Komolytalan Kövér önigazolása

Publikálás dátuma
2018.02.06 06:00
KÖRZETEK A lakótelepeket a Fidesz mindenhol keverte a jobbos területekkel, hogy semlegesítse a baloldali szavazatokat - Népszava
Fotó: /
A szakértő szerint a Fidesz is részt vett a választási körzetek 1989-es megrajzolásában, nem igaz a házelnök hét végén nyilvánosságra került kijelentése, hogy akkor a szocik manipuláltak. Valójában a mostani kormánypárt alakította saját arcára a körzeteket.

1990-ben már fél évszázada nem volt szabad parlamenti választás Magyarországon. Honnan tudták volna az akkori MSZ(M)P-sek, hogy mely városrészeken, kistelepüléseken lehetnek erősebbek vagy gyengébbek? Nemhogy térkép manipulációhoz nem volt elég információjuk, tudásuk, energiájuk, de még az a politikai alapfeltevésük is téves volt, hogy az 1990-es választás az MSZP és az ellenzéki erők között dől majd el; valójában MDF-SZDSZ vetélkedés lett belőle – így reagált a Népszavának László Róbert, a Political Capital választási szakértője, Kövér László 2017-es gondolataira. A fideszes házelnök a Reflektor blogon szombaton megjelent hangfelvétel szerint a választási rendszer kormánypárti átrajzolásáról úgy vélekedett: “nem mondom, hogy nincsen benne földrajzi bűvészkedés vagy nem volt, de csak annyi, mint a 90-es törvényben amit a szocik alkottak meg eredetileg”.

A választási szakértő szerint a 90-es állapotokhoz képest 2010 után 6 választás részletes, szavazóköri szintű eredményei és a legkorszerűbb szoftverek álltak a Fidesz térképrajzolóinak rendelkezésére. - Kövér önigazolása (ami egyébként régóta bevett toposz a kormányoldalon) tehát körülbelül annyira vehető komolyan, mint amikor egy bankrabló azzal próbál védekezni, hogy „de hát a szomszéd is ellopott már egy tyúkot” - vélekedett László Róbert.

Tóth Zoltán választási szakértő, - aki a tavaszi választásokon a DK színeiben indul Budakeszin - ezt azzal egészítette ki, hogy a Nemzeti Kerekasztal nevében őt kérték fel az egyéni választókerületek kialakítására. - 1989 karácsonyának első napján fejeztük be a választókerületek konszenzusos kialakítását, amelyben a Fidesz is benne volt, konkrétan Áder János – mondta a szakértő. Ez jelent meg 1990. január 5-én a Magyar Közlönyben, a korabeli minisztertanács jóváhagyásával, Németh Miklós miniszterelnök aláírásával.

Bár Orbán Viktor 2012 júliusában még azt mondta: "úgy fair, hogy a választások előtt több mint egy évvel minden részletszabályt mindenki pontosan ismerhessen", az új választási eljárási törvényt 2013 tavaszán, a kampányfinanszírozási javaslatot pedig csak júniusban fogadta el a Ház. A választási szabályok pedig még a voksolás előtti szeptemberben, novemberben és decemberben is módosultak. Minderre 2014 nyarán az EBESZ választási megfigyelői is felhívták a figyelmet, mondván: a Fidesz-KDNP - kétharmados többségét kihasználva, társadalmi vita és az ellenzék bevonása nélkül, a jogalkotási törvény megkerülésével - egyéni képviselői indítványok formájában fogadott el alapvető törvényeket, köztük az új alaptörvényt, és az új választások jogi hátterét, majd számtalanszor módosította ezeket.

A 2014-es választás tapasztalatait összegző EBESZ-jelentés pedig nemcsak az ellenzéki kritikát erősítette meg, hanem nyomatékosan felhívta a figyelmet arra is: az áprilisi voksoláson gondok voltak a határon túli, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező, illetve nem rendelkező választókra vonatkozó eltérő szabályozással, és a levélszavazás biztonságával is. A jelentésben szerepelt az is: a 2011-ben elfogadott, majd többször módosított választójogi törvény, illetve a hozzá tartozó, 2013-ben elfogadott - később szintén többször átalakított - választási eljárási törvény az európai normáknak nem felel meg, de a 2014-es választásokkal Magyarország megsértette az EBESZ koppenhágai szerződésének, a demokratikus választások feltételeiről szóló rendelkezéseit is. Így 2014 április 6-án a Fidesz-KDNP pártszövetség a szavazatok 44,87 százalékával szerzett meg 133 mandátumot a 199 fős parlamentben, s így megmaradt a kétharmados többsége. A parlamentbe rajtuk kívül az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM jutott be, utóbbi kettő azonban nem tudott frakciót alakítani.

