A gránit szilárdságával

Talán még emlékezünk arra a korszakra, amikor a Fidesz, korábbi ígéretei ellenére, továbbá különösebb társadalmi igény és támogatottság hiányában is úgy tartotta, hogy kormányzása sikerének és tartósságának jót tehet egy új alkotmány. Ezért a választási győzelem után azonnal hozzá is kezdett az előkészítéshez. Az alkotmányozásban azonban akadályozta egy zavaró körülmény, egy apróságnak tűnő, ám nagyon is fontos, még 1995-ben felállított parlamenti játékszabály. A Horn-kormány bölcsességét és előrelátását dicsérő alkotmánymódosítás ugyanis előírta, hogy egy új alkotmány előkészítésének szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához, vagyis magának az alkotmányozásnak az érdemi előkészítéséhez az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.

Nos, ennek a „mákszemnyi” akadálynak az eltüntetése simán ment: 2010 júniusában az Országgyűlés a jobboldal (Fidesz-KDNP) kétharmados többségével törölte az Alkotmányból a (szerinte egyébként nem is létező!) fenti szabályt, és ezzel megnyílt az út az új alkotmányhoz (alaptörvényhez), s mindahhoz, ami azóta bekövetkezett, vagyis a jogállam módszeres felszámolásához.

Ha nem csal meg az emlékezetünk, a szóban forgó rendelkezés szemétbe hajításával kapcsolatosan az ellenzéki oldalon volt ugyan néminemű morgolódás, fejcsóválás, de lényegében minden párt belenyugodott az adott helyzetbe, nem került sor semmiféle jogi kifogásra, nem voltak alkotmánybírósági beadványok, tüntetésekről már nem is beszélve. Pedig nyilvánvalóan ez volt az a durva lépés, amit a demokrácia módszeres eltüntetése kezdetének kell neveznünk. Az ellenzéki passzivitás fő oka pedig kétségtelenül az lehetett, hogy az akkori ellenzéki politikusok nem fogták fel a Fidesz lépésének lehetséges következményeit, és legvéresebb rémálmaikban sem tudták elképzelni azt, ami a NER kiépítésével később bekövetkezett.

A Fidesz-kormány 2010-ben természetesen jogi érvelést is illesztett törvénysértő lépéséhez, nevezetesen azt állította, hogy az említett, négyötödös jogi korlátot felállító jogszabály már 1998-ban, magától érvényességét vesztette, hiszen az Alkotmányt módosító, 1995. évi XLIV. törvény hatályát az akkori parlament csak eleve az 1998-as választásokig terjesztette ki. Nem is kellene tulajdonképpen hatályon kívül helyezni, ezt csak a jogbiztonság miatt szíveskednek megtenni.

A valóságban a Fidesz érvelése teljességgel hamis és félrevezető volt. Az Alkotmányt 1995-ben módosító törvény ugyanis két paragrafust foglalt magában, az első vezette be a négyötödös többséget igénylő szabályt, a második, technikai rendelkezés pedig hatályon kívül is helyezte magát a módosító törvényt. Az alapvető jogtechnikai elvek – és a józan ész – szerint viszont ez (a szaknyelvben suicid clausulának, öngyilkos záradéknak nevezett) paragrafus nem az Alkotmány módosítását helyezte hatályon kívül, hanem – teljesen magától értetődő módon – a módosító szöveg saját „létezését”, hogy ne okozzon egy kiemelten fontos törvényen (az Alkotmányon) belül értelmezési zűrzavart. A gyakran alkalmazott jogi megoldás azonban nem eredményezte, nem is eredményezhette a módosított törvény, esetünkben az Alkotmány idevágó lényegi szakaszának érvénytelenítését. Az a körülmény pedig, hogy 2010 júniusában a kormányzó párt – a saját érvelése ellenére – mégis szükségét érezte a hivatkozott szabály eltüntetésének, minden kétséget kizáróan azt bizonyította be, hogy a Fidesz-kormány tisztában volt állításának hamisságával, és biztos, ami biztos alapon jogilag száz százalékosan kész helyzetet akart teremteni. Vagyis a rosszhiszemű joggyakorlás minősített esetéről volt szó. Mindezek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy az említett szabály egészen a 2010-ben megszavazott fideszes alaptörvény hatályba lépéséig érvényben volt, és alapvető korlátot szabott (volna) a törvénytelen alkotmányozási szándékoknak.

