Évfordulós merénylet Kabulban

Publikálás dátuma
2017.12.29 06:33
Fotó: AFP/Shah Marai
Fotó: /
Újabb súlyos merényletek jelzik, hogy ismét átrendeződhet a terrorizmus nemzetközi térképe, a Közel-Keletről ismét Afganisztánba kerülhet a központ.

Negyvenen meghaltak és harmincan megsebesültek abban az öngyilkos robbantás sorozatban, amelyet egy kabuli média és kulturális központ mellett követtek el. A merénylet ezúttal is a síita közösséget célozta, az Afgan Voice Agency hírügynökség és a vele egy épületben székelő Korán-iskola, ami előtt a merénylet történt, az afgán főváros síiták lakta negyedében található. Ugyanakkor az észak-afganisztáni Balh tartományban hat gyerek vesztette életét, amikor akna robbant egy úton.

Fotó: AFP/Daud Yardost

Fotó: AFP/Daud Yardost

Mindkét merénylettípus beleillik abba a sorozatba, amely az egész 2017-es évet jellemezte. Lapzártánkig egyetlen szélsőséges szervezet sem vállalt felelősséget egyik merényletért sem, de az elkövetés módja arra utal, hogy a kabuli robbantás az Iszlám Állam, az úton robbanó akna pedig a tálibok műve. Az idén feltűnően megsokasodtak a nagy horderejű merényletek Afganisztánban. A kabuli kormányzat képviselője a tálibokat tette felelőssé a gyerekek halála miatt, hangsúlyozva, hogy a tálibok rendszeresen helyeznek aknákat azokra az utakra, amelyeken az afgán biztonsági erők közlekednek. A célpontok valószínűleg ezúttal sem a pásztorgyerekek voltak.

Az Iszlám Állam viszont elsősorban a síita lakosságot, illetve a nemzetközi erőket és diplomáciai testületeket, a „bűnös nyugat” képviselőit illetve a médiát célozza. Kabulban az utóbbi hónapokban több médiaorgánum ellen hajtottak végre terrorcselekményt, a mostani robbantás is hírügynökséget célzott.

A történtek is jelzik, hogy az afganisztáni terrorveszély fokozódása nem indokolatlanul került a nemzetközi figyelem középpontjába. Az Iszlám Állam (IS) szíriai és iraki katonai veresége kapcsán vezető politikusok, katonai vezetők és biztonsági elemzők egyetértettek, hogy a terrorcsoport vélhetően Afganisztánban próbálja majd újraszervezni önmagát. Miért épp ott? Mindenekelőtt azért, mert rendkívül gyenge a központi kormányzat, egyes becslések szerint már csak az ország területének 57 százalékát ellenőrzi, a többi részeken a szélsőségesek vették át az irányítást. A NATO erők kivonulása után a helyi biztonságiak és hadsereg nem tud felnőni a feladathoz, a tálib szélsőségesek látványosan erősödnek, a Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal közös határszakaszt gyakorlatilag teljes hosszában ők uralják, nem utolsó sorban azért, mert 2014 óta az IS már eléggé komolyan megvetette a lábát Nangarhar és Kunduz tartományokban. Orosz jelentések szerint ősszel, az iraki és szíriai kiszorulással egyidőben egyre több IS dzsihádista érkezett Afganisztánba. A Talibán és az IS közötti rivalizáció, a nyílt harc a területekért újra lángba boríthatja az 1979 óta szinte folyamatos háborúban élő országot.

2017-es összesítések még nem állnak rendelkezésre, de már 2016-ban minden negatív rekord megdőlt: a civil áldozatok száma még sosem volt annyira magas, az ENSZ adatai szerint 11 418 halott és sebesült volt a háború számlájára írható.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az Amerika-barátnak nem nevezhető orosz elnök, Vlagyimir Putyin épp a napokban mondta azt, hogy súlyosbodott a terrorfenyegetés Afganisztánban, és csak rosszabbodni fog. „Amennyiben azonban nem lenne ott az Egyesült Államok, valószínű, még rosszabb lenne" – hangsúlyozta Putyin.

A NATO az idén nyáron döntött úgy, hogy fokozni kívánja jelenlétét a terrorizmussal és belső feszültségekkel küzdő közép-ázsiai országban, azzal a céllal, hogy erősítse az afgán védelmi kapacitásokat.

38 éve vonult be a Szovjetunió
Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár parancsára 38 éve, karácsonykor szállta meg Afganisztánt a Szovjetunió. 1979. december 24-től 26-ig három napon át érkeztek a szovjet szállítógépek a kabuli és a bagrami repülőtérre. December 27-én reggel kezdődött Kabul stratégiai pontjainak megszállása, utcai harcok kíséretében.

2017.12.29 06:33

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08