Etető - Sebes György: Gyulaháza Szolnokon

Azért ezt Zsurzs Éva sem gondolhatta. Hogy olyan klasszikus tévéjátékot alkot, amely 51 évvel elkészülte, s 20 évvel a kitűnő rendező halála után is naprakész, aktuális lehet. Márpedig ha valaki megnézte a Szolnoki Szigligeti Színházból közvetített szilveszteri gálaestet, nem véletlenül jutott eszébe az Othello Gyulaházán című vígjáték. Pedig a kettőnek természetesen semmi köze egymáshoz. Csak hát a szomorú valóság néha utánozza a művészetet...

Gádor Béla, a nagyszerű humorista és író nem sokkal 1961-es halála előtt készült el szatirikus kisregényével, amelyből Litványi Károly és Katona Márta írta meg a fergeteges tévéjáték forgatókönyvét. Az Othello Gyulaházán azt meséli el, hogyan forgatja fel egy ambiciózus ifjú rendező egy hosszú évek óta begyepesedett vidéki színház életét. Miután a sikerrel játszott operettek helyett valódi drámát akar játszatni. Megannyi remek figura alkotja a társulatot, s a nagyszerű színészek (Törőcsik Mari, Domján Edit, Básti Lajos, Feleki Kamill, meg a többiek) megmutatják, milyen is (volt) a létező szocializmus idején egy vidéki társulat. Az intrikák és ármánykodások által még összetartóbbá vált csapat igazgatóját Bilicsi Tivadar keltette életre, s alakításában benne volt hosszú pályafutásának minden tapasztalata.

2017 szilveszterének utolsó műsora a közszolgálatinak már csak gúnyolt média egyik zászlóshajójában, az épp negyedszázados Duna Tv-ben megidézte az egykori szatíra hangulatát és szereplőit. Egy másfél órás zenés összeállítás volt látható népszerű operettek, zenés játékok számaiból, mellettük táncdalokból, régi slágerekből, beleszőve némi kis népzenét, s a műsor közepén még a Székely himnuszt is. A kavalkád egyik szerkesztője: Balázs Péter. Rendező: Balázs Péter. Tévedések elkerülése végett: nem az egykori külügyminiszter és EU-biztos, hanem a szolnoki színház igazgatója. Aki persze maga is fellépett, elmondta a bevezetőt, a zárszót, s még énekelt is (mint Bilicsi a tévéjátékban).

Közreműködött: a teljes társulat. Fellépett Barnaky, a hősszerelmes és eltunyult vezető színész, a felesége, Viola, aki annyi mellékszerep után most eljátszhatná Desdemonát, aztán Szusits, a féltékeny és ármánykodó vezető színésznő, meg Tornyos Franci, a kiöregedett táncoskomikus. Jaj, bocsánat ezek a tévéjáték szereplői, de kétségkívül őket juttatta eszünkbe a szolnoki társulat egynémely tagja. Elképzeltük, ahogy kuncsorognak a mindenható direktornál, hogy mit és hogy játsszanak ebben az év végi kavalkádban.

Aztán még megjelentek a színpadon az erősítések is, mert Balázs direktor (talán a felsőbb hatalmakkal együtt) úgy ítélte meg, hogy neves vendégművészek nélkül nem lesz igazi az este. Három számot előadott például Rost Andrea, s két operettrészlet után jutalmul még egy ária is belefért a Gianni Schicchi című Puccini-operából. Megjelent a színpadon az egykor szebb napokat látott Mikó István, aki - közösen az igazgatóval - a My Fair Lady egyik dalát adta elő, amiből kiderült, hogy csak a mosolya a régi. Feltűnt a betegségéből lábadozó Balázs Fecó is, Maradj velem című száma ugyancsak a túláradó nosztalgiát szolgálta. Ott volt Tunyogi Bernadett, aki - a többi vendéghez hasonlóan - sajnos szintén nem lett fiatalabb az utóbbi években. A szolnoki társulatban viszont ismét örömmel láttuk a Barátok közt egykori szereplőjét, Dósa Mátyást, aki azóta, hogy a sorozatban eltették láb alól, jól megtanult játszani és énekelni. Így üde jelenségnek bizonyult a néha túlkorosnak és túlsúlyosnak tűnő szereplők között.

Mindennek a tetejébe ki kell igazítanom magamat, hiszen egy hete azt írtam - mert abban reménykedtem -, hogy ez élő műsor lesz. Hát nem volt az. Igaz, a szolnoki színház programjában 31-én szerepelt a szilveszteri gála, de az is kiderült, hogy a tévéfelvétel már december 20-án megtörtént. Tehát tíz nappal az adás előtt, nyilván azért, hogy kellőképpen lehessen fazonírozni a műsort. Fő a biztonság, elvtársak - lehetett a jelszó, a mai világban pedig az ál-élő műsorok az uralkodók. A nézőkkel - a jelek szerint - mindent meg lehet etetni. Viszont így másodpercre pontosan eljutottak éjfélig - és ez is valami.

Meglehet, azok jártak jól, akik inkább a többi adó etetését - remek filmek sok reklámmal - választották, ha már valamilyen okból a készülék előtt akartak szilveszterezni. Az RTL-en a Különben dühbe jövünk (Bud Spencer-Terence Hill) mindkét része után Liam Neeson is kiszabadult elrablói fogságából. A TV2 egy remek thrillerrel, a Töréssel (Anthony Hopkins-Ryan Gosling) kedveskedett közönségének. Még érdemesebb volt megnézni a hozzá tartozó Mozi+-on Quentin Tarantino immár szinte klasszikusnak számító Becstelen Brigantyk-ját. És akkor még a többit nem is említettük.

Viszont amikor már végképp elment a kedvünk a Duna Tv szilveszteri kavalkádjától, a sok csilivili szórakoztató daltól, még történt valami, amiért érdemes volt végigszenvedni - vagy röhögni - az előző másfél órát. A szolnoki társulat egyik tagja, Molnár Nikolett ugyanis zárásul elmondta a Szózatot. Nem elszavalta, vagy elharsogta, hanem elgondolkodtatóan, értelmezőn, de nem szájbarágóan elmondta. Igazi művészi teljesítmény volt. És azt jelezte, hogy lehet remény. Talán egyszer mégis magunk mögött hagyjuk Gyulaházát.