Új Egyenlőség-jel - Ádventi civilüldözés

Karácsony előtt sok emberben erősebb lesz a nehéz helyzetben lévők iránti szolidaritás. Több helyen is kérnek adományokat, osztanak ételt. De ez a civil segítő kéz mindig is kiegészítője és nem helyettesítője lehet az erős állami szociális hálónak. A kettő nem létezhet egymás nélkül. Nincs az a társadalmi szolidaritás, amely pótolhatja az állami pénzeket. És ha a politika mesterségesen gyengíti a civil szervezeteket, azzal a társadalmi szolidaritás megjelenését nehezíti.

Magyarországon most, karácsony előtt (is) ez történik. A gazdasági válság óta mi vagyunk szinte az egyetlen ország (csak Görögországban rosszabb a helyzet), ahol csökkent a szociális kiadások összege. Ezzel együtt a kormány minden politikai józanságát félretéve azokat a civil szervezeteket támadja közvetlenül is (Pécstől Debrecenig), amelyek éppen a társadalmi szolidaritás mindennapi elősegítésére jöttek létre.

A Policy Agenda által egy hónapja közölt közvélemény-kutatás szerint a társadalom kétharmada inkább csökkentené az adókat, még akkor is, ha ezáltal csökkennek a szociális kiadások. Ezzel ellentétes véleményt a lakosság egyötöde mondott. Ilyenkor, talán túl elhamarkodottan rásütik a bélyeget a magyar társadalomra, hogy itt a bizonyíték a szolidaritás hiányára.

De valójában nem ezzel állunk szemben. Hanem egy olyan közösséggel, amely azt látja, hogy nem működik jól az ő megsegítésére megszervezett, adóforintokból finanszírozott állami szociális intézményrendszer. Azt látja, hogy az általa választott politikai vezetők önös érdekeik miatt kriminalizálják a szegénységet. Sőt még a szegényekkel foglalkozó civileket is. És ha politikai programjuk finanszírozásához forrást keresnek, elsőként a szociális kasszába nyúlnak bele, és onnan rakják át a pénzeket pénzügyi zsírosbödönökbe. Egy ilyen közösség - jelen esetben a magyar társadalom - számára mi a természetes reakció? A kutatások szerint is az, hogy nem akar adóforintokat adni az államnak, mert az állam úgyis rosszul költi el. Azaz inkább kevesebb adót szedjenek be, és majd mindenki beosztja a pénzét, amire szeretné.

A kérdés csak az: mindez végül mégis a társadalmi szolidaritás felbomlását hozza el? Sajnos igen. Hiszen növeli a társadalmi egyenlőtlenséget, az átmenetileg nehéz helyzetbe kerülők még inkább csalódnak az állami segítségben. És igen, ez abban is megjelenik, hogy elhisszük: nem kellenek civil szervezetek, amelyek a társadalom átmenetileg vagy tartósan perifériájára szorultakon segítenek.

Megállítható ez a folyamat? Természetesen. Csak fontos látni: nem arról van szó, hogy a magyar társadalom nem szolidáris. Sokkal inkább, hogy nem látjuk a szolidaritás állami szintű jó működését. És amit nem látunk, abban kételkedünk, és kevésbé akarjuk támogatni.

Karácsony előtt azon is érdemes elgondolkodni, hogy szabad-e hagynunk a társadalmi szolidaritás leépítését.

2017.12.22 07:03

Soros György: Túl sokat veszítek, túl sok helyen

Publikálás dátuma
2018.07.17 19:04
Soros György egy 2014-es, brüsszeli sajtóeseményen
Fotó: AFP/Nurphoto/ Wiktor Dabrowski
Az orbáni, putyini autokráciák hatékonyabbak, mint a nyílt társadalmak – mondta a Soros György a The New York Times-nak. A 87 éves üzletember, aki egykor dollárszázmilliókat költött Kelet-Európában a civil társadalom és a liberális társadalom erősítésére, most úgy érzi, ügye bukásra áll.
Soros György úgy érzi, elvein mára felülkerekedtek a nacionalizmusra, törzsi hiedelmekre építő autokráciák – az idős mágnás erről egy portrébeszélgetés során vallott a The New York Times újságírójának. Az egykori üzletember mára inkább filantróp gondolkodónak tekinti magát, és kissé zavarja is, hogy a média inkább gazdasági előrejelzéseire, mintsem társadalomkritikájára figyel. A szerző emlékeztet, Soros Györgyre leginkább Karl Popper nyitott társadalom-elmélete, liberális demokráciák iránti szimpátiája hatott, a pénzember pedig ezt a tézist próbálta a gyakorlatba is átültetni saját vagyonának segítségével.  
Hiába költött azonban a jelek szerint több száz millió dollárt a posztszovjet országok fejleszésére – így 440 millió dollárt magyar egészségügy és oktatás fellendítésére – most azt látja, hogy elveit már nem fogadják szívesen: Magyarország és Lengyelország is a putyini autokrácia útjára lépett, Donald Trump hatalomra jutásával pedig a Soros által legfontosabbnak tartott értékek az Egyesült Államokban is veszélybe kerültek.
Túl sok helyen veszítek túl sokat – jegyezte meg a beszélgetés során Soros György, aki annak sem örül, hogy ennyi ellenséget gyűjtött össze, de elvei mellett akkor is kitart. ha végül elbukik; harcának része, hogy vagyonának nagyobb részét, 18 milliárd dollárt a Nyílt Társadalom Alapítványoknak (OSF) adta, a  Mint mondta, csalódott a korábban Soros-ösztöndíjjal Angliában tanuló Orbán Viktorban is, aki fiatalként még demokratának látszott, az üzletember pedig ekkor még szívesen támogatta anyagilag pártját, a Fideszt is. 
Ehhez képest, ma Soros György a magyar kormánypárti propaganda főgonoszának számít – emlékeztet a lap. Mint hozzáteszik, Soros a jelen körülmények között nem is látogatna Magyarországra, amit most mérgező élménynek érezne; elhagyja Budapestet az O.S.F központi irodája is; pedig Soros 1994-ben, egy moldovai egyetemen még arról beszélt, azért önti a pénzt a magyar intézményrendszerbe, mert olyan olyan országgá fejlesztené Magyarországot, ahonnan másodjára már nem emigrálna, mint ahogy 1946-ban tette.
2018.07.17 19:04
Frissítve: 2018.07.17 19:10

