Hosszú utcahosszal győzött

Publikálás dátuma
2017.12.13 20:41
Fotók: AFP/Stephane Kempinaire
Fotó: /
A rövidpályás Európa-bajnokság nyitónapján megszületett az első magyar aranyérem, míg Bernek Péter révén összejött egy ezüst is.

Harmincegy magyar versenyző várta, hogy elkezdődjön Koppenhágában a rövidpályás úszó Európa-bajnokság. A nyitónapon két honfitársunk is felállhatott a dobogóra, előbb Hosszú Katinka címvédőként, 400 vegyesen iskolázta le a mezőnyt. A háromszoros olimpiai bajnok sikeréhez kétség sem férhetett, fölényes rajt-cél győzelmet aratott, így pályafutása 11. aranyérmét szerezte a rövidpályás kontinensviadalokon.

“Nem volt annyira inspiráló a négyszáz vegyes döntője a sok hiányzó miatt, úgymond rossz volt az igazi nagy ellenfelek nélkül versenyezni. De maga az úszás tetszett, elégedett vagyok vele “ - értékelt visszafogottan Hosszú.

Bernek Péter címvédőhöz méltóan a legjobb idővel kvalifikálta magát a 400 méteres gyorsúszás döntőjébe, ahol noha jól rajtolt, féltáv előtt átvette a vezetést tőle az orosz Alekszandr Krasznih, aki a célig fokozatosan növelve előnyét elsőként csapott a célba magyar riválisa előtt.

“Egyáltalán nem vagyok elkeseredve, hogy most nem sikerült nyernem, a lényeg úgyis csütörtökön jön, a négyszáz vegyes!" - mondta Bernek, aki már mai versenyszámára fókuszált.

A délutáni finálékban érdekelt további magyarok közül a Lobanovszkij Maxim, Gyárfás Bence, Kozma Dominik, Takács Krisztián összeállítású 4x50 méteres gyorsváltó 1:25.55 perces eredménnyel ötödik lett úgy, hogy 49 századot faragott délelőtt elért országos csúcsán, míg Földházi Dávid 200 méter háton, Kapás Boglárka 400 méter vegyesen végzett hetedikként.

Ami a többi magyart illeti: Cseh László a férfi 100 méteres pillangóúszás elődöntőjéből nem tudta beverekedni magát a döntőbe, 11. lett. A másik három versenyző még délelőtt búcsúzott, Tekauer Márk a 23. (51.79), Dudás Dániel (52.74) a 40., Kenderesi Tamás (53.05) pedig a 46. helyen zárt.

Női 50 méter mellen Sebestyén Dalma volt érdekelt az elődöntőben, ám be kellett érnie a 15. hellyel. Gyurinovics Fanni 32.04 másodperccel a 45. lett. Férfi 50 méter mellen egyetlen magyar sem jutott a 16 közé: Horváth Dávid (27.26) a 33., Szőllősi Martin a (27.37) a 38., Dudás Dániel (28.52) pedig az 52. lett.

Hosszú Katinka délelőtt 100 háton is medencébe ugrott, s megnyugtató előnnyel, 56.78 másodperces idővel került be a mai döntőbe. Burián Kata (59.84) a 24.-ként zárt. Férfi 200 méter háton rögtön a fináléba kerülés volt a tét: ez a három magyar közül Földházi Dávidnak sikerült, aki 1:52.10-es idővel hetedikként jutott tovább, Telegdy Ádámnak pont kicsúszott a döntőből (1:52.24), így kilencedik, míg Barta Márton (2:02.61) a 34. lett.

A délelőtti program a női 800 méter gyors előcsatározásaival zárult, Kapás Boglárka 8:28.70 perccel a hatodik idővel jutott döntőbe, míg az Európa-bajnokság legfiatalabb versenyzője, a mindössze 14 éves Nagy Réka 8:50.09-cel a 17. lett.

