A rosszkedvűek pártja

Nem volt unalmas az utóbbi bő egy év a német szociáldemokraták számára. A pártban tavaly ősszel teljes nihil uralkodott, már akkor nagyon tartottak a 2017. szeptemberi parlamenti választástól. Aztán úgy látszott, megtalálták a varázsformulát a bajokra: Martin Schulzot tették meg kancellárjelöltnek. Rég nem látott magasságokba emelkedett az SPD népszerűségi mutatója, februárban-márciusban nem egy olyan felmérés is napvilágot látott, amely szerint a szociáldemokratákra már többen voksolnának, mint az uniópártokra. A lelkesedés napjaiban választották meg száz százalékkal az Európai Parlament volt elnökét a szociáldemokraták élére.

A Schulz-effektus azonban két-három hónap után véget ért, s a pártnál a balul elsült tartományi választások után kénytelenek voltak belátni: egyetlen személy még nem képes arra, hogy megváltoztassa egy politikai erő imázsát. Visszatért a nihil, a szeptemberi szövetségi választáskor sokan már attól tartottak, hogy 20 százalék alá csúsznak. Ez ugyan nem következett be – Schulz talán ennek is köszönhette a túlélést -, a párt azonban így is történelmien gyengén szerepelt.

Martin Schulz úgy vélte, nincs más megoldás, ellenzékben kell megújulni, bár nem derült ki, hogy ezt miként képzeli el. Az ugyanis már a választási kampányban kiderült: magvas gondolatok megfogalmazásával, a jövőbemutató elképzelésekkel még nem lehet meggyőzni a választókat. A párt teljes újraszervezésére lenne szükség. Schulz alighanem egyszerűen abból indult ki: ellenzékben könnyebb politizálni.

S itt sújtott le az atombomba, amire senki sem számított. Kudarcot vallottak a Jamaica-koalíció létrehozására tett erőfeszítések, így egyedül az SPD-n múlik, lesz-e előrehozott választás, vagy sem. Schulznak, aki addig határozottan az ellenzékiség mellett kardoskodott, be kellett ismernie: az idő előtti voksolással ők is csak veszíthetnek. Így aztán ezért egyik napról a másikra megváltoztatta a véleményét, és már az uniópártokkal való együttműködés mellett foglalt állást.

A szorult helyzetből nem tudott kievickélni az SPD szombaton zárult kongresszusán sem. A párt megosztott, a Schulz-varázs kihunyt, ezúttal már csak 81,9 százalékkal választották újra elnöknek, ami egyre növekvő bizalmi válságot jelez. Schulz azonban most sem hozott határozott, egyértelmű döntést, ezúttal is kivár. A küldöttek ugyan támogatták, hogy „eredményes tárgyalásokra” törekednek az uniópártokkal az új koalícióról, a végső döntés azonban nem született meg. A CDU/CSU-val folytatott tárgyalások után ugyanis rendkívüli kongresszust hívnak össze, amely értékeli a kormányzati megállapodást, majd a teljes tagság véleményét is kikérik. Ez a folyamat még hosszú hónapokig elhúzódhat.

Schulz ezzel a halogatással előre menekül. Ám az Európa-politika jó ismerőjeként pontosan tudnia kell, hogy az EU szempontjából az idő véges. Májusban már körvonalazódnia kellene, hogyan is nézzen ki az Unió következő hétéves költségvetése, addig pedig stabil kormánynak kellene alakulnia Berlinben. Ez lenne mindannyiunk érdeke.

