Trumpnál van a katasztrófát hozó gyűrű?

Publikálás dátuma
2018.01.10 06:46
Mark Frost Az utolsó dosszié Athenaeum Kiadó, 2017
Fotó: /
Donald Trump amerikai elnök is bekerült a Twin Peaks világába Mark Frost Az utolsó dosszié című új könyvében, amelyben sok mindent megmagyaráz a sorozatról, de megoldást nem ad a végső rejtélyre.

David Lynch alkotótársának könyvében az elbeszélő Tamara Preston FBI-ügynök, aki a sorozat szinte minden szereplőjének szentel egy-egy aktát és főnökének, Gordon Cole-nak jelent. A könyv és az 1990-ben indult sorozat, amelynek harmadik évada idén került adásba szorosan összetartozik. A “dossziéban” lévő akták részben azt mesélik el, mi történt a szereplőkkel az elmúlt 26 évben, részben pedig újramondják, mi történt a harmadik évadban és megoldókulcsokat kínálnak a nehezen megfejthető jelenetekhez. Olyan, mintha Lynch képi ámokfutása után Frostra maradt volna, hogy elvégezze a babramunkát, elvarrja a szálakat és időről időre feltegye az olvasónak a kérdést: Ezt láttad, emlékszel? Érted már?

Frost a már ismert szereplők mellett Donald Trumpot is beleírja a Twin Peaks-be, amelynek történetét végigkíséri egy jade köves gyűrű. Ez a legkülönbözöbb szereplőknél bukkan fel, katasztrófa kíséri és a gonosz erőknek otthont adó Fekete Barlanghoz tartozik. Az egyik akta szerint a gazdag férfiakra utazó Lana Budding, miután meghalt a Twin Peaks-i laptulajdonos-kém férje, New York-ba ment. Előtte feltételezhetően hozzákerült a gyűrű. New York-ban összeismerkedik a Fifth Avenue egyik tornyának lakójával, akin egy társasági eseményen látni lehetett a gyűrűt. A férfi nincs megnevezve, de köztudott, hogy Trump Fifth Avenue-i luxuslakását hagyta ott a Fehér Házért. Frost a Variety-nek adott interjúban meg is erősítette, hogy az elnökről van szó. Trump így a twinpeakes magyarázat szerint a szerencsétlenséget jelentő gyűrűnek is köszönheti a hatalmát vagy akár egy gonosz doppelganger is lehet a Fekete Barlangból.

Valami nagyon összekeveredett az idővonalban és a szereplők személyiségében, Kyle MacLachlan, Laura Dern és David Lynch

Valami nagyon összekeveredett az idővonalban és a szereplők személyiségében, Kyle MacLachlan, Laura Dern és David Lynch

Miközben sok új infót kapunk, a sorozat zárását tekintve nem tudunk meg sok mindent. Az évad azzal ér véget, hogy Cooper ügynök visszamegy az időben, “megmenti” Laurát, aki így nem hal meg, "csak” eltűnik. Cooper megtalálja a Carrie néven élő nőt, akinek semmit nem mond Twin Peaks neve. Visszamennek a régi Twin Peaks-i házukhoz, és Cooper ügynök felteszi a kérdés: milyen évben járunk? A nő sikít egyet és vége. A lényeg, hogy valami nagyon összekeveredett az idővonalban és a szereplők személyiségében is. Ez azonban a sorozatból is érthető és a könyv ennél nem mond el többet. Ez azonban nem feltétlenül rossz dolog, lehet hiányolni a mindent feltáró megoldást, de nagyobb csalódást okozna, ha nem kellene tovább gondolkodni, mi is történt Twin Peaks-ben, vagy azon, hogy egyáltalán hol és mikor vagyunk.

2018.01.10 06:46

Trump embere elismerte: az oroszoknak dolgozott – az elnök nekiment az FBI-nak

Publikálás dátuma
2018.07.22 20:16
Page egy korábbi, 2016-os előadáson, Moszkvában
Fotó: Sputnik/ GRIGORIY SISOEV
Ismét nekirontott az amerikai elnök saját hazája Szövetségi Nyomozó Irodájának és az igazságügyi tárcának, ezúttal korábbi kampányemberének megfigyelése miatt. Csakhogy a tanácsadó nyilvánosan elismerte, hogy informálisan az orosz kormánynak dolgozott.
Carter Page, Donald Trump amerikai elnök egyik korábbi külpolitikai tanácsadója a CNN-nek elismerte, hogy korábban informális tanácsadója volt az orosz kormánynak. Page egy nappal azután nyilatkozott, hogy a The New York Times, majd az FBI is dokumentumokat hozott nyilvánosságra a lehallgatásáról és megfigyeléséről. Az FBI azért kért engedélyt Page lehallgatására, mert felmerült a gyanú, hogy a férfi együttműködik az orosz kormánnyal, Moszkva őt szemelte ki az együttműködésre.   Page korábban cáfolta, hogy orosz ügynök lett volna, ezt a vasárnapi interjújában is megismételte, de azt elismerte: „talán lehettek laza beszélgetések” orosz tisztségviselőkkel az Oroszország elleni szankciókról, és „ezt valakik mellékesen felhozhatták”. Viccnek nevezte az ügynökvádakat, és szerinte „nevetséges lejárató kampány” folyik ellene. Állítólag soha nem hallott az oroszoktól Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelöltre nézve kompromittáló információkat. Donald Trump szerint a Page megfigyelésével kapcsolatos dokumentumok „kevés kétséget hagynak aziránt”, hogy a titkosszolgálatok félrevezették a megfigyelést engedélyező bíróságokat. Page-et annak a vizsgálatnak a keretében vonták megfigyelés alá, amely annak kiderítésére irányult, összejátszott-e Trump munkatársa az oroszokkal a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt annak érdekében, hogy elősegítsék a republikánus elnökjelölt győzelmét Hillary Clinton ellen. A megfigyelés engedélyezését kérő FBI annak a feltételezésének adott hangot, hogy Page az orosz kormánnyal konspirál, és hogy beszervezési célszemély volt Moszkva szemében. Trump Twitter-üzenete szerint ezzel a „boszorkányüldözéssel” félrevezették a bíróságot. Adam Schiff kaliforniai demokrata képviselő azonban, aki az ellenzéki párt rangidős tagja a Képviselőház hírszerzési bizottságában, úgy nyilatkozott: az FBI részletesen alátámasztotta azon aggodalmát, hogy Carter Page külföldi hatalom ügynökeként tevékenykedhet. A megfigyelési kérelmet, illetve a meghosszabbításra irányuló kérelmeket – jegyezte meg Schiff – négy olyan bíró hagyta jóvá, akiket három különböző republikánus elnök nevezett ki. Marco Rubio floridai republikánus szenátor is az elnöktől eltérően foglalt állást: szerinte a Szövetségi Nyomozó Iroda nem a Trump-kampánystáb ellen kémkedett, hanem azzal kellett foglalkoznia, hogy volt valaki, aki állandóan az orosz kapcsolataival hencegett.    A New Jersey állambeli Berkeley Heights golfüdülőhelyről világgá röpített Twitter-bejegyzésében az elnök a Carter Page-dzsel kapcsolatos állásfoglalás mellett azt is hangoztatta, hogy „nagyszerű” megbeszélést folytatott a múlt hétfőn Helsinkiben Vlagyimir Putyin orosz államfővel, és ezt most az álhírgyártó média teljes erővel igyekszik ócsárolni.     
Szerző
2018.07.22 20:16
Frissítve: 2018.07.22 20:18

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58