Panelhorrort vitt színre Pálfi György

Publikálás dátuma
2017.12.29 06:45
FOTÓK: SZALMÁS PÉTER
Fotó: /
Pálfi György filmrendező első színházi munkájaként egy skandináv panelhorror adaptációját készítette el a Zsilipben. Úgy érzi, hogy nálunk a filmre rátelepedett a politika.

- Most rendezett először színházban, milyen élmény kilépni a filmezésből?

- Nagyon jó, nem is értem, miért nem csináltam eddig.

- És miért nem csinálta eddig?

- Mert mindig volt film, ami lekötött. A filmezésben otthon érzem magam, ismerem a nyelvét, kisgyerekkorom óta művelem, beleivódott a csontjaimba és a sejtjeimbe.

- Korábban nem is vetődött fel a színház?

- De szinte állandóan, hiszen a film és a színház közel áll egymáshoz. Ám azt gondoltam, és valamennyire most is azt hiszem, hogy két különböző nyelvről van szó, még ha ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik is mindkettő: a két műfaj megérti egymást, ugyanúgy mint a lengyelül beszélő az oroszt. Mégis, valahogy attól tartottam, hogy lengyelül kezdek el beszélni és nem oroszul.

- Végül aztán miért adta meg magát?

- Megtetszett, hogy a színház közösségi cselekvés.

- A film nem?

- A filmezés igazi csapatmunka, de jobban elkülönülnek egymástól és sokkal hosszabb ideig tartanak az alkotás egyes fázisai. A forgatókönyvírás például magányos gyötrődés, hosszú hónapokon át, míg elkészül a végső változat. De a vágás is hasonló élmény. A vágómmal most több mint egy évig dolgoztunk kettesben a filmen.

- Azt mondják, hogy a jó színházhoz is belső diktatúra kell.

- Lehet, én társasági élményként éltem meg a színházat, ahol egy közös célért dolgozunk több héten át. Nyilván ezt is át lehet tolni egyfajta uralkodássá, de a mi esetünkben most nem ez történt, legalábbis remélem, hogy a többiek is így látják.

- A Tripp új, saját meghatározása szerint helyspecifikus színház, nincs társulat, produkciókra szerződik mindenki. Ráadásul önök nálunk szokatlanul, két hónapig ugyanazt játsszák. Hogyan lehetett ezt a formát a gyakorlatba átvinni?

- Szükség volt ugyan kompromisszumokra, de azt hiszem, például a színészválasztás ennek nem látta kárát, még akkor sem, ha ez a forma sok színészt kizárt a kezdeményezésből, hiszen akik repertoárrendszerben játszanak nem tudtak velünk dolgozni. Ezért több színészrendezőt – Quintus Konrádot, Szabó Simont, Vasvári Csabát – nyertük meg, mert ők jobban ráértek.

- Az előadásban kamaszgyerekek is szerepelnek, őket hogyan választották ki?

- Olyanokat választottunk, akiknek már van színházi tapasztalatuk. Az utóbbi években több nagyobb zenés produkció született, ezek sok gyereket foglalkoztattak, filmes ügynökségek segítségét is kértük, így nem okozott különösebb gondot a casting.

- Az Engedj be című előadás alapja egy skandináv gyerekhorror film, amely egy vámpírlány és egy fiú szerelméről szól. A vámpírlányt játszó szereplőt hogyan találták meg?

- Szőke Abigél, aki egyébként Sopsits Árpád Martfűi rém című filmjében is játszott, egyszerűen besétált a castingra, és szinte azonnal eldőlt, hogy őt kerestük.

- A témát ön hozta?

- Nem, Magács László a Tripp vezetője ajánlotta, azt gondolta, hogy ez nekem való.

- A játszóhely, a Zsilip is eléggé speciális.

- Igen, mivel a film egy panelhorror, először egy gyárcsarnokot, egy lecsupaszított betonszerkezetű épületet kerestünk. Találtunk is több lehetséges helyszínt, de főleg Budapest külterületén. Végül aztán az élet hozta meg a megoldást, hiszen Magács László egyszer csak benézett a Jászai Mari téren lévő üresen álló egykori pártétkezde terébe, és kiderült, ez a mi helyünk. A tulajdonos december végéig bérbe adta nekünk, később zsinagógát terveznek ebben a térben. Két hónapra viszont gyakorlatilag ölünkbe hullott egy új körúti színház.

- A vámpírtörténet tematikája eddig hiánycikknek számított nálunk, nem tartott tőle, hogy belebukik?

- Éreztem a vállalkozás terhét. Igyekeztünk megfelelni a „vámpír tematikának”, mégis a vámpír nálunk inkább egy szimbólumként fogható fel. A történet pedig számunkra elsősorban egy kamaszfiú drámája.

- Egy tévéműsorban azt mondta, hogy az ön számára a vámpírlány figurája a függőséget testesíti meg. A szerelem, függőség?