2017.12.13 20:41

Hamarosan tömegek kapnak résznyugdíjat vagy azt se

Publikálás dátuma
2018.07.16 20:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A Fidesz úgy hiszi, ha minimálisra szűkíti az ellátásokat, rá tudja kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak - mondta Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. A nyugdíjrendszer most még fenntartható, de azon az áron, hogy eltávolították belőle „problémás” elemeket.
– A jövő évi költségvetés, vagy a konvergencia program is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány nem tér el a 2010 óta folytatott gyakorlattól, koherens szociálpolitikát folytat. Ez akár dicséret is lehetne, de a Magyar Tudomány júniusi számában megjelent "Távolodás ez európai szociális modelltől – a szegénység társadalompolitikája" című tanulmánya vagy a Kiss Dianával a nyugdíjrendszerünkről írt bővebb angol nyelvű cikke messze nem elismerő. Minek szól a kritika?  – Tavaly jelent meg Ferge Zsuzsa kötete a rendszerváltás óta működő kormányok szociálpolitikájáról és ennek is az az egyik következtetése, hogy a szocialista-liberális kormányoknak nem volt egységes szociálpolitikájuk. Többnyire szociáldemokrata programokkal kezdtek, amit azután neoliberális megszorítások követtek. Ezzel szemben a Fidesz társadalompolitikája következetes maradt a nyolc év alatt, csak éppen szembe megy azzal, amit a jóléti rendszerek eddigi logikájáról tudunk. Egy másik fontos sajátossága az Orbán-kormányoknak, hogy szemben elődeikkel, durva megszorítással kezdtek, aztán valamelyest lazítottak a ciklusok vége felé.  – Miben?  – Vegyük a munkanélküli ellátórendszer reformját. Míg a Gyurcsány-érában minimálbért kaptak a közmunkások, addig a Fidesz bevezette a közmunkás minimálbért, ami a korábbinak mindössze a 60 százaléka lett. Ráadásul, hogy sok embert pörgessen bele a rendszerbe, jelentős részüket részállású közmunkásként „foglalkoztatta” 2010-2011-ben. Mindez elképesztő jövedelem-zuhanást jelentett sok százezer embernél a válság idején, ami a szegénység drasztikus növekedéséhez vezetett 2012-re. Ehhez képest 2013-14-re a Fidesz-kormány már hosszabb távra és teljes munkaidőben foglalkoztatta az embereket közmunkában és a létszámot is megemelte. Ez a 2011-es állapothoz képest mindenképpen javított a munkanélküliek helyzetén. – Mindeközben nem teljesítette a szociálpolitikának azt az alapvető funkcióját, hogy segítse a társadalmi különbségek kiegyenlítését.  – A szociálpolitika minden területén egységes elveket követett a második és a harmadik Orbán-kormány: munka alapú társadalomról beszélnek. Azt erősítik tovább, akinek bejelentett, stabil munkaviszonya van, akinek sikerült megkapaszkodni a társadalmi hierarchiában. Aki gyengébb és ezt nem tudta elérni, azt szisztematikusan tovább gyengítik. Mindez tökéletesen szembemegy a piacon keletkezett különbségek kiegyenlítésének általánosan elfogadott szociálpolitikai elvével, amit az unió lelkének is nevezett Európai Szociális Modell is megkövetel. Fontos látni, hogy az EU azért is támogatja a leszakadók munkaerőpiaci integrációját, mert ez vezet a fenntartható gazdasági növekedéshez.
