A vaksors sodrásában

Publikálás dátuma
2018.02.02 06:46
FOTÓ: SIMON ERIKA
Fotó: /
Fiatalos, bizonyos fokig formabontó, szabad, olykor szárnyaló Leonce és Lénával vendégeskedett a székesfehérvári teátrum a Jurányiban.

Az álom jelenettel indul a Kovács D. Dániel által rendezett Leonce és Léna a Székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában. A produkció a Jurányi Házba magával hozta a Horváth Jenny által tervezett labirintusszerű díszletet. A színészek ebben sodródnak, bolyonganak már az előadás megkezdése előtt. És ebben a labirintusban játszódik az álom jelenet is. Az elején még fel sem ocsúdunk és már a szereplőkkel együtt álmodunk. Bíró Bence dramaturg és Kovács D. Dániel nem véletlenül teszi ezt előre. A lényegről beszél ugyanis. Arról, hogy az álmainkban szabadok lehetünk, nem kell megfelelnünk, adhatjuk önmagunkat is és igen, szerethetünk is. A hangsúly kicsit rímel Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének álomjelenetére. De aztán hamar visszacsöppennünk a valóságba. Az már - ahogy Büchner is megírta - sokkal unalmasabb. Izgalmas, hogy miért veszik elő egyre gyakrabban a darabot, amely egy egyszerű szerelmi történet, igaz tud nagyon költői is lenni. Talán ez a költőiség izgatta annak idején Eszenyi Enikőt, amikor a Budapesti Kamaraszínházban színre vitte a drámát, de láttam a művet például egy egészen elemelt látványában és mondanivalójában is magával ragadó előadásban Grazban. Nemrég a Szkéné Színház is műsorára tűzte Rába Roland színrevitelében. Rábát talán nem is annyira a szerelem izgatta a darabban, hanem a hatalom természetrajza.

Kovács D. Dániel viszont megmarad a szerelemnél, igaz a dolog azért ennél jóval összetettebb. Felveti például, hogy érdemes-e lázadni, hiszen a sors végül úgy is megoldja a dolgokat. És közben semmi sem fekete-fehér. Lehetne így, vagy úgy is, sokszor csak hajszálakon múlik, merre is billen az életünk. A fehérvári előadás ezeket a kérdéseket finoman, de nagyon érzékletesen kedves humorral teszi fel. A szerelmesek is Leonce (Andrássy Máté) és Léna (Kiss Diána Magdolna) nagyon szerethetők, valamitől bennük van az ártatlanság is. A környezet persze abszolút nem ártatlan, szerepel ügynök, vagy elnök is az előadásban. Valeriót, Leonce barátját Pálya Pompónia játssza, fel is vetődik, hogy ki is Valerio, egy barát, vagy egy mindenes lány. Mindegy is, nem kell mindent eldönteni. Mint ahogy azzal is jó eljátszani, hogy mi következik akkor, amikor a vaksors összehozza a korábban egymást elkerülni akaró szerelmeseket. Bíró Bencéék adaptációja ezt meg is teszi. Játszik azzal is, hogy akkor mit tehetünk a hatalommal. Nyilván nyúlhatunk rendhagyó megoldásokhoz. „És most látod, Léna, hogy duzzad a zsebünk, teli bábuval és játékszerrel? Mihez fogjunk velük? - kérdezi Leonce. Pingáljunk bajuszt az orruk alá, és kössünk kardot a derekukra? Vagy bújtassuk frakkba őket, hagyjuk, hogy véglény-politikát és diplomáciát űzzenek? Vagy kintornát akarsz, melyen tejfehér esztétikai cickányok hussannak? Építsünk színházat?” Hát igen, vannak lehetőségek, félő azonban, hogy a hatalomban lévők előbb-utóbb mégis a bevált módszereket választják.

Infó:

Büchner: Leonce és Léna

Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Rendező: Kovács D. Dániel

Vendégjáték a Jurányiban 2018. január 30.

Szerző
2018.02.02 06:46

Magyar előadás lett minden idők legjobb Britain's Got Talent produkciója

Publikálás dátuma
2018.07.16 14:37

Fotó: Facebook/ Attraction Látványszínház
Még mindig mindenkinek könnyeket csal a szemébe az Attraction Látványszínház 2013-as előadása. 700 ezer jelentkező közül választották ki a társulatot nyertesnek.
"Tudtuk, hogy akkor öt évvel ezelőtt valami különlegeset alkottunk, és megnyertük a versenyt, de az hogy a BGT összes eddigi produkciója közül a mi előadásunk lett a legjobb, az óriási elismerés"
 - írja Facebook-oldalán az Attraction Látványszínház hivatalos oldala.
Több mint 700.000 jelentkező közül, 12 év legnevesebb győzteseivel megküzdve bizonyult a társulat előadása minden idők legjobbjának a Britain's Got Talent tehetségkutató bajnokságán. Az utolsó fordulóban a közönség szavazatainak nagyjából háromnegyedét megszerezve, toronymagasan nyert a társulat.

