Forgács Imre: EU(ró) - gond és remény

Publikálás dátuma
2017.12.09 08:50
AZ EURÓPAI UNIÓ SÍRÁSÓI - Hódít a szélsőséges nacionalizmus FOTÓ: AFP/SASCHA STEINBACH
Fotó: /

2017 nem nevezhető az Európai Unió sikeres évének, ráadásul az idén is minden a pénzről szólt. Talán lesz megállapodás a brit "lelépési" díjról, de a Brexit-népszavazás Nagy-Britanniának így is százmilliárdokban mérhető anyagi károkat okoz. A legnagyobb bankok máris költöznek a Cityből, és Frankfurtba, Párizsba helyezik át a székhelyüket. London távozása miatt azonban a kontinensen is nő a bizonytalanság, mert vélhetően az európai pénzpiacok is átrendeződnek.

A menekültválság 2015-höz képest ugyan valamelyest enyhült, de az uniós források – a feladatokhoz mérten – messze nem elegendőek. Főleg ez az oka annak, hogy a szélsőséges nacionalizmus az egész földrészen hódít. Angela Merkel ugyan elkötelezett híve az EU-nak és az eurónak, de már a „nagyasszony” sem a régi. Várható, hogy épp – az EU szempontjából fontos – nemzetközi mozgástere szűkül, miután többet kell majd belpolitikával foglalkoznia. Úgy tűnik, napjainkban a stabil kormányzáshoz már a kimagasló német gazdasági teljesítmény sem elegendő.

További gondok forrása, hogy ezáltal a francia-német tandem is meggyengült, jóllehet az „európártiak” emiatt szurkoltak Merkel győzelméért. A kancellár eddig támogatta Emmanuel Macron merész pénzügyi terveit: a francia elnök megválasztása óta az euróövezet átfogó reformját sürgeti. A német koalíciós tárgyalások elhúzódása miatt azonban tartani lehet attól, hogy az Európai Tanács decemberi ülésén nem lesz áttörés a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) kérdésében.

Hathatós politikai támogatás nélkül pedig Brüsszel malmai még lassabban őrölnek. Számos jel utal arra, hogy az Unió jelenlegi formájában már nem alkalmas a sokféle és költséges válság kezelésére. Igaz, a rendelkezésére álló pénzügyi keretek szinte jelképesek a tagállamokéhoz képest. Antonio Tajani EP-elnök ezért is javasolja az uniós költségvetés megduplázását (évi 140 milliárd euróról 280 milliárdra). Mindezt – konstruktív módon – nem a lakossági terhek növelésével, hanem a tőzsdei tranzakciók megadóztatásával képzeli el.

Elveszett illúziók

Honoré de Balzac híres regénye ugyan a 19. század kapitalizmusáról szól, de napjainkban különösen aktuális. A pénzügyekkel foglalkozó közgazdászok többsége szerint az euró 2008 utáni válsága arra vezethető vissza, hogy az „alapítók” (Jacques Delors, Lámfalussy Sándor és a többiek) nagy műve befejezetlen maradt. A költségvetési unió politikai okokból nem valósult meg, így viszont a monetáris unió sem igazán működőképes. A gazdaság ciklikus válságai láthatóan nem kezelhetők kisebb-nagyobb pénzügyi mentőcsomagok nélkül. Ezek végső garanciáját pedig csak az Unió egészének gazdasági ereje biztosíthatja. Ezért lenne szükség például közös államkötvényekre, ha a bajba került tagállamok helyzete indokolja az átmeneti segítséget. Az európai gazdasági kormányzás, a költségvetési- és bankunió természetesen nem az egykori „alapító atyák” tudatlansága miatt épül lassan. A fő akadály változatlanul a nacionalista korlátoltság: a Brexitre szavazóknak vagy a katalán „önállóságért” tüntetőknek ma sincs fogalmuk követeléseik súlyos gazdasági következményeiről.

A kilencvenes éveket még világszerte a neoliberálisok uralták, akik elleneznek mindenfajta állami beavatkozást a gazdasági folyamatokba. Az euró-tagság szigorú pénzügyi feltételeit rögzítő Maastrichti Szerződés is ezt a programot írta elő a csatlakozóknak. A 2008-as pénzügyi összeomlás kellett annak felismeréséhez, hogy a stabil növekedés és a tagállami különbségek mérséklődése a megszorításoktól önmagában nem várható. Milton Friedman szellemi örökösei szerint a gazdaságpolitika egyetlen feladata az infláció leszorítása, s minden más nyugodtan rábízható a piaci folyamatokra. Mindez azonban a valutaövezetben sem működött, s a deregulációs kampányoknak abban is döntő szerepük volt, hogy a nemzetközi pénzügyek instabillá váltak. 2011-12-ben az euróövezet csaknem szétesett, s 2010 óta nemcsak Görögország van bajban. Olaszországban például állandósult a bankválság, s egy esetleges bankpániknak – az olasz gazdaság méretei miatt – egész Európára nézve beláthatatlan következményei lehetnek.

