Pártlista

Horváth Gábor ezt írta a lap szombati számában: „Egy Karácsony Gergely által vezetett névsor, amelyen politikusokon - például az előkelő helyen szereplő Kunhalmi Ágnesen - kívül a pártoktól többé-kevésbé független, vitathatatlan szakértelmű, tekintélyes emberek is feltűnnek, egyszerre sugallhatná a változást és nyugtathatná meg az ismeretlen jövőtől aggódókat”.

Nagyon egyetértek a főszerkesztő úr által megfogalmazott igénnyel/követelménnyel, de azóta már tudjuk, hogy a Magyar Szocialista Párt vezetői nem így gondolkodnak: a lista első tíz helyét kizárólag ismert pártemberek, továbbmegyek, többségében olyan tisztségviselők (elnök, elnökhelyettes, választmányi elnök, pártigazgató, frakcióvezető, volt pártelnök stb.) foglalják el, akik az elmúlt évek baloldali „sikertörténetének” kovácsai voltak. Új politikai szereplőknek nem nevezhetők, „pártoktól többé-kevésbé független”-nek pedig végképp nem.

A kérdés tehát az, hogy miért nincsenek a lista élmezőnyében „vitathatatlan szakértelmű, tekintélyes emberek”, holott ennek szükségességét a párt vezetői többször és hangsúlyosan meghirdették?! Több magyarázat is lehet, én két életszerűvel próbálkozom.

1. A párt korifeusai lehet, hogy kerestek nagy tudású, köztiszteletnek örvendő személyeket a listás jelöltségre, de azok – látván a baloldali politikai közösség morális állapotát és szomorú vergődését – visszautasították a felkérést.

2. Ennél valószínűbb az a változat, hogy az MSZP meghatározó személyiségei - tekintettel a „tuti” bejutást jelentő listás helyek szűkösségére – lemondtak a független értelmiségiek bevonásáról, és egymás között elosztották a parlamenti székeket. Megjegyzés: a Republikon Intézet friss becslése szerint az MSZP-Párbeszéd Szövetség összesen 15-25 közötti (egyéni+listás) képviselői mandátumot szerezhet, ebből következően a 1 -15 közötti listás helyek nagyon értékesek.

Az MSZP tehát „rövid” névsor befutásával számol, ami viszont arra utal, hogy a párt nem túl magabiztosan készül a kormányzati szerepvállalásra. Választási vereség esetén (aminek azért van realitása) a lista élén állók közül néhányan harmadszor is ellenzéki státuszba vezényelhetik a szocialista pártot. Ez az opció a jövőre nézve nem sok jót ígér (alapszervezetek vs. frakció).

A várhatóan 15-25 fős parlamenti csoportban (még ellenzékben is) igen jól mutatott volna néhány párt-független, originális gondolatot képviselő autonóm és hozzáértő specialista beválasztása. Ez nem történt meg. A régiek újrapozícionálták magukat, és a belső béke megőrzése érdekében a párt-tisztségviselők között osztották szét a helyeket. Természetesen tiszteletben tartom a politikai döntést, csak azt nem értem, hogy kívülről hozott „húzó” nevek hiányában milyen alapon számítanak a szavazó bázis bővülésére és széles társadalmi támogatottságra? A pártemberek kizárólagos lista-kedvezményezése fájó üzenet az egyre elkeseredettebb - pártoktól független – szakértelmiségiek számára: itt sincs rátok szükség, még mutatóban sem!

2018.02.13 07:01

Gyanús dolog miatt ürítették ki a ferihegyi 2/A terminált

Publikálás dátuma
2018.07.16 10:27

Fotó: AFP/ GEORG HOCHMUTH
A Népszava információi szerint egy utasnál talált "rendhagyó poggyász" miatt kiürítették a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2/A terminálját.
A pontos okokról nem tudok nyilatkozni, az azonban igaz, elrendelték a terminál kiürítését – mondta lapunk megkeresésére Hardy Mihály, a Budapest Airport (BA) szóvivője, aki hozzátette, maga a kiürítés nem szokatlan, ugyanis bombariadók miatt többször is elrendelik. Hardy Mihály megjegyezte, ha súlyos esetről van szó, az ügyben a rendőrség ad majd ki tájékoztatást.
Úgy tudjuk, a lengyel légitársaság, a LOT Varsóba induló járatára akart felszállni egy utas, akinél gyanús csomagot találtak, s a biztonságiak emiatt rendelték el a 2/A terminál kiürítését. A BA honlapján a járattal kapcsolatban annyit írtak, hogy késik az indulása.
2018.07.16 10:27
Frissítve: 2018.07.16 10:27