A Fidesz-KDNP kormánya tehát 2010-ben mindössze kétharmados parlamenti többség birtokában semmisítette meg a cselekvési terét korlátozó négyötödös szabályt, s így a később lezajlott alkotmányozás nemcsak egyszerűen illegitim vagy erkölcstelen, hanem törvénytelen is volt, hiszen egy virtuálisan megnövelt erejű és hatókörű parlamenti többséggel zajlott le. A logikus végkövetkeztetés pedig egyértelmű: a fideszes alaptörvény törvénytelen. A fenti tényből kiindulva pedig kijelenthető az is, hogy az alaptörvényből eredeztetett, valamennyi kétharmados törvény is jogtipró. Ennek okán egy új politikai erőnek pusztán egyszerű parlamenti többsége birtokában is lehetősége lenne a törvényesség helyreállítására, az alaptörvény és folyományai kiiktatására, és az eredeti helyzet visszaállítására. Mi több, ez demokratikus kötelessége is lenne. Természetesen az már újabb dilemma, hogy a bár jogilag teljességgel magától értetődő, ugyanakkor politikailag óriási horderejű, a társadalomban kiemelt kockázatokat is jelentő lépések meghozatala milyen mértékű ellenállást válthat ki, és ez hogyan kezelhető. Egy azonban bizonyos: minden jogi és erkölcsi föltétel adott ennek a lépésnek a megtételére.

Ami pedig a továbbiakat illeti, a jogállam visszaállítása után a győztes politikai elit távolról sem lebecsülendő problémával találná magát szemben. Az alapdilemma azzal függ össze, hogy a NER eltakarítása után mi lehet a biztosíték arra, hogy a szomorú emlékű jogtiprások sorozata, a demokrácia leépítése nem ismétlődik meg a jövőben. Mindenesetre célszerű volna stabilabbá tenni, továbbá egyes pontjain nyilván korszerűsíteni is az éppen visszaállított, liberális demokráciát leíró alkotmányt, ahhoz viszont – ahogyan korábban láttuk – négyötödös parlamenti többségre volna szükség. Ennek a többségnek a biztosítása után érdemes volna az 1989. évinél jóval erősebb garanciákat beépíteni az alkotmány védelmében, többek között fenntartani a módosításhoz szükséges négyötödös többség követelményét, előírni a népszavazással történő megerősítést, vagy akár – német mintára – bevezetni egyfajta „örökkévalóság-klauzulát” néhány kiemelt alapérték vonatkozásában.

Nem egyszerű tehát a helyzet. Hajrá ellenzék, hajrá magyarok!