Németország és az euró

A The Economist a világ egyik legtekintélyesebb hetilapja, ráadásul az 1843-as alapítása óta a gazdasági liberalizmus elkötelezett híve. Mégis az idén nyáron nagy teret szentelt a „német problémának”, s arra a – ma már sokak által vallott – következtetésre jutott, hogy Európa vezető gazdasága lényegében partnerei rovására gyarapodik. Hatalmas, 300 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívuma még a közismerten export-orientált Kína 200 milliárdját is jócskán meghaladja: e többlet egyébként a tavalyi évben a legnagyobb volt a világon. Az egyedülálló gazdasági teljesítményt Berlin jórészt a robusztus, technológiailag fejlett feldolgozóiparának köszönheti. Csak összehasonlításképpen: Németországban a foglalkoztatottak közel 20 százaléka ebben a szektorban dolgozik, ezzel szemben a hasonlóan fejlett Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában az arány mindössze 10 százalék. Az egyszerű gondolkodású Donald Trump sérelmezte is az Audi és a Mercedes túlzott jelenlétét az amerikai piacokon. A németek válasza rövid volt: jobb autókat kellene gyártani.

Európában is probléma azonban, hogy a többlet jó egynegyede a valutaövezeti partnerektől származik, s a takarékosságra ösztönző német gazdaságpolitika árát főként a szegényebb, „déli” uniós tagállamok fizetik meg. A siker ugyanis jórészt a Merkel-kormánnyal együttműködő szakszervezeteknek és a másfél évtizede nem növekvő reálbéreknek köszönhető. A belső fogyasztást visszafogó gazdaságpolitika azt jelenti, hogy az euróövezet többi tagállama kevesebbet exportálhat német földre, ezért az ottani többletet saját hiányukkal (többnyire eladósodásukkal) kénytelenek ellensúlyozni.

A tagállamok közötti jövedelemkülönbségeket az eltérő fejlettséggel nem számoló euró még tovább növeli. A németek esetében az egységes árfolyam – Dobozi István, volt Világbank-szakértő szerint – 25-30 százalékkal gyengébb a dollárral szemben, mint amilyen márkát használva lenne. (A márka ugyanis a kiváló gazdasági teljesítmény miatt hamar felértékelődne a piacon, s ez csökkenthetné az óriási külkereskedelmi többletet).

Az érem másik oldala a déliek, például a görögök helyzete. Athén számára az euró árfolyama túlságosan „erős”, de a drachmára már nem érdemes visszatérniük. A saját valutát önállóan leértékelhetnék ugyan, ezzel is ösztönözve a turizmust, ám ebben az esetben a közös valuta előnyeit nem élvezhetnék. A jelenleginél például jóval magasabb kamatok mellett vehetnének fel hiteleket. Az árfolyamkockázat kivédése érdekében a vállalkozóknak újra drága biztosítási szerződéseket kellene kötniük. A drachmára való visszatérés azt is jelentené, hogy megint lennének átváltási költségek, és a görögök eddigi euró-megtakarításainak értéke akár a felére is csökkenhetne.

Együtt kell hajóznunk

2008 óta viharos tengeren hajózunk, ám az Unió még mindig a világ egyik legirigyeltebb óceánjárója. Az egységes piac évtizedek óta épül, s az uniós jog és az európai pénzügyi rendszer ezer szállal köti össze a nemzeti gazdaságokat. Az integráció milliárdokban mérhető „hozzáadott értéket” jelent a 28-ak számára. A szerves kapcsolatok megszakításával (Brexit, katalán függetlenség, "keleti nyitás" és hasonlók) csak a populista kalandorok kísérleteznek. Egyszerűen hazugság, hogy az igazi óriásokkal (USA, Kína) bármelyik európai állam képes lenne egyedül – a közös valuta nélkül – felvenni a versenyt.

