Választási lózung a bérunió

Publikálás dátuma
2017.12.28 06:00
HELYI BÉR - Nem ugyanazért a bérért végzik a dolgozók ugyanazt a munkát az uniós országokban – kivéve, ha robotok FOTÓ: MONTY RA
Fotó: /
Csökkenteni kell az országok közti jövedelemkülönbségeket - ebben van egyetértés, ám hogy miként, arra eddig nem született jó válasz.

Az elmúlt egy hónapban mintha alábbhagyott volna az elsősorban a Jobbik által felkarolt bérunió gondolata, amely akarva-akaratlan a 19. század utolsó évtizedeiben keletkezett "Egyenlő munkáért egyenlő bért!" jelszóra rímel. Pedig úgy nézett ki, hogy a jobboldali radikális pártból a szociális érzékenységet is felvállaló a jobbközép párti pozícióra történő átváltásnak ez lehetne az egyik próbatétele. Az más kérdés, hogy mind a demokratikus baloldal, mind a hazai jobboldali kormányszövetség képviselői választási propagandát sejtenek a hirtelen a szociális érzékenység mezében feltűnő Jobbik - egyébként a régió más országaiban is próbálkozó -, polgári kezdeményezésében. Ennek keretében a jobboldali párt és más csatlakozó szervezetek - váltakozó lendülettel -, aláírásokat gyűjtenek egy európai uniós program beindítása érdekében.

A Jobbik az általános elégedetlenséget meglovagolva arra helyezi a hangsúlyt, hogy az Európai Unió támogatáspolitikája elhibázott, hiszen a kohéziós program révén nem csökkent a gazdasági fejlettségbeli különbség, ellenkezőleg, nagyobb lett. A szociális demagógiának ez az állítása azonban eltakarja a valós tényeget.

Magyarország leszakadása nemcsak az uniós átlagtól, hanem a V4 többi tagállamához viszonyítva is az utóbbi években kétségtelenül megnőtt, mivel a többi közép-kelet-európai ország megindult a felzárkózás útján. Különösen helyén való ez a megállapítás Szlovákia esetében, amely a gazdasági fejlettség tekintetében hazánk mögül indult, s azóta a térségbeli országokat leelőzve, már évek óta élvezi az euróövezeti tagság előnyeit. De nemcsak Szlovákiáról, hanem valamennyi 2004-ben - velünk együtt -, vagy azt követően az Európai Unióhoz csatlakozott országról elmondható, hogy megfelelőbben használták fel a Brüsszelből jövő uniós pénzeket, mint Magyarország. Rendhagyó kivételt csak a régi tagnak számító Görögország képvisel, ahol csődközeli állapotot idézett elő a gazdasági világgazdasági válságot követő felelőtlen költségvetési gazdálkodás. Magyarország - a Fidesz állítása ellenére -, egy pillanatig sem volt olyan súlyos helyzetben, mint a hellén állam, de az kétségtelen tény, hogy az uniós pénzek felhasználása nagyrészt nem a versenyképesség javítását szolgálta, a mindez ellen dolgozó, széles körű korrupcióról nem is beszélve.

Szinte a rendszerváltás óta - vagyis lassacskán három évtizede - Magyarország azzal vonzotta magához a külföldi tőkét, hogy az időközben megteremtődött megfelelő minőségű infrastrukturális hálózat mellett nálunk olcsó munkaerőre találhattak kezdetben a privatizációban számításukat megtalálni vélő befektetők, majd azok, akik a zöldmezős beruházásokra adták a fejüket. Ez a jelenség természetesen nemcsak bennünket jellemzett, hanem - bár nem azonos mértékben -, de minden kelet-európai országot. Azonban az uniós csatlakozásuk óta eltelt több mint, bő egy évtizedben, különösen a 2000-es évek második évtizedének vége felé nagyot fordult a világ. Az olcsó munkaerőt a fejlett országokénál kevésbé drága váltotta fel, és szinte észrevétlenül már nem a munkaerő ára lett az első rendű befektetési indok, hanem az infrastrukturális fejlettség mellett, a munkaerő képzettsége is. Ennek ellenére Orbán Viktor kormányfő változatlanul azzal kampányol külföldön, hogy Magyarország azért kedvező célpont, mert nálunk olcsó a munkaerő. Ezzel szemben azok az országok döntöttek helyesen, ahol szemben Magyarországgal, nemcsak beszéltek a korszerű oktatásfejlesztésről, a duális szakmunkásképzés előnyeiről, hanem áldoztak is rá. Csak azok az államok reménykedhetnek a felzárkózásban, ahol nem csak ábrándoznak arról, hogy a bürokrácia csökkentése révén felszabaduló munkaerő valóban a versenyszférában talál magának megfelelő elfoglaltságot.

