A pálinkaivásról

E nemzedék meg van mételyezve évtizedekre lelkileg, testileg, amit nem lehet csudálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy a gyermeknek 2—3 hónapos korában már pálinkát ad inni baromtermészetű anyja

A pálinkaivás országszerte hallatlan mérvben terjed, s különösen az ország felső vidékein alkalma van az átutazónak vágy helyben lakónak e visszaélésből származó czifrábbnál-czifrább jeleneteknek tanúja lehetni. Az ember szíve elkomorodik már első pillanatra is, ha e népet megtekinti.

Igen ritka eset az, hogy köztük csak tisztességes testalkattal megáldott egyénnel is találkoznék az ember. Testileg erőtlen, sápadt; lelkileg bárgyú, alázatos, hunyászkodó mint egy rabszolga És mi teszi mindezt? a pálinka illetőleg vízzel kevert borezesz (közönséges spiritus) mértéktelen használata. Valódi pálinkát — kivéve egy pár tisztességesebb kereskedőt — nem lehetne összesen két akót összeszedni némely megyékben. Aggasztó mérvben van elterjedve társadalmunk ezen rákfenéje különösen Bereg, Ungh- és Máramaros megyék szláv és román ajkú lakásainál, hol a vidéket a galicziai zsidó kereskedők árasztják el burgonyából főtt és nem spiritusszal, és pedig oly hallatlan olcsó árak mellett, hogy ez árakkal az azon vidék szeszfőzői, kik gabonaneműekből főzik a szeszt, versenyezni nem képesek, s így kénytelenek a szeszfőzést beszüntetni.

A jelzett megyék lakosainak legfőbb élvezete abban áll, hogy hetivásárok alkalmával felkeresik azt a községet, hol ily hetivásárok tartatnak a környék lakósai,és hétről-hétre túladnak barom és aprómarha állományukból egy-egy darabot, míg tart hogy az így kapott pénzen ezen szenvedélyüknek hódoljanak, s a község egyetlen zsaroló és fosztogató korcsmabérlőjének vigyék utolsó filléröket is.

E nemzedék meg van mételyezve évtizedekre lelkileg, testileg, amit nem lehet csudálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy a gyermeknek 2—3 hónapos korában már pálinkát ad inni baromtermészetű anyja. E tényekkel szemben lehetetlen, hogy fel ne vessük azt a kérdést, vájjon kiket ér itt a felelősség?

Nézetünk szerint tiszta lelkiismerettel vádolhatók elsősorban az elöljáróságok, melyek ily eseteket elnéznek a közigazgatási tisztviselőkkel együtt; vádolni lehetne a tanítókat is, kik úgy látszik e téren teljesen nélkülözik a hivatást!

— Ezeket azonban nem vádoljuk, ha meggondoljuk, hogy van Máramaros megye felsőbb verhovinai vidéken olyan tanító is nem egy, ki még most itt gubába, bocs-korba jár, sőt még írni sem tud, s olvasási képessége is csak a szótagolásig terjed. Mi tudjuk, ki ennek oka és számtalanszor rá is utaltunk. Oh, te „a világok legjobbja” !

Munkás-Heti-Krónika 1876. december 10.