Papírforma a Golden Globe-gálán

Publikálás dátuma
2018.01.08 16:57
A legjobb dráma: Három óriásplakát Ebbing határában A képen Martin McDonagh, Sam Rockwell, Frances McDormand, Graham Broadbent a
Fotó: /

Papírforma győzelem született a jubileumi 75-dik Golden Golden Globe-gálán: a Három óriásplakát Ebbing határában lett a legjobb dráma, annak angol-ír író-rendezőjét, Martin McDonagh-t a forgatókönyv kategóriában ismerték el, míg a mű két szereplőjét, Frances McDormandot és Sam Rockwellt is díjazták a színészek mezőnyében. A film egy anya története, akinek a lányát megerőszakolták és megölték: három óriásposzterre felírt provokatív üzenettel szándékozik a város rendőreit arra késztetni, hogy találják meg végre a tettest. A téma magáért beszél, a film pedig kiváló, a legfontosabb díjak jó helyre mentek. A sokáig fő befutónak tartott, a mexikói Guillermo del Toro rendezte A víz érintése két Gloden Globe-ot kapott, maga del Toro és a zeneszerző Alexandre Desplat révén – ez már csak azért is érdekes fordulat, mert a Három óriásplakát és A víz érintése is a velencei filmfesztiválon debütált és ott az utóbbi kapta meg a patinás Arany Oroszlánt.

A gála előtt a média arra számított, hogy sokan fognak szót emelni a Weinstein ügy kapcsán kirobbant zaklatási ügyek kapcsán, ám az est házigazdája, Seth Meyers igen óvatosan bánt a témával. Bár a felütés egészen jó volt a részéről: „Jó estét hölgyeim és a még megmaradt uraim! 2018 van: a marihuána végre legális, a szexuális zaklatás viszont már nem!”

Ezután elsütött néhány keresetlen mondatot Harvey Weinsteinnel kapcsolatosan, akiről azt hallotta, hogy őrült és nem lehet vele együtt dolgozni, illetve húsz év múlva ő lesz az első, akit kifütyülnek Hollywoodban az In Memoriam blokk alatt. Meyers ezután mosolyogva megjegyezte, hogy Christopher Plummer átvehetné Kevin Spacey-től a szerepét a Kártyavár című sorozatban – mint ahogy azt A világ összes pénzében is tette és most jelöltként ült ott a gálán. Meyers elsütött egy nem túl izmos poént az amúgy legtöbb jelölést kapó A víz érintése kapcsán, amikor azt mondta: ha egy naiv nő meg egy gusztustalan szörny szerelembe esik, arról Woody Allen jut az eszébe. Ez különösen annak a fényében volt kínos, amikor del Toro a könnyeivel küszködve vette át a rendezői díjat és elmondta: gyerekkora óta imádja a szörnyeket és többször megmentették az életét.

Visszatérve a díjakhoz, sajnálom, hogy nem tettem némi pénzt Gary Oldman Golden Globe-jára, hiszen nem lehetett elvenni tőle a legjobb drámai színész díját Winston Churchill megformálásáért A legsötétebb órában – ő az egyetlen biztos neve a teljes díjszezonnak. A vígjáték kategóriában az eddig (pazar) színésznőként megismert Greta Gerwig első rendezése, a Lady Bird lett a befutó, melynek főszereplője, Saoirse Ronan lett a legjobb komikus színésznő.

A Golden Globe-gála amúgy általában nem szokott meglepő döntés nélkül lezajlani, ez most a legjobb idegennyelvű film kategóriájánál esett meg: Fatih Akin Sötétben című német-francia filmje kapta a szobrocskát. Ennek a műnek már a jelölése is furcsa volt, lévén, hogy kissé tévéfilmszerű alkotás, az Európai Filmdíjakon igazából szóba sem került. Igaz, főszereplője, a Hollywoodban is ismert Diane Kruger élete alakítását nyújtja benne. Az „ismerős színész” egyébként sokszor motiváló erő a Golden Globe táján, hiszen a tévés kategóriákban is rendszerint a legnagyobb sztárok futnak be díjazottként. De itt gyorsan tegyük hozzá azt is: Elizabeth Mossnak és A szolgálólány meséjének díjazása abszolút jogos.