Manapság már a magyar kormányzat is kezdi felismerni, hogy a versenyképesség romlásának hátterében az olcsó munkaerőre épülő termelési szerkezet kifulladása áll. Ez a szerkezet azonban szorosan összefügg a magyar modellel, így az egykulcsos szja bevezetésével (ezen belül az alacsony jövedelműek adó-visszatérítésének megszüntetésével), a közmunka irracionális kiterjesztésével. Igaz, hogy rendkívül lassan, de vannak jelei annak, hogy tudatosul: mindez konzerválja, s ezzel nemzetközileg leértékeli a hazai munkaerő színvonalát.

A magyar versenyképesség nemzetközi rangsorokban való lecsúszásában emellett döntő szerepe van a jogbiztonság hiányának, az üzleti környezet kiszámíthatatlanságának, a siker lojalitástól és nem piaci eredményességtől való függésének. Ennek megfelelően a béremelések önmagukban nem változtatnak a rendszeren, fenntarthatóságukhoz a magyar modellen magán kell változtatni; miközben a béremelés egyes területeken a működőképesség elemi feltételévé vált.

Egész Európát súlyos demográfiai krízis sújtja, a folyamatosan fogyó munkaerőt egyre jobban meg kell fizetni, és ezáltal térségünkben is hirtelen megnőtt a munkaerő ára, amit azonban csak részben kísér a termelékenység növekedése, sőt Magyarországon az utóbbi években romlott is a mutató. A multinacionális cégek még képesek megbirkózni a munkaerő árának növekedésével, a kis- és közepes vállalkozások közül azonban csak azok maradhatnak talpon, amelyek alkalmazkodnak is a számukra drámai módon megváltozott körülményekhez. A magyarországi bérek azonban nemcsak a nyugat-európaiakhoz képest maradtak le, hanem a régióbéli társainkhoz képest is. Ma már például a cseh és a lengyel reálkeresetek 10-15 százalékkal múlják felül a mienkét, Szlovákiával szemben azonban még ennél is nagyobb a lemaradásunk, annak ellenére, hogy 2016 óta egyértelműen meglódultak a hazai bérek. A legfrissebb KSH-adatok szerint októberben az átlagbérek 12,8 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. A "rés" csak akkor lenne mérsékelhető, ha a magyarországi jövedelmek emelkedésének üteme meghaladná a szomszédokét, amire pillanatnyilag nincs remény, sőt a mostani béremelési lendület 2020-at követően minden valószínűség szerint lanyhulni fog.

Leszakadásunk egyik okaként említette Róna Péter közgazdászprofesszor egy brüsszeli tanácskozáson, hogy közgazdaságilag ideális a 65 százalék munkajövedelem, 35 százalék tőkejövedelem arány lenne, ezt azonban a hazai munkaadók - a multinacionális cégek vezérletével - fölborították a tőke javára, s egyelőre a szándék sem látszik, hogy ezen változtatni akarnának. Jól mutatja a romló elosztási arányokat, hogy jelenleg a tőke oldalára a jövedelemnek több mint 40 százaléka kerül, a munkaerőnek pedig csak kevesebb mint 60 százalék jut. Kelet-Európában súlyosbítja a helyzetet, hogy hiába kapja az ország a felzárkóztatási támogatásokat, ha az azokból keletkezett jövedelmet adózatlanul tudják kivinni a nemzetközi nagyvállalatok, jellemzően offshore cégekbe. Annak, hogy a kizsákmányolás foka magasabb nálunk, mint tőlünk Nyugatra, egyik oka az elégtelen munkavállalói érdekvédelem: az erős szakszervezetek szinte mindenhonnan hiányzanak - tette hozzá Róna.

