Tüzes ló - Borkán muzsgyé

A szilveszteri mulatságot egy kis erdélyi falu még kisebb, döngölt padlójú művelődési házában rendezték. Helyi banda azért így is akadt, nem kellett a szomszéd kis községből verbuválni senki mást, két hegedűs, egy tilinkós meg egy bőgős kifutotta az övéikből is.

Szűkösen voltak, egymást érték az asztalok, amit egy-egy nagyobb család vagy baráti társaság ült körbe, legalábbis az est elején, mielőtt végképp összekeveredett volna mindenki mindenkivel. Szépen rakott cserépkályha fűtötte fel jó melegre a helyiséget, omlottak a vastag gyapjúpulóverek, s bukkantak elő a selyemvállasok. Kolbász, sült hús, töpörtyű előző napi-heti disznóvágásokból került. Az egyik ilyenen, összekovácsoló tréning gyanánt fiatal üzletemberekből álló budapesti csapat is részt vett: suhantak gyors egymásutánban a szilva és áfonyapálinkák hajnali torkokon, éledezett a virtus, ami az első csepp kicsorduló vér láttán mindjárt hamvába is holt. A legharsányabb ifjonc sápadtan omlott rá az odakészített kis sámlira, s elcsitultak a legmagabiztosabb hangok is, amikor margin és kamatláb helyett a való élet tolult elő, kiomló belekkel, fröcskölő vérrel, a perzselt és leforrázott szőr émelyítő, az orrbelső apró csillámain még napokig ott strázsáló szagával.

De most ünnepelni jöttek, feledni a pár nappal korábbi fiaskót, gyengeségük, gyarlóságuk amúgy emberi manifesztumát. Sármos ifjak, s az őket kísérő, kacagó lányok léptek be vidáman a művelődési ház kicsike nagytermébe, szállásadójuk asztalához huppanva le.

A helyi férfiak alig vettek tudomást a nagyhangú, színes csapatról, üzlet ez is, jönnek, rácsodálkoznak mindenre, kívülállók maradnak, fizetnek, s aztán elmennek.

Nem úgy az asszonyok.

Aki látott már mufloncsordát, közelről figyelhette meg, hogyan vigyázza négy-öt nőstény az egyetlen kost, miként tágul ki az orruk a legapróbb gyanús jelre, rezdülésre, vészjósló hangra. Körültekintően mérik fel a terepet, tájolnak be menekülési útvonalat, játszanak le fejben minden lehetséges támadási szituációt.

Így tettek a kicsinyke falu "nőstényei" is. Csendben, észrevétlen szelték a süteményeket, kínálták a délben kirántott húsokat, mellé a fokhagymából, vízből, főtt krumpliból és olajból kavart "muzsgyét" - Zita barátném szóhasználatával "borkán muzsgyét", mert borkánnyi, azaz legalább befőttesüvegnyi adagnál kevesebbet vétek ebből készíteni -, csípősen odamondogattak egymásnak, adtak a férjüknek még egy kupicával, elvégre szilveszter van. Közben a maguk komótos, asszonyi módján szépen felmérték, melyik két lány érkezett férj vagy komolyabb udvarló nélkül. S noha azok vadul pislantgattak a szabad prédának tetsző, egyre kapatosabbá és virtusosabbá váló helyi férfiak felé, még a közelükbe sem jutottak. Másnap délben, visszapörgetve az év utolsó napjának eseményeit, maguk sem értették, hogy kerültek folyton az asszonyok közé, miként ülhettek hajnalig egyetlen röpke tánc nélkül a "nőstények asztalánál", begyűjtve néhány autentikus helyi receptet, például a fokhagymás muzsgyéét, amit hazatérve bizonyosan soha, de soha nem készítenek majd el.

