Az ápolókat senki sem kérdezi

Láthatatlanok, habár nélkülözhetetlenek a szakdolgozók az egészségügyben. Legalábbis a kormány képviselői, vagy Kincses Gyula és a nemzeti minimumot meghatározni hivatott kerekasztal szakértői bizonyosan nem látják őket. Az utóbbi tanácskozáson például nem akadt egyetlen szakdolgozó sem.

Ma a közvélemény, a közbeszéd és a politika a szakdolgozók érdekvédelmi törekvéseit semmire sem becsüli. Kapnak némi pénzt, aztán csend legyen. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy fehérben vagy feketében áll-e ki valaki. Pedig ők csak képviselni szeretnék saját magukat, érdekeik védelmében befolyást szerezni, munkájuk fontosságát elismertetni, az évtizedes sztereotípiát, a cselédszerepet véglegesen felszámolni. A boldogabb társadalmakban nem az orvoslobbi, a politikus mondja meg, mit gondoljanak a szakdolgozók a hivatásuk értékeiről, valamint az általuk gondozott gyerekek és betegek ellátásáról, a saját jövőképükről. Tudnak érvelni maguk is.

A magyar szakdolgozók számára ma sorskérdés, és a hivatás történetében mérföldkő, hogy képes-e a szakma felmutatni önmagát, megvalósítani egy új, eddig ismeretlen struktúrát Magyarországon. Ez a közösségi ápolás védőnőkkel, az otthonápolás ápolókkal, gyógytornászokkal, dietetikusokkal és másokkal. Központban a családorvossal, kapcsolódva a szakellátáshoz, a másik oldalon a szociális rendszerhez.

De a szakdolgozók hangjára ma senki sem kíváncsi. Az őket érintő kérdésekről a médiában politikusok és orvosok nyilatkoznak.

Már korábban is minden regnáló kormány és párt szisztematikusan kirekesztette őket a döntésekből. Kizárja a mostani is, sőt nem különbözik tőle egyetlen ellenzéki párt sem. Béremelést ígérni persze könnyű, de miközben a deklarációk szintjén ömlik a pénz az egészségügybe, szóba sem kerül a több ezer szakember hiánya, az így kifizetetlen bértömeg. 2020-ig 11 ezer ápoló megy nyugdíjba, és csak 2021-ben jön ki az új képzésből nem egészen 2 ezer tapasztalatlan ápoló.

Nem tudjuk, Kincses Gyula kerekasztala mellett esett-e szó az ápolás, gondozás, a gondoskodás hasznáról, jelentőségéről egy társadalom életében. És hogy nem tudjuk, az nincs jól. A volt államtitkárnak a Magyar Nemzetben hangot kapott nézete, miszerint „az alapellátásban a háziorvos mellett kellene dolgoznia egy szakmai asszisztensnek és egy ellátásszervező-prevenciós diplomás nővérnek is, aki önállóan is tud dolgozni”, tévedés. A következő kijelentés is: „Utóbbiból nem nagyon van, pedig ők akár a törzskarton nagy részét is ki tudnák tölteni.” Nem az orvosok kiszolgálóival kell a rendszert telíteni, a diplomás ápolókat adminisztrációra fogni. Hiszen tudnak ők ápolási rendszereket is működtetni.

Mit tudnak a politikusok a családok gondjáról? Hogy az idős embert a kórházból hazavinnék, de az ápolók hiánya miatt szeretteiket csak szenvedni látják? A politika még a fogalmakat sem érti. Arra sem képes, hogy az ápolást a gondoskodástól, azaz az ápolási szükségleteket a szociális szükségletektől megkülönböztesse. De arra igen, hogy kirekessze a legnagyobb ellátási területet a tervekből: a professzionális ápolást, a gondozást, a gondoskodást és az ezeket képviselő szakembereket.

Pedig nélkülük nem lesz új egészségügy. A klinikai ellátás rendszere nem old meg mindent: az egynapos ellátásból hazaküldött beteg számára ettől még nem lesz felügyelet, ápolás. Spórolás is csak akkor, ha a politikusok azt is érteni fogják, mit jelent az ápolási terv, illetve annak költségkímélő hatása a betegápolásban, és mit jelent az önálló ápolói döntés a folyamatban.