Az adórendszert kell átalakítani
A szociális partnerek tárgyalásaira, s nem a brüsszeli döntéshozókra bízná a bérek felzárkóztatását Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke.
- Mennyiben reális a Jobbik béruniós elképzeléseinek megvalósulása?
- Mi ezt csupán politikai akciónak gondoljuk. A bérszínvonal növelésével természetesen egyetértünk. Azonban véleményünk szerint ebben a szociális partnereknek, a kormánynak, a munkáltatóknak és a szakszervezeteknek van dolga.
- A kormány kezdeményezte, hogy több éven keresztül a minimálbéreket és a garantált bérminimumot emeljék, korábban csökkentették a személyi jövedelemadót, a munkaadók járadékát. Mindez mennyiben járul hozzá a bérek felzárkóztatásához?
- A magasabb bérek kétségtelenül hozzájárultak a lakossági fogyasztás növekedéséhez. Ha ez így van, akkor az áfa bevételeknek is nagyobbaknak kell lenniük. Vagyis a központi költségvetés is jól jár. A valódi felzárkóztatást mi az egykulcsos személyi jövedelemadó két kulcsossá alakításával kezdenénk el. Elképzeléseink szerint a havi 450-500 ezer forintos jövedelemig 9 százalékos lenne az adókulcs. Efelett viszont megmaradna a 15 százalékos, vagyis a személyi jövedelemadózás kétkulcsossá válna. Ez a Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint igazságosabb lenne, s hozzájárulna a felzárkóztatáshoz.
- A centrumba igyekvő jobboldali radikális párt állítása szerint a szakszervezetek támogatják az aláírásgyűjtést.
- Nem veszünk ilyesmiben részt, a magyarországi nagy szakszervezeti tömörülések hasonlóképpen cselekszenek, mint mi. Álláspontunk szerint, mint említettem az alacsonyabb keresetű munkavállalókat érintő bérterheket kell mérsékelni, amihez a szociális partnerek megegyezésére van szükség. Ezt nem bíznánk az uniós döntéshozókra.

Támaszt kapnak a szociális jogok

Ha nem is állt az Európai Bizottság egyértelműen a bérunió mellé, de 2017. májusában rábólintottak arra a polgári kezdeményezésre, amely legalább hét uniós tagországban, legkevesebb egymillió uniós polgár támogató aláírását igyekszik összegyűjteni. Ha ez sikerülne, akkor az Európai Bizottságnak kötelező lenne napirendre tűznie a kérdést, és a szervezők lehetőséget kapnának arra, hogy az Európai Parlamentben nyilvános meghallgatáson ismertessék kezdeményezésüket. Brüsszelben ettől függetlenül már fontolgatják, hogy a következő uniós parlamenti ciklusban - 2019-ben lesznek az uniós választások -, létrehoznak egy konvergenciáért felelős biztosi posztot, bár értesülésünk szerint azt a Jobbik által hangoztatott nézetet, hogy térségünk árai már felzárkóztak a nyugat-európaiakéhoz, s most már a béreken van a sor, nem fogadják el. Ugyanakkor olyan veszélyt már érzékelnek a belga fővárosban is, hogy kontinensünk gazdasága szétszakadhat, és a határvonalat ezúttal nem annyira földrajzi értelemben rajzolják fel, hanem sokkal inkább az euróövezeten belüliek és a nemzeti devizát használók között. Ez a prognózis Magyarország gazdasága számára kedvezőtlen jövőt ígér, és még tovább növelheti a leszakadásunkat a bérek tekintetében is.