Közösségi közlekedés

Villamos, autóbusz. Néha az az érzésem, hogy mi, magyarok nem tanultunk meg fel-és leszállni. Nem tanultuk meg, hogy amikor a jármű a megállóba ér, és kinyílnak az ajtók, akkor először leszállnak a leszállók, és csak ezt követően szállhatnak fel a felszállók. Illik lesegíteni az idősebbeket vagy a kisgyerekkel utazókat. 
Amikor végre felszálltunk, illik nem megállni az ajtóban, mert más felszállók is követnek bennünket. Illik nem méltóságteljesen felszállni, engedni kell, hogy közösségi érzésünk kiteljesedjék, hiszen - bármilyen zavaró is - mások is utaznak rajtunk kívül. Kerüljük, hogy mellettünk utazók nyakába hapcizzunk, de ha ez elkerülhetetlen, legalább kérjünk bocsánatot. Ne beszéljünk hangosan, kerüljük a telefonálást, ne szégyelljük időben jelezni leszállási készségünket. 
Ugyancsak nem tanultuk meg még a tisztességes sorbanállást, ami a kulturált közösségi magatartás egyik alapvető formációja. Londonban ha két potenciális felszálló várakozik a megállóban, az természetes, hogy sorban állnak, és szeretnek is sorban állni, hiszen ezzel kimutatják magas színvonalú közösségi szellemüket. A régi londoni buszok csak hét álló utast szállíthattak, és ha a megállóból több felszállót már nem vehettek fel, a kalauz elkiáltotta magát: ramp jam full, és aki ezek után felszállt, az csak magyar vagy lengyel lehet.
És hát természetesen az autózás, ami sok embernek feszültségforrás. Úgy véljük, hogy mindenki más rosszul vezet, udvariatlan, erőszakos és türelmetlen. De vajon bennünk nincs hiba? Alapvető követelmény, hogy ha férfi vezet, akkor női utasának kívülről kinyitja az ajtót és csak azután száll be a kormány mögé. Ha hibázunk, és ezzel kellemetlenséget okozunk másoknak, egy bocsánatkérő mozdulat vagy mosoly könnyen kioltja a feszültséget. Kiélezett helyzetekben fontos a szemkontaktus, hiszen ezzel megismerhetjük autóstársunk szándékait, ám a bizalmaskodást, átkiabálást kerülni kell. A klasszikus elmélet szerint a teherautó leszorítja a személyautót, a személyautó a kerékpárost, a kerékpáros lenyomja a gyalogost. Ráadásul az udvariatlan vagy illetlen viselkedés után egyszerűen továbbhajtunk, és már el is felejtjük, hogy valakinek elrontottuk a napját.
A járdán ugyan nincsenek közlekedési szabályok, ám jómodor és előzékenység itt is létezik. Keskeny járdán nem szerencsés hosszabb társalgást folytatni, aminthogy az is természetes, hogy előnyt adunk mozgáskorlátozottaknak, idős, nehezen járó gyalogosoknak vagy babakocsit toló szülőnek. Udvariatlanságnak számít egy kávéház teraszán társasággal ülő ismerősünkhöz kéretlenül csatlakozni. Ha gyerekeket látunk egyedül kóborolni, udvariasan, de bizonyos távolságtartással érdeklődjünk arról, segíthetünk-e hazatalálnia. Hasonló határozottságot és tapintatot kíván az az eset, amikor valaki a közelünkben rosszul lesz.
Bakuban láttam, hogy az autók dugó esetén gátlástalanul közlekednek a járdán, a gyalogosok pedig udvariasan félrehúzódnak.
Hát, ahány ház…
E hasábokon szerzőnk, az egykori diplomata illemtani sorozatát olvashatják
2018.07.16 10:19
Frissítve: 2018.07.16 10:19