Travellina - Világjárás felelősséggel

Publikálás dátuma
2018.01.20 06:47
VETÍTÉS Kisgyörgy Éva előadása közben lenyűgöző képeket vetített az alaszkai tájakról, beszélt az ott élők kedvességéről
Fotó: /
Eddig 116 országban járt Kisgyörgy Éva blogger. Az Eötvös10-ben tartott előadásán beszélt alaszkai kalandjairól és adott tanácsokat az otthonülést megunóknak is.

- Hova mész?

- Világgá!

Ez a cinizmust sem nélkülöző párbeszéd a mi háztartásunkban elég gyakori. A válaszadó minden esetben arra utal: ugyan, hova menne messzebb, mint az utca túloldalán lévő pékség? Ám, ha Kisgyörgy Évának teszi fel valaki ezt a kérdést és ő válaszol így, már egyáltalán nem lehet biztos benne a kérdező, hogy Travellina viccelődik, és pár óra múlva nem egy másik kontinensről jelentkezik. Márpedig az ezúttal alaszkai útjáról előadást tartó közgazdász gyakran vág neki a nagyvilágnak. Megteheti, mert idejét nem viszi el teljes munkaidős állás és korábban felhalmozott annyi tartalékot, amely biztonságot nyújt. De hiba azt gondolni, hogy nagy vagyonokra van szükség ahhoz, hogy valaki eljusson távoli tájakra. Kisgyörgy Éva aprólékosan tervezi meg minden útját és ennek köszönhetően rendszerint sikerül minimálisra faragnia a költségeket. Repülőjegyet például nem az erre kifejlesztett keresőoldalakon keresztül vesz, hanem maga jár utána a légitársaságok akcióinak vagy annak, hogy átszállással olcsóbban tud-e eljutni valahova.

Szállást pedig nem egyszer gyakorlatilag ingyen szerez magának: a Magyarországon még nem elterjedt lakáscserével olyan utazni vágyók keresik egymást az interneten, akik a világ egy másik pontján szeretnék tölteni szabadságukat és ez idő alatt nem hotelben szállnának meg, hanem valakinek a lakásában. Cserébe pedig felajánlják a sajátjukat ugyanilyen célra. „Előfordult, hogy a pici budapesti lakásom háromszobás, Central Park mellettire cseréltem New Yorkban. A cserepartnerem pedig egyáltalán nem volt elégedetlen. Odáig volt az izgalomtól, hogy alig több mint 30 négyzetméteren lakhat majd” – mondta Éva. Nem csalódott, aki azért ült be előadására, hogy meglepő élményeiről, praktikáiról halljon.

Noha a bloggerek térhódítása vitathatatlan, barangolásait ő is elsősorban útikönyvek segítségével tervezi, szerinte az övéhez hasonló internetes élménybeszámolók nem helyettesíthetik mindenben a már bevált tájékoztatókat. Mivel az évek során rengeteg tapasztalatot szerzett – Travellina nevű blogját 1996-ban kezdte el írni, amikor itthon még az internet is ismeretlen fogalom volt – úgy döntött, ezeket könyvben is összefoglalja. Ebben részletes tanácsokat ad arról, hogyan érdemes nekiállni egy utazás megtervezésének, a papírmunkától az étkezésen át a betegségek elkerüléséig és az ideális szuvenírek beszerzéséig.

Előadása közben lenyűgöző képeket vetített az alaszkai tájakról, beszélt az ott élők kedvességéről és végig érezni lehetett, hogy mind az interneten őt követőknek, mind az éppen előadását figyelőknek többet szeretne adni egyszerű élménybeszámolóknál. „Rengeteg szépségápolással és utazással foglalkozó blog van. Sok blogger pénzt akar szerezni a tevékenységéből, de nekem ez nem célom” – utal a manapság gombaként szaporodó ilyen-olyan blogokra és YouTube-csatornákra. Kisgyörgy Éva komoly elvárásokat támaszt saját maga felé amiatt, hogy több ezren követik a bejegyzéseit. "Nagy felelősségem van az írásaimmal kapcsolatban. Fontosnak tartom, hogy körültekintő tanácsokat adjak, például arra vonatkozóan, hogyan illik fotózni a helyieket vagy épp az utasbiztosítás szükségességéről." Olvasói pedig – a kommentek tanúsága szerint – gyakran kifejezetten az ő leírásai alapján szervezik meg saját nyaralásukat.

Beszélt arról is, mennyire károsnak tartja az olyan programokat, amelyek állatokat nem természetes környezetükben mutatnak be és akár egy-egy képet is lehet készíteni velük, ahogy simogatják, babusgatják őket a jókedvű utazók – csak éppen tudjuk jól, hogy ez az állatoknak a legritkábban jelent hasonló örömet. „Korábban én is részt vettem ilyeneken, de ma már nagyon bánom” – fogalmazza meg talán egyetlen olyan élményét utazásairól, amelyre rossz szájízzel emlékszik vissza.

