Charles Gati: reszkess, Amerika!

Különösen vasárnaponként sokan olvassák a New York Timest Amerikában. Hat dolláros ára ellenére több mint egymillió példány fogy el a tekintélyes lapból. A digitális kiadásnak csaknem két és fél millió előfizetője van.

Most vasárnap az első oldal közepén nem Trumpról vagy a koreai olimpiáról volt szó. Reggelizés közben egy komor kép és egy többhasábos, 57 bekezdésből álló cikk nagybetűs címe köszöntött: „Miközben Európa zavartan fészkelődik, baltát emel a demokráciára.” Mármint Orbán.

Ismerőseim azt akarták tudni, hogy a magyar kormány részéről miért csak a szóvivő állt szóba a Times tudósítójával. Miért nem akarták legalább befolyásolni a tudósítót? Nem tudják, hogy az egész amerikai média gyakran követi a Times példáját? Lehet, hogy valójában örülnek a rossz kapcsolatoknak?

Jó kérdések. Ha a kormány biztosra veszi szavazói támogatását, és bízik a putyini Oroszország békés szándékaiban is, hiheti azt, hogy nincs és nem is lesz szüksége Amerikára. Ez esetben attól sem fél, hogy az amerikai befektetők vagy turisták máshová mennek. Sőt talán arra számít, hogy Magyarország olyan fontos Amerikának, hogy Amerika fog alkalmazkodni a magyar kormányhoz.

Csak így érthető, hogy a kormány nem áll szóba a New York Times tudósítójával. Befolyásos lap, de libsi bagázs írja és szerkeszti. Írjanak, amit akarnak. Ilyen gondolkodás mellett egyszerre az is érthető, hogy a kormány és sajtója miért támadja oly durván az amerikai ügyvivőt, David Kostelancikot. Azt állítják, hogy az egyébként magyarul is értő, tapasztalt diplomata „tájékozatlan”, és két előadása a sajtószabadságról és a transzparenciáról csak a saját nézeteit tükrözi. Ez persze nevetséges. Mint a State Department volt alkalmazottja állíthatom, hogy az ilyen előadásokat több olvasatban hagyják jóvá az ügyvivő kollégái és felettesei Washingtonban. Ha Kostelancik nem képviselné kormánya álláspontját, már nem lenne a helyén.

A helyzet egyszerű. 1. Valamikor idén egy új nagykövet jön Budapestre. Kostelancik második ember lesz. Ha a követ politikai kinevezett (ami biztos) és van esze (ami nincs kizárva), akkor a volt ügyvivőre fog támaszkodni. 2. Ennek ellenére lehetséges, hogy az új nagykövet egy ideig majd azt hiszi, hogy a jelenléte változtat a lényegen. Aztán rájön, hogy nem. Döntő jelentősége nincs annak, hogy éppen ki a főnök, vagy ki mit mond a Szabadság téren.

A lényeg ugyanis az, hogy a magyar kormány (1) külpolitikájában nem alkalmazkodik állítólagos szövetségesei - az Európai Unió és a NATO - legfőbb eszméihez és gyakorlatához, és (2) belpolitikájában nem vállalja a demokrácia alapvető eszméit és gyakorlatát. Ezért a kapcsolatok a jövőben vagy rosszabbodnak, vagy marad a szokásos amerikai „aggódás”, a „baráti kritika”, a fékek és ellensúlyok védelme, másrészt folytatódik a sületlen magyar támadás – egyfajta „Reszkess, Amerika!” – a tengerentúli diplomaták, újságok, Soros, stb. ellen.

Marad a furcsa ellentmondás is: mindeközben a magyar nép többsége változatlanul Amerika-barát.

Szerző
2018.02.14 07:02

Eleget loptak?