A két döntős előadás:
2018.07.16 14:37
Frissítve: 2018.07.16 14:54

„Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás”

Publikálás dátuma
2018.07.16 09:10

Fotó: / Erdélyi Gábor
A Braindogs tizenöt éve jött létre, hogy koncertekkel, örömzenéléssel tisztelegjen nagy kedvence és példaképe, Tom Waits életműve előtt. Varga Liviusszal, a csapat ütősével – a Quimby és A Kutya Vacsorája alapemberével – beszélgettünk.
„Ez a zenekar úgy alakult, hogy Podlovics Péter koncertrendező szeretett volna egy 55. születésnapi Tom Waits-bulit Budapesten; Waits azonban végül sajnos nem jött el Magyarországra. Péter ezért egy tisztelgő koncertet kezdett szervezni, és felhívta Tom Waits-kedvelő zenész barátait Londontól Grazig, Antwerpentől Szigetszentmiklósig. Ez a buli olyan frenetikus siker lett, hogy rámutatott a rajongók körében tomboló Tom Waits-éhségre. Mi, zenészek is pontosan ugyanígy éreztük. Azóta úgy tűnik, ha akarnánk, sem tudnánk abbahagyni a koncertezést” – mondja Varga Livius. A zenekar vezetője Ian Siegal londoni énekes-gitáros, aki a kritikusok szerint az egyik leghetségesebb fehér soul-blues énekes. Livius szerint Siegal „lehengerlő előadásával és oltári orgánumával tökéletes vezető. A legkisebb kézmozdulatából azonnal ért mindenki a színpadon: pontosan tudhatod, hogy mit vársz tőle, mégis képes minden koncerten meglepni. Hol érdekesen búgó baritonját használja, hol pedig – mint egy defektes gőzgép – fújtat, hogy a következő pillanatban extrém sípoló hangot csaljon ki a torkából.” Siegal mellett a másik külföldi muzsikus a gitáros Ripoff Raskolnikov, „a grazi blues-fenomén, akinek saját, semmivel nem összekeverhető stílusa tökéletesen kirajzolódik, miközben Tom Waits-dalokat énekel. Annyi szeretettel és fájdalommal játszik, hogy olyan talán még a Mississippi-deltában sem található.”
A hazai zenészek közül a Quimby frontembere, Kiss Tibi a közelgő óbudai koncerten (július 18., szerda, 19:30, Kobuci kert) nem lesz színpadon – a holland Mischa den Haring helyettesíti, aki Varga Livius véleménye szerint „a saját világát ülteti bele ebbe a tribute-ba. Nem pótolni akarja Tibit, hanem alternatívát nyújtani, de éneke és gitárhangzása tökéletesen passzol a szövedékbe.” Állandó tag a Pál Utcai Fiúkból ismert Varga Laca basszusgitáros, valamint a dobos Frenk (Budapest Bár, ex-Hiperkarma). „Laca a blues-nak, a groove-os tánczenéknek és a kísérletező zenének is kiváló ismerője; éppen ezért Tom Waits extrém hangszereléseinek remek tolmácsolója. Frenkkel pedig olyan ritmusszekciót adnak, amelyet a világ bármely zenekara megirigyelhetne. Aztán jön a csavar: Frenk kilibben a mikrofonhoz egy szál gitárral és egyedül előad egy dalt. Némi durván húzós dobolás után pedig újra megteszi ezt – de immár a zongora mögé ülve.” A Braindogs alapembere, szürke eminenciása a zongorista Nagy Szabolcs, aki – Livius szerint – „mindezt az egészet összefűzi, fenntartja, továbblendíti és a háttérből igazgatja. Mindent tud a bluesról és a környéki műfajokról, s amikor egy-egy szólója megvillan, akkor felkiált az idegrendszer. Mindezt oly könnyedséggel teszi, hogy a néző elhiszi: nagyszerűen zongorázni nem is olyan nehéz. Fanyar humorát jelzik zenei tréfái, utalásai, amelyeket pókerarccal sző bele varázslatosan pulzáló játékába.” A Braindogs jövőjéről, terveiről Varga Livius mindössze annyit mond: minden azon múlik, hogy a publikumot meddig érdekli a Tom Waits-repertoár. „A közönség egyelőre nő, mi pedig bármeddig bírjuk. Tom Waits dalait megszólaltatni kifogyhatatlan örömforrás. Nagyon tudunk figyelni egymásra, érezzük egymás rezdüléseit. Ez nem is csoda, hiszen különböző zenekarokban és összetételekben, de egyébként is játszunk együtt.”

Whiskys tartály, füstölő, autó-motor

A jövőre hetvenéves Tom Waits 1972-ben jelentette meg debütáló lemezét, s azóta folyamatosan színpadon van. Zeneszerzőként is jelentős sikereket aratott: a nyolcvanas-kilencvenes években sorra írta a filmzenéket Francis Ford Coppola számára. Hangja összetéveszthetetlenül egyéni: monográfusa, Gary Graff szerint olyan, „mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül áthajtottak volna rajta autóval vagy egy erős Harley Davidsonnal.” Egy másik kritikusa szerint „ami Charles Bukowski a költészetben, Jack Kerouac a prózában és Edward Hopper a festészetben, az a zenében egyértelműen Tom Waits.” Az amerikai zene olyan ikonjai is példaképüknek tartják, mint Rod Stewart vagy Bruce Springsteen. Waits többszörös Grammy-díjas, emellett filmes munkáiért Arany Glóbusz-díjban és Oscar-jelölésben is részesült. Kaliforniában él feleségével és három gyermekével.

2018.07.16 09:10
Frissítve: 2018.07.16 09:10