Csehszlovákia - Gyors válás, hosszas nosztalgia

Publikálás dátuma
2018.01.02 06:33
Fotó: AFP
Fotó: /
Negyedszázaddal Szlovákia megalakulása után a lakosok 51 százaléka értékeli pozitívan az önálló állam létrejöttét, de a közös csehszlovák állam megszüntetését csak a megkérdezettek 40 százaléka tartja jó döntésnek.

„Csehszlovákia nem esett szét, mint a Szovjetunió, és nem is verték szét, mint Jugoszláviát. A két ország egyszerűen különvált” – nyilatkozott lapunknak Milan Knazko, aki szlovák külügyminiszterként a közös állam jövőjéről 1992-ben folytatott tárgyalássorozat egyik résztvevője volt. Szlovákia hivatalosan 1993. január 1-jén jött létre.

Az 1992-es választások után hónapokig tartó, több fordulós tárgyalás során még a közös állam további sorsáról egyezkedett az újonnan megalakult cseh és szlovák kormány miniszterelnöke, Václav Klaus és Vladimír Meciar.

Fotó: AFP

Fotó: AFP

„Nem azzal a céllal ültünk tárgyalóasztalhoz a csehekkel, hogy két önálló ország jöjjön létre” – emlékezett vissza Knazko, az 1989-es bársonyos forradalom ikonikus szereplője, aki szerint a szövetségi államalakulat további működését akarták új alapokra helyezni. Azonban a tárgyalás során fokozatosan kiderült, kevés témában tudnak közös nevezőre jutni a csehekkel. „Egy ponton aztán Klaus azt mondta, mindenféle kísérletezgetés helyett jöjjön létre inkább két önálló állam” – idézte fel az akkori cseh kormányfő szavait a volt szlovák külügyminiszter, aki szerint nem volt politikai akarat Csehszlovákia megőrzésére.

Politikai akarat – legalábbis Szlovákiában – az önálló állam létrehozására sem igen volt: akkoriban egyedül a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt szorgalmazta a föderáció megszűnését. Mára már a szlovákok minimális többsége (51 százalék) megbékélt az önálló állam létével, de paradox módon kisebbségben vannak (40 százalékot képviselnek) azok, akik szerint helyes volt megszüntetni a közös államot - vagyis a lakosok 11 százaléka örül ugyan a szlovák állampolgárságnak, de egyúttal szívesen maradt volna egyúttal csehszlovák állampolgár is.

1990-ben a szlovákiai lakosoknak még csak 10 százaléka szeretett volna saját államot. Egy 1993 májusában végzett felmérés azt mutatta: Szlovákiában a megkérdezettek 29 százaléka mondott volna igent egy esetleges referendum során az önálló szlovák államra. A Közéleti Kérdések Intézete (IVO) nevű pozsonyi think-tank öt évvel ezelőtt azt mérte, hogy a szlovákiai megkérdezettek 58 százaléka örült az önálló ország létrejöttének. Néhány héttel ezelőtt viszont ez az arány már csak 51 százalék volt.

Csehországban egyértelműbb irányú az elmúlt évek elmozdulása: 2012-ben még csak 46 százalék, idén már 53 százalék örül az önálló állami létnek. Ugyanez az eltérő két trend figyelhető meg a közös csehszlovák állam megszüntetésének az értékelését illetően: a szlovákoknál a mostani 40 százalékos helyeslés a 2012-es 45 százalékhoz képest jelentős csökkenést mutat, míg a cseheknél az öt évvel ezelőtti 38-ról 42 százalékra nőtt a támogatottsági arány.

A csehek és a szlovákok egybehangzóan sérelmezik, hogy annak idején nem kérdezték meg őket Csehszlovákia további sorsáról. A szlovákiai közbeszédben huszonöt éve fel-felmerülő téma, miért nem tartottak népszavazást 1992-ben az önálló Szlovákia létrehozásáról – főleg annak tükrében, hogy azóta nyolc különböző témában rendeztek referendumot az országban. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a szlovákiai megkérdezettek 67 százaléka szerint népszavazás során kellett volna eldönteni a szövetségi Csehszlovákia sorsát. Ez az arány 25 év alatt alig változott.