2017.12.14 07:04

Kizárhatja a Néppárt a Fideszt, de ennek lesznek következményei

Publikálás dátuma
2018.07.21 10:30

Fotó: Európai Parlament/ Pablo Garrigos
Az egész Unióra nézve súlyos következményei lennének, de lehet, hogy szakít a Fidesszel mostani európai pártcsaládja – mondta Schöpflin György, a párt EP-képviselője, aki biztos benne, hogy a parlamenten átmegy a 7. cikk alkalmazását kezdeményező javaslat.
– Mit szól hozzá, hogy egy bevándorló ország válogatottja nyerte a futball vébét? – Bevallom, nem néztem a meccset. De Franciaországban tényleg sok bevándorló van, és azt is láthatjuk, hogy Emmanuel Macron sokat szigorított a szabályokon. Egyre rosszabb is a viszony Franciaország és Olaszország között, az olaszok odaküldik a bevándorlókat, a franciák visszaküldik, Franciaország célország lett. – Ön egy bevándorló ország állampolgára is, hiszen brit útlevele is van, és ez a Fidesz retorikája alapján szörnyű lehet. Milyen érzés britnek is lenni? – Angliában a külföldi mindig is külföldi marad, még ha ezt nem is szabad kimondani. Ez az európai bevándorlókra még inkább vonatkozik, mint a nem európaiakra. Ha egy lengyelt inzultálnak, az nem rasszizmus, az „csak” lengyel-ellenesség. Ez vonatkozik természetesen a magyarokra is. – Ön szerint demokráciában élünk? – Mi az ön demokrácia definíciója? – Mondjuk a szabadságra, vagy az egyenlőségre törekedés. – Szabadság van, egyenlőség nincs. De nem csak nálunk, sehol sincs. Mindenütt vannak különbségek, mindenütt van hierarchia. – Egy 2016-os interjúban azt mondta: „A demokrácia többek között az állandó jellegű konfliktusrendezésből áll, aminek központi eleme a vita.” Mintha a saját pártjának az egyik hiányzó képességéről beszélt volna. – Ezt a baloldaltól tanulták meg. Nézzük meg, mi történt ebből a szempontból a rendszerváltás óta. Kialakul a magát „demokratikusnak” definiáló baloldali-liberális ellenzék, amely kialakít egy olyan ellenzék-képet saját magának, amely a kezdetektől, emlékezzünk csak a taxis blokádra, abból áll, hogy meg kell törni a demokratikusan megválasztott kormány akaratát. Ez nem változott. Ebben a kultúrában működik a jobboldal, ebben működik az összes magyar politikai párt. Magyarországon nincs vita. – De volt. – Csak ordibálás volt. – Orbán Viktor is részt vett egykor miniszterelnök-jelölti vitákon. – Ezek egyedi esetek voltak, amiből nem vonnék le következtetést. Magyarországon két kollektivitás létezik, aminek nincs közös nevezője. A Fideszen belül van eszmecsere, gondolom, a baloldalon belül is. És van egy állandó jellegű eszmecsere Brüsszellel. Mint politológus, hogyan látja: a mai ellenzéknek van még visszaút a hatalomba a mostani állapotát látva? Természetesen van. De ezt a mostani baloldali ellenzék nem tudja felvállalni, mert zsákutcában vesztegel. Ennek következtében a kormányra sem tudnak hatni, ami nem biztos, hogy egészséges.
– Mi lenne a kiút?  – Az első lépés, hogy a baloldal kérjen bocsánatot 2006. október 23.-ért. A második lépés, hogy az ellenzék magára vonatkozóan döntést hoz: abbahagyjuk a lejáratást, és egy paktumot szeretnénk kötni a kormánnyal. Hollandiában ezt megtették 1917-ben: a különböző politikai közösségek megállapodtak egy ilyenben, és bár azok a társadalmi csoportok, amiket képviseltek, viszonylag elszigeteltek voltak egymástól (ez volt az úgynevezett „oszlopos társadalom”), az elitek egyeztettek, és ezzel egy évtizedekig jól működő, stabil politikai rendszert hoztak létre. Ezt éppen a nagyszabású bevándorlás bolygatta meg. Egy ilyen megállapodást el tudok képzelni Magyarországon is. Ha az ellenzék ilyen ajánlatot tenne, a jobboldalon is elgondolkodnának rajta. A harmadik feltétel pedig, hogy a baloldal fogadja el: a nemzet létező entitás, ennek a fogalomnak van tartalma, az emberek számára ez egy megélhető élmény. A probléma, hogy a baloldal liberális része ezt képtelen elfogadni, mert csak univerzalizmusban tud gondolkodni. – Az ön felesége észt, így közvetve érintett is: mit szól ahhoz, hogy újranyitja a kormány a 2014-ben, Navracsics Tibor döntése miatt bezárt tallini magyar nagykövetséget? – Természetesen nagyon örülök, nagyon rossz döntés volt bezárni, ezt elmondtam akkor is. Klasszikus esete annak, amikor a könyvelő csinálja a külpolitikát, nem a külügyminiszter. – Korábban azt mondta, a liberalizmus legnagyobb baja, hogy nem áll szóba azokkal, akik másképp gondolkodnak. A mostani kormány nem ezt csinálja? – A kormány 2014-2018 között három fontos ügyben nagyon is szóba állt a társadalommal, ha nem is feltétlenül az ellenzékkel. Érzékelve a társadalom reakcióit visszavonták az olimpiai pályázatot, a vasárnapi boltbezárást és az internetadót. Mindhárom téves döntés volt, de belátták. 