Angela Merkel persze nincs könnyű helyzetben. A kormányalakítás után mégis – paradox módon – az uniós gazdasági reform jelenthet számára is kiutat. A nagykoalíció folytatása ugyanis esélyt adhat arra, hogy egy kevésbé „önző” német gazdaságpolitikával dinamizálják az európai gazdaságot. Lazább bérpolitikával például a kancellár megcsappant hazai népszerűségét is növelheti. A belső fogyasztás ösztönzésével elérhetné, hogy a németek többet importáljanak, illetve többet költsenek külföldön, ami a déli tagállamoknak is kedvezne.

A GMU mélyítése nem feltétlenül jelent „többsebességes” Európát. Juncker bizottsági elnök idei évértékelő beszédében éppen azt szorgalmazta, hogy valamennyi tagállam csatlakozzon a valutaunióhoz. Ennek segítésére akár önálló pénzügyi alap létrehozását is elképzelhetőnek tart. Az Európai Parlament képviselői már 2017 februárjában elfogadták az euróövezet költségvetési modelljére vonatkozó javaslataikat.

A populista rágalmakat könnyű megcáfolni: az integráció meglehetősen olcsó befektetés. Az uniós büdzsé a tagállamok együttes nemzeti jövedelmének 1 százalékát sem éri el, amelyből – nem mellesleg – a népszerű támogatások is érkeznek a kevésbé fejlettek számára. Az európai polgárok minden 100 eurónyi megszerzett jövedelmük után átlagosan 50 eurót fizetnek be hazájuk költségvetésébe adók és járulékok formájában. Ebből mindössze 1 euró jut az EU finanszírozására. Az állam- és kormányfők tehát nagyvonalúbbak lehetnének – Európa jövője érdekében.

2017.12.09 08:50

Kísért a rezsicsökkentés - a tarifák meg elszálltak

Publikálás dátuma
2018.07.20 11:00

Fotó: / Kállai Márton
Az Európai Bizottság az öt évvel ezelőtti rezsivágás kapcsán bíróság elé idézi hazánkat, ám a jelek szerint ez ma már se a Fideszt, se az akkor kárvallott multikat nem hozza lázba.
Az energiaárak kapcsán is pert indít a magyar kormány ellen az Európai Bizottság – derül ki a tegnapi brüsszeli közleményből. Az eljárás a 2013-as rezsicsökkentésre tekint vissza. Az akkori energiatőzsdei csúcsok idején az állam csak úgy tudta csökkenteni a hazai lakossági díjakat, hogy a módosítás „előkészítését” végző energiahivatal a közműcégek egyes költségeinek elismerését szabálysértően megtagadta. Ilyen kötelezvénynek számított az ágazatra kivetett különadók – így például a vezetékek méterére szabott közműadó -, a tranzakciós illeték, vagy épp a csövekből elszivárgó gáz árának a tarifába „építése”. Ennek elmaradása miatt a külföldi tulajdonú közművek zöme perelt, amit 2013 közepére értelemszerűen meg is nyertek. Orbán Viktor ehhez kapcsolódó, egyik leghisztérikusabb parlamenti felszólalásában a szokásos energiamultizás mellett kemény szavakkal illette a „családok ellen”, illetve a „rezsicsökkentés eltörlése érdekében” döntő magyar bíróságot is, amit a Kúria visszautasított.

