Iszlám Állam;szexrabszolga;Farida Khalaf;Szindzsár;
2018-03-12 06:31:00
Néhány éve Farida Khalaf még arról álmodozott, hogy matematikát fog tanítani gyerekeknek Irakban, most azonban egyetlen cél vezérli a fiatal jazidi nőt: nemzetközi bíróság elé akarja állítani az Iszlám Állam (IS) terrorszervezet tagjait.
A jövőjét érintő tervei akkor módosultak, amikor 2014-ben, egy meleg augusztusi napon a dzsihadisták megtámadták az ország északi részén fekvő elszigetelt jazidi falut, és az akkor 17 éves lányt elvitték szexrabszolgának.
„Addig azt sem tudtam, hogy léteznek ilyen gonosz emberek a világon. Az iskolában nem sokat tanultunk más országokról. A vallásom azt tanítja: imádkozz másokért, és ne ölj. A családom is azt tanította, hogy emberségesen viselkedjek másokkal. Azt hittem, hogy az összes vallás békét hirdet. Fogalmam sem volt, hogy létezik olyan csoport, mint az Iszlám Állam” – mondta a Népszavának a Genfi Emberi Jogi Csúcs szünetében az aktivista.
A döbbenetet tovább növelte, hogy amikor szélsőségesek leigázták az addig békés falut, a helyiek keserűen tapasztalták, hogy muszlim szomszédaik közül – akikkel napokkal korábban együtt ettek-ittak, miután meghívták őket egy jazidi ünnepségre – többen is elárulták őket, és segítettek az IS-katonáknak.
Ezután az Iszlám Állam terrorját túlélő emberek beszámolóiból ismert „forgatókönyv” bontakozott ki: szétválasztották a nőket és a férfiakat, és követelték, hogy térjenek át az „ördögimádásról” az iszlámra. Ellenálltak, így megkezdődtek a tömeges kivégzések. Farida emlékei szerint egy nap alatt több mint 400 férfit lőttek le, köztük az édesapját, a testvérét és a nagybátyjait. Aztán a nők következtek: az idősebbeket leválasztották a fiatal lányokról, és többekkel végeztek. Úgy gondolták, hogy őket nem tudják majd „használni”.
„Engem más lányokkal együtt először Moszulba szállítottak, majd pedig Szíriába. Mintegy hetvened magammal kivittek a piacra. Úgy árultak minket, akár az állatokat” – emlékezik vissza halk, szinte monoton hangon a történtekre, kerülve a kíváncsi tekinteteket.
A piacon élénken érdeklődtek, hogy a lányok vajon szüzek-e a még. A 13-14 éveseket a magasabb beosztásban lévő dzsihádisták vitték el. Farida számára sem volt menekvés, s bár fizikailag is tiltakozott, úgy megverték, hogy nem volt más választása, mint azzal a férfival tartani, aki megvásárolta. Nyolcan voltak jazidi nők egy dzsihádista táborban.
Négy hónapig tartott a rabszolgaság. A tiltakozást mindig durva fenyítés követte. „Nagyon sokszor megvertek, rendkívül erőszakosak voltak. Napközben takarítanunk kellett, és a ház körül dolgozni, este pedig szexrabszolgaként használtak minket. Volt, hogy cseréltek minket egymás között, mintegy ajándékként” – emlékezett vissza Farida.
A helyzet kilátástalanságát jelzi, hogy többször megkísérelte az öngyilkosságot, de számtalan alkalommal próbált megszökni is. Végül a negyedik hónapban sikerült elszöknie, amikor a dzsihádisták elhatározták, hogy végeznek vele. Kiderült ugyanis, hogy az apja korábban az iraki hadsereg kötelékében szolgált, vagyis nem csak „hitetlen”, de ellenség is volt. Farida tudta, hogy azonnal muszáj menekülnie, s vele tartottak más jazidi lányok is. Az éj leple alatt osontak ki, majd kurd embercsempészek segítségével jutottak el Iraki Kurdisztánba egy menekülttáborba, ahol találkozott életben maradt családtagjaival.
Később a közösséggel is szembe kellett néznie: vajon kitaszítják őt, azért, amin keresztülment? Ettől tartott legalábbis, míg fogságban volt, hiszen a jazidi egy ősi, szigorú szabályokra épülő vallás. Félelmei azonban alaptalanok voltak. „A közösség vallási vezetője azt mondta, hogy szívesen látnak minket, hiszen mi is jazidik vagyunk, s arra kérte a többieket, hogy támogassanak minket. Így is történt, velem, és a többi túlélővel egyaránt” – idézte fel Farida a történteket. Ezen a ponton közbeszólt a tolmácsa is, egy fiatal jazidi férfi: „A jazidi vallási vezetés kiadott egy dokumentumot, amelyben egyértelműen leírják, hogy az áldozatok nem tehetnek a történtekről, erőszak áldozatai voltak, és kényszerítették őket az áttérésre. Tolmácsolás közben nagyon sok történetet hallottam, és egy olyan sem volt köztük, ami úgy végződött, hogy a család nem látta szívesen a túlélőt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a közösség visszafogadja az áldozatokat, minthogy Faridát néhány hónapja eljegyezte a vőlegénye, egy jazidi férfi” – magyarázta.