– Miért megy ezzel szembe a Fidesz?  – A neoliberálisnak nevezhető társadalomfilozófia azt hirdeti: ha minimálisra szűkítjük az ellátásokat, akkor az embereket rá tudjuk kényszeríteni, hogy dolgozzanak, s ha nem teszik, az egyéni hiba. A munkanélküli ellátások, a támogató szolgáltatások leépítése ezt a logikát követi.  – A politika ezzel eltolja magától a felelősséget.  – Persze, az egyén felelősségét hangsúlyozza, az államnak ebben a logikában az a dolga, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kimaradókat „megnevelje”, munkára fogja. Ennek egyik eszköze, hogy 9-ről 3 hónapra csökkentették a munkanélküli járadék időtartamát, ilyen rövid járadékos idő sehol nincs a fejlett világban. Lefaragták a segély összegét, felülvizsgálták a rokkantnyugdíjakat, hogy az egyéneket a legális munkaerőpiacra kényszerítsék. Ez a gondolkodásmód épp a válság közepén hagyta figyelmen kívül a gazdasági folyamatok egyéni sorsokra mért hatását. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a közmunkaprogram már említett kiterjesztése, miközben a kontrollt és a „nevelést” szolgálta, komoly támogatás volt azoknak, akiknek a készségei és képzettsége alacsony szinten vannak.  – Mi következik most, amikor drasztikusan visszaszorítják a közmunkát?  – Számomra is megdöbbentő, hogy most, amikor a költségvetés ezt már lehetővé tenné, nem kezdtek bele ennek a munkaerőpiachoz gyengébben kapcsolódó rétegnek a tényleges munkaerőpiaci integrációjába, sőt a középfokú és felsőfokú oktatás szűkítésével, a közoktatás átalakításával azt érjük el, hogy újratermelődjön ez a réteg. Az ország egy nagy lehetőséget vesztegetett el, hiszen az EU erre a célra tényleg nagyon komoly forrásokat biztosított volna. Lengyelország ezt a lehetőséget jól kihasználta a kisvállalkozások fejlesztésén, valamint az oktatás és a felnőttképzés modernizációján keresztül.  – Amikor a Fidesz a választási kampányban egy szót sem szólt a nyugdíjrendszer átalakításáról, sejteni lehetett, hogy nem lesz rugalmasabb a világ legmerevebb nyugdíjrendszere.   – Meglepett, hogy a szociális ígérgetésbe nem ment bele a kormány, vagyis biztosak voltak benne, hogy ilyen irányú változtatás nélkül is megnyerik a választást. Ez be is jött nekik. A 2008 óta változatlan összegű családi pótlék emelését például sokan valószínűsítették, de nem nyúltak hozzá. Az Erzsébet utalványok elegendőnek bizonyultak a nyugdíjasok szavazataihoz, a Soros-kampány, a menekültkérdés mindent betakart.  – Pedig abban, hogy rugalmasabb nyugdíjba vonulást kell lehetővé tenni, teljes az egyetértés a szakértők és a nyugdíjasszervezetek között.  – Minden fejlett ország nyugdíjrendszere valamelyest rugalmas: ha lemondasz a nyugdíjad egy részéről, akkor elengednek nyugdíjba hamarabb, úgy, hogy az állam se járjon rosszul. És fordítva, dolgozhatsz tovább a magasabb nyugdíj reményében. A magyar nyugdíjrendszer ezzel szemben teljesen merev és ez se a nyugdíjasoknak, se a gazdaságnak nem jó.
– Differenciált nyugdíjemelésre volna szükség, amit az összes nyugdíjas szervezet és az ellenzék is követelt a kampányban?  – A magán-pillér megszüntetése autokratikus rendszerekre jellemző módon történt meg; én az „illiberális demokrácia” főpróbájának tekintem. Ugyanakkor az egységes állami felosztó-kirovó rendszerre való visszatérés megnyitotta a lehetőséget a nyugdíjrendszeren belüli szolidaritási mechanizmusok erősítésére. Nem egyszeri nyugdíjemelés kellene tehát, hanem olyan állandó kiegyenlítő mechanizmusok megerősítésére lenne szükség, mint például a magas keresetek fokozatosan csökkenő mértékű, azaz degresszív beszámítása. Az egykulcsos szja ugyanis már önmagában a nyugdíjak (csakúgy, mint a keresetek) széthúzását eredményezi. A nők előnyben részesítése is fontos ügy: az ő nyugdíjuk az alacsonyabb bérek és a gondoskodó munka miatti szaggatottabb munkapálya miatt kisebb. Ugyanakkor a Nők 40 egy valós problémára ad egy végtelenül leegyszerűsített, a nyugdíjrendszer egésze szempontjából újabb igazságtalanságokat szülő választ. Mindeközben a Fidesz megszüntette a járulék- és nyugdíjplafont 2013-ban, ami hosszabb távon a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket növeli.  – Az lehet az értelme, hogy a nagyon magas összegek emelik az átlagnyugdíjakat, ami elfedi a legszegényebbek nyomorát?  – A válság évtizedében a nyugdíjak nagyjából hozták a korábbi színvonalukat. A mélyszegénységben, azaz többszörös anyagi deprivációban (valamitől való megfosztottságban - a szerk.) élő idősek aránya 6 százalék körül maradt, miközben a 6 éven aluli gyereket nevelő családoknál 2008 és 2012 között 20-ról 35 százalékra ugrott. Tehát nem a nyugdíjasok voltak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Azzal persze egyetértek, hogy az alacsony nyugdíjakat az átlagosnál nagyobb mértékben kellene emelni. A jelennél azonban aggasztóbb a jövő: fokozatosan éri el a nyugdíjkorhatárt az a tömeg, amelyiknek a munkapályája nagyobbik része már 1990 utánra esik, és a munkanélküli időszakok miatt már nem lesz meg a 40 éves, vagy akár a 20 éves munkaviszonya sem. Így egyre többen kapnak majd résznyugdíjat vagy egyáltalán nem lesznek öregségi nyugdíjra jogosultak. Erre sem a korábbi kormányok, sem a Fidesz nem készült fel, nem látok erre vonatkozó stratégiát. – Egy cinikus választ láttunk: a szülőtartás hangsúlyozását. Várható más lépés is?  – Nem gondolom, hogy a 21. században a szülőtartás lenne a megoldás a nyugdíjrendszer problémáira. Ugyanakkor szerintem nem várható alapvető változás a nyugdíjrendszerben. Ennél komolyabb szociális feszültségekre sem feltétlenül reagált az Orbán-kormány az utóbbi nyolc évben.  – Fenntartható így a magyar nyugdíjrendszer? A rokkantakkal, vagy, ahogy most nevezzük, megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos szolidaritást, ami 1928 óta jellemezte a magyar nyugdíjrendszert, felszámolták, ugyanakkor ezzel elérték, hogy középtávon fenntartható az öregségi nyugdíjrendszer. Csakhogy részben a nyugdíjrendszerből eltávolított, „problémás” (azaz a munkaerőpiacról idő előtt kiszorult) nyugdíjasokat látjuk ma az utcákon hajléktalanként, vagy éppen nem látjuk őket, mert otthon nyomorognak. Sok személyes tragédia, kegyetlen történet van a mögött, hogy középtávon fenntarthatóvá tették gazdaságilag a nyugdíjrendszert, sőt az 2013 óta szufficites, bevételt „termel” a költségvetésnek.  – Ha visszagondol erre a beszélgetésre, másképp fogalmazott, mint tette volna egy hónapja, az Akadémia elleni kormányzati támadás előtt?   – Remélem nem. Egy évvel ezelőtt is nagyjából ugyanezeket mondtam el a nyugdíjrendszerről. – Pedig ami a kutatóintézetek körül történik, félelmet is kiválthatna az olyan szakemberekben, mint ön.   – Azt elérték, hogy rossz lett a hangulat: elkeserít bennünket a támadás az MTA és kutatóintézetei, valamint a társadalomtudósok ellen. Mégis töretlenül valljuk, hogy a tudománynak nem kell egyetértenie a kormány döntéseivel, nem ez a feladata. Mi nemzetközi standardok által meghatározott, tudományos kutatási elvek alapján végezzük a munkánkat. Ezek mentén írtam meg a Magyar Tudományban is a cikkemet és egy szavát sem változtatnám meg.  – Egy okos kormány megpróbálja a kutatások eredményeit felhasználni, kiaknázni. Van ilyen igény?  – Bár vannak ellenpéldák is, általában nem látunk nagy igényt a szakértelemre.  – Érdemes még társadalomtudománnyal foglalkozni Magyarországon? A legjobbak közt is sokan fontolgatják, hogy elhagyják az országot vagy a tudományágukat. Ez a folyamat korábban elkezdődött, de sokaknál az utolsó csepp a pohárban, ami most történik. Tragikus, de attól tartok, hogy elveszíthetünk sok értékes kutatót.

