Rédei Judit írása a Népszavának;

világ;

2017-12-30 06:25:00

Robog a világ gazdasága - De merre?

Boldogan rohan a világgazdaság egy fekete lyuk felé – figyelmeztet több elemző. Az aggodalom nem alap nélküli, de a többség optimista.

Az nem kérdés, hogy a világgazdaság főszereplőinek oka van a vidámságra az óévbúcsúztatón. Ezer milliárd dollárral lettek gazdagabbak 2017-ben a leggazdagabbak. A listavezető az Amazon alapítója, Jeff Bezos, vagyona épp hogy csak elmarad a 100 milliárd dollártól, a második Bill Gates 91,3 milliárd dollárral sem szégyenkezik, míg Warren Buffet 85 milliárddal csak bronzérmes. Az 500 leggazdagabb vagyonát 5400 milliárd dollárra teszik, ez több mint a fele az USA teljes bruttó hazai termékének.

A vastapsra készülők kedvét azonban kissé lelombozza több elemző is, akik szerint a gyarapodás elsősorban az érintettek részvényvagyonának tőzsdei felértékelődésének következménye, amely mögött nem feltétlenül a kiváló gazdasági teljesítményt, hanem a mesterséges monetáris beavatkozást sejtetik az elemzések. A pénzbőségben elkényelmesedett szereplőknek azonban fel kell készülni arra, hogy jövőre új fejezet nyílik, a gazdaságirányításban, a monetáris intervenciók háttérbe szorulnak, és a reálfolyamatok kerülnek előtérbe a jegybankoknál. De ma még joggal örülhetünk a pozitív konjunktúramutatóknak, a tőzsdék szárnyalásának, a Wall Street rekordjainak, annak, hogy a Dow Jones részvényindex ez év decemberében átlépte a 24 ezres álomhatárt, több mint 4000 ponttal hízva az év során.

Az Öreg Kontinens piacain hasonlóan alakultak az események, és különösen jól teljesített a keleti régió. A lengyel tőzsde világrekorddal ünnepelhet szilveszterkor, a Wig 20 index dollárban mért éves gyarapodása 48,6 százalék volt, hazai valutában 25,5 százalékot tett ki. Prága 38,8 százalékos növekedést könyvelhetett el, míg Budapest 36,8 százalékot. Az euroövezet tíz éve nem látott dinamizmusról tett tanúságot 2017-ben: az év eleji előrejelzések szerinti 1,4 százalékos GDP növekedés év végére 2,3 százalékra nőtt, kezdenek normálisan menni a dolgok.

Sokan vannak ugyanakkor azok, akik, a színfalak mögött kutakodva, veszélyt kiáltanak. Soha nem cipeltek a világ államai akkora adósságterhet, mint napjainkban – kongatta meg a vészharangot az IMF és az OECD is. Tíz év alatt az országok teljes adóssága, beleértve az állam, a vállalatok és a lakosság hiteleit, az össz GDP 234 százalékáról 275 százalékra nőtt, ezen belül a háztartások a GDP 52 százalékáról 63 százalékra gyarapították kölcsöneiket. Az IMF szerint 65 százalék felett kritikussá válik a helyzet, 3 éven belül bankcsődök sorozatával fenyeget.

Egyre több közgazdász vélekedik úgy, hogy a valójában nem is olyan jól teljesítő amerikai gazdaság ölén, az irányadó tőzsdeindex, a Dow Jones hihetetlen lendülete egy tőzsdekrach előszele. A Goldman Sachs szakértői szerint a piacok túl messze mentek, és a zuhanás rettenetes lesz. A véleménynek visszaköszön a bankok bankja, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) közelmúltban publikált jelentése, amely szerint a részvények világszerte, de az Egyesült Államokban különösen, legkevesebb 25 százalékkal túlértékeltek.

Ami a kötvénypiacok állapotát illeti, az ugyancsak elszakadt a valóságtól, ott a mozgatóerőt kizárólag a jegybankok QE (Quantitativ easing – mennyiségi könnyítés) jegyében történő felvásárlásai jelentik, ezek az akciók, ha fokozatosan is, de megszűnnek, és az ilyen aktívák, a portfóliótisztítás jegyében, visszakerülnek a szabadpiacra, egyelőre beláthatatlan következményekkel. Egyes jóslatok szerint a következő két évben az árfolyamok fokozatos lemorzsolódására kell számítani, míg mások brutális zuhanást vizionálnak. Egy dolog biztosnak tűnik, a finom fehér kenyér javát megettük, és lehet, hogy már a közeljövőben morzsákkal kell megelégedniük a piac szereplőinek.

A globális gazdaság jövőjével kapcsolatban is készek az elemzők forgatókönyvei. Az optimista változatnak, amelyben a világ négy nagy gazdasági régiójában, az Egyesült Államokban, az eurózónában, Kínában és Japánban sikerül olyan strukturális reformokat megvalósítani, amelyek dinamizálják a gazdasági növekedést, nem sok esélyt adnak. A pesszimista feltevés szerint ennek az ellenkezője fog történni, Kína kivár, és nem tér le az eladósodottság vágányáról, nem építi le felesleges kapacitásait, az eurózóna nem az integráció, hanem a politikai ellentétek útvesztőjében fog bolyongani, és a kormányok képtelenek lesznek a szükséges intézkedésekre, Japán pedig marad a lassú növekedés kalitkájában. Trump, amerikai elnök tovább rontja a helyzetet a tehetőseknek kedvező adópolitikával, a kereskedelem protekcionista ellehetetlenítésével, és rövidlátó migrációs intézkedéseivel. A költségvetés szertelensége nyomán ellenőrizhetetlenné válik a deficit, az eladósodottsággal párosuló kamatemelés következményeként erősödő dollár fékezni fogja az amerikai gazdaságot. A legvalószínűbb folytatás várhatóan a két szélsőség között lesz. A ciklikusnak mondható növekedés folytatódik, ami, ha nem is teljes, de részleges támaszt is kap a kormányoktól, a dinamika visszafogottabb lesz az optimálisnál, és sebezhetővé válik a legkisebb gazdasági, pénzügyi, geopolitikai sokk esetén is.