Paks2: titkolják a magyar részvételt

Kemény feltétellel hagyta jóvá az Európai Bizottság, hogy az Orbán-kabinet tender nélkül szerződjön az orosz Roszatommal a paksi bővítésről: minden olyan munkára, ami nem a Roszatomé, átlátható nemzetközi tendert kell kiírni. Már most látszik, hogy az átláthatóság terén a kabinet megszegi a bizottsági előírásokat, de nem azért, hogy a magyar alvállalkozók könnyebben juthassanak megrendeléshez, hanem azért, hogy a zsíros falatokat az előre kiválasztott multik szerezhessék meg.

A Paks2-beruházás fővállalkozói-generálkivitelezői tenderének elmaradása miatt Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője kezdeményezett eljárást az Európai Bizottságnál, nem sokkal az Orbán-Putyin nukleáris megállapodás aláírása után. A Bizottság hosszas vizsgálódás után egy olyan érvre (a technológiai kizárólagosságra) hivatkozva hagyta jóvá a versenyeztetés nélküli megbízást, amelyet az eljárás során nem bizonyítottak: a brüsszeli testület bemondásra fogadta el, hogy Paks 1 mellé csak az oroszok tudnak új atomerőművet építeni (miközben előzőleg a kormány 13 milliárd forintot költött egy olyan nemzetközi tender előkészítésére, amelyen legalább 4-5 indulóra számítottak). Hogy a kilógó lóláb ne legyen olyan feltűnő, az Európai Bizottság előírta: úgy kell megfelelni az EU versenyjogi előírásainak, hogy az összes alvállalkozói szerződést tendereztetni kell. Vagyis azon a 45 százalékos részarányon túl, amit a Roszatom eleve megkap a beruházásból, a további 55 százalékot az uniós normáknak megfelelő nemzetközi közbeszerzések keretében kell szétosztani. A testület még az is megjelölte, hogy mely honlapokon kell angol nyelven közzétenni a tenderfelhívásokat, amelyre az Orbán-kormány természetesen ígéretet is tett.

A vállalás teljesítésébe ugyanakkor máris hiba csúszott: ahogyan arról Jávor a blogján beszámolt, már az első nagyobb tételt sem sikerült szabályosan megpályáztatni. A turbinaszigetek szállítására kiírt pályázatot az amerikai General Electric és a francia Alstom konzorciuma nyerte el, méghozzá úgy, hogy az angol nyelvű felhívásoknak máig nincs nyomuk az előírt honlapokon.

Korábban még reménykedhettünk benne, hogy a kormány esetleg azért értelmezi kreatívan a Bizottsággal kötött alkut, mert kedvezni akar a magyar beszállítóknak, ennek azonban most épp az ellenkezője látszik. Eredetileg azt ígérték, hogy a beruházás 40 százaléka magyar cégeknek jut – bár ezt csupán egy kikényszeríthetőség nélküli szándéknyilatkozat rögzíti –, ám az érdemi hazai részvételtől a jelek szerint elbúcsúzhatunk. Ha betartanák a vállalt arányt, akkor – a Roszatom garantált 45 százalékos hányadát is figyelembe véve – a nyugati cégeknek mindössze 15 százalék jutna, aminek a nagyobbik felét már a turbinaszigetekkel kimerítették (miközben az eddigi hírek alapján biztosra vehető, hogy a Rolls-Royce-nak és a Siemensnek is ígértek az üzletből). Ennél is árulkodóbb jel, hogy a kormány minden eszközzel titkolja a Bizottsággal kötött megállapodást részleteit, márpedig valószínűleg abban a dokumentumban szerepelnek azok az „ajándékok”, amelyek fejében Brüsszel megenyhült a szabálytalan atomprojekt megítélésében.

Jávor Benedek friss blogbejegyzésében bemutatja azt a levelezést, amelyet a Paks2 projektcéggel folytatott annak érdekében, hogy megtudja, módosították-e az orosz féllel a két új reaktorblokk kivitelezéséről kötött tervezési és kivitelezési szerződést a Bizottság útmutatásai nyomán. A cég válasza szerint az EPC-szerződés (amely a minősítését tekintve már nem titkos, de azért továbbra sem adják oda senkinek) nem változott, az új feltételeket a felek egy külön dokumentumban rögzítették, amely azonban „üzleti titok védelme alatt áll”. Vagyis annak részletes kifejtését, hogy miben állapodott meg a Roszatom a kormánnyal a tender nélküli szerződés elfogadtatása érdekében (például a magyar részvétel tényleges arányáról, a közbeszerzések kiírásáról stb.), ismét egy olyan iratban sikerült elhelyezni, amelynek a tartalmát a parlament és a közvélemény is képtelen ellenőrizni. Jávor szerint alapos okkal feltételezhető, hogy az Orbán-kabinet lemondott minden olyan eszközről, amelynek segítségével érdemi részvételi lehetőséget kaphattak volna a magyar vállalkozások az üzletben (hiszen nyomuk sincs a a paksi kondér körül, pedig a kormány biztosan szívesen büszkélkedne a sikereikkel). Így a magyar hányad várhatóan a 10 százalékot sem fogja elérni a beruházásban, és abból is legfeljebb Mészáros Lőrinc, meg néhány hasonlóan kormányközeli oligarcha fog profitálni.