A rabbi és a Sorsok Háza

Köves Slomó, az EMIH rabbija a szombati Népszavában elárulta, hogy kész részt venni a Sorsok Háza-projekt megvalósításában. Őt Schmidt Mária már évekkel ezelőtt meghívta a Józsefvárosi pályaudvaron magasodó épületbe, és bemutatta neki a túlélők személyes elbeszéléseire alapuló, „személyes érzelmi kontaktusra fókuszáló” kiállítás terveit. Neki semmi kifogása sincs Schmidt Mária ellen, hiszen a Terror Háza Magyarország egyik leglátogatottabb múzeuma. Ha a mennyiség egyben a minőség garanciája, akkor a konyhaművészet csúcsa a McDonald's. 
Köves rabbi szerint eddig csak személyekről volt szó, nem tartalmi kérdésekről folyt a vita. Köves rabbit nem zavarják a tények, például az, hogy a Terror Háza Múzeum már hírhedt pengefalával történelmet hamisít. A nyilaskereszt és a vörös csillag egymás mellé helyezésével azt állítja, hogy nálunk népellenes terror csak a német megszállás után, a nyilasok rémuralma, majd a Vörös Hadsereg megszállta Magyarországon volt. 
Az állandó kiállításon, amelyen két szoba jut az 1945 előtti időszakra és 23 a kommunista rezsimre, a második teremben 2002-ben még az volt olvasható, hogy akkori magyar állam nem tudta megvédeni polgárait. A Horthy Miklós által kinevezett Sztójay Döme miniszterelnök kormánya még Adolf Eichmannt is meglepő lelkesedéssel és hatékonysággal látott hozzá a zsidók totális jogosztásához, kirablásához, végül deportálásához. Kövest nem zavarja, hogy Schmidt a Horthy-korszakot polgári demokráciának nevezi, azt állítja, hogy az antiszemita törvényeket a náci Németország nyomására voltunk kénytelenek elfogadni. Berlin 1940 előtt semmiféle nyomást sem gyakorolt Budapestre a zsidó-politika „radikalizálása” érdekében. A magyar politikai elit tagjai, élükön Horthyval, már 1942 tavaszától-nyarától kezdve tisztában voltak azzal, mit jelent a Vészkorszak, a zsidókérdés náci Végső Megoldása. Azért sem engedtek a nem túlságosan erős német nyomásnak a náci megszállásig, mert tudták, hogy a deportáltakat lemészárolják. 
Schmidt huszonöt éve küzd Horthy Miklós rehabilitálásáért. Szerinte „Magyarországon kimondtuk a bűnösök nevét, történelmi igazságot szolgáltattunk…” Ő a maga részéről kizárólag a nácikról és néhány nyilasról hajlandó beszélni. Nagyon kevés ember merészelte eddig a Szabadság téri megszállási emlékművet védelmébe venni. Orbán Viktor és illiberális rendszere történelemhamisító emlékezetpolitikájának szolgálólánya ezt is megtette. Ő beszél történelmi igazságtételről, akinek a múzeumában még Kovarcz Emil, Szálasi hírhedt totális mozgósítási minisztere is a (nyilván ártatlanul, a kommunisták által) „meggyilkoltak”-címszó alatt szerepel, jó pár más háborús bűnös tömeggyilkossal együtt?
Köves rabbit sikerült Schmidtnek meggyőznie, az IHRA (International Holocaust Remembrance Alliance) szakembereit nem. Schmidt egyszer már évekkel ezelőtt ismertette az úgynevezett kiállítási koncepcióját. Azon a prezentáción csak az nem derült ki, hogy akkor kik a jók és kik a rosszak a tervezett Sorsok Háza állandó kiállításon. Kövest nem érdekli, hogy sem a washingtoni United States Holocaust Memorial Museum, sem a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet nem hajlandó szóba állni Schmidt Máriával, akit ők is vulgáris történelemhamisítónak, primitív antikommunistának, valamint a Horthy-kultusz ápolójának és holokauszt-relativizálónak tartanak. Kövest nem zavarja, hogy Schmidt a XX. század legnagyobb bűncselekményének nem a holokausztot, hanem az első világháborút lezáró, Párizs környéki békék megkötését tartja. 
A washingtoni holokauszt múzeum vagy a Yad Vashem új állandó kiállításának megnyitását sok-sok évnyi munka, kutatás és szakmai vita előzte meg. A Sorsok Háza múzeum tervei a mai napig titkosak. Schmidt azokat, akik sajátos történelemszemléletével nem értenek egyet, hazaárulóként denunciálja. Tervei megvalósításához most már egy ortodox rabbit is sikerült megnyernie – érdekelne, hogy mi volt ennek az ára.
Schmidt Mária huszonöt éve küzd Horthy Miklós rehabilitálásáért
2018.07.17 17:11
Frissítve: 2018.07.17 17:11