MSZP: a házelnök elismerte a csalást
Az MSZP választási csalás miatt feljelentést tesz Kövér László házelnök a választókerületek megrajzolásáról szóló nyilatkozata miatt – mondta Bárány Balázs, az ellenzéki párt országos elnökségének tagja. A szocialista politikus szerint a házelnök elismerte: csaltak a 2014-es országgyűlési választáson, a választókerületek átrajzolása pedig egyetlen célt szolgált, hogy a Fidesz jól járjon a módosításokkal. Bárány Balázs szerint az EBESZ 2014-es vizsgálata számos problémát talált a hazai választási rendszerrel kapcsolatban, példaként a sajtó helyzetét, valamint a határon túli szavazatok közötti indokolatlan különbségtételt említette. 

2010-ben - ahogyan azt a Political Capital 2014-es elemzésében írta - a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, 2014-ben azonban a 44,9 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult. Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont 122 588 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 730 rájuk leadott voks alatta maradt a Fidesz 2002-es 2,31 milliós és 2006-os 2,27 milliós szavazatszámának is, pedig a magasabb eredmények utóbbi két választáson nemhogy a kétharmadhoz, hanem még a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak. Mindebben a választást követő elemzések mindegyike szerint a legnagyobb szerepe az egyéni körzetek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének és a "győzteskompenzációnak" volt.

- A Political Capital 2013-ban fejlesztett, majd 2014-ben frissített Mandátumkalkulátora akkor segít a „gerrymandering” (választókerület-manipuláció) feltárásában, ha szoros listás eredményeket táplálunk bele. Ha a Fidesznek és a baloldali pártszövetségnek egyformán 50-50 százalékot adunk, a választókerületeket nem az elvárható 53-53 arányban nyernék meg, hanem a kormánypártnak 58, ellenfelének pedig csak 48 egyéni mandátum jutna – hangsúlyozta lapunknak László Róbert, hozzátéve: természetesen, mint minden modellszámítás, ez sem képes a jövő pontos leképezésére, a Fidesz térképrajzolóinak szándékát azonban leleplezi.

A manipuláció miatt egyetlen kerület sem maradhatott érintetlenül. A szakértő kérésünkre konkrét példákat is említett. - A magát még 2010-ben is tartó XIII. kerületi szocialista bázist feltűnően girbegurba vonal mentén osztották szét, a III. kerületben a békásmegyeri lakótelepet hirtelen megkerüli az addig a Batthyány utcán nyílegyenesen haladó határvonal, de Csepel és Soroksár összevonása is minden bizonnyal azt célozza, hogy a leginkább balra szavazó területek minél kevesebb egyéni mandátumot eredményezzenek – sorolta a Political Capital szakértője. László Róbert szerint az ország számos régiójában szintén tetten érhető, hogy a korábbi választásokon billegőnek számító körzetekbe hagyományosan jobboldali többségű településeket olvasztottak. A mindenkori jobboldalnak kedvez például, hogy a várpalotai körzethez csatolták a Balaton-felvidéket, vagy önmagában az a tény, hogy míg a debreceni választók három, az alig néhány tízezerrel kevesebb lakosú Miskolc szavazói csak két képviselői hely sorsába szólhatnak bele.