Névjegy

Szikra Dorottya szociológus, 2014 óta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének osztályvezetője, tudományos főmunkatársa.  2016-tól az ESPAnet (European Social Policy Analysis Network) társelnöke.  Korábban  oktatott és kutatott az ELTE társadalomtudományi karán, volt vendégtanár a Közép-Európai Egyetemen és külső munkatárs a  Budapest Szakpolitiai Intézetben.    

2018.07.16 20:00
Frissítve: 2018.07.16 20:00

BL-selejtező: Jobb folytatást vár a Vidi edzője

Marko Nikolic szerint a csapat napról napra javul, mentálisan és erőnlétileg is egyre frissebb, ezért mindenképpen jobb teljesítményt vár, mint Luxemburgban.
A magyar bajnok MOL Vidi FC a Bajnokok Ligája, míg a Budapest Honvéd a labdarúgó Európa-liga első selejtezőkörében játszik visszavágót kedden. Az idegenben elért eredményre egyik klub sem lehet büszke: a Honvéd 2-1-re kikapott a macedón Rabotnicki vendégeként, míg a székesfehérváriak 1-1-re végeztek a luxemburgi Dudelange otthonában.
„Számomra a Bajnokok Ligája a legértékesebb sorozat, ezért különösen büszke vagyok arra, hogy a csapatommal mi képviselhetjük Magyarországot” – kezdte a luxemburgiak elleni mérkőzést felvezető hétfői sajtótájékoztatót Marko Nikolic, a Vidi vezetőedzője. – Megdolgoztunk ezért a lehetőségért, melyet nem szeretnénk kihasználatlanul hagyni. Úgy gondolom, hogy a csapatom napról napra javul, mentálisan és erőnlétileg is egyre frissebbek vagyunk, ezért mindenképpen jobb teljesítményt várok a játékosaimtól, mint Luxemburgban. Kellemetlen ellenfél jutott nekünk, amely a korábbi években nálunk magasabban jegyzett riválisokat is megszorongatott, ám hazai pályán mindenképpen a továbbjutás kivívása lesz a célunk.” 
Ez a hazai pálya továbbra is a Pancho Aréna lesz, az új fehérvári aréna átadásáig – várhatóan az őszig – ugyanis Felcsúton szerepel a Vidi (a Dudelange ellen 20.15-től, tv: M4 Sport). Továbbjutás esetén minden bizonnyal a bolgár Ludogorets következne, amely a maga párharcát gyakorlatilag már az első mérkőzésen eldöntötte, hiszen 7-0-ra verte észak-ír ellenfelét.
A Honvéd ugyancsak otthonos környezetben, a Bozsik-stadionban folytatja a Rabotnicki ellen, ám azt a találkozót legfeljebb a televízióban láthatják a drukkerek (18.00, tv: M4 Sport): az európai szövetség korábbi, két meccsre elrendelt zárt kapus szankciójából egy még maradt. Ahhoz, hogy a saját szurkolói is láthassák a Honvédot a nemzetközi porondon, tovább kell jutnia a csapatnak.
Szerző
2018.07.16 19:33