Egyébként arra, hogy az Európai Unió partner lehet-e a bérunió létrehozásában, utalhat az, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kifejtette, hogy "Európának egyszerre kell lélegeznie keleti és nyugati tüdejével, különben a kontinens megfullad és nem engedhető meg, hogy másodosztályú állampolgárai legyenek." Ezért az elnök sürgette egy munkaerőpiacot felügyelő szervezet létrehozását, amely biztosítja a munkaerő-piaci szabályok betartását a közös piacon.

Emlékezetes, hogy a szociális jogok európai pillérét létrehozó, novemberi göteborgi találkozón kiadott uniós proklamáció húsz kulcsfontosságú elvet határoz meg ahhoz, hogy méltányosan és jól működjenek a tagországok munkaerőpiaci és jóléti rendszerei, többek között az egyenlő hozzáférést a munkához, a tisztességes munkakörülményekhez és bérekhez, valamint a szociális védelemhez, munkanélküli-segélyhez és képzéshez. Ki is adtak egy „Az egyenlők Európája” címet viselő állásfoglalást, amely szintén említi az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét.

Szerző
2017.12.28 06:00

Szobrokkal harcol a Fidesz, hogy átírja a történelmet

Publikálás dátuma
2018.07.23 10:30

Fotó: /
Bár az 1956-os forradalom miniszterelnökének nagyságát még a mai kormányfő is elismeri, egyre valószínűbb, hogy szobrának mennie kell a Vértanúk teréről. Nagy Imre emlékművének elszállítása nem az első eset lenne, amikor a Fidesz jobbikos kottából játszik.
Nézeteivel és a kommunista pártban betöltött szerepével az itt ülők nagy része föltehetően egyáltalán nem ért egyet, de Nagy Imre azzal, hogy nem tagadta meg a forradalmat, hanem vállalta a magyar népet, megváltotta a nemzet tiszteletre méltó vezetői közé a menetjegyét – így válaszolt Orbán Viktor kormányfő a jobbikos Szávay Istvánnak az Országgyűlésben. Szávay előzőleg Orbán szemére vetette ugyanis, hogy a Fidesz fenntartja a „moszkovita gazember, Nagy Imre hamis kultuszát”, emlékművét még mindig nem vitette el a Parlament mellől a szoborparkba. Bár Orbán Viktor a parlamenti szócsatában látszólag visszaverte a támadást, azt véletlenül sem mondta, hogy a mártíromsággal megváltott „menetjegy” feltétlenül a Vértanúk terére szól – oda, ahol több mint húsz éve, 1996 óta áll Nagy Imre szobra. Az emlékmű áthelyezésének ötletével már Kövér László is előjött egyszer, igaz, ő nem a szoborparkot szemelte ki új helyszínként. A Heti Válasznak adott 2012-es interjújában a házelnök azt javasolta, hogy a Kossuth tér és a képviselői irodaház közötti területen hozzanak létre egyfajta panteont a „nemzethez kötődő, jobb- és baloldali, valóságosan progresszív történelmi szereplőknek”. Kövér úgy vélte, ide vihetnék át a Vértanúk teréről Nagy Imre szobrát, vagy például a Kossuth tér egyik sarkából Kovács Béla, a Szovjetunióba elhurcolt kisgazda politikus emlékművét. És akár, szégyenteljes mulasztást pótolva, emléket állíthatnának a szociáldemokrata Kéthly Annának is. Demjén Sándor nagyvállalkozó azonnal keményen tiltakozott Nagy Imre szobrának áthelyezése ellen. A Népszabadságban publikált nyílt levelében Demján felidézte, hogy Nagy Imre szobrának teljes költségét üzlettársaival, Sarlós Andrással és Fejér Bélával állták: „A költségek 74 százalékát magam finanszíroztam. Ifj. Varga Imre alkotása ma a legtöbbet látogatott és fotózott szobor.” Tarlós István főpolgármesternek címzett levelében Demján közölte, hogy „Nagy Imre szobrának áthelyezése esetén visszavonom adományunkat”.

