Merjünk akarni!

Stadionügyeink kiapadhatatlan témát kínálnak a magyar futball híveinek, miként kritikusainak is. Utóbbiak közül sokan a szakmai színvonalra kifejtett hatását kérdőjelezik meg, mondván, a lepukkant horvát vagy szerb stadionokból kerül-e ki több játékos az európai topligákba, avagy az egyre számosabb csili-vili hazaiból? Hol van nagyobb látogatottság, a kopott pályákon zajló izgalmas, jó meccseken, vagy a fényes helyszíneken unalmas, elavult labdarúgást daráló mérkőzéseken? Mások sokkal egyszerűbben közelítik meg a választ, miszerint egyáltalán nem haszontalan tevékenység sok milliárdos építkezésekhez juttatni bizonyos vállalkozókat. És az is milyen érdekes, hogy miközben sorban állnak a kivitelezők, ugyanakkor nincs tolongás az üzemeltetésért.

Ezúttal a lépték és mérték körül téblábolok egy kicsit, néhány számadatot, arányt, összehasonlítást is felvetve. Kezdjük a település lélekszámának a helyi stadion befogadó képességéhez viszonyításával, kizárólag az első osztályt illetően. A négy budapesti NB 1-es csapat összesített kapacitása – beleértve a készülő új Vasas stadiont is – a főváros lakosságának 2,7 százalékát teszi ki. Ez a mutató a Videoton esetében – szintén az új létesítményre vonatkoztatva - 16, Mezőkövesden 26, Pakson 32 százalék. És most jön a nagyon valószínű Guinness-rekorder Felcsút a maga 211 százalékával. A névadás ezt nem kis impertinenciával még meg is fűszerezi: a világ labdarúgásának vitathatatlanul egyik legnagyobbja, az „őskispesti” Puskás Öcsi neve így - a gyakori magyar becenév, a Pancho formájában - egy községi arénát fémjelez. Mindehhez az érintett budapesti klub fejesei és a szövetségi vezetők gyáván asszisztáltak. Az ordítóan kommunista gyökerekre utaló Népstadion nevének megváltoztatásával (a Népszabadság már elintézve, felkészül a Népszava, a Népsziget, a Népliget, a Népszínház utca) kitalált kompenzálás legfeljebb szépségtapasznak minősíthető.

Rossz, aki rosszra gondol, de nem lehet elhessegetni egy szomszéd országban nem is olyan nagyon régen megtörtént esetet. Ceausescu szülővárosában, az alig 12 ezres Scornicestiben 18 ezres arénát emeltetett (150 százalék), a helyi csapatot pedig 11 évig az első osztályban állomásoztatta. Tudtommal most a harmadik-negyedik vonalban vegetálnak.

Szomszédoljunk tovább. Csehország lélekszámban, futballkultúrában, a fővárosok méreteiben igen csak közel áll hozzánk. Prágában is négy együttes szerepel az első osztályú bajnokságban, nagyjából hasonló méretű stadionokban. Az egyik húszezres létesítmény kiszolgálja a válogatottat is. Ismereteim szerint eszük ágában sincs giga központi stadiont építeni, mert tudják, az évi pár eseménynek otthont adó létesítmény építése, fenntartása igencsak égetné a költségvetés pénzét. Nem úgy a világranglista 53. helyén tanyázó büszke magyarok, akik egy hetvenezrest húznak fel, kerül, amibe kerül. Nehogy bekövetkezzen, de mi lesz, ha a 2020-as Európa-bajnokság budapesti csoportkörébe nem kvalifikál nemzeti tizenegyünk? Nézzük sógorékat! Lényeges különbség, hogy ők rendelkeznek Bécsben egy minden igényt kielégítő, ötvenezres központi labdarúgó létesítménnyel, ahol 2008-ban a kontinens bajnokság döntőjét rendezték. Figyelem: nem csoportkörös mérkőzéseket, hanem a finálét! Az Ernst Happel Stadion azóta az évi pár válogatott mérkőzés és még néhány labdarúgó esemény, valamint három-négy szuperkoncert helyszíne. Meglepődnék, ha tartósan érdemi nyereségről tudnának számot adni. Pedig arrafelé jóval vastagabb a jegyvásárlók pénztárcája. Európa egyik legsikeresebb kulturális fővárosától 200 kilométerre hasonló szerepre ácsingózni igencsak merész elképzelés, de tudjuk, csak akarni és hirdetni kell…