2017.12.11 07:15

Már saját párttársai is támadják a keménykedő Seehofert

Publikálás dátuma
2018.07.16 08:30

Fotó: DPA/ JENS BUTTNER
A menekültügyben szigort pártoló belügyminisztert népszerűsége már csak 37 százalékos. A megkérdezettek 57 százaléka kifejezetten rossznak tartaná, ha tárcavezető maradna.
Mind többen bírálják saját pártján belül is Horst Seehofert. Az ellenzék, illetve a szociáldemokrata SPD bírálatai után a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) több tagja is éles bírálatokkal illette a párt elnökét, szövetségi belügyminisztert a menekültkérdésben elfoglalt radikális álláspontja miatt. „Fellépése sokakat megdöbbent és elidegenít” – jelentette ki a CSU előző elnöke, Erwin Huber bajor tartományi képviselő a Spiegel beszámolója szerint. Kezdetben a bajor párton belül teljes egészében támogatták Seehofer menekültpolitikáját, a helyzet azonban mostanra jelentősen megváltozott. Sokan kérdezték tőle, hogy fellépésével régi párbéli riválisának, a nála is radikálisabbnak tartott Markus Söder bajor miniszterelnöknek akart-e ártani az októberben esedékes bajor tartományi választás közeledtével. Mintha ezzel is némiképp igyekeztek volna enyhíteni Seehofer felelősségén. A Spiegel beszámolója szerint a párt tagságában is növekvő ellenállással tapasztalható a vezetés politikájával szemben. Ezt jelzi, hogy mind többen – már 1200-an – csatlakoznak a „Közép Uniója” nevű CSU-csoportosuláshoz, amely a CSU liberális szárnyának tekinthető. Alapítója, Stephan Bloch a Spiegelnek azt mondta, súlyos hiba a menekülteket bűnbaknak beállítani azokért a történésekért, amelyek a társadalomban mennek végbe. Bloch egyúttal bocsánatkérést követelt Seehofertől, amiért lelkesen közölte, hogy 69. születésnapján ugyanennyi afgán menedékkérőt utasítottak ki Németországból. „Ez jóval magasabb szám annál, mint amit eddig megszokhattunk” – büszkélkedett a keresztényszociálisok elnöke. Ez a kijelentés azért kavart nagy vihart Németországban, mert egyikünk öngyilkos lett, ezután az ellenzék élesen támadta a szövetségi belügyminisztert.  Az egykori német munkaügyi miniszter, Norbert Blüm (CDU) a Süddeutsche Zeitungban írt kommentárjában úgy vélte, a CSU-nál egyre inkább háttérbe szorulnak a keresztény értékek. „Riasztó az az érzéketlen hang, ami a CSU-nál a menekültkérdést jellemzi” – fejtette ki.  Seehofer népszerűsége már csak 37 százalékos a teljes lakosság körében – derült ki a ZDF által közzétett adatokból. A megkérdezettek 57 százaléka kifejezetten rossznak tartja, ha belügyi tárcavezető maradna.  
2018.07.16 08:30
Frissítve: 2018.07.16 08:30

Ezreket toloncolnának ki Németországból, de nem találják őket

Publikálás dátuma
2018.07.15 09:13

Fotó: DPA/ STEFAN PUCHNER
Csak minden második elutasított menedékkérőt találnak meg a német rendőrök, amikor végre akarják hajtani a kitoloncolásról szóló döntést – írja a Welt am Sonntag a szövetségi rendőrség belső értékelésére hivatkozva. Az adatok szerint eddig 23 ezer kiutasító határozatból csak 11 100-at tudtak végrehajtani, mert a többi személy egyszerűen eltűnt.  A helyzet romlik, hiszen a legutóbbi hullámban 12 800 kiutasító határozatból 11 500-at nem tudtak végrehajtani, mert nem találták az elutasított menedékkérőt. A fennmaradó 1300 esetből 150-ben azért maradt el a deportálás, mert a repülőgép pilótája megtagadta az utas átvételét (ehhez joga van, biztonsági okokra hivatkozva, de feltehető, hogy inkább emberbaráti megfontolások vezérlik őket), több mint 500 esetben pedig a kiutasított személy ellenállása miatt hiúsult meg a deportálás. A sikertelen hazaküldések száma idén már duplája a 2017-esnek, pedig a hazatoloncoló határozatok száma csak 17 százalékkal nőtt. A legtöbb embert Albániába, Szerbiába és Koszovóba kellene hazaküldeni, de Irakba és Afganisztnba is jelentős számú embert kellene deportálni. Ernst G. Walter, a DPOLG rendőrszakszervezet szerint a helyi és tartományi hatóságok nem tesznek kellő erőfeszítéseket a határozatok végrehajtására, ezért a jelenleginél sokkal szigorúbban kellene alkalmazni a kitoloncolási őrizetet, vagyis a deportálásig elzárva tartani az elutasított menedékkérőket.   
2018.07.15 09:13
Frissítve: 2018.07.15 09:24