Első látásra valóban úgy tűnik, hogy az élete egyenesbe jött, hiszen Németországban telepedett le, ahol már éltek rokonai. Bár a beilleszkedés nem ment könnyen, hiszen a nyelv és a kultúra mind új volt számára, most úgy érzi, sokkal többet kapott új hazájától, mint Iraktól. „Úgy érzem, Németország része vagyok” – mondta. A felszín alatt azonban egyértelmű, hogy minden napját meghatározzák a történtek. A Yazda nevű civil szervezet tagjaként hívja fel a figyelmet a jazidik által elszenvedett borzalmakra, s ahogy ő nevezi, a népirtásra. Azon dolgozik, hogy a nemzetközi közösség is genocídiumként ismerje el a történteket, és a felelősöknek bíróság előtt kelljen felelniük. Addig pedig azt üzeni a kormány-és államfőknek, hogy ne zárkózzanak be a menekültek befogadásától. „A háborút túlélő emberek segítségre szorulnak. Mindenüket elvesztették. Nem azért lettek menekültek, mert szerették volna, hanem azért, mert nem volt más választásuk.”
Körösi Ivett
Az Iszlám Állam az iraki jazidik elleni támadással lépte át a vörös vonalat, s késztette katonai beavatkozásra az Egyesült Államokat.
Az iraki al-Kaidából kinőtt szervezet az évek során számtalan névváltozáson ment át, míg végül Iszlám Államként (Daeshként) 2014. június 29-én Moszulban kikiáltotta a kalifátust, s létrehozta saját államát. A szíriai háborúban kezdetben az Aszad elnök ellen lázadó csoportokkal szövetségben harcoltak, míg 2013 végén, 2014 elején ki nem tört a nyílt harc az iraki vezetésű IS és a lázadók között. Az IS fegyveresek ekkor már a szíriai civil lakosságot is gyilkolták, azokon a településeken, ahol a rivális iszlamista felkelő csoportok uralkodtak addig, az iraki siíták pedig állandó célpontjaik voltak. A nyugat, amely mindaddig az Aszad ellen harcoló iszlamista csoportokat leginkább egységesen demokráciáért harcoló felkelőknek tekintette, bénultan figyelte a terrorcsoport diadalútját. A jazidik által lakott Szindzsár lerohanása zökkentette ki a nyugatot a passzivitásból.
Szindzsár a Ninivei kormányzóság része, a kurd autonóm terület közvetlen szomszédságában. A várost és környékét augusztus 3-án rohanta le az IS, és néhány nap alatt gyakorlatilag végrehajtotta a 21 század talán első népirtását.
Az Egyesült Államok augusztus 8-án kezdte bombázni a terroristák állásait. E légicsapások tették lehetővé a hegyre szorult jazidik mentését 9-11 között. Már az első nap 100.000 embert mentettek ki az iraki pesmergák és a törökországi Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveresei. Az erbili kurd kormány becslése szerint meghaladta a négyezret Szindzsárból eltűnt jazidik száma, ők elsősorban a szexrabszolgának eladott nők voltak, a férfiakat, több mint 2 ezret kivégezték. Az ENSZ 2014 októberi jelentése szerint a terrorcsoport összességében 5 ezer jazidit végzett ki.
Maga a város és az azonos nevet viselő hegyről ugyan kiszorították az IS, de az a térségben tovább hódított. December 17-én indult a végső ostrom, amely során az iraki kurd pesmerga, a PKK és a szíriai kurd milíciák, a YPG összehangolt támadása eredményeképpen, az amerikai légitámogatás mellett 2015 novemberében sikerült felszabadítani Szindzsár teljes térségét az IS rémuralma alól.
A jazidi menekültek számára több kormány és civil szervezet, valamint az ENSZ is indított segítségnyújtási programokat, amelyek azonban az Amnesty International szerint alulfinanszírozottak voltak és messze nem elegendőek. A német kormány futtat egy olyan programot, amelynek keretében 1080 jazidit - szexuális erőszak túlélői és közvetlen családjuk –Németországba vitték speciális terápiára.
Gál Mária