Berlin egyetlen élvonalbeli csapata, a Hertha a főváros lakosságának 2,2 százalékát képes egy-egy meccs alkalmával nézőként fogadni. A Bayern Münchennél ezt a viszonyszámot 5 százalékra kalibrálták, Dortmundban felmegy 14-re. Félreértés ne essék, náluk ez az esetek többségében a tényleges jegyvásárlókat is jelenti. Magyarországon ugyebár jobb, ha nem firtatjuk az eladott, valamint a megmaradt jegyek és bérletek hányadosát, azaz a kihasználtság kegyetlen mutatóját.

Egyáltalán nem gondolom, hogy hazánkban ne bővüljön a sport infrastruktúrája. Azt viszont igen, hogy a fejlesztés mind torzabb arányain változtatni kell. Kevesebb keveseket szolgáló létesítményre és jóval több, az ifjúságot, a lakosságot valóban rendszeres testedzésre ösztönző tornateremre, kispályára, uszodára, turista- és kerékpár útra, vonzó, megfizethető hozzáférésre van szükség. Igen, ha szavazhatok a sorrendre, előbb létesüljenek az utóbbiak az év nagy részében kihasználhatatlan, csak szerény létszám foglalkoztatására és szórakoztatására képes, pénzfaló hazai stadionok helyett.

Szerző
2018.01.03 07:03

A fél országban már nem igazoltathat a rendőr csak úgy

Publikálás dátuma
2018.07.03 16:47
Képünk illusztráció
Fotó: Népszava/
Tíz megyében és Budapesten megszűnt a szinte örökké tartó fokozott ellenőrzés, amire hivatkozva bárkit kérdőre vonhattak a rendőrök. Kilenc megyében viszont még érvényben van.
Két és fél év után, július 1-től megszűnt a fokozott ellenőrzés Budapesten, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Moson-Sopron , Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest, Tolna, Vas és Veszprém megyékben. Így három napja nincs felhatalmazás arra, hogy a rendőr az igazoltatásnak a törvényben meghatározott okain túl „általános igazoltatás” alá vonja az állampolgárokat. Kilenc megyében még tart a fokozott ellenőrzés.
A Magyar Helsinki Bizottság évek óta küzd a fokozott ellenőrzés észszerű korlátozása érdekében. Elemzésekben és kutatásokban bizonyították be, hogy a válogatás nélküli ellenőrzés nem hatékony, visszaélésszerű jogalkalmazásra ad lehetőséget és sértheti magyar állampolgárok jogait. 2013-ban az alapvető jogok biztosához fordultak, kérve, hogy kezdeményezze a fokozott ellenőrzésre, valamint a ruházat, csomag és jármű átvizsgálására vonatkozó jogszabályi rendelkezések felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságnál. Később a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, mert ügyfelüket, akit semmivel nem gyanúsítottak, szabálysértést, bűncselekményt nem követett el, retorziós jelleggel úgynevezett „éjszakai ellenőrzés keretében” igazoltatták, majd ruházatát is átvizsgálták.
Legutóbb 2018. június 5-én fordultak az ORFK-hoz, hogy megtudják, az országos rendőrfőkapitány milyen adatokra, körülményekre alapította a fokozott ellenőrzés újabb elrendelését az ország egész területére, amit rekordidőre 2018. február 1. és június 30. közti időszakra határozott meg. 
A fokozott ellenőrzés lényege, hogy annak elrendelése esetén a rendőr bárkit igazoltathat, nem kell mérlegelnie az igazoltatás szükségességét alátámasztó körülményeket, amelyre egyébként törvény kötelezné.
Szerző
2018.07.03 16:47