Károlyinak mennie kellett

A házelnök lassan már szoborügyi kormánybiztosnak is jelöltethetné magát. 2010 nyarán, a Fidesz kétharmados győzelme után Kövér László volt az, aki bejelentette, hogy Károlyi Mihály szobra négy év múlva „már nem fog a mostani helyén”, a Kossuth tér egyik kiszögellésében állni. Károlyit addig csak a szélsőjobboldal – a MIÉP, majd a Jobbik – támadta, Kövér kijelentése révén a Fidesz is harcrendbe szerveződött. Néhány hónappal később, a Horthy Miklós budapesti bevonulásának évfordulóján tartott demonstráción a jobbikos Novák Előd „Én felelek Trianonért” feliratú táblát akasztott Károlyi Mihály gróf szobrának nyakába, valaki pedig a zsidó vallást jelképező kipát tett a fejére.
A kormánynak nem szegte kedvét az antiszemita incidens: amit a hatalom Károlyi szobrával művelt, az kimerítette a politikai hullagyalázás fogalmát. Körbekerítették az emlékművet, az összes bokrot és fát kivágták a környékén. A fideszes többségű fővárosi közgyűlés a Jobbik javaslatára a díszkivilágítást is lekapcsoltatta. Az MSZP hiába szervezett őrséget, Károlyi Mihály emlékművét 2012 márciusában, egy kora reggeli órán gyorsan elbontották. A szobor Siófokra került, jó messze a fővárostól és a Parlamenttől. A fővárosi közgyűlés szintén jobbikos indítványra szavazta meg, hogy a XIII. kerületi Szent István parkból vigyék el Lukács György filozófus szobrát. A környéken szerveződő tiltakozás ellenére a döntést tavaly tavasszal végrehajtották.

Arrogancia és történelemhamisítás

Orbán Viktor miniszterelnök a 2014-es parlamenti választás előtt azt ígérte, hogy egyeztetni fog a vitatott emlékezetpolitikai kérdésekről. Ezek közé tartozott az V. kerületi Szabadság térre tervezett úgynevezett német megszállási emlékmű, amely kizárólag a náci Németországot teszi felelőssé a holokausztért, Magyarországot pedig ártatlan Gábriel arkangyalként ábrázolja. A kormányfői ígéret ellenére – két nappal a választás után – mindenfajta egyeztetés nélkül megkezdődött a „nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontossá” nyilvánított szoborberuházás a Szabadság téren. A heves tiltakozások miatt az emlékművet csak jókora késéssel, titokban, az éj leple alatt állították fel, avatási ünnepség egyáltalán nem volt. A sasos-arkangyalos szobor a hatalmi arrogancia, a szószegés, a történelemhamisítás jelképévé vált, valamint az ellenállásé: a korábbinál lényegesen kisebb intenzitással ugyan, de több csoport még ma is rendszeresen demonstrál a Szabadság téren. Kövekből, fotókból és személyes tárgyakból létrejött az emlékezés valódi tere. A Fidesz támogatásával eredetileg a Szabadság téren, a szovjet katonai emlékmű ellenpontjaként akarták felállítani a „szovjet megszállás áldozatainak” tiszteletére emelt fekete obeliszket is. A kormánypárt aztán kihátrált a terv mögül, a közel félmilliárdos költséggel elkészült obeliszket nemrég a Duna túlsó oldalán, Óbudán avatta fel Orbán Viktor.

