"Ha zenélek, nem a szörny-arcomat látják"

Kei Otake, aki egy ritka genetikai betegséggel született, korán szembesült azzal, hogy az emberek a külsőségek alapján pillanatok alatt ítélkeznek, és egy olyan kategóriába, skatulyába rakják a másikat, ahonnan szinte lehetetlen kitörni. Aki pedig ilyen mértékben hordja az arcán a másságát, kiváltképp ki van téve az efféle kegyetlen ítélkezésnek. Kei Otake azonban arra is rájött, hogy a zene csodákra is képes, mégha ezek a csodák illékonyak, és csak a pillanatoknak szólnak. Ám ezek a pillanatok is képesek reménnyel feltölteni azt a szívet, ami pontosan olyan, mint bárki másé, csak épp egy különös fejben végződő testbe zárta a sors.

Amiért úgy döntöttem, hogy lemegyek a metróba zenélni, az azért volt, hogy bebizonyítsam: én nem az, vagy nem csak az vagyok, amit, akit az első pillanatban látnak. Ez is én vagyok: a csellista - mondja a 19 éves fiatalember a videón.

Kei Otake egy nagyon ritka születési rendellenességben, az úgynevezettt Treacher Collins-szindrómában szenved, ráadásul - a számos plasztikai beavatkozás ellenére - annak nagyon súlyos esetével kell együtt élnie. Ez a genetikai, az arckoponyát érintő rendellenesség a fejen és az arcon okoz elváltozásokat. A legáltalánosabbak a lefelé hajló, ferde szemek, a kisméretű alsó álkapocs és a deformált vagy hiányzó fülek. Otake gyakorlatilag arccsontok nélkül született.

Forrás: CNN/videó

Nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy megmutassam magam a zenén keresztül... azt akartam, hogy ez által megérezzenek, megértsenek valamit... hogy a külsőség, a látszat mögött ott van egy ember.