Politikacsinálók

Lázár János (abban az interjúban, amelyben – talán a Jelasicsként menekülő Orbán Viktorra, Rogán Antalra, Matolcsy Györgyre célozva – kifejtette, hogy nem szabad megfutamodni a sajtó elől), olyasmit mondott, hogy az újságírók „az elmúlt években” egyfajta szerep-evolúción átmenve a politikacsinálás részei lettek. Ismételjük meg: az elmúlt években. Tehát nem akkor, amikor az ideiglenesen épp a Népszabadságnál állomásozó Bayer Zsolt 1994-ben a fideszes pártpénztárnok Simicskáról írva indokolta meg, miért hagyta ott a gyorsan süllyedő hajót. Nem akkor, amikor a Tocsik-ügyet minden részletében föltáró (a Fidesz kronológiája szerint akkor még teljes egészében balliberális) média megnyerte a Fidesznek az 1998-as választást. Nem is akkor, amikor a Sukoró- és a Hagyó-ügyek traktálásával (nokiás doboz, emlékeznek még? Mészáros Lőrinc egynapi szerzeménye beleférne vajon?) ugyanaz a sajtó, jórészt ugyanabban a tulajdonosi szerkezetben kétharmadot szerzett a Fidesznek. Ha jól értjük Lázárt, akkor ezekben az ügyekben a sajtó nem volt politikacsináló. Csak azzal kezdett el megengedhetetlen módon beavatkozni a politikába, hogy a négyötödét felvásárolták a fideszes oligarchák, de a maradék, kivéreztetett egyötöd továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy azzal foglalkozzon, ami a dolga: az ország legfontosabb közügyeivel.

A miniszterelnökség vezetőjével ritkán van alkalmunk személyesen beszélni, én utoljára egy kormányinfón váltottam szót vele, ami nem a meghitt eszmecserék terepe. Azt sem gondolnám, hogy napi gyakorisággal forgatja a Népszavát. De ha esetleg mégis eljutna hozzá ez az írás, kérem, hogy gondolja meg, miért nem „politikacsináló” a média például Dániában. A kis skandináv országban az állandó koalíciókényszer és a gyakori kisebbségi kormányzás miatt elvben sokkal izgalmasabb a belpolitika a nyolc éve fideszes hegemóniával terhelt magyar viszonyoknál, az ottani belpolitikai sajtó viszont magyar szemmel nézve kétségkívül unalmas. Sejti vajon Lázár úr, hogy miért? Talán azért, mert ott a miniszterek nem lövöldöznek helikopterről rénszarvasra udvari szállítók pénzén szervezett szafarikon (de ha mégis, akkor a politikai karrierjük nem sokkal éli túl az első elejtett háziállatot). Talán azért, mert nem kell a miniszterelnök vejének közpénzből finanszírozott gyanús üzletei miatt visszafizetniük az EU-nak egy közepes város egyéves költségvetését. Vagy talán azért, mert a dán jegybankelnök és a dán kormányfő pereputtya/szeretője/telekszomszédja/kötélbarátja nem vásárolta föl pár év alatt fél Dániát.

Az az igazság, hogy a politikát (nálunk is) változatlanul a politikusok csinálják. Az újságírók csak akkor válnak politikaformáló erővé, ha a politika főszereplői túl sok megírni való témát adnak nekik. Ahol a sajtó legalább részben szabad, ott ezekből az ügyekből újságcikk, népharag, sajtószabadság-napi ellenzéki tömegtüntetés és kormányváltás lesz. Ahol pedig nem szabad, ott a politika azt csinál, amit akar. Lázár János alighanem az utóbbi opciót pártolja. Mi, amíg lehet, inkább a szabadságra szavazunk.

Szerző
2018.03.14 07:11

Kiutálták a fideszes lakók a Magyar Hang szerkesztőségét

Publikálás dátuma
2018.07.18 07:00
György Zsombor a szerkesztőségként szolgáló lakásban
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Költözni kénytelen a Magyar hang szerkesztősége, miután a társasház lakói olyan ellenséges hangulatot teremtettek körülöttük, hogy az ingatlan tulajdonosa inkább megkérte a lap munkatársait, hogy keressenek új helyet. Az újságírók minimálbérért dolgoznak jelenleg.
Egy kétszobás, Bartók Béla úti lakásban készül június óta a Magyar Hang. A Magyar Nemzet megszüntetése után a lap munkatársai által a „semmiből” életre hívott polgári szemléletű hetilapnak ez már a második szerkesztősége, kezdetben ugyanis egy budai sörkertben ülésezett a szerkesztőség, itt dőlt el, hogy ki, miről ír cikket, a munkatársak otthon dolgoztak, a tördelés is egy otthoni gépen folyt. Ez az állapot nyilván nem volt sokáig tartható, így nagy segítséget jelentett, hogy Lukács Csaba lapigazgató egyik barátja felajánlotta üresen álló kétszobás lakását. Ez tartós megoldásnak tűnt, még ha a szerkesztőség tagjainak nagy része így is otthon kénytelen dolgozni, hiszen egyszerűen nem férnének el ennyien ekkora helyen. Csakhogy – mint György Zsombor főszerkesztő a Népszavának elmondta – nemrég levelet írt nekik a közös képviselő, hogy a lakók panaszkodnak. Szerintük a Magyar Hang munkatársai „gyakran este nyolc után is hangosan nevetnek”, és néha „dől a cigarettafüst ki az ablakon”. György Zsombor szerint ebből semmi nem igaz. A főszerkesztő szerint azért kell menniük, mert néhány, a lakóközösségre nagy befolyással bíró, kormánypárti érzelmű lakónak egyszerűen csípi a szemét a kormánykritikus Magyar Hang. – Természetesen nem akarunk konfliktust, elmegyünk, de szomorú, hogy ez megtörténhet – mondta a főszerkesztő lapunknak. Most egy olyan helyiséget keresnek, ami előbb-utóbb közösségi térként is működhet majd az olvasók számára. A Magyar Hang egyébként 6500 példányban fogy, a standokon 4300-4700 darabot adnak el minden héten a lapból és van már 2100 előfizetőjük is. Bár ez jóval több, mint számos kormányközeli sajtótermék példányszáma, hirdetőt mégsem találtak eddig. Most már aktívan nem is keresnek, tisztában vannak vele, hogy a piaci szereplők félnek a lapban megjelenni. Az újságírók közül egyébként mintegy húszan minimálbér körüli fizetést kapnak, néhányan teljesen ingyen, társadalmi munkában végzik a munkát. Idén nyáron szabadságra sem nagyon mennek a szerkesztőség tagjai, György Zsombor szerint a legnagyobb nyaralásuk az lesz, hogy egy saját sátorral lesznek jelen majd a Kapolcson a Művészetek Völgyében. 
2018.07.18 07:00
Frissítve: 2018.07.18 07:37