Hogy ritkán érik rossz tapasztalatok, részben ő is a szerencsének tulajdonítja, hiszen mindig egyedül utazik, ami rejt magában veszélyeket. Azért hozzáteszi, hogy a világ bármely pontján lehet tudni, melyek azok az utcák, amiket inkább elkerülni kell, mint meglátogatni. Előadása végén világutazóhoz méltón búcsúzott: „sietek, mert holnap reggel indulok Floridába, és még össze sem pakoltam!”

Névjegy
Az ország legismertebb utazóbloggere. 1966-ban született, közgazdász végzettségű. Több multicégnél dolgozott, utolsó munkahelyét 2011-ben hagyta ott, azóta lakáskiadásból, cikkírásból és spórolt pénzéből finanszírozza utazásait. Blogját, a travellina.hu-t a Facebookon több mint 20 ezren követik.



2018.01.20 06:47

Megszűnik a győri Rába ETO futsalcsapat

Publikálás dátuma
2018.07.17 21:52

Fotó: eto.hu/
Biztossá vált, hogy a címvédő és nyolcszoros magyar bajnok Rába ETO nem indul az élvonalbeli futsalbajnokság következő idényében. A kisalfold.hu információ szerint a Rába-parti együttes – mely a hétfő déli határidőig nem adta le nevezését az NB I-re –  400 millió forintos adósságot halmozott fel az elmúlt években. A győriek spanyol trénere, Javi Rodríguez a csapattól már korábban, a stábtól múlt pénteken búcsúzott el.
Az ETO az elmúlt kilenc évben nyolcszor hódította el a magyar bajnoki címet, s hétszer lett itthon kupagyőztes. A nemzetközi porondon, a Bajnokok Ligájában idén érte el legnagyobb sikerét, ugyanis első magyar együttesként szerepelhetett a sorozat négyes döntőjében. A futsalcsapat utánpótláskorú játékosainak sorsa – a klubban az U7-estől kezdve az U20-as korosztályig bezárólag mintegy 130 gyerek teremfutballozott – egyelőre nem dőlt el, elképzelhető, hogy ők az ETO színeiben szerepelhetnek tovább – írja a honlap. A felnőtt együttes játékosai közül többeknek már van új klubja, de több volt győri futsalos jövője még kérdéses. A a győriek NB I-ben megüresedő helyét a másodosztályból fel nem jutottak közül a legjobb helyen végzett Szigetszentmiklós veheti át.
Szerző
2018.07.17 21:52

