ÁSZ a pakliban

A pártkormány a Jobbik ellen azt az ÁSZ-t "dobta" az asztalra, amellyel minden lapot ütni tud. Ezzel új helyzetet teremtett a választási harcban. Leggyorsabban a Momentum és az LMP kapcsolt, mások inkább csak "ejnye-ejnye" szinten tiltakoztak, talán titkon a Jobbik megszűnésének drukkolva. Tételezzük fel, hogy ha ez bekövetkezik, akkor vajon kire szavaznának a Fidesz fő ellenfelének árvái? Nem véletlenül a Jobbikot támadta az ÁSZ, mert azok a szavazók aligha a bal oldalra voksolnak, vagy otthon maradnak, vagy a Fideszt választják. Maradna tehát az egyre szűkülő és megosztott baloldal szemben az így megerősödő Fidesszel. Számos baloldali politikus - ellentétben Heller Ágnessel, Konrád Györggyel - ördögtől valónak állítja be a Jobbikkal történő, akár csak szigorúan a választásra szorítkozó összefogást, noha ebben a – nyugodtan mondhatjuk - vészhelyzetben több okból is megfontolandó lépés volna. Egyrészt, mert szerintem a Jobbik vezetésében tagadhatatlanul bekövetkezett a pozitív változás, mind a hangnem, mind a személyek tekintetében, ehhez elég meghallgatni az oktatással, az egészségüggyel, vagy a korrupcióval kapcsolatos nyilatkozataikat. Másrészt az MSZP és a Jobbik tömegbázisa jelentős átfedést mutat (kisemberek: munkások, alkalmazottak, kis- és középvállalkozók, a középosztály, az értelmiség alsó és közép-rétegei, valamint ezek gyermekei és nyugdíjasai), akiknek valós érdekei objektív helyzetükből, vagyoni és társadalmi helyzetükből adódóan azonosak. Csak a hívó szó más a két párt részéről, ami végül kialakítja azt az érzelmi indíttatást, ami alapján szavaznak. Ideje lenne tehát végre a sérelmeken túllépve, józanul mérlegelni a helyzetet, és a célra koncentrálni: a választási győzelemre. W. Churchill és F. D: Roosevelt is le tudta győzni a Sztálinnal szembeni ellenszenvét, talán menni fog ez a ma politikusainak is.
A választások után pedig mindenki elmondhatja a maga Fultoni beszédét.