Szavazatra kiszámolt körzetek
Rendkívül jól szemlélteti a választókerületek kormánypárti-többségűre igazításának módszerét a somogyi választókerületek átszabása, különösen a megye 2-es választókerületének, vagyis a kaposvári járásnak a felszabdalása és szétosztása. Somogyban az utolsó, nem Fidesz-KDNP győzelemmel zárult 2006-os országgyűlési voksoláson a megyeszékhelyen, valamint a Kaposvár-2-nek nevezett körzetben két korábbi szocialista miniszter nyert, Lamperth Mónika 3,3, míg Kolber István 7,2 százalékkal verte fideszes ellenfelét.
A körzethatárok átalakítása után Kolber korábbi, néhány kaposvári lakótelep mellett 67 települést magába foglaló körzetéből Kaposvárhoz csatoltak 25 újabb települést, melyek közül korábban 12-ben nyert a szocialista jelölt, s 13-ban a fideszes. Itt tehát nagyjából azonos mennyiségű bal-, illetve jobboldali voks érkezett a megyeszékhelyhez. Tizenhárom települést csatoltak az új somogyi 2-es, barcsi székhelyű választókerülethez, közülük négyben nyert korábban Kolber István. A többi fideszes voks jól jött Dél-Somogynak, ahol szintén átírta a körzethatárt a Fidesze, mert ott 2006-ban a Somogyért Egyesület színeiben induló egykori MSZP-s önkormányzati miniszter, Gyenesei István győzött.
Ennél is látványosabb azonban a Kaposvártól keletre-északkeletre fekvő falvak voksainak átirányítása a Balaton-partra. Ezek a települések mindig is a baloldal fellegvárainak számítottak, köszönhetően többek között a taszári repülőtérnek és laktanyának, valamint, hogy Kolber István is az egyik kistelepülésről, Orciból származott. Utóbbi amúgy három kilométer Kaposvár toponári városrészétől, s cseppet sem mellékesen csak a megyeszékhelyről közelíthető meg. Taszár pedig tizenkét kilométer távolságra van a megyeszékhelytől. 2014 óta mindkét falu a 85 kilométerre fekvő Siófokhoz tartozik, ahogyan további 11 település is, melyek mindegyikében Kolber nyert 2006-ban, méghozzá óriási fölénnyel. Ma ezt a komoly baloldali többséget a jobboldali Balaton-part könnyedén kompenzálja. Ugyanúgy, ahogyan az új somogyi 3-as, vagyis marcali körzethez csapott 15 falu baloldali voksait. A korábbi baloldali körzetek feloldódtak a balatoni jobboldali szavazatok közt.
- Somogyban négy arányos körzet jött létre – mondta 2012-ben az új választási tervezet egyik készítője, Kaposvár fideszes országgyűlési képviselője, Gelencsér Attila, aki azt is állította: a körzethatárokat földrajzi, szociológiai, társadalmi szempontok alapján húzták meg. Kövér László szerint talán mégsem. VAS ANDRÁS