A nem szuperkórházba vágyó emberek számára, akik a családorvos környezetében várnának ellátást és ápolást, marad a nyűglődés. Ők a közösségi vagy az otthonápolás új struktúrája nélkül elárvulnak. A pszichiátriai betegek csak bolyonganak az ellátórendszerek között, a védőnő nélkül maradt praxisokban élő gyerekek pedig a világ legrosszabb egészségügyi feltételei közé sodródnak. A még küzdő családorvosok mindebbe belerokkannak. Pedig a helyzet így is marad mindaddig, amíg a politika nem lesz képes Magyarország egész lakosságát úgy elfogadni, mint akiknek jár az igazságosan elosztott egészségügyi ellátás.

2007-ben Amerikában egy sikeres kórházi sorozat írója felhívott egy ápolót, hogy tanácsot kérjen tőle a cselekmény bonyolításához. Sokkolta, hogy az PhD-vel rendelkezik, mégis, amikor a szakember változtatást javasolt az ápolók ábrázolásában, ezt elutasította. Az Amerikai Ápolók Egyesülete ezt követően kevés híján letiltotta a sorozatot a képernyőről.

„Az egészségügyi minimum egy váz, amire a pártok majd felhúzhatják saját programjukat” – nyilatkozta Kincses Gyula nemrégiben. A vázon azonban egy jó nagy lyuk van. Onnan hiányzik az ápolókat, a szakdolgozókat képviselők álláspontja.

2017.12.12 07:02

„Trump úr, ne játszadozzon az oroszlán farkával!”

Publikálás dátuma
2018.07.23 09:00

Fotó: AFP/
Egyre élesebb a hangnem az Egyesült Államok és Irán között. Teherán háborús fenyegetéssel vádolja Washingtont.
Az iszlám köztársaság vezetői közt viszonylag mérsékeltebb politikusnak tekintett Hasszán Róháni elnök – az ISNA félhivatalos hírügynökség vasárnapi jelentése szerint – azt mondta: Amerikának tudnia kellene, hogy „az Iránnal való béke minden békék anyja, de az Iránnal való háború minden háborúk anyja”. Ezt a kissé talán nehezen megfejthető üzenetet világosabbá tette azzal, hogy hozzátette: „Trump úr, ne játszadozzon az oroszlán farkával, mert megbánhatja”. Az amerikai elnök május 8-án jelentette be, hogy az Egyesült Államok a maga részéről felmondja az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, valamint Németország és az önálló jogalanyként fellépő Európai Unió által Iránnal 2015-ben megkötött megállapodást, amelyben Teherán vállalta, hogy nem törekszik atomfegyver kifejlesztésére, felhagy az ezt célzó urándúsítással, a nemzetközi közösség pedig feloldja azokat a szankciókat, amelyeket korábban rendelt el, az iráni atomfegyverkezés miatti aggodalomtól vezettetve. 
Donald Trump szerint az elődje, Barack Obama hivatali idejében aláírt megállapodás rossz, mert nem tartalmazza a szükséges garanciákat, és Teherán orránál fogva vezeti a nemzetközi közösséget.
Az amerikai szankciók visszaállítása azt is jelenti, hogy az Egyesült Államok büntetni kívánja azokat a külföldi vállalatokat is, amelyek tiltott termékekkel és szolgáltatásokkal üzletelnek Iránnal.
Hogy az iráni szénhidrogén-szállításokra ráutalt országok mennyi haladékot kapnak a szankciók érvényesítése alól, egyelőre nem teljesen tisztázott kérdés. Az viszont egyértelműen körvonalazódik, hogy az amerikaiak ellenében a többi aláíró félnek nagyon nehéz lenne tartósan és hitelesen fenntartania az atomalku érvényét. Róháni most megismételte az elmúlt hetekben már többször elhangzott iráni fenyegetést, hogy az amerikai szankciókra – elsősorban az iráni olajeladások akadályozására - válaszlépésként Teherán elrendelheti a Hormuzi-szoros blokádját, és azzal megbénítaná a Perzsa-öböl Iránnal szembeni túlpartján fekvő országokból tankhajókkal történő olajkivitelt. 
A Hormuzi-szoros esetleges lezárására vonatkozó iráni fenyegetésekre természetesen nem maradtak el amerikai részről az „azt próbálják meg” típusú válaszok, de a hét végén új dimenzióba helyezte az amerikai-iráni szembenállást az NBC amerikai tévéhálózat, amikor azt az értesülést közölte:
Irán felkészült kiterjedt kibernetikai támadások végrehajtására amerikai, európai, illetve közel-keleti elektromos hálózatok, vízművek, egészségügyi intézmények és technológiai cégek ellen.
Eszerint Európában különösen Németország és Nagy-Britannia veszélyeztetett, és Washington figyelmeztette szövetségeseit, erősítsék meg számítógépes védelmüket, sőt, szükség esetén legyenek készek ellentámadásra is. Irán ENSZ-nagykövete szerint – nem meglepő módon – az amerikai vádak alaptalanok, és azt próbálják leplezni, hogy éppenséggel az Egyesült Államok készül kibernetikai háborúra Irán ellen.
 Az amerikai média egy része arról is ír, hogy a Fehér Ház tudatos, megtervezett propagandakampányt indított az ajatollahok állama ellen, amelynek keretében rossz fényben tüntetnek fel iráni vezetőket, tényeket torzítanak el, és a korábbi amerikai kormányzat Irán-politikájának ellentmondó állításokat terjesztenek. Az élesedő hangnem nem sokkal azután tapasztalható Washington és Teherán között, hogy Trump Helsinkiben találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Kettejük négyszemközti beszélgetésének tartalma nem szivárgott ki a médiába, de a csúcstalálkozó előtt több olyan értesülés látott napvilágot, hogy az amerikai kormányzatot különböző közel-keleti politikai körökből erősen kapacitálták arra: törekedjen Trump olyan megállapodásra Putyinnal, amelynek alapján Washington nem támadná tovább Moszkvát az ukrajnai orosz agresszió miatt, cserébe viszont a Szíriában nagy befolyással rendelkező orosz elnök elérné a teheráni támogatást élvező síita fegyveresek semlegesítését Szíriában, Irán kiszorítását a polgárháború sújtotta országból.