Nincs visszatérés

Publikálás dátuma
2018.07.17 18:24

Fotó: Népszava/ Szalmási Péter
A szabadságvágy és a döntések felelőssége a közös a Nóra II. rész és a Varsói melódia című darabokban. Az előbbit a Szentendrei Teátrumban, utóbbit a Hatszín Teátrumban mutatták be.
Az ötlet drámaírói részről remek. Vagyis folytatni Ibsen Nóráját, megnézni, mi is történik mondjuk tizenöt év múlva, miután Nóra becsukta maga mögött az ajtót és elhagyta családját. A fiatal amerikai szerző Lucas Hnath ezzel az egyszerű indítással kortalanná teszi a problémát, jobban mondva cselesen áthelyezi a mába. Még ha tizenöt évről is van szó a Szentendrei Teátrumban játszott Nóra II. részben a főhősnő abszolút mainak hat, a vívódásai is azok. Mit is kezd az ember a szabadsággal, egyáltalán lehet-e igazán szabad? Mi is a szabadság? Talán ez az esszenciája a felvetődő kérdéseknek, de azért is jó a dráma, mert ennél sokkal bonyolultabb. És van egy nagy találmánya. A szerző folyamatosan fordít, csavar egyet a nézőponton. Nem csak Nóra álláspontját ismerhetjük meg, hanem a volt a férjét, a házvezetőnőét, sőt, az egyik felnőtt gyerekéét is. Mindez élvezetesen dialógusban, élesen ütköztetve íródott meg. Ezért a darab vitán felül figyelemre méltó. Amikor már igazat adnánk Nórának, jön a másik szereplő, akinek szintén megvan a maga igazsága. Nóra, mint egy háborúban edződött, harcos, sikeres amazon tér vissza abba a házba, ahonnan elment, és szajkózza azokat az elveket, amelyekért megküzdött, amikben hisz. Csakhogy a másik félnek is megvan az ehhez hozzáfűzendő érvényes nézete, sőt megélt belső fájdalma, amit eddig nem volt kinek elmondania. És aztán eljutunk a hazugságig. Mi másig, ami mindent elront és megmérgez, párkapcsolatot, köz és magánéletet. Kiderül nem csak az egymásnak szánt hazugságok a veszélyesek, hanem azok is amelyekkel magunkat áltatjuk. A néven nem nevezett, ki nem beszélt folyamatokról, jelenségekről, vagy netán egyszerűnek tűnő érzésekről nem beszélve.
Miközben nagyszerű a darab, az előadás ritmusa néhol monotonná, egyhangúvá válik. Galgóczy Judit rendezése talán túlságosan is bízik a szövegben, vagy a színészekben, ezért szinte teljesen nélkülözi az akciót. A színészek ülnek, vagy állnak és beszélnek. A színházi szituációk valahogy hiányoznak. Miközben a szereposztás nem vitatható, a színészek élnek is bizalommal. Leginkább Kováts Adél, aki nagy meggyőződéssel áll ki ebben a szerepben is a nők jogaiért. Nóra sokszínűségét, szellemi pengeélét pontosan megmutatva. Csankó Zoltán az elhagyott Torvaldként leginkább későn eszmélő áldozat, aki nem bír szembenézni azzal a tükörrel, amit Nóra tart elé. Karakteres a másik két szereplő, Bodnár Erika házvezetőnőként és a felnőtt lányként László Lili.  A végén Nóra nem köt kompromisszumot, újra kilép azon a bizonyos ajtón egy boldogabb, szabadabb jövő reményében. Bízva abban, hogy azt még ő is megéri. Az egyszer választott útról nincs visszatérés.
Ez a megállapítás igaz Leonyid Zorin kétszereplős színművének, a Varsói melódiának a főhőseire is. A darabot évtizedekkel ezelőtt Törőcsik Mari és Sztankay István játszotta óriási sikerrel. A történetet a rendezők azóta is időről időre előveszik. Most Radnai Annamária fordításában Kocsis Gergely állította színpadra a Hatszín Teátrumban, ahonnan az előadás rövidesen nyári szabadtéri helyszínekre utazik. A történet egyszerű: romantikus szerelem szövődik a II. világháború után egy szovjet fiú és lengyel lány között a Szovjetunióban. A levegőben még ott van a háború tragikuma, a félelem, és az újrakezdés tétova bizonytalansága. A fiatalok viszont egyszer fiatalok, és a szerelemre sem kell sokat várni. A produkció legszebb néhány perce az, amikor a Zeneakadémia kakasülőjén véletlenül egymás mellé sodródott Helga (Tompos Kátya) és Viktor (Adorjáni Bálint) némán hallgatják Chopin muzsikáját. Csak a gesztusokat érzékeljük, ahogy egy dallam titkát megérti a zenekedvelő, úgy fedezi fel lassan egymást egy fiú és egy lány. Előbbi borász, utóbbi énekesnő szeretne lenni. Előttük áll az élet. Az egész élet. Ez egyszerre jelent nyomasztó és felszabadító érzést mindkettőjüknek. A zene aztán sok mindenen átsegít. Kezdeti félszegségen, tapasztalatlanságon. A történet környezete kissé már távoli, a nyelvezet, az ismerkedés ritmusa is idejétmúlt talán. A szerelem romantikája, a találkozás mindenek fölöttisége azonban még mindig időtálló. Csakhogy az idillbe belevág a politika. Azért ez sem ismeretlen dolog manapság, amikor magánéleteket változtat meg, befolyásol alapvetően a közvetlen közéleti közeg. Akkor Szovjetunióban nem házasodhattak idegen országbelivel. Ez a törvény Helgát és Viktort szétválasztja. Ezután pedig már nincs közös út, még akkor sem, ha a szerelem kitart, és találkoznak is tízévenként, de ez már nem ugyanaz, nem is lehet az. Valami elmúlt, és nem jön vissza sohasem. Mindenki változik, a szerelem plátóivá lesz, két élet elmegy egymás mellett. Még akkor is, amikor már törvény nem tiltja a házasságot. Az adott pillanat egyszerisége, amely két sorsot összehoz, sohasem jön vissza. Tompos Kátya érzékenyen és szenvedélyesen mutatja meg a lány állapotváltozásait. A reménytől a reménytelenségig. Nem mellesleg szépen énekel egy lengyel dalt. Adorjáni Bálint a szépfiú sablonjait le nem vetkőzve, közhelyesebben ábrázolja a fiút, akinek mintha igazi mélységei nem is lennének. Ha egyszer becsukjuk magunk után az ajtót, az már gyakran csak a vágyainkban nyílik ki. A mindent megszépítő nosztalgia mögött ott a zár.
2018.07.17 18:24