- Persze, ez nem kérdés. Egy nem normális állapot, amit a természet, vagyis a hormonrendszer bocsát az ember agyára. Ilyenkor mondhatjuk, szélső értékig leng ki a mutató. Mindenki arra vágyik, hogy ezt megélje, amikor viszont bekövetkezik, azt akarjuk, hogy minél előbb múljon el. Egyébként a vámpírlány egy metafora, jelenthet bármit, amibe az ember belehabarodik, és mértéktelenül kezd vele élni, emiatt olyan dolgokat is megtesz, amelyek a józan észen, a saját morális mércén, a társadalmi szokásoknak megfelelő viselkedésen túlmutatnak. Ez vonatkozhat bármilyen olyan függőségre, amelyet az ember titkolni és szégyellni szokott, mégis él vele. Amikor megkérdezték tőlem, hogy élek-e ilyennel, én a dohányzást mondtam, amit két éve abbahagytam. Ez társadalmilag elfogadott függőség, de például a szexfüggőség, vagy a droghasználat már korántsem az. Ha az ember mondjuk a heroinhoz nyúl, akkor tulajdonképpen Elit, a vámpírlányt engedi be az életébe, akitől olyan szerelmet vár, amit a környezetében normális módon nem talál meg, és akár az élete végéig is elkísérheti. És már-már szó szerint a vérét szívja ez a dolog. Az ember ambivalensen viszonyul hozzá, mindig el akarja küldeni, mert mint egy ragadozó, vagy egy lidérc, rátelepedett, de a megismételhetetlen örömöt mégis csak tőle lehet megkapni.

- Megszabadulhatunk a lidércektől?

- Nem mindig.

- Ön filmezésfüggő?

- Bizonyos szempontból igen. De számomra eddig a filmezés hálás dolog volt. Csak mostanában nem az, amikor ennyire rátelepedett a politika, és ennyire nehéz úgy alkotni, ahogy én szeretek.

- Ön a végül meg nem valósult Toldi-film kapcsán konfliktusba került a Filmalappal és a vezetőjével, Andy Vajnával. Van, amit ma másként csinálna?

- Valószínűleg, ha csinálhattam volna másként, akkor azt meg is tettem volna. Utólag sem érzem magam hibásnak.

- Azt mondta, hogy a pénzosztó szervezet struktúrája, rendszere okozta a hibát. Akkor ez egy rendszerhiba?

- A hozzám hasonlóan gondolkodó, határfeszegetőbb alkotók számára mindenképpen. És ezzel most az jár, hogy nagyon nehezen és keveset filmezhetek itthon, a szakmailag legaktívabb életszakaszomban.

- Mi a megoldás?

- Lehetne például bátorítani a kísérletezőbb kedvű alkotókat. Vagy lehet próbálkozni külföldön. De ez nehéz, hiszen ha külföldi forrásból szeretne az ember forgatni, ahhoz ott kellene élni, illetve újra kellene kezdeni az életpályát. De a gyerekeim ide járnak iskolába, sok szállal kötődöm Magyarországhoz. Mondták persze, hogy menjek el… De nem tudtam elmenni. Nem tehettem mást a Toldi után, mint beálltam a sor végére. A hatodik beadott filmtervem végigment ezen a rendszeren, és a pályázat beadását követően két év múlva támogatták. De az mégis csak árulkodó, hogy az elmúlt nyolc év után most vagyok az első Filmalapos film utómunkálatainál, miközben a kollégáim többsége, már a harmadikat kezdi, vagy a másodikat fejezi be, és sikeres fesztiválturnét folytat. Szerintem ez beszédes.

- Tehát megbüntették?

- Érzek ebben ilyet. De közben ügyesen taktikáznak, hiszen adtak egy lehetőséget, így tulajdonképpen még hálás is vagyok.

- Tehát komolya ára van, annak, hogy egyszer felállt egy asztaltól.

- Valóban, de nem kivégzés, vagy megsemmisítés lett a vége, hanem egy pályanehezítés. Nem csinálnak mártírokat.

- És mit lehet tudni a filmről, amire végül kapott hatszáz milliót a Nemzeti Filmalaptól és jelenleg az utómunkáknál tart?

- Az Úr Hangja a címe, január végére készül el kanadai-magyar koprodukcióban Kanadában, Las Vegasban, a nevadai sivatagban és Budapesten forgattuk a lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem kultikus regényéből.

- Önt az ilyen kihívások izgatják?

- Igen, lehet olyan filmet csinálni, mint a többi, de engem főként a játékosság és a kísérletezés izgat. Az ilyen alkotásoknak nagyon nehéz a menedzselése.

- Visszatérve a beszélgetés elejére, lesz még színház?

- Ha lehet üzenni a színház igazgatóknak egy országos napilapban, hogy nekem ez tetszett, szívesen csiszolgatnám tovább a színházi tudásomat, és látnak bennem fantáziát, akkor igen.

Névjegy
1974. április 11-én született. 1995-ben került be a Színház-és Filmművészeti Egyetem rendező szakára, Simó Sándor később legendássá lett osztályába, ahol 1999-ben diplomázott. 2001 óta a Madzag Filmegylet tagja. 2002 óta a Magyar Filmszövetség és az Európai Filmakadémia tagja. 2008-2010 között Színház-és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára volt, 2010 óta adjunktusa. Filmjei: Hukkle, Taxidermia, Szabadesés. A Hukkléért 2003-ban elnyerte az Európai Filmakadémia Fassbinder- díját. Az Engedj be! az első színházi rendezése.

2017.12.29 06:45

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08