„Nem volt miről népszavazást kiírni” – válaszolja Milan Knazko. „A szlovákok és a csehek között nem okozott gondot az együttélés. Csak azzal volt problémánk, pontosan hogyan működjön tovább a közös állam. Erről pedig nehezen tarthattunk volna referendumot.”

Mindkét országban főleg az idősebb generáció sírja vissza Csehszlovákiát - derül ki az IVO felméréséből. A szlovákiai 65 év fölötti korosztály képviselőinek 56 százaléka, míg a 18-24 éveseknek mindössze 26 százaléka szerint volt helytelen a szövetségi állam felbomlása. Ez a korcsoport szerinti eltérés megfigyelhető Csehországban is.

Milan Knazko elmondta: ő maga nap mint nap megbizonyosodik arról, hogy a különválás óta összehasonlíthatatlanul jobb a viszony a csehek és a szlovákok között.

„Ma nincsenek közöttünk ellentétek. Már nem téma, melyik országrész fizet rá a másikra, ki képviseli az országot külföldön, ki és milyen döntésre jogosult. Azelőtt három kormány működött egyetlen szövetségi államon belül, ami tarthatatlan volt.”

„Krokodilkönnyeket hullatunk egy sír fölött, amelyben senki sem fekszik” – summázta véleményét a színészből lett politikus, aki ma ismét színészkedéssel keresi a kenyerét Pozsonyban és Prágában. Szerinte az emberek amúgy sem az országukhoz, hanem a kultúrájukhoz ragaszkodnak.

„Meggyőződésem, hogy a lehető legjobb döntés született 25 évvel ezelőtt” – tette hozzá.

Mérföldkövek a különválás útján

1989. november 17. A prágai egyetemisták tüntetése rendszerellenes demonstrációba torkollik, a „bársonyos forradalom” kezdete.

1989. december 5. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányában öt pártonkívüli is helyet kap.

1989. december 29. Václav Havel cseh ellenzéki drámaírót köztársasági elnökké választják.

1990. március 1. A Szlovák Szocialista Köztársaság új neve Szlovák Köztársaság.

1990. március 29. A közös államot előbb Csehszlovák Szövetségi Köztársaságnak, majd április 20-tól Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak nevezik át.

1990. június 8.-9. Az első szabad választások, melyeken a kommunisták elveszítik kormányzó szerepüket.

1992. június 5.-6. A második szabad választásokat követően Szlovákiában hatalomra kerül Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS).

1992. június 17. A szlovák törvényhozás nyilatkozatot fogad el Szlovákia szuverenitásáról. Válaszul két nappal később Václav Havel lemond államfői posztjáról.

1992. augusztus 26. A cseh és a szlovák kormányfő vezette tárgyalássorozat hatodik fordulóján eldől: az év végén megszűnik Csehszlovákia. Négy nappal később elfogadják a leendő Szlovákia alkotmányát.

1992. november 25. A prágai szövetségi parlament alkotmánytörvényt fogad el a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről.

1993. január 1. Létrejön a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság.