De nem volt megállás: a Fidesz politikai kampányt épített a „támadásra”, aminek csúcspontjaként több millióan aláírásukkal álltak ki a „rezsicsökkentés politikájának megvédése” mellett. Különösebben nem zavartatták magukat azáltal, hogy szakértők szerint a törvényes állapotot rezsiemelés nélkül is helyre lehetett volna állítani. A kormányfő haragjából fogant akkori törvénymódosítások szerint viszont a közműhivatal vesztett per esetén se köteles a szolgáltatók jussát megtéríteni, az addig szabályoktól eltérően díjmódosítási javaslatát indokolnia se kell, az perrel nem támadható. 
Németh Szilárd lefokozott "rezsitábornok" emlékezetes támadásokat indított az energiacégek ellen
Bár Brüsszel és az energiabefektetők tagadják az egymás közti háttéregyeztetéseket, sőt a bizottság szerint nem is a rezsicsökkentést vizsgálják, a három éve indított kötelezettségszegési eljárás jelentős részben a multik tarifavágással kapcsolatos, amúgy jogos panaszait rótta fel a magyar kormánynak. Ezt ugyanakkor további pontokkal egészítették ki. Szintén a hazai rezsicsökkentést szolgálta, hogy a lakosságnak szánt energiára a magyar kormány a többinél alacsonyabb szállítási tarifát engedélyezett, ami sérti az egyenrangú hozzáférés elvét. Emellett Orbánék baráti gázkereskedőiknek mindennemű verseny nélkül biztosították egyes kedvező gázvezetékek használatát. (Ennek nyomán kerülhetett különböző áttételekkel több tízmilliárd közpénz a MET nevű, kormányfő-közeli gázkereskedőhöz.) Emellett az Európai Bizottság tényleges függetlenséget és tarifamegállapítási jogot követelt a közműhatóság számára. Erre a magyar kormány, ha nem is pávatánccal, de verbunkossal válaszolt. A követeléseknek hol érdemben, hol látszólag, hol ideiglenesen, hol suba alatt, hol részben, leginkább azonban egyáltalán nem tett eleget, alapvetően az időhúzásra játszva. Az olcsó gázbeszállítást lehetővő tevő osztrák vezeték használati jogát például azonnal elvették a baráti vállalkozóktól. A kormánynak alárendelt energiahivatal helyett megalapították a „csak az országgyűlésnek jelentő” Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt (MEKH). Ennek vezetőjét, a kormányfő drukkertársát, Dorkota Lajost viszont egyenesen a Fidesz-frakcióból igazolták le. 
25 százalékkal csökkentették körülbelül a lakossági energiadíjakat
A MEKH valóban maga állapíthatja meg a tarifa egy kisebb részét, ám a nagyobbik hányadra továbbra is a szakminiszter – a politika – mondja rá az áment. A hatóság szakmai érvekkel élesen szembehelyezkedő rezsidöntései azóta is szinte kizárólag a parlament kormánypárti oldalának elvárásait tükrözik. Az alkalmazott harceszközökbe belefért, hogy a Fidesz politikai kampányaiban Brüsszelt is felvette a „rezsicsökkentés-ellenes” bűnösök listájára – sőt az EU számos más rezsiügyi kérésének is nyíltan ellenáll -, közben pedig az igazságügyi miniszter egy kiszivárgott levelében látszólag minden kívánság teljesítését ígérte be. Habár utóbbi értelmezés ellen a Fidesz kikelt, mégis behódolásként hatott, hogy 2017 elején csendben visszaállították a MEKH ármódosítás-indoklási kötelezettségét és annak perelhetőségét. Ám néhány hónapra rá ezt egyszerűen újra eltörölték. Eközben halkan javítottak a hálózatok költségtérítésén. Az adók beépítésére és a szállítási tarifák egységesítésére viszont a jelek szerint semmi szín alatt nem hajlandóak. Az eltelt idő ugyanakkor valóban nagyon sokat változtatott a helyzeten. Miközben a világpiaci tarifák azóta tartósan a töredékükre estek, az Orbán-kormány ezt – egy 12 ezer forintos, a választások napjára időzített egyszeri árkedvezményt leszámítva - egyáltalán nem érvényesítette a lakossági tarifákban, ami jelentős profitemelkedést eredményezett az energiaszektorban. A csökkentés elmaradását többek között épp az EU-eljárással indokolták, amely százmilliárdosra becsült költségeire úgymond tartalékolniuk kell. Ráadásul eközben az egész iparág egyre inkább állami kézbe került. Ebből ugyanakkor a megmaradó multik – a német E.ON és RWE – is hasznot húz, hisz az állami energiacégek belső tarifáit már csak a multikéval együtt növelhetik. Így köreikből a per kapcsán azt a véleményt hallhattuk, hogy mivel a 2013-2014-es mélypontot kisebb-nagyobb áldozatok árán túlélték, azóta dühük a kétharmados politikai többséggel kötött baráti háttérmegállapodások nyomán elpárolgott, így a támadások helyébe immáron egymás lehetőség szerinti támogatása lépett. Ráadásul a kabinet bármiféle érdemi válasszal bőven ráér a per több év múlva várható jogerős lezárultáig. Ha pedig akkor is Orbán Viktor dönt az ország politikájáról, biztosak lehetünk abban, hogy annak tényleges teljesítéséből is kifarol. Csütörtökön ennek megfelelően se a Fidesz, se a multik nem reagáltak a per hírére.

Felszólítás-sorozat

Az Európai Bizottság a júliusi kötelezettségszegési eljárásokat összegző csomagjában öt terület miatt küldött felszólító levelet Magyarországnak, és ezzel kötelezettségszegési eljárást indított egyebek mellett a légi járművek üzemben tartására vonatkozó, a tengeri közlekedéshez és közúti fuvarozáshoz kapcsolódó szabályok, valamint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezőkről szóló uniós irányelv nem megfelelő végrehajtása miatt. Ez utóbbit azért, mert a magyar jog nem teszi lehetővé az állatorvosi képesítéssel rendelkező nem uniós állampolgárok számára - még ha nálunk szerezték is a diplomájukat -, hogy állatorvosként praktizáljanak Magyarországon.