Az ajatollah nem hisz a tárgyalásban

A Róháninál keményvonalasabbnak tartott Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője előzőleg, szombaton közzétett nyilatkozatában az államfőnél is tovább ment, amikor leszögezte: hatalmas hiba lenne azt hinni, hogy az Egyesült Államokkal tárgyalások útján rendezni lehet a problémákat. Hamenei szerint az atomalkuból történt amerikai kihátrálás éppen azt tanúsítja, hogy Washingtonnak a saját aláírása sem számít. 

Témák
USAIrán
2018.07.23 09:00
Frissítve: 2018.07.23 09:13

Lövöldözés Torontóban - két ember meghalt, tizenhárman megsérültek (videó)

Publikálás dátuma
2018.07.23 06:06
Rendőrök állnak őrségben a torontói vérontás helyszínén
Fotó: AFP/ Cole Burston
Egy nőt agyonlőttek, tucatnyi ember pedig megsérült a vasárnap éjszaka a torontói támadásban. A merénylővel a rendőrök végezhettek.
Halálos áldozata is van a torontói fegyveres lövöldözésnek: helyi rendőri jelentések szerint egy, eddig meg nem nevezett támadó civilekre támadt Greektown városrészben – egy fiatal nő meghalt, 13-an pedig megsérültek a golyózáporban. A sérültek között van egy válságos állapotú lány is - tudatta a torontói rendőrség. A támadót szintén lelőtték, ám a hatóságok jelenleg is szemtanúkat keresnek a vérontással kapcsolatban, a merénylet háttere, kiváltó okai még nem ismertek.
Egy férfi ablakból kihajolva videózott a lövöldözés közben, felvételén hat lövés dördül el - valószínűleg ez már a támadó és a rendőrök tűzpárbaja közben történhetett (a szemtanú ekkor még kilenc sérültről tudott).
BBC idéz egy túlélőt, Jody Steinhauer told, aki éppen családjával vacsorázott a környéken, amikor meghallotta a lövéseket: 10-15, tűzijátékra emlékeztető durranást hallott az utcáról, aztán az emberek sikoltozni kezdtek.  
2018.07.23 06:06
Frissítve: 2018.07.23 07:53