2018.01.02 06:33
Frissítve: 2018.01.02 11:10

Donald Trump „pokoli” látogatása Nagy-Britanniában

Publikálás dátuma
2018.07.15 21:00

Fotó: /
A brit média legpozitívabb jelzője a háromnapos amerikai elnöki vizittel kapcsolatban az „ellentmondásos” volt.
Kevés öröme lehetett Donald Trumpnak, amikor - ha egyáltalán - beleolvasott a nagy-britanniai látogatásával kapcsolatos sajtóvisszhangba. Ahogy a londoni és edinburghi sokezres tüntetések is jelezték, az amerikai elnök meghívása katasztrofális hatásúnak bizonyul, kezdve a The Sun bulvárlapnak adott, Theresa May Brexit-politikáját becsmérlő interjújával egészen az udvari protokoll ismételt semmibe vételéig. A baloldali The Guardian értékelése szerint „komolyabb felkészüléssel és politikai érzékkel a katasztrofális és zavarba ejtő elnöki út elkerülhető lett volna. Szégyenletes és ostoba tévedésnek bizonyult, hogy May 2017 elején hanyatt-homlok Washingtonba rohant, és állami látogatásra hívta meg a frissen hivatalba lépett elnököt, akinek szövetségesi elkötelezettségéről fogalma sem volt”. A lap részvétet érez a brit kormányfő iránt, még ha a minden precedenst nélkülöző „hátba szúrást” szerinte Theresa May csakis magának köszönhette. A kommentár szerzője reméli, hogy May képes lesz levonni a tanulságot, és „a kiszámíthatóbb, a brit értékeket méltányoló szövetségesekkel, azaz Európával erősíti és teszi hatékonyabbá az együttműködést”.  A Guardian szöges ellentéte, a Brexit-párti, mélyen konzervatív Mail on Sunday-ben a szigetország egyik volt washingtoni nagykövete és két közismert publicista is alaposan bírálja az „ellentmondásos” vizitet. Sir Peter Westmacott fájlalja, hogy London „mindent megtett a tartózkodás különlegessé tételéért, ám az elnök hálátlansággal viszonozta a gesztusokat”. Peter Hitchens a brit-amerikai speciális viszony szemétbe hajítása mellett áll ki. Mint írja, „Trumpot nem érdekli az Egyesült Királyság: arrogáns gorombasága saját belpolitikai érdekeit szolgálja”. Rachel Johnson annak ellenére nevezi „a megaláztatás három hosszú napjának” a látogatást, hogy Trump többek között a testvére, Boris Johnson egy héttel ezelőtt lemondott külügyminiszter kormányfői képességeinek méltatásával haragította magára vendéglátóit. A befolyásos újságírónőt bántotta a vendég sértő attitűdje, különösen a 92 éves, tizenkét amerikai elnököt megélt II. Erzsébettel szemben, aki viszont úgy megfegyelmezte, "mint egy terrier kiskutyát”.
2018.07.15 21:00
Frissítve: 2018.07.15 21:14

Trumpnak nincsenek nagy elvárásai a Putyin-találkozóval szemben

Publikálás dátuma
2018.07.15 17:32
Donald Trump újságírók előtt beszél Washington D. C-ben, mielőtt európai útjára indulna
Fotó: AFP/ Saul Loeb
Az amerikai elnök szerint azért „talán valami jó” is kisülhet az egyeztetésből.
Donald Trump amerikai elnök a CBS News-nak nyilatkozva közölte: alacsonyak az elvárásai a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel történő találkozással kapcsolatban. Azonban hozzátette, hogy „semmi rossz”, „talán valami jó” is kijöhet az egyeztetésből – írja a BBC. Az amerikai elnök kitért arra is, hogy szó eshet a 12 orosz hírszerző ügyéről is, akik ellen távollétükben emelt vádat a washingtoni szövetségi nagyesküdtszék. Azt mondta, még nem gondolkozott azon, kérje-e a kiadatásukat. Donald Trump és Vlagyimir Putyin hétfőn délben a finn fővárosban, Helsinkiben tartja első kétoldalú csúcstalálkozóját. A négyórásra tervezett csúcsot a finn elnöki palotában tartják, ahol az amerikai és az orosz elnök először négyszemközt tárgyal egymással, majd az orosz és az amerikai küldöttség munkavacsorán tárgyal egymással. Az amerikai-orosz – illetve korábban az amerikai-szovjet – csúcsok előtt általában arról szóltak az esélylatolgatások, hogy milyen kérdésekben, milyen tartalommal nyílhat esély a megegyezésre a két nagyhatalom között. Nyugaton most inkább azt remélik, hogy túl sok következménnyel nem jár majd a hétfői találkozó. Az amerikai elnök több okot is szolgáltatott mind a NATO-szövetségesek, mind a hazai ellenzék rossz előérzeteire – erről itt írtunk bővebben.

Óva inti Trumpot a német külügyminiszter

Heiko Maas német külügyminiszter a Bild am Sonntag című lapnak azt mondta:  jó, ha az Egyesült Államok és Oroszország szóba áll egymással. Egyúttal óva intette az amerikai elnököt attól, hogy szövetségeit hátrányos helyzetbe hozó egyoldalú megállapodást kössön az orosz elnökkel. „A párbeszédhez tisztánlátásra van szükség, és az amerikai elnök koordinátarendszere nélkülözi ezt a tisztánlátást. Aki a saját partnereit sértegeti, az azt kockáztatja, hogy a végén maga is vesztes lesz. A saját partnerei rovására kötött egyoldalú megállapodások végső soron az Egyesült Államoknak is a kárára lesznek” – fogalmazott. (MTI)

2018.07.15 17:32
Frissítve: 2018.07.15 17:58