FOTÓ: HUBERT BOESL / DPA

FOTÓ: HUBERT BOESL / DPA

De nem is az eddig említett díjak vagy kritikusnak szánt viccelődések miatt marad emlékezetes a 2018-as gála. Amit ugyanis Seth Meyers elmulasztott, meglépte a Cecil B. DeMille-ról elnevezett, 1952-ben alapított életműdíj átvétele után Oprah Winfrey, aki elmondta azt a beszédet, melyre garantáltan emlékezni fog Hollywood (leírt szavakkal nehéz visszaadni szavainak súlyát). A médiaszemélyiség kiállt a nők, a feketebőrűek, a szabad sajtó és úgy en bloc a társadalmi rendszerváltás mellett, melynek során nem csak a show-bizniszben, de más iparágakban is végre szintet lépünk, hogy a jövőben senkinek se kelljen azt mondai, hogy „me too”. Ahogy fogalmazott: „A hatalommal bíró bántalmazóknak üzenem, hogy az ő idejük immár lejárt.”

Nem mellékesen, Oprah Winfrey beszéde jöhetett volna előbb is, mivel ezután, mintha nagyobb bátorsággal szólaltak volna meg a nők a ceremónia során. Natalie Portman például szóvá tette, hogy a rendezők között csak férfiakat jelöltek, miközben felkonferálta a kategóriát. A legjobb filmet kihirdető Barbra Streisand pedig megjegyezte, hogy ő az egyetlen, aki eddig nőként rendezői Golden Globe-ot nyert – 1984-ben. „Hol vannak azok a remek filmek, amiket nők rendeztek?” – tette fel a triviális kérdést.

Pedig tényleg van sok.

Oprah Winfreyt elnöknek?
Jelöljék amerikai elnöknek Oprah Winfreyt – javasolták többen a közösségi portálokon, miután a neves médiaszemélyiség életműdíjat vett át a Golden Globe gálán, és a hallgatóságot mélyen megindító beszédet mondott a szexuális erőszakról.Többen remélik, hogy Oprah valóban el is fog indulni a 2020-as elnökválasztáson, sőt Sarah Silverman komikus - mint arról Twitter-közleménye tanúskodik - azt is tudni véli, hogy mellette Michelle Obama, a volt elnök felesége lesz az alelnökjelölt.


A 2018-es Golden Globe-gála díjazottjainak teljes listája

Filmes elismerések

Legjobb film – dráma: Három óriásplakát Ebbing határában

Legjobb film – musical/vígjáték: Lady Bird

Legjobb férfi főszereplő – dráma: Gary Oldman (A legsötétebb óra)

Legjobb női főszereplő – dráma: Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában)

Legjobb férfi főszereplő – musical/vígjáték: James Franco (The Disaster Artist)

Legjobb női főszereplő – musical/vígjáték: Saoirse Ronan (Lady Bird)

Legjobb férfi mellékszereplő: Sam Rockwell (Három óriásplakát Ebbing határában)

Legjobb női mellékszereplő: Allison Janney (Én, Tonya)

Legjobb rendező: Guillermo del Toro (A víz érintése)

Legjobb forgatókönyv: Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában)

Legjobb filmzene: Alexandre Desplat (A víz érintése)

Legjobb betétdal: "This is Me" (A legnagyobb showman)

Legjobb animációs film: Coco

Legjobb idegen nyelvű film: Sötétben


Tévés elismerések

Legjobb drámasorozat: A szolgálólány meséje

Legjobb vígjátéksorozat: The Marvelous Mrs. Maisel

Legjobb minisorozat/tévéfilm: Hatalmas kis hazugságok

Legjobb férfi főszereplő (drámasorozat): Sterling K. Brown (This Is Us)

Legjobb férfi főszereplő (vígjátéksorozat): Aziz Ansari (Master of None)

Legjobb férfi főszereplő (minisorozat/tévéfilm): Ewan McGregor (Fargo)

Legjobb női főszereplő (drámasorozat): Elizabeth Moss (A szolgálólány meséje)

Legjobb női főszereplő (vígjátéksorozat): Rachel Brosnahan (The Marvelous Mrs. Maisel)

Legjobb női főszereplő (minisorozat/tévéfilm): Nicole Kidman (Hatalmas kis hazugságok)

Legjobb férfi mellékszereplő: Alexander Skarsgard (Hatalmas kis hazugságok)

Legjobb női mellékszereplő: Laura Dern (Hatalmas kis hazugságok)