Vesztes csaták

Országos vihart kavart 2015 végén, hogy Székesfehérváron egy antiszemita nézeteiről ismert történésznek, Hóman Bálintnak akarnak szobrot állítani. A kezdeményezés mögött formailag egy alapítvány, valójában fideszes politikusok álltak. A Mazsihisz, civil szervezetek és baloldali pártok tiltakoztak, a holokauszt nemzetközi emléknapján Barack Obama amerikai elnök is elítélte a szándékot. Az MSZP-s Kunhalmi Ágnes kérdésére Orbán Viktor kormányfő arról beszélt, hogy 1944. március 19-vel, a német megszállással Magyarország elveszítette szuverenitását. A kollaborálásnak különböző oka és minősége lehet, de – utalt Hóman Bálintra – a kormány nem támogathatja olyan politikus szobrának a felállítását, aki együttműködött az elnyomókkal. Orbán hasonló megfontolásból azt sem támogatja, hogy szobra legyen Horthy Miklósnak. Ugyanakkor az antiszemitizmus elleni harcot szerinte kompromittálja, hogy „annak az élén rendszeresen egy másik diktatúra utódpártjának a képviselői mennek”. Hóman Bálint végül nem kapott szobrot Székesfehérváron, ahogyan a fajvédő politikus Donáth György sem mellszobrot Budapesten. Utóbbi emlékművét 2016 elején az Üllői út és a Páva utca sarkán, közel a holokauszt-emlékközponthoz Boross Péter volt kormányfő és a fideszes Gulyás Gergely, jelenleg miniszter avatta volna fel. Ellentüntetők ezt megakadályozták. A meghiúsult ünnepség után a szervezők magát a mellszobrot is elvitették.

Témák
szobor
2018.07.23 10:30
Frissítve: 2018.07.23 14:32

Három napig várt Orbánra a jobbikos képviselő, felfüggeszti a tiltakozást

Publikálás dátuma
2018.07.22 16:00

Fotó: Facebook/
Varga-Damm Andrea hiába szobrozott a miniszterelnöki dolgozószoba előtt, nem járt sikerrel. Orbán vasárnap reggel is járt bent, de nem állt szóba vele.
Felfüggeszti a várakozást Orbán Viktor miniszterelnök parlamenti dolgozószobája előtt Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő, aki a kilakoltatások határozatlan idejű felfüggesztésével és az ápolási díj minimálbérre történő emelésével kapcsolatos kérdéseire vár válasz a miniszterelnöktől. Korábban azt mondta, addig marad a kormányfő dolgozószobája előtt, míg választ nem kap kérdéseire. Az ellenzéki országgyűlési képviselő vasárnapi újságíróknak azt mondta: reggel Orbán Viktor bement a szobájába, de ekkor sem adott neki választ a július 14-én írásban feltett kérdéseire. Ez után úgy döntött, felfüggeszti a várakozást, hogy kidolgozza azt az indítványt, amellyel összehívhatja a parlament rendkívüli ülését és tárgyalásokat kezdeményez a több ellenzéki párttal ennek támogatásáról. Emellett elkészíti azt a két törvénymódosító javaslatot is, amellyel felfüggeszthetik a kilakoltatásokat, illetve július 31-ig elkészülhet az ápolási díjak emeléséről szóló javaslat. A jobbikos politikus azt mondta, ha ezek után sem fog választ kapni a kérdéseire a miniszterelnöktől, akkor folytatja majd a parlamenti dolgozószoba előtti akcióját és várni fog Orbán Viktor válaszára. Varga-Damm Andrea utalt arra: péntek délután, amikor elfogadták a 2019-es költségvetést, világossá vált számára, hogy sem a kilakoltatások felfüggesztéséről, sem pedig az ápolási díjak minimálbérre emeléséről nem születik döntés, és nem lesz napirenden ennek a két problémának a megoldása. A képviselő szerint ezeknek a kérdéseknek a rendezése nem várhat szeptemberig, a parlament következő üléséig, ezért maga kezdeményezi az Országgyűlés összehívását, hogy a képviselők egyszerű többséggel módosítsák a végrehajtási törvényt és függesszék fel a kilakoltatásokat addig, amíg nem rendezik a devizahitelesek kérdését.
2018.07.22 16:00