Élve találták meg a barlangban rekedt focista fiúkat

Publikálás dátuma
2018.07.02 18:52

Fotó: AFP/ ROYAL THAI NAVY
Kilenc nappal az eltűnésük után bukkantak a thai haditengerészet búvárai a 12 eltűnt gyerekre és edzőjükre.
Magyar idő szerint hétfő kora este érkezett hír arról, hogy életben megtalálták azt a tizenkét, 11 és 16 éves kor közötti thai fiú, és a 25 éves edzőjük, akik kilenc napja tűntek el a thaiföldi Tham Luang barlangban. A tartomány kormányzója, Narongsak Osottanakorn megerősítette a hírt.
A futballcsapat és az edzőjük múlt szombaton indult kirándulásra. A hirtelen jött eső azonban elöntötte a járatokat, és foglyul ejtette őket. A keresésük még aznap este megindult, a hadsereg katonái, a tengerészet búvárai, rendőrök és külföldi önkéntesek érkeztek a helyszínre, számuk idővel meghaladta az ezret. A mentőcsapatok munkáját nehezíti az állandó esőzés, amely folyamatosan víz alatt tartja a helyenként nagyon szűk járatokat, de olyan rész is van, ahol a sáros víz öt méter mélyen lepi a barlangot annak ellenére, hogy több tucat szivattyúval óránként tízezer litert távolítanak el. 
Azt is keresik, hogyan lehet felülről járatot fúrni a tartózkodási helyükre, illetve olyan természetes lefolyót, „kéményt” találni, amin keresztül elérhetők a bajba jutottak. A barlang a bejárati szakasz után egy kilométerrel T alakban kétfelé ágazik, a baloldali ágban néhány száz méter után sejtették azt a „Pattaya Beach” nevű termet, ahol a fiúk lehetnek. A helyet nehéz megközelíteni, mert több rövidebb, teljesen vízzel lepett járaton kell átjutniuk a búvároknak, majd ezek után egy több száz méter hosszú meredek emelkedőn kell felkapaszkodniuk a 20-30 kilogrammos felszereléssel, ami után újabb vizes járat következik. A családok, barátok, az iskolatársak napok óta virrasztanak, imádkoznak a bejáratnál.

A legnagyobb ellenség a reménytelenség lehet

Az esettel kapcsolatban Adamkó Péter a Magyar Barlangi Mentőszolgálat riasztásvezetője a Népszava kérdésére elmondta: bár a mentésben résztvevő amerikai  Navy SEAL emberei felszerelése és az amerikai búvároké is nagyon modern, de ők tengerészbúvárok. Arra vannak felkészítve, tiszta vízben, nyílt tengeren, akár igen nagy mélységekbe merüljenek. Zárt térben, a sáros vízben, ahol látótávolság lényegében nincs, nehezen mozognak. A barlangi mentéshez külön felkészültség kell.  Az, hogy felülről próbálnak lejáratot fúrni, nem példa nélküli, így mentettek meg 2010-ben Chilében 33 bányászt, akiket egy 66 centiméteres átmérőjű, újonnan fúrt járaton keresztül leeresztett kapszulában húztak fel 600 méter mélyből. De ők gyakorlott bányászok voltak, volt elég terük, levegőjük, és a mentők pontosan tudták hol vannak.  A szolgálatnak is volt hasonló esete, 2002-ben 118 óra elteltével sikerült egy vízzel telt barlangból kihozniuk egy bent rekedt kutató búvárt: egy alagutat fúrtak hozzá.  A barlangban rekedteknek általában két ellenségük van, a hideg és a kiszáradás. Előbbi azon a területen, ahol ők vannak nem jelent olyan veszélyt, mint nálunk, ahol 4-10 fok között van a mélyben a hőmérséklet, ott lehet akár 20-25 fok is. A sáros vizet, ha kell, megszűrhetik valamilyen ruhadarabbal. A gondot az élelem hiánya okozhatja, a fényképekről nem úgy tűnik, hogy huzamosabb idejű bent tartózkodásra készültek. Kérdés, hogyan bírták az idáig eltelt kilenc napot. A legnagyobb ellenségük a reménytelenség lehet, hiszen mindeddig semmilyen jelzést nem kaptak arról, hol tartanak a mentésükre tett kísérletek. Azt is csak remélni lehet, hogy együtt van a csapat, menekülés közben nem szakadtak több felé.

2018.07.02 18:52