2018.01.12 07:08

Kék korszak

Hülyeség-gátló népszavazás - így indokolta három referendum beadványát Hadházy Ákos, aki a fizetett kormányzati propaganda ellen nyújtott be kérdéseket a Nemzeti Választási Bizottsághoz. Ha a testület rábólint a korábban LMP-s, jelenleg független képviselő kezdeményezésére, népszavazás dönthet róla, a jövőben is kék plakáterdőbe borulhat-e az ország. Más szóval: folytatódhat-e a primitív agymosás? Mely egyben a kormányközeli reklámcégek és sajtótermékek állami kistafírozása is, hiszen a megannyi Stop Soros!, Tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!, vagy éppen Üzenjük Brüsszelnek! nemcsak a szemet, de az államkasszát is károsítja, méghozzá immáron százmilliárdos tételben. Ami – miután nem vagyunk demagógok, hogy lélegeztető gépekre számoljuk át, inkább maradunk a kormánykompatibilis egységeknél – egy fél Puskás stadion ára.
Ez a forintosítható rész, a nem vagyoni károkkal pedig napi szinten találkozhat bárki. Nem kell hozzá elmélyült újságolvasónak lenni: a sarki boltban, a hentesnél, a piacon is bele lehet szaladni a propaganda áldozataiba, sőt a labdarúgó vb-döntő kapcsán is sikerült lemenni kutyába. Hogy innen aztán mikor és hogyan lehet felállni, a billiárdgolyóra csiszolt agyakat némiképp barázdálni, a migránsoktól rettegő falusi néniket megnyugtatni, lehetetlen megmondani. Törni-zúzni, rombolni, az embereket fanatizálni mindig könnyebb, mint építeni, tanítani, a feldühödött tömeget megállítani. A kormányzati kék korszak esetleges leállítása csak egy apró lépés lenne a normális ország felé vezető úton.
A feltételes mód feltétlen indokolt, és nemcsak a hatalomnak nem tetsző referendum-kezdeményezéseket a kelleténél nagyobb lelkesedéssel eltakarító NVB miatt. Az esetleges népszavazáson ugyanis azok döntenek, akiket korábban bevezettek a plakáterdőbe.
Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné…
2018.07.19 09:19
Frissítve: 2018.07.19 09:20

Focika

Magyar labdarúgás immár évtizedek óta nem létezik, van helyette focink vagy valami hasonlónk, ami nyomokban is egyre kevésbé emlékeztet arra, amit a világ más országaiban labdarúgásnak neveznek. Minden bizonnyal ezt ismerte fel a MOL is, amikor névadó szponzora lett a bajnoki címvédőnek, és a felek abban állapodtak meg, hogy a Videoton a jövőben Vidi néven szerepel az NB I-ben.
Ha arra gondolunk, hogy volt Székesfehérvárnak 1985-ben egy UEFA Kupa-döntős csapata Videoton néven, akkor a mostaniakra illik a Vidi elnevezés. Viszont nagy kár lenne megállni egy csapatnál, ugyanis a többiek sem érnek az elődök nyomába. Ezért nyugodtan lehet becézni (kicsinyíteni) a mezőny többi résztvevőjét is. Miért ne lehetne az FTC-ből Groupama Fradika, a Debrecenből Loki TEVA vagy a Puskásból Öcsi Akadémia? A Haladás lenne a Hali Swietelsky. Az Azerbajdzsánban látott Újpestre – és vezetőségére - is jobban illik az Újpestke elnevezés, ahogy a Honvéd is csupán Honvédka napjainkban.
Talán a közvélemény is elnézőbben fogadná a havonta több milliót kereső focisták (a labdarúgók elnevezés nem illik rájuk) csetlését-botlását Luxemburgtól Macedóniáig, ha a vezetéknevük helyett a becenevük jelenne meg a tudósításokban. Elnézőbbek lennének a szurkolók, ha az újpestiek bakizó kapusa Pajovic helyett Brankóként szerepelne a tudósításokban. Az azeri utazás lehetetlen körülményei – repülés kétszeri leszállással tankolás miatt, étlen-szomjan maradó csapat - kifakadó csapatkapitány szavait nem Litauszkitól, hanem Robitól idéznénk.
A fegyelmi határozat nem arról szólna, hogy a játékvezető sértegetése miatt marasztalnak el valakit, hanem Vikit (Kassai) érte méltánytalanság, vagy füstbombácskák miatt büntetne a szövetségecske fegyelmi bizottságocskája.
Komolytalan ez a becézgetés? Nem komolytalanabb annál, ami a magyar focikában zajlik.
2018.07.18 14:00
Frissítve: 2018.07.18 14:01