Magyar matematikus nyerte a Leibniz-díjat

Publikálás dátuma
2018.01.09 13:08
Forrás: Székelyhidi László Facebook-oldala
Fotó: /
Székelyhidi László kapta az idei Leibniz-díjat. A német „nemzeti Nobel-díjnak” is nevezett elismeréshez 2 és fél millió eurós pénzdíj társul, amelyet a tudós egy kutatói csoport felállítására szeretne fordítani. 

A Lipcsében kutató magyar matematikus mellett az idén további tíz tudóst díjaztak, az amerikanisztikától az immunológián át a kísérleti szilárdtestfizikáig.

A Gottfried Wilhelm Leibniz-díj létrehozását a Német Kutatási Alap kezdeményezte 1985-ben. A Németország legjelentősebb tudományos elismerései között számon tartott díj rendeltetése, hogy szabadabb kutatási lehetőségeket biztosítson a legkiemelkedőbb tudósoknak, egyúttal motiválja őket fiatal, tehetséges kutatók pályájának előmozdítására.

A parciális differenciálegyenletekkel, ezen belül főleg a rugalmasságtani és a hidrodinamikai egyenletek matematikai elméletével foglalkozó kutató az mta.hu-nak nyilatkozva elmondta, a díjjal a hidrodinamikában fontos szerepet betöltő Euler-egyenletrendszerrel kapcsolatos munkásságát ismerték el. - 1949-ben a későbbi kémiai Nobel-díjas Lars Onsager ezzel az egyenletrendszerrel kapcsolatban megfogalmazott egy sejtést, ami központi szerepet tölt be a turbulens folyadékáramlás elméletében. Ezt a sejtést sikerült az elmúlt tíz év során a munkatársaimmal együtt kidolgozott elmélettel tavaly bebizonyítani.

A Leibniz-díjjal járó pénzt Székelyhidi az elkövetkező 7 évben egy kutatási csoport finanszírozására fordítja. Reményei  szerint a fiatal magyarországi matematikusok körében is el tudja érni, hogy a kutatási terület nagyobb népszerűségnek örvendjen és megfelelő elismerést kapjon.

A Német Matematikai Társaság honlapjának beszámolója a további díjazottak listájával itt érhető el.

Szerző
2018.01.09 13:08

Letámadás

Nem csupán a futballrajongók számára bír hírértékkel Kubatov Gábor a Nemzeti Sportnak adott interjúja. Az FTC elnöke, egyben a Fidesz pártigazgatója a csapata által elbukott bajnokságért a szerinte elfogult játékvezetést hibáztatta. A Magyar Labdarúgó Szövetség nyílt bírálatát követően Kubatov eljut a konklúzióig, miszerint a játékvezetők függetlensége tehet mindenről: „Ma egy mérkőzésen mindenkit lehet bírálni, csak őket nem, mindenki köteles a saját teljesítményéről számot adni, csak ők nem, sőt, ha ezt akarnák, sem tehetnék meg.” A futballklub élére került pártkatona végül többek között azt javasolja, hogy legyenek nyilvánosak a játékvezető-értékelések, ezekben a klubok is részt vehessenek, és ennek legyen hatása a bírói fizetésekre.
Nem véletlen, ha déja vu-érzésünk támad annak hallatán, hogy a Fidesz egy funkcionáriusa az általa vezetett klub töretlen sikerének érdekében immáron mintegy a futball szabályait is átírná. Nem tehetünk róla, ha Kubatov ominózus elképzeléseiről rögtön a kormánypárt által a harmadik hatalmi ág ellen indított támadásra asszociálunk, melynek lényege a bírói függetlenség felszámolása. Hol van már a bölcs önmérsékletről tanúskodó miniszterelnöki intelem („ne mi kapjuk a legtöbbet”), amelyet Orbán Viktor pártjának első kormányzati ciklusa idején tett egy részben neje által birtokolt cég taggyűlésén! Miután negyedszer is mandátumot nyert a választóktól, hazánk régi-új kormányfője az alkotmányozó többség birtokában úgy érzi, elvárhatja, hogy csakis számára kedvező ítéletek szülessenek a bíróságokon. Miután a Kúria olykor rezisztenciát tanúsít a politikai nyomásgyakorlással szemben, szükség van egy a hatalom iránti lojalitásban jeleskedő bírói testületre is, amely például a legkellemetlenebb korrupciógyanús ügyekben lehetőség szerint a kabinet javára dönt majd. A jogállamisághoz ragaszkodó, régi vágású bírák kényszernyugdíjazásának ötlete pedig olyan sikert vívott ki illiberális körökben, hogy Orbán Viktor lengyel elvbarátai a 7. cikkely szerinti eljárás megindulásának rizikóját is vállalták érte Varsó ellen.
A szakmaiság elleni „egész pályás letámadás” azonban nem csupán a futball és az igazságszolgáltatás vonatkozásában érhető tetten. A hatalompolitikának a tudomány, illetve a szépirodalom területén sem lenne semmi keresnivalója. Az akadémikusok listázása, valamint a Közép-európai Egyetem ellehetetlenítésére tett kísérletek arról tanúskodnak, hogy az Orbán-kormány a diszciplínák szuverenitásának is hadat üzent. L. Simon László pedig leplezetlen nyíltsággal jelentette ki nemrégiben, hogy „ilyen mértékű politikai felhatalmazás után igenis kurzust kell építeni.” Az inkompetens politika új keletű agressziója talán e két utóbbi szférában a legriasztóbb. Törvényi eszközökkel biztosítják a Fradi örökös bajnoki címét? Isten neki! De a szellemi élet margóján már ott várakoznak az eddig joggal mellőzött dilettánsok, hogy önnön lojalitásukat a kabinetnek felajánlva elvégezhessék a kiszorítósdit.
A szakmaiság elleni „egész pályás letámadás” szinte mindenhol tetten érhető
2018.07.14 12:53
Frissítve: 2018.07.14 12:54