Brahms és a fehér hollók

- Budapest világváros, fantasztikus zenei élettel, remek koncerttermekkel, de a kamarazene szentélye még nem alakult ki. Erre a szerepre tökéletesen alkalmas lenne az Uránia, amely nem csupán gyönyörű, de nagyszerű akusztikájú épület is – vezeti be a Take Brahms koncertsorozatot Szabó Péter, a Sinfonietta Pannonica alapítója. Az együttes nem először indít itt sorozatot: a múlt évadban Mozart és Beethoven műveit játszották Take Five néven. És hogy miért Brahmssal folytatják? – Egy zenekar építésében a legfontosabb bécsi klasszikusokat játszani. És bár Brahmsot mindenki ismeri és szereti, kamarazenéjének egyes szegmensei fehér hollók a koncertpódiumon. Így minden koncerten egy ismert és egy kevésbé ismert művet játszunk majd.

A csellista zenészcsaládba született Marosvásárhelyen, édesapja a székely népi együttes karmestere és zeneszerzője volt. Szabó Péter már 4 évesen tanult zongorázni, de jobban érdekelte a zongora alatt megbújó cselló, hangszert váltott hát. Gyakran vett részt a szombathelyi Bartók szeminárium kurzusain, fiatal felnőttként váltott országot. – Ceausescu felszólította a romániai magyar zeneszerzőket: írjanak Ceausescu-kantátákat. Miután édesapám ezt többször visszautasította, 1984-re annyira felforrósodott a család helyzete, hogy át kellett települnünk Magyarországra. Bár már volt művészdiplomám, beiratkoztam a Zeneakadémiára, ahol Kurtág György, Rados Ferenc, Mező László óráin vehettem részt, majd a Bartók szemináriumokon megismerkedhettem Kocsis Zoltánnal és Eötvös Péterrel – meséli a Liszt-díjas muzsikus.

Az Országos Filharmónia ösztöndíjas szólistája lett, fellépett többek között az Állami Hangversenyzenekarral, majd Kocsis Zoltán és Fischer Iván meghívta az akkor alakuló Budapesti Fesztiválzenekarhoz. Emellett Salzburgban a Végh Sándor vezette Camerata Academica szólócsellistája is volt.

Szimfonikus együttes, kamarazenekar, szóló koncertek – sok zenész szerint csak így lehet teljes a muzsikuspálya. – Efelé halad a világ, számos világhírű muzsikust ismerek, aki hol szólista, hol koncertmester. Ezt a pályát vagy megszállottsággal űzi az ember, vagy sehogy. Az igazi zenész mindent szeret, ami zene. Ha nem tudom eljátszani Bartók Kékszakállúját, szegényebbnek érzem magam, de közben Dvorak Csellóversenyét is játszom, ez így kerek számomra.

A február 22-i hangversenyen együtt lép fel szintén csellista lányával. – Ildikó négy és fél éves volt, amikor csillogó szemmel azt kérte, hadd csellózzon. Mit tudtam csinálni? Engedtem. Nem könnyű szétválasztani az apa és a muzsikustárs szerepét, de szerencsére már a Tóth Aladár Zeneiskolában csodálatos tanára volt Ildikónak Czéh Ágnes személyében. Játékosan tanított, előfordult, hogy arra léptem be a terembe: együtt bukfenceztek. Lehetett vele együtt tervezni, engedte, hogy részt vegyek a repertoár alakításában. Ildikó 11 évesen került be a Zeneakadémia Különleges Tehetségek Osztályába, ahol Mező Lászlótól tanult. Nem rivalizáltunk, sem a tanáraival, sem vele.

Infó:

Take Brahms – Vonós szextettek

Február 22. 19.30, Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos, Jász Pál – hegedű

Sipos Gábor, Máté Győző - brácsa

Szabó Ildikó, Szabó Péter - gordonka