2018.01.08 16:57

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58

A csúnya is esztétikai gyönyörrel kecsegtet

Publikálás dátuma
2018.07.22 08:19

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum/ Deim Balázs
A művészet bevett formáiról és kifejezőeszközeiről, a széphez fűződő viszony átalakulásáról is szól a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás Szentendrén
A mindennapjaink során magunk körül tapasztalható bizonytalanságot, változékonyságot, az értékvesztést, és mindezek a művészet által újraértelmezett nagyon új, és sajátos hangvételű alkotásait mutatja be a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Az elmúlt évtizedekben új műfajok jelentek meg a művészetben, s a korábban abszolútnak tartott perfekció helyébe a nyerseség, valamint az esztétikai fogalmának megváltozására rávilágító művek megalkotása került. A határok elmosódnak, és a keleti diktatúrákban vagy a szabad kapitalizmusban élő alkotók elképzelései a politika és a technológia változásainak megfelelően alakulnak. A tárlat egyaránt állít a néző elé a korábbi művészeti konvenciókat kétségbe vonó, a múlt, az emlékezés, a megörökítés létjogosultságát feszegető, valamint a kiútkereséshez kapcsolódó, nagyon is aktuális kérdéseket.
A korábban bevett hagyományok megkérdőjelezésére tesz kísérletet Daniel Pitín cseh festőművész is, aki a képzőművészet egyik kiemelkedő műfaját, a csendéletet idézi fel Határvidék című munkájában, ami használaton kívüli, felismerhetetlen, fiktív formákból áll. „Az egész világunk erről szól: a folyamatos alkalmazkodásról az újhoz, a még nem látotthoz, vagy a teljesen érthetetlenhez, amit nem tudunk logikával felfogni. Ez a világ már túlnőtt azon, hogy az emberek változtatni tudnának rajta” – hangsúlyozta Muladi Brigitta, a kiállítás egyik kurátora, az ArtCapital programsorozatának keretében zajló tárlatvezetésen. A művészettörténész kiemelte, nem csupán a megjelenítésben, a technikai megvalósításban is felmerülnek új megoldások. Ennek példái a galéria terében is helyet kapott gipsz szobrok, amelyek magukon viseli a kéz nyomát is. - Az, ami sokáig a művészek hátsó udvarában volt kidobva, egy új gondolkodás mentén helyet kap az alkotások között is. Egy olyan fázist örökít meg, amikor a művész még keresi önmagát, és kifejezőképességét. Ez annak lenyomata, ahogy az alkotó egy pusztulási folyamat után, egy új formát, az apokalipszisből új életet hoz létre – részletezte Muladi Brigitta. A kiállított művek nagy része e gondolat mentén épül fel, valami elfeledett, de emlékeinkben elevenen élőt idéz, egy a megszokottól eltérő, olykor szürreális formában. Szűcs Attila grafikai alkotásai is múlt és jelen, az elmosódott emlékek, de egyúttal a nagyon is pontos antropológiai megfogalmazásmódok meglétére mutatnak rá. Az EXIST (élni, létezni) felirat soraiból lecsúszott S betű, az EXIT (kijárat, kiút) is egy nagyon sajátos megjelenítése annak, ahogy a mindennapi életünk felépülni látszik: a létezés – ha csak ökológiai mértékben gondolunk is rá – határán egyensúlyozunk.
Az átalakulás, a világról való gondolkodás megváltozása, a szépségeszményhez fűződő sztereotípiáink lebontása leginkább Makai Mira Dalma művein keresztül jelenik meg. - Számos művész próbálta megfogni a virág szépségét, annak múlékonyságát. Nagyon hosszú ideig e tematika szerint dolgozván készítettek virágcsendéleteket, itt viszont a pusztulás szélén álló növényt láthatjuk. A művész a szép, finom kerámiát és mázat a hagyományos esztétika megváltozásának megfelelően alakítja masszaszerű, amorf anyaggá – hangsúlyozta Muladi Brigitta. A kiállítás műveire egyaránt jellemző az eddig megszokott értelmezési keretektől és sémáktól különböző megközelítés. A természet és ember, ember és állat viszonya, az ember önmagával, saját testének legapróbb építőelemivel való kapcsolata, a múlthoz, a történelmi korokhoz, a politikai gondolkodás megváltozásához adaptálódott felfogások egyaránt megjelennek az egyes műveken. A színek és a formák elegyéből kibontakozó alkotások gyakran elidegenítő, megakasztó hatással bírnak, s felteszik azokat a kérdéseket, amelyeket igyekszünk magunktól távol tartani, és szemet hunyni felettük. A távolságtartás igénye a kíváncsisággal ellentétesen változik a kiállítás során a nézőben, rávilágítva a kortárs művészetek talán egyik legfontosabb jellemvonására: minden, ami elsőre idegen, válhat néhány perc elteltével nagyon közelivé és otthonossá.

Infó:

Csiszolatlan gyémántok Kurátor: Alexander Tinei, Muladi Brigitta Helyszín: Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom (Bogdányi u. 32., Szentendre, 2000) Nyitva: szeptember 2-ig  

2018.07.22 08:19
Frissítve: 2018.07.22 13:29