Azt a kérdést kellene most megválaszolni, vajon az volt-e az ország legnagyobb gondja az elmúlt nyolc esztendőben, hogy a politikusok és a hozzájuk közel állók nehezen tudtak lopni. Mielőtt valaki esetleg elkapkodná a választ, szeretném megjegyezni, hogy Mészáros Lőrinc ezen idő alatt lekörözte az angol királynőt (akinek a családja – akárhonnan számoljuk is – legalább kétszáz éve gyűjtögette a nemesi vagyont Európa legtehetősebb államaiban), és mellesleg, hogy a nagyhalaktól a kisebbek felé haladjunk, Garancsitól Bajkaiig sokaknak leesett még néhány (száz)milliárd. 
Nehéz lenne amellett érvelni, hogy a korlátozott lenyúlási lehetőség volt a szűk keresztmetszet az ország fejlődésében. És mégis: a negyedik Orbán-kormány egy olyan lopáskönnyítő törvénysorozat elfogadásával kezdte a működését, amelynek a sürgős megszülése érdekében még egy rendkívüli parlamenti ülésszakot is beiktattak.
Mostantól kockázatosabb lesz az adóforintjainkat költő közembereket „munkaidőn kívül” kérdőre vonni – kíváncsian várom, hogy amikor mondjuk Rogán Antal a következő kampányban kék villogós állami autóval, állami sofőrrel járja a vidéket hétvégén, az minek számít majd –, még nehezebben fognak az újságírók a más törvényekben elvileg beszámolásra és együttműködésre kötelezett politikacsinálók közelébe férkőzni. Közben a kormány kiemelt állami beruházásként, mindenfajta hatósági és lakossági kontroll nélkül építheti föl az elparentált olimpia vagy a várbeli tiltott város összes létesítményét, rendeleti úton szabva meg a beépítési szabályoktól a kivitelező személyéig (és persze az árig) mindent, amire az olajozott pénzeltüntetéshez szüksége lesz.
A bevezetőben föltett kérdés különösen annak fényében tűnik relevánsnak, hogy bizonyos emberek – az én ismeretségi körömből is – abból a megfontolásból szavaztak idén a Fideszre: „ezek legalább már eleget loptak”. Úgy fest ugyanis, hogy nem loptak még eleget: most kezdenek ráérezni az ízére. A képviselők (és hamarosan majd a polgármesterek) fizetésemelésének is van egy olyan értelmezése – politikustól hallottam, fogadjuk el tőle –, hogy a nemzeti együttműködés építésének jelenlegi szakaszában a gazdaság olymértékben a fideszes elit magántulajdonává vált már, hogy a végeken dolgozó végrehajtók szokásos jövedelemkiegészítő stiklijeit is csak a hatalommal közös kasszán lévő nagyok rovására lehetne csak végrehajtani, kell hát nekik valamit adni a saját zsebre dolgozás elúszó esélye helyett. 
Amúgy pedig, ha valaki látott már olyan tolvajt, aki önként behúzta a féket, az nevezze meg az illetőt – garantálom neki a címlapot, és azt is, hogy kézről kézre fogja őt adni a sajtó. (Már úgy értem, hogy a szentté avatása előtt.) Az emberi hitványság nem így működik, és ezek a dolgok – mivel a szóban forgó embertípus legmélyebb belső tulajdonságai közé tartoznak – a történelem során nem nagyon szoktak változni. Ha lopásról van szó, nincs olyan, hogy „elég”. A kormányunk a saját cselekedeteivel bizonyítja, hogy a java még csak ezután jön majd.
2018.07.18 09:41
Frissítve: 2018.07.18 09:41

Szerződhetünk

A kisvárosban, ahol felnőttem, a hetvenes években két nagy bölcsőde is működött. Három gyár szívta fel a dolgozókat, jöttek a pesti mérnökök a kicsi gyerekeikkel, el kellett őket is helyezni valahol. Mindenki tudta a dolgát: a város vezetői addig mentek, míg meggyőzték az iparpolitikusokat, hogy hozzánk irányítsák a hajó- és darugyárat, az alumíniumgyárat és a gyógyszercsomagolót, kilobbizták az új gyermekintézményeket, iskolákat. Az anyukák és a nagymamák unszolás nélkül dolgoztak, a bölcsődéknél megálltak a munkásbuszok, a kerítésnél sok tucat bringa várta a nőket, míg átadták a kicsiket a gondozónőknek. A húszezerhez közeledett a lélekszám. Ma alig 13 ezren élnek ott, ipar semmi. Az egyik bölcsődében hosszú ideje idősotthon működik.
Amióta a mi miniszterelnökünk a sorban harmadik győzelme után azt mondta a szebb emlékű Kossuth adó reggeli műsorában, hogy leszerződne a magyar nőkkel egy kicsit több gyerek szülésére, folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást a városkám asszonyaival? Kaptok magas családi pótlékot, csak jöjjön a gyerek? Kiröhögnék, hisz tíz éve nem emelt egy vasat se rajta. Kaptok még több családi adókedvezményt? Na hiszen! A keleti végeken hányan visznek haza annyit, hogy jogosultak lennének rá? Építsetek vidáman, adom a csokot? Viccnek is rossz, eladhatatlan ingatlanok tömege stresszeli az ottaniakat, minek építenének újakat és miből? A bölcsifejlesztő projektre meg minek szerződnének az asszonyok, tízezer fő felett eddig is kötelező volt megtartani a településnek.
De ha véletlenül tényleg megmondhatnák, mi kellene nekik, hogy gyereket vállaljanak, nem kizárt, hogy azt felelnék a kormányfő unszolására: munka, biztos megélhetés, normális oktatási rendszer és felnőttképzés, elérhető idősgondozó hálózat és olyan szociális rendszer, ami mellett gyereket szülni nem egyenlő az elszegényedéssel. Ja, és olyan ország, ahol nem rúgják ki őket, ha tagjai egy ellenzéki pártnak vagy civil szervezetnek. 
Leszerződik erre a leendő anyákkal, miniszterelnök úr?
Folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást Orbán Viktor az én városkám asszonyaival?
2018.07.18 08:34
Frissítve: 2018.07.18 08:34