2018.07.20 11:00
Frissítve: 2018.07.20 12:21

Brüsszel nem tűr tovább: eljárás indul a „Stop Soros” miatt

Publikálás dátuma
2018.07.18 06:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Kötelezettségszegési eljárást indít csütörtökön Magyarország ellen az Európai Bizottság a menekülteket segítő szervezetek ellen kitalált, úgynevezett „Stop Soros” törvény és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás miatt – értesült a Népszava.
Az EU ellenőrző és végrehajtó testületének értékelése szerint a jogszabálycsomag több EU előírásba ütközik, ezért felszólító levélben kér választ az aggodalmaira a magyar kormánytól. Az Európai Bizottság a jogszabály elfogadását követő napokban lapunk kérdésére közölte: nem minden aggodalom nélkül tekint a magyar parlamentben szavazásra bocsátott törvényre és alkotmánymódosításra. „Nem fordíthatunk hátat azoknak az értékeknek és elveknek, amelyekre Európa épült” – kommentálta akkor a budapesti fejleményeket Christian Wigand bizottsági szóvivő. Hozzátette, hogy Brüsszel a Velencei Bizottság értékelését is figyelembe fogja venni, amikor dönt arról, hogy a törvény megfelel-e az uniós jognak.
A „Stop Sorost” azóta már értékelte az Európa Tanács neves alkotmányjogászokból álló testülete, és több okból is a hatályon kívül helyezését javasolta. A grémium véleménye szerint aránytalan büntetéseket ró ki személyekre és nem-kormányzati szervezetekre, továbbá több ponton sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. A Velencei Bizottság rámutatott, hogy egy 2002-es európai uniós irányelv pontosan meghatározza, hogyan lehet büntetőjogi eszközökkel megelőzni, illetve kezelni az engedély nélküli határátlépést, tranzitálást és tartózkodást egy tagállam területén. A magyar szabályozás azonban túlmegy ezeken a kereteken, és igazságtalanul büntet olyan tevékenységeket, amelyek közvetlenül nem tehetők felelőssé az illegális migrációért. A tájékoztató kampányok bűncselekménnyé minősítése például a szólásszabadság jogtalan korlátozásának minősül – állította a Velencei Bizottság. Információink szerint az Európai Bizottság csütörtökön bírósági szakaszba lépteti a magyarországi menekültügyi szabályozás miatt még 2015-ben indított kötelezettségszegési eljárást. A brüsszeli testület a menekültügyi eljárásokat, a visszatérésre vonatkozó szabályokat és a befogadási feltételeket ítéli az uniós joggal összeegyeztethetelennek. Mivel az aggodalmaira mostanáig nem kapott kielégítő választ Budapestről, az eljárás következő szakaszának megfelelően a magyar kormányt  az EU Bírósága elé citálja.

Soros csalódott Orbánban

A New York Times közben portrét közölt a milliárdos vállalkozóról, amelyben Soros György azt mondta: „Egyáltalán nem hibáztatom a magyar népet”. A lapnak Soros úgy fogalmazott, hogy jelenleg nem látogathat Magyarországra, mert az „mérgező lenne”.  Beszélt arról is, hogy Orbán kampánya „nagy csalódás volt” számára. Bár a cikkben többször kifejtette, aggasztja, hogy vesztésre áll a nyílt társadalom terjesztéséért vívott harcban, igyekezett elszántnak mutatkozni, s közölte: látva, hogy kik tartják őt ellenségnek, úgy érzi, valami jót is elért az életében. Mint mondta: számára a pénz a szabadságot és nem a hatalmat jelenti. Sokáig a pénz azt jelentette számára, hogy nem kellett foglalkoznia azzal, amit más emberek gondoltak vagy mondtak róla. Most viszont változik a helyzet. „Egy kicsit jobban foglalkozom az imázsommal, nagyon zavar, hogy mennyi hazugság terjed rólam” – fogalmazott elismerve, hogy rosszul érzi magát amiatt, hogy sok országban ő a fő ellenség: „Nem örülök annak, hogy ennyi ellenségem van, inkább barátom lenne ennyi” – tette hozzá.
2018.07.18 06:00
Frissítve: 2018.07.18 16:59