a gyalogosok pedig udvariasan félrehúzódnak.
Hát, ahány ház…
E hasábokon szerzőnk, az egykori diplomata illemtani sorozatát olvashatják
2018.07.16 10:19
Frissítve: 2018.07.16 10:19