2018.02.06 06:00

Jó itt lakni – 90 éves a Gombaszögi Nyári Tábor

Publikálás dátuma
2018.07.22 19:58

Fotó: /
A felvidéki fiatalok legfontosabb nyári fesztiválján jártunk, ahol nincs térerő, alapfelszerelés a gumicsizma, de nem dísznek van a programfüzetbe biggyesztve, hogy szabadegyetem.
Dél is elmúlt már, de a tábor mintha még mindig ébredezne. A levegőben sparheltes lepény illata terjeng – a szalonnásnál finomabb fesztiválkaját még nem találtak fel –, a szomszéd asztalnál néhányan azt próbálják megfejteni, mit jelenthet a palacsintás bódé oldalán virító „ordás” felirat. A Gombaszögi Nyári Tábor sok tekintetben olyan, mint egy időutazás: mintha csak a kilencvenes évek végét írnánk, és a Sziget Fesztiválon járnánk. A táborozók komótosan sétálnak a zuhanyzók felé törölközőbe burkolva. Az ételsoron mindenhol más zene szól – de egyik sem olyan hangosan, hogy az megzavarja a még a tegnap hatása alatt állókat. A programsátrakban viszont már javában folynak a beszélgetések: hol a futballvébét elemzik, hol párkapcsolati témákat feszegetnek, hol pedig nemzetiségi kérdésekkel, oktatásügyi dolgokkal foglalkoznak a szakemberek. Közönség még a kora reggeli órákban is akad mindenhol: a „szabadegyetem” szó itt nem a hangzás kedvéért van a programfüzetbe biggyesztve. A programok közül egyértelműen a kulturális-közéleti serpenyő felé billen a mérleg, noha lehet túrára indulni a közeli cseppkőbarlangba, van paintball, medence, függőhíd, óriáshinta – és a kiírás szerint iszapbirkózás is. Ez utóbbiból némileg minden lakónak kijut: Gombaszög völgyben fekszik, a hegyek pedig minden nap lehúzzák az esőt, így a felkészült fesztiválozók gumicsizmát is csomagolnak. És ha már a völgynél tartunk: térerő nincs, az internetről meg már a megérkezéskor lemondtunk. Épp ez adja Gombaszög vadromantikáját: ott kell lenni, meg kell élni ahelyett, hogy kifelé kommunikálnánk. Ezért folyamodunk mi is a kóstoláshoz a Google helyett az ordás palacsinta tekintetében. Megéri: isteni.
Szívesen elcipelném ide azt, aki azt szajkózza, hogy a fesztiválozás műfaja maga a kulturális-erkölcsi métely: az irodalmi sátorban törökülésben isszák az írók-költők szavait a táborlakók, a folkszínpad felől jófajta felvidéki népzene szűrődik a vegán turmixokat kínáló pult felé. A jurták tövében lovak legelésznek, az egyik sátorban jógaoktatás folyik, s miközben próbáljuk eldönteni, mit együnk, mielőtt belevetjük magunkat a koncertekbe, megjelenik egy simogatásra Bordás Jakab, a fesztivál hivatalos kutyája, saját arcképes igazolvánnyal. Jakab (beszédes vezetékneve akkori lerobbant egészségi állapotára utal) az erdőből érkezett, Isten tudja, milyen előélet után döntött úgy, hogy itt szeretne lakni. Ahogy elnézem a tömeget, jó páran maradnának itt egész évre. A GombaOviban egész nap szakemberek vigyáznak a gyerekekre, így a szülők bátran kikapcsolódhatnak. Már a stáb felhívása – „este hatig mindenki szedje össze a pereputtyát” – megmosolyogtat, ám, hamarosan abba is beavatnak a veterán gombaszögiek, miért épp egy veréb a tábor emblémája. Az egyébként Magyarországon is ismert, mondjuk úgy, frivol tábori nóta idecitálásától azonban most eltekintenék. Kellő mennyiségű Kofolával felszerelkezve elindulunk a nagyszínpadhoz. Ez is a régi Szigeteket idézi, amikor a Világzenei nagyszínpad előtti dombon heverészve lehetett bólogatni, elmerülni a jobbnál jobb fellépők zenéjében. Az Akkezdet Phiai – a délután még az irodalmi sátorban szórakoztató slammer, Saiid, illetve Závada Péter költő-slammer duója – koncertje sajátos fordulatot vesz a nagyszínpadon. Az elromlott keverő miatt előbb a cappella rapet kapunk, aztán Said új szövegeiből némi ízelítőt. Miközben a technikusok igyekeznek megoldani a problémát, Závada félig humorosan felteszi a kérdést: nincs valakinél egy Závada-verseskötet? Nos, van: a közönség tapsvihar kíséretében adogatja előre a szerző Roncs szélárnyékban című kötetét. Lesz vers, lesz hang is, folytatódik a koncert az olyan AKPH-klasszikusokkal, mint a Kottazűr vagy a történtek tükrében egészen új színezetet kapó Mivel játszol, amelynek refrénje úgy szól: „A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene. A kérdés, hogy átérzed-e”. 
Gombaszögön 1928 óta táborozik szervezetten a magyar fiatalság, az itteni szórakozás és a kulturális programok mindig is kiemelten fontos szerepet játszottak a felvidékiek életében. Ennek megfelelően komolyan képviselteti magát a Felvidék két legfontosabb magyar médiuma, az Új Szó és a Pátria Rádió, a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotókiállításán pedig láthatjuk magunk is: a változó idők és szelek ellenére Gombaszög valóságos fogalom az itteni magyarság körében. Sokan pedig éppen Magyarországról jönnek minden évben, hogy töltekezzenek a háborítatlan tábori hangulatból. „Ennyi fának még sosem rappeltünk” – nevet Saiid a lassan sötétbe burkolózó szalóci táj felé, aztán rákezd emblematikus, Egy ház című dalára: „Egy házam van, annak az égbolt a teteje / padló a végtelen föld, falak nincsenek / Apám a Nap, a Hold anyám, csillagok a gyermekek / Határtalan horgolják illatok a kertemet”.
2018.07.22 19:58