2003 február 15-én egy hideg téli napon egy millióan tüntettek Londonban azért, hogy a brit kormány ne vegyen részt az Irak elleni invázióban. Tony Blair kormánya nem foglalkozott velük. – Az említett három ügyben nem kérdeztek meg senkit, megfutamodtak egy esetleges referendum elől. Mit szól a Brexit mostani állapotához? – Siralmas. Katasztrófa. Nem tudom elképzelni, hogy az EU belemegy abba, amit a brit kormány kér tőle. Hogyan képzelheti bárki is, hogy októberre meglesz a megállapodás? Attól tartok, nagyon kemény Brexit lesz és az a baj, hogy a kilépést támogatók ezt egyszerűen nem fogják fel. Van egy csomó nagyon égető gyakorlati probléma. Mi lesz Calais-val, mi lesz Doverrel? Ha elkezdik ellenőrizni a kamionokat, két perc alatt káosz lesz a torlódásból. Mi lesz fapados járatokkal? Nem kapnak majd engedélyt a repterek használatára. Nem lehet majd minden héten viszonylag olcsón hazautazni Budapestre. A Brexitet támogatók ezekbe bele sem akarnak gondolni. Aztán majd, ha bekövetkezik a baj, mutogatnak ránk, hogy „Azok a gaz kontinentálisok!”. – A kint élő magyaroknak kell aggódniuk? A letelepedési engedélyüket megtarthatják, de hosszú távon nem tudom, hogy milyen lesz a közeg velük szemben. Nem biztos, hogy befogadó. – Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból? – 2018. július 19.-én, amikor beszélgetünk, azt mondanám, nem. De holnapra változhat a helyzet, minden nagyon cseppfolyós. Lehet, hogy eljutunk idáig is. A néppárton belül van egy baloldali szárny – a Benelux államok, a svédek, a portugálok egy része, akik kényelmetlenül érzik magukat velünk egy frakcióban. De mi történik, ha kizárják a Fideszt? Én feltettem egyszer-kétszer ezt a kérdést már, és nem kaptam választ. Pedig ez nagyon fontos. – És mi lesz?  – Eleve nehéz egy pártot kizárni a frakcióból. Egyéneket lehet (érdekes, hogy ez éppen a frakciószabályzat hetes cikkelye), de arra nincs szabály, hogy egy egész nemzeti delegációt kizárjanak. Egyénileg hogy zárnak ki? Majd kiállítanak minket a pódiumra, és egyenként szavaznak rólunk? Emberileg ez milyen lenne már? – Tegyük fel, hogy mégis megtörténik.  – Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel. – Mik lesznek a következmények?  – Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost. Én elkerülném ezeket a következményeket. – Milyen eredményt vár a jövő évi EP-választásoktól? Az elég valószínű, hogy a Néppárt és a szocialista frakció létszáma is csökkenni fog. – A hetes cikkelyt beveti Magyarország ellen az EP? – Persze. A négy baloldali frakció kivétel nélkül megszavazza majd. Sőt, vélhetően a Néppártból is lesznek, akik egyetértenek vele. A nagy kérdés csak az, hogy megkapja-e a kétharmados többséget. Más kérdés, hogy miképpen kezeli az ügyet a Tanács. – Professzorként mit gondol a CEU máig tartó kormányzati vegzálásáról? – Nem követem közelről az ügyet, de a megoldás küszöbén vagyunk. Nem tudom egészen pontosan, hogy most mire vár a magyar kormány, de megoldható a dolog. A CEU, azt hiszem, túlpolitizálta ezt az ügyet az első perctől kezdve. Én csak a magyar bürokrácia érzéketlenségét látom az egész ügyben, amelynek végül politikai tartalma is lett. A CEU úgy vélte, hogy a Fidesz-kormány megpróbálja az egyetemet bezárni. A másik tényező pedig a rektor személyisége, hiszen ő mégiscsak politikus volt. Úgy érezte, hogy politikai ügyet kell csinálnia az egészből, természetesen tárt karokkal fogadták Brüsszelbe.  – Kötelezettségszegési eljárás indult az ügyben, ahogy a Stop, Soros! miatt is. – Nem tudom, hol tart az eljárás a CEU-ügyben. Magyarországon azt senki sem nézi meg, hogy hány ilyen eljárás folyik összesen. Spanyolország vezeti a listát, mi a középmezőnyben vagyunk, tűrhetően teljesítünk. Mindenképp lesz megoldás, nem fújnám fel különösebben. A CEU-ügy elfelejtődik maximum két év múlva. – Ön 2016-ban arról posztolt az egyik közösségi oldalon, hogy levágott disznófejeket kellene rakni a határkerítésre, amelyek távol tartják a bevándorlókat. Most is kirakná ezt az üzenetet? – Az egy válasz volt egy másik üzenetre. Nem gondolkoztam azon, hogy most kitenném-e, ezért erre a kérdésre nem is tudok egyenes választ adni.