A csúnya is esztétikai gyönyörrel kecsegtet

Publikálás dátuma
2018.07.22 08:19

Fotó: Ferenczy Múzeumi Centrum/ Deim Balázs
A művészet bevett formáiról és kifejezőeszközeiről, a széphez fűződő viszony átalakulásáról is szól a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás Szentendrén
A mindennapjaink során magunk körül tapasztalható bizonytalanságot, változékonyságot, az értékvesztést, és mindezek a művészet által újraértelmezett nagyon új, és sajátos hangvételű alkotásait mutatja be a Csiszolatlan gyémántok című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban. Az elmúlt évtizedekben új műfajok jelentek meg a művészetben, s a korábban abszolútnak tartott perfekció helyébe a nyerseség, valamint az esztétikai fogalmának megváltozására rávilágító művek megalkotása került. A határok elmosódnak, és a keleti diktatúrákban vagy a szabad kapitalizmusban élő alkotók elképzelései a politika és a technológia változásainak megfelelően alakulnak. A tárlat egyaránt állít a néző elé a korábbi művészeti konvenciókat kétségbe vonó, a múlt, az emlékezés, a megörökítés létjogosultságát feszegető, valamint a kiútkereséshez kapcsolódó, nagyon is aktuális kérdéseket.
A korábban bevett hagyományok megkérdőjelezésére tesz kísérletet Daniel Pitín cseh festőművész is, aki a képzőművészet egyik kiemelkedő műfaját, a csendéletet idézi fel Határvidék című munkájában, ami használaton kívüli, felismerhetetlen, fiktív formákból áll. „Az egész világunk erről szól: a folyamatos alkalmazkodásról az újhoz, a még nem látotthoz, vagy a teljesen érthetetlenhez, amit nem tudunk logikával felfogni. Ez a világ már túlnőtt azon, hogy az emberek változtatni tudnának rajta” – hangsúlyozta Muladi Brigitta, a kiállítás egyik kurátora, az ArtCapital programsorozatának keretében zajló tárlatvezetésen. A művészettörténész kiemelte, nem csupán a megjelenítésben, a technikai megvalósításban is felmerülnek új megoldások. Ennek példái a galéria terében is helyet kapott gipsz szobrok, amelyek magukon viseli a kéz nyomát is. - Az, ami sokáig a művészek hátsó udvarában volt kidobva, egy új gondolkodás mentén helyet kap az alkotások között is. Egy olyan fázist örökít meg, amikor a művész még keresi önmagát, és kifejezőképességét. Ez annak lenyomata, ahogy az alkotó egy pusztulási folyamat után, egy új formát, az apokalipszisből új életet hoz létre – részletezte Muladi Brigitta. A kiállított művek nagy része e gondolat mentén épül fel, valami elfeledett, de emlékeinkben elevenen élőt idéz, egy a megszokottól eltérő, olykor szürreális formában. Szűcs Attila grafikai alkotásai is múlt és jelen, az elmosódott emlékek, de egyúttal a nagyon is pontos antropológiai megfogalmazásmódok meglétére mutatnak rá. Az EXIST (élni, létezni) felirat soraiból lecsúszott S betű, az EXIT (kijárat, kiút) is egy nagyon sajátos megjelenítése annak, ahogy a mindennapi életünk felépülni látszik: a létezés – ha csak ökológiai mértékben gondolunk is rá – határán egyensúlyozunk.
Az átalakulás, a világról való gondolkodás megváltozása, a szépségeszményhez fűződő sztereotípiáink lebontása leginkább Makai Mira Dalma művein keresztül jelenik meg. - Számos művész próbálta megfogni a virág szépségét, annak múlékonyságát. Nagyon hosszú ideig e tematika szerint dolgozván készítettek virágcsendéleteket, itt viszont a pusztulás szélén álló növényt láthatjuk. A művész a szép, finom kerámiát és mázat a hagyományos esztétika megváltozásának megfelelően alakítja masszaszerű, amorf anyaggá – hangsúlyozta Muladi Brigitta. A kiállítás műveire egyaránt jellemző az eddig megszokott értelmezési keretektől és sémáktól különböző megközelítés. A természet és ember, ember és állat viszonya, az ember önmagával, saját testének legapróbb építőelemivel való kapcsolata, a múlthoz, a történelmi korokhoz, a politikai gondolkodás megváltozásához adaptálódott felfogások egyaránt megjelennek az egyes műveken. A színek és a formák elegyéből kibontakozó alkotások gyakran elidegenítő, megakasztó hatással bírnak, s felteszik azokat a kérdéseket, amelyeket igyekszünk magunktól távol tartani, és szemet hunyni felettük. A távolságtartás igénye a kíváncsisággal ellentétesen változik a kiállítás során a nézőben, rávilágítva a kortárs művészetek talán egyik legfontosabb jellemvonására: minden, ami elsőre idegen, válhat néhány perc elteltével nagyon közelivé és otthonossá.

Infó:

Csiszolatlan gyémántok Kurátor: Alexander Tinei, Muladi Brigitta Helyszín: Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalom (Bogdányi u. 32., Szentendre, 2000) Nyitva: szeptember 2-ig  

2018.07.22 08:19
Frissítve: 2018.07.22 13:29