Névjegy

A Fidesz európai parlamenti képviselője, politológus, egyetemi tanár 1950-ben távozott a családjával Londonba, iskoláit a szigetországban és Belgiumban végezte. Volt a világ legrangosabb nemzetközi politikával foglalkozó intézetének, a Chatham House-nak a munkatársa, de dolgozott a BBC-nek is. 2003-ban lépett be a Fideszbe, 2004 óta EP-képviselő.

2018.07.21 10:30
Frissítve: 2018.07.21 14:04

Horvátországot csinálna Magyarországból az MSZP

Publikálás dátuma
2018.07.20 09:50
A devizahitelesek folyamatos tiltakozása ellenére az állami akarat győzött az elszámolások menetét illetően
Fotó: Népszava/
Rendkívüli parlamenti ülésen nyitná ki újra a devizahitelek rendezésének ügyét az MSZP, a Fidesz hallani sem akar róla.
A zágrábi kereskedelmi bíróság múlt heti döntésében kimondta: a horvátországi devizahitel-adósokkal a bankok a szerződéskori árfolyamon kell elszámolniuk, azaz az árfolyamkülönbözet visszajár. A pénzintézetek pedig elmarasztalhatóak abban a tekintetben is, hogy rossz tájékoztatásuk révén tisztességtelenül szedték be a pénzt - szólt az ítélet. Erre hivatkozva az MSZP rendkívüli parlamenti ülést kezdeményez a devizahitelesek ügyében - jelentette be a párt elnökhelyettese csütörtökön tartott sajtótájékoztatón. Szakács László azt mondta:
azt kérik a Fidesztől, hogy legyen új banki elszámoltatás, minden devizahiteles szerződést számoljanak újra, és szintén a felvételkori árfolyamon forintosítsák azokat.
A szerződések újraszámolásának idejére kilakoltatási és végrehajtási moratóriumot kell elrendelnie a kormánynak ezekben az ügyekben. Lapunk érdeklődésére Szakács László azt mondta: míg Zágrábban bíróság mondta ki a jogerős ítéletet, addig nálunk törvényt kellene erről alkotni. Hivatkozott arra is, hogy Horvátország mellett Szlovéniában és Romániában is született hasonló következtetéseket tartalmazó ítélet. Az ellenzéki politikus  úgy vélte, hogy a hazai bankok anyaországaikban valószínűleg nem tudtak volna olyan hitelszerződéseket kötni, mint Magyarországon, ezért nyugodtan követelhetik tőlük, hogy itt is ugyanolyan tisztességes feltételekkel kössenek szerződéseket. Kérdésünkre, hogy ez mekkora összeget jelenthet az anyabankok számára, Szakács László szerint 2000-2200 milliárd forint lehet az, ami összességében visszajár a devizahitel-adósoknak. Addig is míg kedvező döntés születik kilakoltatási moratóriumot javasolnak a szocialisták, ez már csak azért is sürgető lenne, mert jelenleg 120 ezer családot fenyeget a kilakoltatás réme. Egy friss adat szerint mintegy 285 ezer nyugdíjas ellen folyik végrehajtási eljárás adósságuk miatt. Szakács László szerint az az általános tapasztalat, hogy az időskorúak nagyrészt, mint kezesek viselik gyermekeik családjának bebukott hitelét. A Fidesz a szocialisták rendkívüli ülésszakot kezdeményező indítványára úgy reagált, hogy az MSZP  kormányzásuk idején eltörölték az első Orbán-kormány otthonteremtési programját, helyette kockázatos devizahitelekbe kényszerítették azokat, akik otthont szerettek volna családjuknak. Szakács László a kormánypárt kijelentésére lapunknak elmondta, hogy ha a Fidesz támogatja a parlament rendkívüli ülésének összehívására vonatkozó indítványukat, akkor bocsánatot kérnek a valóban nem végiggondolt  intézkedésükért. Az kimaradt a Fidesz-közleményből, hogy a 2000-2005 között futó otthonteremtési program is inkább a jómódúaknak kedvezett, és visszaélésekre is lehetőséget adott a második, harmadik otthon felhúzására, illetve a kedvező kondíciójú támogatott hitelekből vállalkozók is tömegesen építettek eladásra lakásokat. Az állami kamattámogatás pedig olyannyira megterhelte a költségvetést, hogy a kivezetés után három évvel, 2010-ben is mintegy 150 milliárd forintot kellett kifizetni ilyen címen. Az tény, hogy a lakástámogatások feltételeinek folyamatos rángatása és a magasan tartott kamatok mellett a bankok és az ügyfelek felismerték a svájci frank alacsony kamatában és még kedvező árfolyamában "rejlő" lehetőséget, és megindultak a később katasztrófához vezető devizahitelezés felé.  Az Országgyűlés 40 képviselő javaslatára ül össze.
Szerző
2018.07.20 09:50
Frissítve: 2018.07.20 10:16